Békés Megyei Hírlap, 1999. március (54. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-12 / 60. szám

1999. március 12., péntek MEZOGAZDASAG Nagyüzemi sertéstartás Kamuion Már most is, de az uniós csatlakozás felé haladva még inkább felmerül a kérdés: miből és mennyit termel­jünk? Kétoldalas gazdasági összeállításunkban a sertés- és libatartás jelenlegi helyze­téről adunk képet. A témát igyekeztünk több irányból (termelő, felvásárló, állator­vos, fogyasztó és így tovább) is megvilágítani. — Te a disznónak melyik ré­szét szereted? — szegezte ne­kem a kérdést az egyik családi disznótorban barátom. — A fülétől a farkáig, no meg ami közötte van... — vá­laszoltam. Mi tagadás, nem­igen gondolkodtam, pedig az árakat tekintve lehet, hogy lassacskán tényleg csak a fülét és a farkát tudjuk megfizetni, ugyanis a sertéshús és a hús- készítmények ára már-már csillagászati. Akkor most ér­demes sertést tartani és hizlalni — kérdezhetik sokan. Valóban érdemes manapság „disznózni”? Jó két-három évtizede or­szágszerte szinte egymás után épültek a nagyüzemi szakosí­tott sertéstelepek. Békéscsaba és Mezőberény között ’69-ben kezdték alapozni a mai kamuti Béke Mezőgazdasági és Szol­gáltató Szövetkezet muronyi sertéstelepét. Annak idején két közös gazdaság, a kamuti és a muronyi együttesen vá­gott a beruházásba, az előbbi 60, az utóbbi 40 százalékos tu­lajdonrészesedéssel. A telep ahogyan épült, úgy telepítet­ték be az állományt, ’73-ban, amikorra elkészült, évente mintegy tízezer hízót értékesí­tettek. A telep szépen termelt, majd ’89-ben állategészség­ügyi okok miatt be kellett zár­ni. Időközben a muronyi szö­vetkezet 40 százalék tulajdon- része többször gazdát cserélt, végül ’95-ben, egy adósság fe­jében a kamuti tsz birtokába került a teljes telep, mely csaknem hat évig üresen állt, a létesítményeket és a berende­zéseket az enyészet ette. — Nekünk volt egy másik sertéstelepünk is, ott a háztá­jikból felvásárolt malacokat hizlaltuk, onnan évente 7-8 ezer hízót értékesítettünk. Amikor tulajdonunkba került a muronyi telep, éppen egy malacínséges időszakot él­tünk, s mivel szövetkezetünk sem hitelekkel, sem jelzálog­gal nem volt terhelve, úgy döntöttünk: pályázatokkal új­raindítjuk a telepet — kezdi Földesi István, a kamuti Béke Szövetkezet elnöke. A nagy­üzem rekonstrukcióra és ko- calétszám-bővítésre nyújtott be pályázatot, s nyert. Időköz­ben az események felgyorsul­tak, a telep felújítására — még nincs teljesen kész — több tízmillió forintot költöt­tek, az épületeket, a technoló­giai berendezéseket, a vil­lany-, a víz- és szennyvízhá­lózatot rendbe tették, úgy­mond európai körülményeket teremtettek az évek során romhalmazzá lett telepből. Ma ott tartanak, hogy 550 ko­cát és annak szaporulatát ne­velik, a minőségcserével és újabb épületrekonstrukcióval a törzsállományt bővítik. — Egy négyes keresztezés­ből vágóhídi átlagban 55—57 százalékos húskihozatalt ér­tünk el. A telep termelésének teljes felfutásával a malac ér­tékesítésének gondolatával is foglalkozunk. Úgy tervezzük: egy tenyésztelepen dolgo­zunk, s két telepen hizlalunk majd — folytatja az elnök. — Mennyire éri meg napja­inkban a sertéstartás? — Pillanatnyilag nullszal­dósak vagyunk, de ha így folytatódik a helyzet, akkor veszteségesek leszünk, épp úgy, mint a háztájik. Ennek oka piaci és a támogatási rendszerben keresendők... — hallom. A kamuti szövetkezet egy kilogramm élősúlyt — a takarmány-alapanyag árától és az egyéb költségeket figye­lembe véve — 215-—230 fo­rint között tud előállítani. Ez­zel szemben — márciusban — a minőségtől függően a vágó­hidak 180—185 forintot fizet­nek egy kilogramm élősúlyért, A gazdák biztonságra vágynak — Megint csökkent a hízó ára — bosszankodott Balogh Alpár László Mezőkovácsházán, ami­kor a napokban érdeklődött az aktuális felvásárlás iránt. — Igaz, megszokhattam volna az ilyen „kizsákmányolást” — mérgelődött —, hisz 1980 óta foglalkozom sertésekkel és megéltem néhány rázós évet. A család korábban a fizetés, néhány éve pedig a nyugdíj ki­Balogh Alpár László: 1980 óta foglalkozom