Békés Megyei Hírlap, 1999. január (54. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-30-31 / 25. szám
1999. január 30-31., szombat-vasárnap A Békés Megyei Hírlap Melléklete A fagyhalál szép lehet Egy hajléktalan vallomása a megértésről és a számkivetettségről Csodagyerekek sorsa A sors kegyesebb a zenei tehetségekhez, mint a matematikai zsenikhez Elégni egészen Munkatársunk helyszíni riportja a szegedi krematóriumból Vakon írt mesék Erzsiké nénitől A békéscsabai Pis Mátyásné gyerekkorától gyengén látott, hosszú évtizedek óta pedig csaknem teljes sötétségben él. Nemrégiben mesekönyvet írt Erzsiké meséi címmel. Az ötszáz példány kiadásához jelenleg támogatókat keres. Verseket is ír, és cikkei jelennek meg a vakok újságában. Csoportvezetőként vett részt azon a Láthatatlan kiállításon, melyet Egerben rendeztek a vakok a látók számára. „Villámláskor tisztábban kivehetőbb számomra a világ, akkor tárgyakat is látok. Szemüveget sajnos már nem kaphatok” fotó: lehoczky Péter A kétszobás lakótelepi lakás egyik szobájának polcain garmadában állnak a kéziratok és a különféle paksaméták. A komódon kétkazettás magnós rádió váija, hogy bekapcsolják. — Mikor kezdett verseket írni? — Négy éve. Édesanyám akkor nagyon beteg volt, meg is halt. A halála előtti hónapokban fogtak el a meseszerű gondolatok. Kényszert éreztem, hogy leírjam őket. — Milyen meséket ír? — Csobai László könyvtáros szerint népi jellegű, egyénien büntető meseíró vagyok, a negatív hősök leggyengébb tulajdonságait^ tűzöm tollhegyre. Ő volt az egyik bírálóm, amikor a Soros Alapítványnál pályáztam. A bírálóktól keménységet, nem szánalmat várok, ne a vak embert lássák bennem. — Milyen egy kiállítás, ha nem látható? — Egy hatalmas pincét rendeztek be erre a célra. Az egyik részben egy város volt, a másikban erdő fákkal, bokrokkal, különféle növényzettel, melyek között patakok csörgedeztek. A látogatóknak a sötétben tapintás útján kellett felismerniük a tárgyakat. Én, aki idegenvezetőként voltam jelen ezen a furcsa tárlaton, a sajnálat elleni harc jó formájának gondolom a kiállítást. Kedves, közvetlen kapcsolat alakult ki a látók és mi közöttünk. Emellett tanulsággal is szolgált számukra, hogy betekinthettek a mi világunkba, az örök sötétségébe. Akadtak közöttük olyanok, akik ezt nem bírták. Volt akit hányinger fogott el, annyira reszketett, volt aki bezártságérzete miatt lett rosszul. A gyermekeket és időseket ezért külön csoportokban vezettük. — Gyermekkorában valamennyire látott. Mitől romlott meg teljesen a látása? — A szemidegem ment tönkre. Azokat az idegszálakat sajnos nem lehet pótolni. — Jelenleg nincs munkája. Korábban hol dolgozott? — Az Agroker vállalatnál, mint telefonkezelő. A Volánnál és a Forgácsolóban is dolgoztam. Az eredeti szakmám kefekötő, bár inkább minőségi munkás voltam, mint mennyiségi. — Hogy érzi, mit tesz önökért a látók világa? — A látók és vakok kapcsolata bizalmi kapcsolat kell, hogy legyen. Az új papírpénzek, nemcsak nekünk okoznak problémákat. Némelyik sorstársunk zsebes módszerrel dolgozik. Az egyikféle pénzt az egyik zsebébe, a másikat a másikba rakja, így nem keveri össze. A fémpénzekkel szerencsére nincsenek gondjaink, mert azok kitapinthatok. — Felkelt a nap a messzi hegyek mögül, / parányi aranysugarak táncolnak I a tó tükrében körül-körül — írja egyik versében. Honnan a pontos látlelet? — Gyerekkoromban, amikor még láttam valamennyire, megéltem ezt a természeti jelenséget. —Most mennyire lát? Engem most lát? — Annyit látok, hogy velem szemben ül egy alak. Fényt és alakokat észlelek, csak az kell, hogy minden közelebb kerüljön. Villámláskor tisztábban kivehetőbb számomra a világ, akkor tárgyakat is látok. Szemüveget sajnos már nem kaphatok. — Huszonöt éves fia, akinek szakács a szakmája, és jelenleg vagyonőr—lát. Nem okozott problémát a nevelésében az, hogy őlátta önt, ön viszont nem? — Anyósom — akinek egészséges volt a szeme — velünk élt, és sok mindenben a segítségemre volt. Vak szülők általános tapasztalata, hogy a gyerekek, amint észreveszik, hogy az apjuk vagy az anyjuk nem lát, még figyelmesebbek. Éz a kiskorúakra nagyon jellemző. — Napközben mit csinál, azonkívül hogy ír? — Rengeteg hangos könyvet „olvasok”, melyek valójában kazetták. A műveket ismert színészek, tévé- és rádióbemondók tolmácsolják. Legutóbb Érich Fromm A szeretet művészete című művét hallgattam Szádvári Gabriellától. Színházba