Békés Megyei Hírlap, 1999. április (54. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-10-11 / 83. szám

8 HÉTVÉGI MAGAZIN 1999. április 10-11., szombat-vasárnap Verselő A héten Kósa Zsuzsanna, a gyu­lai Százéves (Reinhardt) Cuk­rászda üzletveze­tője mutatja be kedvenc versét. A versolvasás­nak nálunk csa­ládi hagyománya van. Gyermek­koromban családi körben szüleim — az adott beszédtémát illusztrál­va — gyakran idéztek versrészle­teket. Az akkori oktatásnak egyébként is nagy előnye volt, hogy sok verset memorizáltattak velünk. Sajnos, manapság egyre kevesebben forgatják a verseskö­teteket, az iskolában sem „gyötrik” a diákokat magolással, így aztán az újabb generációk mű­veltsége és érzelemvilága egyre szegényesebb. Sok kedves költőm van, mint pél­dául Arany, Ady, Dsida, Aprily vagy Szabó Lőrinc, de „legked­vesebb verset” nem tudnék megne­vezni. Ady Endrét mégis azért válasz­tottam, mert őt a legnagyobb ma­gyar lírikusnak tartom, másrészt úgy vélem, hogy ma, amikor az em­ber talán túlságosan is önmagában bízik, ritkán idézett istenes versei rendkívül aktuálisak. „Az Úr érke­zése” a hívő ember istenélményét fogalmazza meg, olyan őszintén és bensőségesen, amelyre a legna­gyobbak is csak kivételes pillana­tokban képesek. Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten. Nem harsonával, Hanem j&tf némái i’gáz 'öleléssel, Nem jött szép, tüzes nappalon, De háborús éjjel. És megvakultak Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom, De őt, a fényest, nagyszerűt, Mindörökre látom. TÍZ ESZTENDŐ ALATT EGYMILLIÓ LEMEZ Zámbó Jimmy - öt oktáv romantika hirdetésfelvételi irodájának | telefonszáma: (66) 446-552, \ telefaxszáma: (66)441-311. A csengő mellett egy kamera szeme pislog rám. A lencsébe mosolygok, mire pár másodperc múlva megjele­nik az ajtóban a vendéglátó. Oda­bent már abból is látszik, nem hét­köznapi ember lakik itt, hogy a fala­kat arany-, platina- és gyémántleme­zek borítják. A házigazda fején ko­rona helyett baseballsapka. Pedig szép számú rajongói csak úgy hív­ják: a király. — Budapesten, a hetedik kerületben születtem, édesanyám idegenvezető volt, édesapám üzemben dolgozott. Hároméves koromban már túl voltam az első „hangszerem” elkészítésén: egy gyufásdobozra befőttes gumikat szereltem, azt pengettem órákon át. A szüleim ezekből a jelekből észrevették, hogy rendkívül vonzódom a muzsiká­hoz, ezért zenei általános iskolába írat­tak be. Először a Magyar Rádió gyer­mekkórusával léptem fel, de a hangter­jedelmem már akkor is átlagon felüli volt. Tréfásan szoktam mesélni: nekem mindegy volt, hogy az alt vagy a szop­rán szólam üres, oda álltam, ahová kel­lett. A konzervatóriumban tanultam tovább. Az éneklés mellett a zon­gora volt a fő hangszerem, de a többivel is elboldogulok. Talán nincs is olyan hangszer, amit ne tudnék megszólaltatni. Különböző zenekarokban játszottam a konzer­vatórium után, az összes létező műfajban otthonos voltam. Bejár­tam az országot, bárhol is léptem fel, mindenhol élveztem, hogy ze­nélhetek. A mai képességeim már akkor is megvoltak, esélyt mégsem kaptam, hogy a sztárok közé be­jussak a lemezkiadás akkori kiski­rályai miatt. Mint olyan sok magyar zenész, kénytelen voltam a vendéglátózást vá­lasztani, elsősorban a pénzkereset mi­att. Tizennyolc éve háromhónapos szerződést kaptam az Egye sült Államokba. Kicsit hosszabbra nyúlt: négy és fél év lett belőle. Es egy arany kislemez. Amikor kikerültem Amerikába, már meg­volt a nagyobbik fiam, Krisztián. Erőn felül so kát kellett