sertésekkel, és megéltem néhány rázós évet... Az idén teljesen ráfizetéses a munkánk... fotó: kovács Erzsébet egészítésére tart sertést. Évente 25—30 hízót adnak el. — Az idén teljesen ráfizeté­ses a munkánk — mondta. Gyors számvetés esetén is, ha táppal etetünk, 13 ezer forint körüli csak a takarmány költsé­ge. Mivel az állományt tavaly kellett beállítani, a 6000 forin­tos alapanyaggal számolva is 19 ezer forint a költség. Az át­vételi ár 145 forint. Nyilvánva­ló, a 14 500 forintért eladható sertés nem éri meg. A gazdának a járulékos költségekről is megvan a véleménye. Egy ser­tést 350 forintért visznek a te­lepre és az orvosi igazolásért darabonként 80-at fizet. Ötven forint a mérés jószágonként és 150 a marhalevél. Felmerül még a kötelező injekciók, a szalma és egy apróbb költség. A vizet, villanyt, épületamorti­zációt, munkabefektetést álta­lában nem számolja senki. Ha mindez adott, akkor a sertésnek legalább minőségi árunak is kell lenni. Ha 1—2 elhullás van, oda az éves nyereség. Sa­ját terménnyel csökkenthető a költség, de a hizlalás ideje hosszabb és több takarmány kell. Kérdés, mi éri meg job­ban? — Amikor bevonok egy ma­lacaljat a hizlalásba, még nem tudom, hogy eladható lesz-e és mennyiért? A termelő állandó bizonytalanságban él — mond­ta Balogh gazda. Nagy a mun­kanélküliség, itt vidéken min­den parasztháznál van ól, és legtöbben szeretnének is az ál­latokkal foglalkozni. Az árak miatt azonban sokan kivágták a íKÉKfe MEGYEI HffiiP Túlkínálat a húspiacon A kamuti Béke Szövetkezetben több tízmilliót költöttek a telep felújítására. Ma 550 kocát és annak szaporulatát nevelik itt fotó: kovács Erzsébet amihez jön még kilogram­monként a 30 forint interven­ció. — A feldolgozóipar diktálja az árakat... Elmondhatom: nem olyan arányban csökkentek a húsárak, mint amilyen arány­ban csökkentek a felvásárlási árak. Ha értenék vágóhídhoz, akkor most szívesebben lennék az üzletnek azon az oldalán — summázza Földesi István, s egy látogatásra invitál. Jó más­fél évtizeddel ezelőtt jártam utoljára ezen a sertéstelepen, s kíváncsi voltam, mennyire változott meg az évek során. A telep felújításával még nem vé­geztek, siralmas a „történe­lem” maradványa. A felújított épületek viszont lehet, hogy párját ritkítják. A telepen hu­szonegyen dolgoznak, épületei patyolattisztaságúak, a techno­lógiáját jó közepesnek, terme­lési paramétereit az élvonalba tartozónak ítélik a szakembe­rek. A jószágállomány is ma­gáért beszél, s mindez kiegé­szülve a szakértelemmel, a kri­tikus helyzet túlélésének zálo­ga lehet. Szekeres András Túltermelési válsággal küsz­ködik a hazai húspiac. Ebben a helyzetben a feldolgozók nem látnak lehetőséget a hús árának emelésére — jelentet­te ki Remény Ervin, a Hús­ipari Üzemek Egyesülésének (Húscéh) ügyvezető alelnöke hétfőn, a húskereskedők szak­mai napján. A Húscéh képviselője elmond­ta: a belföldi húspiacot mintegy 10 százalékos túlkínálat jellem­zi tavaly óta. Jelenleg ötszáz fo­rint alatt van a karaj ára, a tarja kilójához 396 forintért lehet hozzájutni, s egyelőre nincs le­hetőség az árak emelésére. A többlet levezetésének egyetlen lehetséges módja az lenne, ha meglódulna a kivitel, ez azon­ban az exporttámogatás mérté­kének a függvénye. Remény szerint a jelenlegi tá­mogatási szint mellett az Euró­pai Unió termelői az ottani szubvenciókkal tonnánként 700—800 dollárért tudják ex­portálni a sertéshúst, amivel nem versenyezhet a hazai keres­kedők 1050 dolláros ajánlata. A túltermelés egyébként nem­csak Magyarországra, hanem az Európai Ünió tagországaira is jellemző. Megnehezíti a hazai exportőrök helyzetét, hogy az EÜ raktáraiban lévő 670 ezer tonna hús egy részét várhatóan március—májusban dobják pi­acra. A feldolgozók még nem tudják, hogy az idén mekkora lesz az exporttámogatás, és en­nek segítségével mennyi húst tudnak majd külföldön eladni. Arról sincs még információjuk, hogy májustól mekkora összegű állami szubvencióra számíthat­nának. Az agrártámogatásokat ugyanis a földművelésügyi tárca egy negyedévre szokta meghir­detni, de mivel most