Békés Megyei Hírlap, 1999. január (54. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-30-31 / 25. szám
6 HÉTVÉGI MAGAZIN 1999. január 30-31., szombat-vasárnap Verselő A Verselőben ezen a héten Such Tamás fotóriporter kollégánk választotta ki egyik kedvenc költőjének strófáit. — Nehezen döntöttem el, hogy Ady Endrére vagy József Attilára essen a választásom. József Attilát lapozva Ady emlékezetére bukkantam. Hogy érdemes-e párhuzamot vonni a két lángelme között, nehéz megválaszolni. A forrongó hangvételű költemény a még halála után is támadott Ady, a gondolkodásában is öles falakba ütköző magyar szellem védelmében száll síkra. Kettőjük közös sorsa, hogy életükben, lázadó énjükben környezetük nem ismerte fel nagyságukat. A magyar „földmíves” leikével, kapa helyett pennával vívták forradalmaikat, a szellemet béklyóba verő „sírnák” ellen. Ady emlékezete — Meghalt? Hát akkor mért ölik naponta szóval, tettel és hallgatással is? Mért békitik a símák állatomba lány-duzzogássá haragvásait? Földön a magyar és földben a költő, dühödt markába rögöket szorít, melléről égre libbent fel a felhő, de tovább vívja forradalmait. A televény titokzatos honában izgat tovább, nem nyugszik, nem feled. Ezer holdon kiált és haragjában szeleket űz a Hortobágy felett. Szeleket, melyek úri passzióból a begyűjtött kis szénát szétszedik s a sülyedt falun fölkapják a hóból Dózsa népének zsuppfedeleit. Teste a földé. Földmívesé lelke, ezért koppan a kapa néhanap. Sírja három millió koldus telke, hol házat épít, vet majd és arat. Verse törvény és édes ritmusában kő hull, s a kastély ablaka zörög, — eke hasit barázdát uj húsában, mert virágzás, mert élet és örök. (1930. március 23.) 4 gaEKÉS MEGYEI HÍKIAP | (Békéscsaba, Munkácsy M. u. 4. szám) | hirdetésfelvételi irodájának s % I telefbnszáma: (66) 446Ő52, 1 telefaxszáma: (66) 441“311 • I „Élőhalottnak tartom magam, egyedül már csak az istenben bízom” Aki szerint a fagyhalál szép lehet Alig van hely, ahol a hozzá hasonló hajléktalan meghúzhatná magát fotó: kovács Erzsébet Az ablakon túl fagypont alatti hőmérsékletet mutat a hőmérő higanyszála. De ez semmi, éjszaka még hidegebb van. Aggasztó hírek érkeznek a hajléktalanokról. Az idei tél riasztó számokat produkált. Békéscsabán is nap mint nap találkozunk velük, átfázva, fáradt tekintettel néznek ránk, ha elmegyünk mellettük. Feltéve, ha felfigyelünk tekintetükre. Egyikükkel, Tarjer Jánossal este, az utcán beszéljük meg a másnapi találkozót. Pontosan érkezik az interjúra a szerkesztőségbe, egy meleg helyre. — Mióta él fedél nélkül? — Egy éve. Előtte másfél évet egy módos cigány családnál laktam. Gondoztam az állatokat, elvégeztem a házkörüli munkát, rendben tartottam a kertet. Mindent megcsináltam a zsákhordástól a kőműves- munkáig. Nyolc általánost végeztem, betanított kőműves vagyok. Fizetség nem járt a munkámért, de adtak szállást, ennivalót, cigarettát, kávét. Jól éreztem magam náluk. Előtte majd egy évet dolgoztam a mezőberényi téglagyárban, téglát raktam ki. Sajnos a nehéz munkát nem bírom, hatvanhét százalékos rokkant vagyok. A derekam és az idegrendszerem miatt százalékoltak le. — Jelenleg nincs jövedelme? — Semmi. A kukákból eszek, néha egész kenyereket, kidobott fél szalámikat is lehet találni a konténerekben. Legutóbb egy egész csomag neszkávéra bukkantam. Öltözni is onnét öltözöm, nem hiszi el mi