dolgozzak, ezért őt és a felesége­met nem vihet- . tem magam- mal. Ke- serves évek voltak, nem szé­gyellem: sokszor sírtam is utánuk. Ha­zavágyódtam, pedig bármerre jártam, sikerem volt, és olyanok vettek körül, akik értettek a sztárcsináláshoz. Mégis nagyon vártam azt a napot, amikor úgy dönthettem: na, ebből most elég, irány haza! Hazaérkezésem után elindítot­tam a Jimmy-klubot, ahol esténként azt énekelhettem, amit szerettem. A csak­nem ötéves amerikai turné alatt összeraktam annyit, hogy ne függjek senkitől és semmitől, és a magam meg az egyre bővülő törzsközönség kedvére zenél­jek. Több mint tíz éve aztán kezdett minden megfor­dulni: elindultam a siófoki Inter- pop-feszti- válon, ahol megnyer­tem az előadói és a ; szer­zői A házigazda fején korona helyett baseballsapka, pedig szép számú rajon­gói csak úgy hívják: a király FOTÓ: GORDON ESZTER díjat is. Az első lemezemet egy magán­cég adta ki, amelynek az volt a legfon­tosabb, hogy olyan előadókkal dolgoz­zon, akire valóban kíváncsi a közön­ség. Eddig minden lemezem több, mint százezer példányban kelt el. Sikerem van, élvezem a közönség rajongását. Hiszek Istenben, és abban, hogy fogja a kezemet. Boldog vagyok! Három fiam van, a tizenkilenc éves Krisztián, a tizennégy éves Szebasztián és a négyéves Adrián Márk. A népszerűség átka, hogy nem járhatok el velük ide-oda, mint a többi apa. Múlt télen mégis elvittem őket a jégpályára, ahol tinédzserként szinte minden szabad percemet töltöttem, de röpke fél óra után feladtam. Néhányan sajnos képtelenek elfogadni, hogy ak­kor és ott magánember vagyok, és egy­általán nem akarok szerepelni. A leg­képtelenebb az volt, amikor az állat­kertben egy fazon mindenáron oda akart állítani, hogy lefényképezzen az elefánttal. Nagyon szeretnék egyszer-egyszer kettesben vacsorázni menni Edittel, a feleségemmel, akivel húsz éve élünk együtt, de a fiúkhoz hasonlóan vele sem tudok sehol háborítatlanul megje­lenni. Valaki mindig úgy érzi: kizáró­lag miatta tértem be oda. A testőrök je­lenléte ezért időnként elengedhetetlen, és nem csak a fellépéseknél. A fiúk, akik vigyáznak rám, saolin kung-fu harcosok. Nagyra tartom ennek a sportnak a szellemiségét, de én inkább a konditerembe járok, és lovagolni sze­retek. Kelemen Mihály Hetvenöt éve hunyt el a gyula-remetei majorság megteremtője Emlékezés Kalandra Béla erdészre Az anyakönyvek tanúsága szerint a Kalandra család a csehországi Hohen Monthiből származik. Édes­apja, Antal 1860-tól fáspusztai er­dész volt a Wenckheim család birto­kán, ahol 1889-ig teljesített szolgála­tot. Szolgálata alatt az erdőterület 226-ról 429 katasztrális holdra növekedett. Ka­landra Béla 1863-ban feleségül vette Damanek Máriát, egy körösladányi pintérmester leányát. Házasságukból tíz gyermek született, a második, Béla (1866—1924) édesapja mesterségét folytatta, erdész lett. Kalandra Béla erdész 1892-ben ke­rült az Almássy uradalom mályvádi er­dejébe, ahol 1911-ig állt szolgálatban. Közben 1894-ben megházasodott. Fe­leségül vette Búzás Imre 1848/49-es honvéd őrmester és Zindl Antónia lá­nyát, Búzás Paulát (1872—1935). Há­zasságukból nem született gyermek. Megjegyzendő, hogy az 1910.1. 11- én elhunyt Búzás Imre őrmester volt Körösladányban az utolsó élő 1848/49-es honvéd. 1911 tavaszán Mold József remetei erdész tragikus halála után Kalandra Bélát áthelyezték Sarkad-Remetére. Munkálkodása idején alakult ki a re­metei erdészeti majorság. Ekkor épült a Fekete-Körösön a jelenlegi közúti í'acélhíd. 