a piaci tá­mogatásra szánt pénzek a terve­zettnél gyorsabban fogynak, a húsosok attól tartanak, hogy a következő negyedévre kisebb összeg jut csak nekik. A közelgő ünnepeket illetően is borúlátóak: ha a nagykeres­kedelmi áruházi láncok külön­féle akciókkal „eltérítik” az ára­kat, azaz olcsóbban kínálják a húst, akkor nagyon szegény húsvétja lesz a húsiparnak. kocákat. Az újrakezdés pedig időigényes. A termelők bizton­ságot és kiszámítható árakat szeretnének. A tavalyi 300 fo­rint irreális volt, ám az idei túl alacsony. Emlékszem, régen a szövetkezetek kötöttek szerző­déseket, megelőlegezték a ta­karmányt, sőt a malacra is adtak hitelt. Szállításkor pedig azon­nal fizettek. Sajnos ma nincs megbízhatóság. 1994-ben elad­tunk az ismert Kiss Gy.-féle tár­saságnak 8 sertést, amiből egy fillért se láttunk. A nagy cégek minősítése is lassú. Január 10- én szállítottunk 9 kiváló minő­sítésű sertést, ám pénzünk még nincs belőle. Ezek után nehéz elképzelni — hangsúlyozta —, hogy az uniós kvóták kialakítá­sakor a magyar paraszt jobban jár a külföldinél. (Halasi) Hová tűntél, Csabai lóbász? A Csabai kolbász nem „halt meg”, csupán nem minden üz­letben kapható fotó: lehoczky Péter Olyan hírek röppentek fel vá­rosunkban, hogy térségünk büszkeségét, az illatos Csabai kolbászt nem lehet Békéscsa­bán kapni. Bosszankodó fű­szeres rudacskakedvelő isme­rősöm két nagy üzletet is megemlített, ahová hiába tért be az ízletes csemegéért. Mindkét élelmiszert érté­kesítő helyet felhívtuk, való­ban nincs egyikben sem Csa­bai kolbász. Az első boltban kérdésünkre az üzletvezető hölgy elmondta, éppen a na­pokban fogyott ki készletük, s eddig még nem tapasztaltak hiányt, amikor rendeltek, mindig kaptak ebből az áru­ból. Pillanatnyilag nincs ugyan, de ezt nemsokára pó­tolják. A másik raktáráruház nem tart Csabai kolbászt, mert a gyártóval a magas ár miatt nem tudott megegyezni. Nos, hová is forduljon a mindennapi kolbászbetevőre áhítozó csabai polgár? íme hát titkos tippünk: a Kétegyházi úton teljesülhet vágyuk, az ot­tani diszkontban kapható a csemege. B. P. A. Nő vagy csökken a hús ára? Az inflációt jóval meghaladó mértékű — mintegy 15 száza­lékos — áremelésre készül a húsipar. A minősítés kálváriája — Ha a magasabb árért minősíteni kell, akkor minősítünk — szólt a férj, miután a meghízott malackák eladósorba kerültek. Bejelentette szándékát a felvásárlónál, ám ekkor még nem tudta: a pluszforintokat nem adják ingyen. Először az állatorvostól igazolás kellett, hogy egészséges az állomány. Ezt a marhalevél kiállítása követte a polgármesteri hi­vatalban. Emellé beszerezte a mérlegelési és felvásárlási jegye­ket. A falugazdásszal végre sikerült igazoltatnia, hogy a sertések a tulajdonát képezik. Következőleg kitöltötte a földterületéről, a várható szállításról és a tervezett bevételről szóló regisztrációs lapot. Azt hitte, mindent elintézett, amikor kiderült: a felárhoz el­engedhetetlen a terméktanácsi tagság. Kérelmében a belépési szándék komolyságát ezer forinttal pecsételte meg. A sokadik do­kumentáció megérkezése után az APEH-hoz ment a többletforin­tok kiutalásáért. Ekkor már csak a bevalláshoz szükséges ,.néhány" nyomtatvány kitöltése maradt hátra. Mire mindennek a végére járt, frissen született malacok röfögtek az ólban, és re­ménykedik, hogy a pénzét 30 napon belül kiutalják... (hm) Zádori László, a Vágóállat és Hús Terméktanács titkára el­mondta: az orosz piac elvesz­tése miatt az oda szánt mint­egy 30 ezer tonna húst csak nagyon nyomott árakon tudta értékesíteni a belföldi piaco­kon a feldolgozóipar. Tavaly ilyenkor egy kilogramm ser­téskaraj 750 forintba került, jelenleg pedig 540 forintba. Nem tartható tovább fenn, hogy a húsipar és a sertéstar­tó gazdák folyamatosan vesz­teségesen termeljenek, ezért elkerülhetetlen az árak eme­lése. A drágulás mértéke a hús fo­gyasztói árát tekintve valószí­nűleg meg fogja haladni a 15 százalékot. Hogy mikortól tud­nak érvényt szerezni az áreme­lésnek, arról a közeli napokban kezdenek tárgyalásokat a ter­méktanáccsal.

Next

/
Thumbnails
Contents