mindent kitesznek — mutat végig nadrágján, edzőcipőjén és pulóverén. — A bőrdzsekimet volt gazdámtól kaptam, bár már elég viseltes. Ha találok valamit, kicserélem. Volt egyszer egy vastag télikabátom bundabéléssel. Nem megfújták tavaly télen. Képzelje, lelopták rólam míg aludtam. Megérdemlem, minek játszottam meg az urat. Betakarózni egy pádon? Hagytam volna magamon. — Milyen az éjszaka a hajléktalan szemével? — Hideg és barátságtalan. Éjjel tizenegykor a pályaudvarokat bezárják. A lakók félnek és bizalmatlanok, ezért sok lépcsőházban kulcsra fordítják a zárat. Alig van hely, ahol a magamfajta meghúzhatná magát. A Petőfi utcán viszont egy tízemeletesben még szőnyeget is hoztak nekünk. — Most hol tölti az éjszakákat? — Nonstop kocsmákban. Nézem a tévét. Néhol aludni is engednek. Az idejét sem tudom, mikor aludtam ki magam utoljára. Tudja, mindig gyötör a félelem, hogy felköltenek. Van, hogy egy parkban alszom. — Nem fél attól, hogy megfagy? — Nem. Gyakran kínoz a depresszió, ilyenkor kívánom a halált. Különben a fagyhalál kellemes lehet. Ezért nem félek kinn éjszakázni. Aludtam már mínusz tizenhét fokban is, nem veszélyes, csak legyen az embernél egy üveg bor. — Hogy teltek az ünnepek? — Verekedéssel. Az egykori haverjaim belém kötöttek és megvertek. Arca még emlékszem, hogy valamelyik gúnyosan azt mondta, boldog új évet, haver, és teljes erejéből bepancsolt egyet. Hátracsavarták a karom, védekezni se tudtam. Azóta mozognak elöl a fogaim. — Mivel telnek a napjai? — Minden nap keresztül-kasul bebarangolom a várost. Étel, cigaretta után szaladgálok. Rengeteget gyalogolok. Csak guberálok, koldulni nem szoktam. Ezért esett jól, hogy a múltkor egy idős nő adott valamennyi pénzt. Kisnyugdíjas vagyok, mondta, de amit adok, azt jó szívvel adom. — Hány éves? — Huszonnégy vagyok. — Egyszál magában él a világban, rokonok, testvérek? — A szüleim meghaltak. Egy nővérem van, ő vett ki az intézetből. Őt nagyon szerettem, meg a sógoromat is. A nővérem most harmincegy éves. Azt hiszem. Mezőberényben élnek. Nem érdekelnek már, megszakadt köztünk minden kapcsolat. Megfogadtam, soha nem megyek vissza hozzájuk. Ne kérdezze, hogy miért. — A hajléktalanszállón nem próbált elhelyezést kérni? — Nem megyek oda. Állítólag ott sok a botrány. A nappali melegedőre bejárok. Ott lehet tisztálkodni, mert arra azért adok, hogy rendszerességgel mosakodjak. Nem akarom elhagyni magam, annak ellenére, hogy élőhalottnak tartom magam. Egyedül már csak az Istenben bízom, hogy egyszer felviszi a dolgomat. Annak örülök, hogy szabad vagyok, de annak nem, hogy ennyire. —nics A SORS KEGYESEBB VOLT A ZENEI TEHETSÉGEKHEZ, MINT A MATEMATIKAI ZSENIKHEZ Csodagyerekek kegyetlen sorsa A csodagyerekek évszázadok óta ámulatba ejtik a világot tehetségükkel. Különös adottságaik érthetetlenek és megmagyarázhatatlanok. De a legtöbb csodagyerek rövid ideig sütkérezik a sikerben, hogy aztán soha ne váltsa be a hozzá fűzött reményeket. A sors általában a zenei lángelmékhez kegyesebb — mivel műveik sokszor maradandónak bizonyulnak —, mint a matematikai zsenikhez. Ampére, a francia fizikus és matematikus például tizenegy éves korában már felsőbb matematikával foglalkozott, hét éven belül elsajátította Lagrange mérföldkőnek számító munkájának, a Mechanique Analytique-nak a legbonyolultabb levezetéseit is. Forradalmasította a matematikát, felfedezte