is nagyon szeretek járni. Emlékezetes volt számomra a Légy jó mindhalálig című előadás, és nagyon tetszett legutóbb az Acélmagnóliák. A békéscsabai színészek közül nagyon szeretem Tomanek Gábort és Felkai Észtert a jellegzetes hangjuk miatt. A televízióban pedig a szinkronszínészek hangját figyelem. A csend a hangok által töltődik ki. — Gondolom Ön is ismeri a legendát a vak emberről, akinek — miután elnyerte látását — egyszeriben nem tetszett az a világ, melyet immár a szemével is birtokba vett, s amelyről addig annyi szépet és jót tételezett fel. — A mai világban annyi rossz történik, hogy jobb, ha nem látja az ember. De nem akarok ilyen sarkosan fogalmazni. A dolog egyébként is fordítva érvényes. Azok tudják nagyon nehezen elfogadni a helyzetüket, akik később vakultak meg, akik valamikor láttak. Az ember ha vak, százszorosán önálló kell, hogy legyen. Nem szabad hagynia, hogy kiszolgálják, hogy mindent kivegyenek a kezéből. Nem lehet mindig mellette a segítség. — Cikkei a vakok újságában, versei sorstársaiéval együtt antológiákban jelennek meg. Meséi kötetben való megjelenéséhez támogatókat keres. Kik segítettek eddig? — Az önkormányzat és az Érdért Kft. voltak a fő támogatóim. — Melyiket szereti leginkább a meséi közül? — Amelyik egy éneklő fazékról és készítőjéről szól. Az a hír járja, hogy meggyógyul, aki a benne főzött ételből eszik. P. Sz. F. „A mai világban annyi rossz történik, hogy jobb ha nem látja az ember. De nem akarok ilyen sarkosan fogalmazni. A dolog egyébként is fordítva érvényes. Azok tudják nagyon nehezen elfogadni a helyzetüket, akik később vakultak meg, akik valamikor láttak. Az ember ha vak, százszorosán önálló kell, hogy legyen. Nem szabad hagynia, hogy kiszolgálják, hogy mindent kivegyenek a kezéből. ” ll.KEII I EH Kölcsön, csak nyugatinak Nézem a népszerű gazdasági hetilap hátoldalán a hirdetést és nem akarok hinni a szememnek. Vonzó emblémával és öles betűkkel hívja fel exkluzív szolgáltatására a figyelmet a bankok bankja. Citibank Személyi Kölcsönre próbál rávenni a reklámoldal, tetszetős bombázó helyett Rákóczi, Mátyás király, Bethlen Gábor és Szent István mosolyog rám az odarajzolt bankjegyekről. „Fejest is ugrok” azonnal a szövegbe a kedvező kölcsönfelvétel reményében. Szinte habzsolom a betűket. Háromszázezertől hárommillióig adnak pénzt kezes és fedezet nélkül, ingyenes hitelbírálattal. Gyors, kényelmes ügyintézés, csak hívni kell az ingyenes banki vonalat. Nem la- cafacáznak a fiúk (lányok), már az első hívás után elvégzik az előzetes hitelképességi elemzést, magyarán átvilágítanak. Egye fene, hárommillióért tegyék! Különben is, a személyes hiteltanácsadó felkeres az általam kiválasztott helyszínen, a munkahelyemen, a bank ügyfélszolgálati irodájában vagy — most tessék figyelni — egyéb helyszínen. Tehát — ha tudok olvasni — bárhol, Battonyától Nemesmedvesig, a vörös csapás mentén. Elégedetten hátradőlnék fotelomban, és kezdeném számba enni, mennyi hitelre is lenne szükségem soros boldogságomhoz, amikor szemem a zárósorra téved. Feltételek: budapesti, Pest, Fejér, Komárom-Esztergom vagy Győr-Moson-Sopron megyei lakóhely és egyéb, ehelyütt érdektelen kikötés. Akárhogy is, ez nem a vörös csapás, ez a nyugati hossz. Európától elfele. De nem keletre. Oda aztán nem. Találkozni lehet Záhonyban, Kenderesen vagy Kondoroson, még Kiscsákón is vagy Csaba- csüdön, de kölcsönt, azt nem. Keletmagyamak különösen nem. Költözzön Budapestre, Pest, Komárom, Győr megyébe. A hülyéje, minek lakik itt. Azt hiszi, ez is Magyarország? Szóval — immár higgadtan — milyen bank az, amelyik le meri írni, ezeknek igen, azoknak nem. Értem én, hogy talán errefelé még nincs fiókjuk, de akkor tessék odavésetni, hogy egyelőre csak amazokkal állunk szóba ezért, meg azért. A többiektől pedig elnézést kérünk, meg türelmet a hálózat teljes kiépítéséig. Hogy ne érezzék magukat bunkónak. Mert rohadt rossz dolog azt hinni, hogy bunkónak tartanak bennünket. Arpási Zoltán Találkozni lehet Záhonyban, Kenderesen vagy Kondoroson, még Kiscsákón is vagy Csabacsüdön, de kölcsönt, azt nem. Keletmagyamak különösen nem. Költözzön Budapestre, Pest, Komárom, Győr megyébe. A hülyéje, minek lakik itt. • Békés, 1901. Egy ritka szép képeslap a fonókáról. Hiszen akkor még volt fonóka, s meglehet, azóta a kép valamelyik lakás falán díszeleg bekeretezve. Mível a nagypapa (nagymama) is rajta van fiatal korából — a fonókából
