Békés Megyei Hírlap, 1999. március (54. évfolyam, 50-75. szám)
1999-03-10 / 58. szám
RIPORT 1999. március 10., szerda A sors megtanítja az embert Újszalontán Két generáció hiányzik a határmenti faluból, a fiatalok és a középkorúak elmennek Újszalonta Békés megye legkisebb önálló települése. Nagyszalonta részeként 1922-ig Romániához tartozott, kisebb határmódosítások során került Magyarországhoz. 1990 óta önálló, azelőtt Kötegyán közigazgatási területéhez kapcsolódott. Zsáktelepülés, vagyis ugyanaz az út vezet oda és vissza. Arra voltunk kíváncsiak, mivel foglalkoznak, miből élnek itt az emberek, milyen az élet egy ilyen aprócska településen, egyáltalán: van-e jövője az egyre inkább elöregedő falunak? — Még a megyei hivatalokban is előfordul, hogy csodálkozva néznek ránk, sokan azt hiszik, Újszalonta Romániában van — segít tisztázni a kérdéseket Balogh György alpolgármester. — 1928-ban vált először önállóvá a település, a negyvenes évektől szerepel Újszalonta- ként, hogy meg lehessen különböztetni a határ túloldalán lévő Nagyszalontától. Majd a település-összevonások idején, 1976-ban csatolták a kötegyáni tanácshoz. Az ötvenes években még 550-600 lakója is volt a falunak, most pedig a 150 főt sem érjük el. Munkalehetőség? A lakosság nagy része családi pótlékból, segélyből, kevéske bevételből vegetál. A téesz megszűnt, a helyén egy mezőgazda- sági kft. működik, de csak pár főt foglalkoztat. Néhányan Gyulára, Kötegyánba járnak dolgozni, de a beutazás meglehetősen körülményes. Egy busz éri meg intézményt fenntartani. Vállalkozók meg végképp nem jönnek erre, 5-6 főért nem települ ide senki. Falusi turizmusra megint nincs esély, ezen a vidéken sem táji, sem művészeti nevezetesség nem található. Két generáció hiányzik a településről: a fiatalok és a középkorúak elmennek. Pedig olcsó a lakás. 100—400 ezer forintért jó állapotban lévő, két szobás, fürdőszobás házat lehet venni. — Az önállóvá válás könnyített-e a település helyzetén? — Annyiban igen, hogy a rossz állapotban lévő középületeink felújítására jutott pénz. Költségvetésünk éppen csak az állagmegóvásra elegendő, fejleszteni nem tudunk, forráshiánnyal küszködünk. A községet Mezőgyánnal összekötő út terve készen van, de kivitelezésre nincs pénz. Ennek megépítésével lenne átmenőforgalmunk, nem esnénk ki ennyire a „látóSzabó Ferenc — akit sohasem hagy el az optimizmusa — a kéthetes kisbocival, Zsófival fotó: such tamás megy reggel, az viszi a gyerekeket is a kötegyáni iskolába, óvodába, a délutáni járat hozza haza őket. 1981-ben szűnt meg nálunk az alsó tagozat, hiszen olyan kevés a gyerek, hogy nem mezőből”. Jelenleg a 35-40 kilométerre fekvő megyeszékhelyre bejutni, onnan visszautazni busszal vagy vonattal egy napot vesz igénybe. A polgármesteri hivatalban A kis tornyos épület hirdeti: ha nehezen is, Újszalonta mégis csak él Szalonta, de melyik? Szabó Ferenc mesélte: — Úgy három-négy évvel ezelőtt Mezőgyánba mentem, bort akartam venni. Nem volt nálam semmiféle igazolvány, úti okmány, hisz’ csak itt a környéken kóboroltam. Férfiasán bevallom, kicsit bepityókálva indultam hazafelé, amikor határőrökkel találkoztam. Kérdezték, hova megyek. Mondom, haza, Újsza- lontára. „Akkor kérjük a papírokat!” — szólítottak fel, de hát nekem nem volt semmim. „Bátyám, bátyám, hogy’ akar átmenni a határon útlevél nélkül?” — kérdezték. Hiába bizonygattam, hogy én ugyan nem akarom átlépni a határt, sok időbe telt, mire rájöttek, hogy nem a romániai Nagyszalontán, hanem az itteni Újszalontán lakom. miközben kikísér. — Nyáron mindenki kint dolgozik a földeken, esténként, a dologidő leteltével a mamák kiülnek a padra, olyan élet van akkor, hogy ihaj! Sárga autó érkezik, dudál, amint végighalad a főutcán. „Megjött Olcsó János! Jöjjenek, asszonyok, válogassanak!” — kiált ki egy férfi a kocsiból. Ennek hallatán nyílnak az utcakapuk, fejkendős nénik állják körül a vállalkozót, aki — mint megtudom — minden csütörtökön erre jön, különféle portékát kínálva. — Kihal ez a falu, csak mi maradunk itt, amíg bírunk. A világ végén vagyunk — mondja egy hetvenhá- rom éves