1912. május 1-jén adták át a forgalomnak; 20 tonna terhelésre mé­retezték és 77 000 koronába került. Kalandra Béla igen jó szakember volt, de idős korára az ízületei megbe­tegedtek, és nehéz lett a járás számára. Kalandra Béla 1894-ben megházasodott, feleségül vette Búzás Imre 1848/49-es honvéd őrmester és Zindl Antónia lányát Kedélyes, vidám természetű embernek ismerték, híres volt óra- és pipagyűjte­ménye. Az 1920-as évek elején barátságot kötött Rátkay Márton (1881—1951) színművésszel, aki a nyári szabadságát több éven át Sarkad-Remetén töltötte. Ilyenkor a parkban lévő két ős tölgyfa alatt vidám szalonnasütéssel, borozga­tással múlatták az időt. Kalandra Béla igen jó fafaragó ké­pességgel rendelkezett, szép, művészi értékű faragványok kerültek ki a keze alól. Kalandra Bélának 58 évesen a vesé­je felmondta a szolgálatot és 1924-ben elhunyt. Özvegye Gyulán, a mai Kár­pát utca 12. számú családi házukba költözött. Idős napjairól Ilona húga gondoskodott, aki Sarkadon, az újtele­ki óvodában volt óvónő. Kalandráné Damanek Mária 1935-ben követte fér­jét az örök béke birodalmába. Mindketten a gyulai Szentháromság temetőben nyugszanak. A sírjukat saj­nos, nem gondozza senki, pedig Ka­landra Béla szolgálata és emléke méltó volna rá. D. Nagy András | Iliig mmai Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag •n Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc­ra emlékezve a múlt év végén útjára indítottunk egy fejtörő játékot olyan kérdésekkel és illuszt­rációkkal, amelyek átfogják történelmünk leg­fényesebb időszakát. Hétvégi magazinunkban hétről-hétre ugyanezen a helyen találnak egy- egy kérdést, hozzá tartozó képpel és három le­hetséges válasszal. Közülük egy helyes, a má­sik kettő téves. Ha részt akarnak venni a játék­ban, akkor egy levelezőlapon küldjék be a he­lyes megfejtést vagy annak betűjelét a szer­kesztőség címére (5600 Békéscsaba, pf. 111.) A levelezőlapra ne felejtsék el ráírni: Ezer­nyolcszáznegyvennyolc, te csillag. A megfej­tést legkésőbb kedden adják postára. A helyes megfejtők között hetente három tollat sorso­lunk ki, s valamennyi hibátlan megoldást a rejt­vénysorozat végén beletesszük egy kalapba, s „ráadás” húzást tartunk értékes nyeremények­kel. Tehát a játékba bármikor be lehet kapcso­lódni és bármikor ki lehet belőle szállni, de mi­nél több helyes megfejtést küldenek be, annál nagyobb esélyük lesz arra, hogy az 52. forduló utáni sorsoláson 1848—49-es témájú könyvek, verseskötetek nyertesei legyenek. Irodalomajánlat: Hüttner Vilmos: Békés (Magyarország megyéi, 1982.), Márkus István: Forradalom és szabadságharc 1848—49. (Ké­pes Történelem sorozat), Scherer Ferenc: Gyu­la város története II. (1938.), Závodszky Géza és Hermann Róbert: Nemzet születik (Új Képes Történelem sorozat), Glatz Ferenc: A magya­rok krónikája (1996.), Sisa Béla: Békés megye műemlékei II. (1981.), Liptai Ervin: Magyaror­szág hadtörténete I. (1985.), Ezemyolc- száznegyvennyolcz. Magyar szabadságharcz 1848—49-ben. Az 1848/49-iki magyar szabadságharcz története képekben (1898). A vetélkedő anyagát a gyulai Erkel Ferenc Múzeum munkatársai — Kiss Anikó és dr. Né­meth Csaba — állították össze. 19. Melyik magyar hadvezér vezette az 1848-as téli visszavonulást? a) Görgei b) Klapka c) Perczel Előző heti feladványunk megfejtése: a) Pákozd. Egy-egy tollat nyertek: Baloghné Cseke Ele­onóra (Sarkad), dr. Fucker Lajosné (Békés), Oláh Csanád Márk (Békéscsaba). Görgey Artúr, akit 1848 no­vemberében a felső-dunai hon­védsereg vezérévé neveztek ki

Next

/
Thumbnails
Contents