néni, de közben már a vállalkozóra figyel, aki arra hívja fel kuncsaftjai figyelmét, hogy — mivel kezdődnek a kinti munkák — a jövő héten már műanyag vödröket is hoz. A „mozgó áruda” továbbhalad, biciklin érkezik az ötvenéves Kiss Zoltán Miklós. — ’92 óta lakom itt, Gyuláról költöztem ki — kezdi mesélni. — Hangverseny-, mozi- és kiállításlátogató ember voltam, de belefáradtam a városi élettel járó harcba. Szabad gondolkodású vagyok, szeretem az itt élőket. Járom az erdőt, gombát szedek. Csend és nyugalom van, nyári hajnalokon szó szerint muzsikál a természet. Az viszont biztos, hogy azok a fiatalok, akik elmennek tanulni, már nem jönnek vissza. Értelmiség egyáltalán nincs a faluban. Valaki elvágyik innen, én imádok itt élni — mondja búcsúzóul. Újszalonta lakossága, az ön- kormányzat és a református egyház 1994-ben templomépítésbe kezdett, mondván, milyen település az, ahol még templom sincs? Összefogással, közadakozásból fel is építették, már csak a berendezés hiányzik belőle. A kis tornyos épület kevé- lyen áll, szinte hirdeti: ha nehezen is, de mégis csak él a település. Máshol a templom a legrégebbi épület, itt ez a legújabb. A község egyetlen látnivalója. Az aprócska falu önálló életének első közös, maradandó alkotása. Váradi Krisztina Zoluntától Arany Jánosig A trianoni határrendezésig a település közigazgatásilag Nagyszalontához (Románia) tartozott, annak pusztája, tanyavilága volt. A módosított határ ugyan leszakította Szalontáról, történelmük azonban elválaszthatatlan egymástól. 1214: a város első írásbeli említése Zolunta névvel. 1398: a település a Toldi család birtokába kerül, 1556-tól az erdélyi fejedelemség fennhatósága alá tartozik. 1598: A Várad sikertelen ostromától visszavonuló török hadak földig rombolják a környék településeit, köztük Szalontát. 1606. március 14-én kelt Bocskai István fejedelem adománylevele, amellyel 300 vitéz hajdúját Kölesér vár birtokosává teszi, ők azonban a védhetőbb Szalontát választják szálláshelyül. 1692. június 5-én szabadul fel a harmincnégy évig tartó török uralom alól. 1745: Mária Terézia Esterházy Antal Pálnak adományozza a várost. 1817. március 2.: Arany János születésének dátuma. Toldi szerelme, VI. ének: ,.Hallgatom a három nyárfa ezüst lombját, S tanulom, amelynek tanúi, a mondát: Hogy telepedtek volt hajdúk Köleséren, Bocskaitól nyerve faluhelyet véren. Azután hogy vették Toldi jeles várát, Gulya s ezer tallér ötven meg az árát.” (A múlt felidézéséhez felhasználtuk Dánielisz Endre: Szalontai séták című művét.) dolgozó 35 éves hölgyhöz fordulok. — Mihez kezdhetnek itt a fiatalok? — A férjem egyéni gazdálkodó, van autónk, így talán könnyebb a helyzetünk. De a két gyermekem jövőjét nézve nem biztos, hogy még egyszer megtenném azt, hogy itt maradjak. De rní szeretjük Újsza- lontát, gyerekeinket különórára, moziba autóval visszük be a környező településekre, úgy érezzük, nem maradnak le semmiről. Ám ezt nem mindenki tudja megtenni. Kilépve a polgármesteri hivatalból — ebben az épületben működik a posta is —, a főutcán elindulva azon morfondírozok: a tavaszias időben majd csak találkozom néhány falubelivel, hogy szót válthassak velük. Kutyaugatástól hangos az egyébként nyugodt, csendes Béke utca. Nem csoda, hiszen az idegen ritka vendég errefelé. A bolt hetente három alkalommal, reggel és délután nyit ki, a mellette lévő kocsmában is zárt ajtókra találok. Megyek hát tovább. Az út mentén húzódó árokparton végre beszélgetőtársra akadok: Szabó Ferenc „szöszmötöl”, végzi a tavaszi munkákat. Ritkán látni manapság ennyire derűlátó, hatvanhat éves embert. — Van itt munka, kérem. Könnyebb a megélhetés, mint városon. Egy kis jószág, egy kis föld. A sors megtanítja az embert. Ha a fiatalok máshol nem tudnak majd mihez kezdeni, visszajönnek ide. Körülöttünk a termőföld sík víz. Feri bácsit ez sem keseríti el: — Az a jó, hogy a föld nem pusztul úgy el, mint a jószág. Lehet, hogy az egyik évben meghal, de a következőben feléled, és újra lehet rajta gazdálkodni. Behív a házba, hátra, a melléképületbe vezet. — Nézze csak, ő Zsófi — mutat a kéthetes, lustán szemlélődő kisbocira. — Már az idén is kérdezték tőlem, hogy válla- lom-e a gulyát. Tudja, olyankor rám bízzák a falubeliek a 60-70 marhát, a legelőn vagyok velük egész nyáron, ha esik, ha fúj. Aztán nehogy azt higgye, hogy itt mindig ilyen kihaltság van — mondja, A számok tükrében Lélekszám: 148 Általános iskolások száma: 11 Óvodások száma: 7 Nyugdíjasok száma: 44 Regisztrált munkanélküliek száma: 15 Iskola: nincs Mozi: nincs Orvosi rendelő: nincs Gyógyszertár: nincs A kalendáriumi rejtvény sorsolása Adománygyűjtés az 1-es iskoláért öntudatos kistérségi politikára van szükség Megtartani és működtetni az intézményt Sok millió a programokért Baráti jó tanács címmel az 1999-es Békés Megyei Hírlap kalendáriumában jelent meg egy rejtvény, melynek sorsolását tegnap tartottuk meg. A helyes megfejtés: „Próbálj meg úgy tenni, mintha az oroszlán látomása lennél!” A következő nyeremények találtak gazdára: 1 darab ötezer forintos vásárlási utalványt nyert: Katona Józsefné, Gyula. 1 darab háromezer forintos vásárlási utalványt nyert: Opauszkiné Sándor Judit, Kardos. 1 darab kétezer forintos vásárlási utalványt nyert: Sicz Lász- lóné, Békéscsaba. Az utalványok a békéscsabai PROFI Üzletházban (Andrássy út 7.) válthatók be és a kiadó titkárságán (Munkácsy u. 4.) vehetők át. Hírlapos asztali órát nyert: Balogh Istvánná, Ecsegfalva, Blahó Jánosné, Nagyszénás, Fekete Lászlóné, Gyomaend- rőd, Hargitainé Fónád Tünde, Battonya, Szalai Tibor, Dévaványa. Hírlapos pólót, sapkát nyert: Kéri József, Körösújfalu, Kis Gézáné, Békéscsaba, Nagy Lajosné, Kevermes, Sipos Zoltán, Lökösháza, Van- nai Ibolya, Gádoros. Hírlapos tollkészletet nyert: Balog Istvánná, Békés, Godó Zoltán, Füzesgyarmat, Herczeg Ferencné, Kardoskút, Kádi Nóra, Békéssámson, Somosi Imre, Újkígyós. A nyereményeket postán kiküldjük. Sajtótájékoztatót tartott tegnap délután az „Összefogás az 1-es számú általános iskoláért” szülői kezdeményezés. A találkozón dr. Harangi László elmondta, céljuk az iskola megtartása és további működtetése. A hamarosan százesztendős intézmény haladéktalanul felújításra szorul, a munkához adó-- mányokat gyűjtenek, pályázni próbálnak, s fizikai munkát is vállalnak. Szeptember elsejéig szeretnék az ablakokat kicserélni. Kvasz György építész ütemtervezési javaslata alapján az első, legszükségesebb javításokat tartalmazó lépcső költsége 115 millió forint körül mozogna, s a folyamat 3-4 évig tartana. Hevesi Imre az április 16-ai jótékonysági bálról beszélt, melyet a Rózsa Ferenc Gimnázium ebédlőjében rendeznek meg, s a bevétellel az iskola kasszáját gyarapítanák. Akárhogyan is alakul az oktatási intézmény sorsa, a felújítás elkerülhetetlen, hiszen minél tovább húzódik, annál több pénzbe kerül majd a munka. A szülők bizakodnak, hiszen előreláthatólag a következő közgyűlésen már nem szerepel az iskola megszüntetésének gondolata. B. P. A. Jövedelempótló támogatással nem lehet Európába menni! Sok milliót fizettünk már a programokért, de semmit nem tudtunk hasznosítani. Nekünk csak leosztják a szerepet — nyilatkozta hozzászólásában a magyarbánhegyesi polgármester azon a kistérségi tanácskozáson, amelyen Tótkomlós polgármestere, Juhász Pál volt a házigazda. Az orosházi és a mezőkovácsházi kistérségi területfejlesztési tanács érintett 31 településének képviselői tanácskoztak tegnap. Fetser János orosházi polgármester egy javaslattal élt: arra hivatkozva, hogy az USA magyarországi nagykövete, Peter Tuffo a keleti országrész fejlesztésére kapott felkérést, javasolta egy amerikai befektetési iroda nyitását közös fenntartásban. A tanácskozáson megjelent Nógrádi Zoltán, a Dél-Alföldi Regionális Fejlesztési Tanács elnöke is, aki a régiókról, jelentőségükről, feladataikról adott tájékoztatást. Mint mondta, az önkormányzati vezetők érzékelik, hogy az EU-s csatlakozás folyamatában is mekkora forrásokhoz lehet jutni regionális szinten. Az előadó hangsúlyozta az öntudatos kistérségi politika fontosságát, azt, hogy felkészültek legyünk a források fogadására, és azok hatékony fel- használása se okozzon majd gondot. Csete Ilona