az elektrodinamika alaptörvényeit, jelentős kémiai, költészettani és lélektani tanulmányokat írt. Gausst sem feledte el az utókor. Az 1777-ben szegény családban született matematikus huszonnégy évesen publikálta Disquisitiones Arithmetica című művét, melyet ma is a számelmélet alapjának tartanak. Már kétéves korában kijavította azokat a hibákat, amiket apja a munkások bérének kiszámításában végzett. Egyszer az új számtantanár közölte vele, ne fárassza magát az órákra járással, mert úgysem tudna olyat mondani neki, amit ne tudna. Az 1804-ben Vermontban született Zerah Colbum másodpercek alatt fejben (papíron a legegyszerűbb szorzást sem tudta elvégezni) oldott meg hihetetlenül nehéz feladatokat. Híre gyorsan eljutott Európába is, és 1812-ben Angliába utazott az apjával, ahol a kor legnagyobb matematikusai tették próbára. Colbum olyan gyorsan vágta a válaszokat, hogy az írnok, akinek le kellett jegyeznie a számokat, arra kérte, lassítson. AmiZerah Colburn már nyolcévesen tudta, hány másodperc van 48 évben kor például azt kérdezték tőle, mennyi 106 929 négyzetgyöke, azonnal rávágta: 327, mielőtt a szerencsétlen írnok lejegyezhette volna. Fejben kiszámította például, hogy a 4 294 967 297 nem prímszám (ami csak eggyel és önmagával osztható), mint addig hitték, hanem a szám egyenlő 641 X 6 700 417-tel. Öt másodpercen belül adta meg a 413 993 348 677 köbgyökét (7453). Két év sem telt el azonban az elképesztő európai produkció után, amikor elveszítette minden képességét. Fiatalon, harmincöt évesen halt meg. Christian Heinecken, akit csak a „lübecki gyermek” néven emlegettek, néhány órával születése után elkezdett beszélni. Egyéves sem volt, amikor fel tudta mondani az Ótestamentum első öt könyvének minden jelentős eseményét. Második születésnapjára pedig ismerte az összes történelmi eseményt a Bibliában, tudott latinul és franciául. „Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag” Az 1848—49-es forradalom és szabadságharcra emlékezve a múlt év végén útjára indítottunk egy fejtörő játékot olyan kérdésekkel és illusztrációkkal, amelyek átfogják történelmünk legfényesebb időszakát. Hétvégi magazinunkban hétről hétre ugyanezen a helyen találnak egy-egy kérdést, hozzá tartozó képpel és három lehetséges válasszal. Közülük egy helyes, a másik kettő téves. Ha részt akarnak venni a játékban, akkor egy levelezőlapon küldjék be a helyes megfejtést vagy annak betűjelét a szerkesztőség címére (5600 Békéscsaba, Pf. 111.) A levelezőlapra ne felejtsék el ráírni: Ezemyolcszáznegyvennyolc, te csillag. A megfejtést legkésőbb kedden adják postára. A helyes megfejtők között hetente három tollat sorsolunk ki, s valamennyi hibátlan megoldást a rejtvénysorozat végén beletesszük egy kalapba, s „ráadás” húzást tartunk értékes nyereményekkel. Tehát a játékba bármikor be lehet kapcsolódni és bármikor ki lehet belőle szállni, de minél több helyes megfejtést küldenek be, annál nagyobb esélyük lesz arra, hogy az 52. forduló utáni sorsoláson 1848—49- es témájú könyvek, verseskötetek nyertesei legyenek. Irodalomajánlat: Hüttner Vilmos: Békés (Magyarország megyéi, 1982.), Márkus István: Forradalom és szabadságharc 1848—49. (Képes Történelem sorozat), Scherer Ferenc: Gyula város története II. (1938.), Závodszky Géza és Hermann Róbert: Nemzet születik (Új Képes Történelem sorozat), Glatz Ferenc: A magyarok krónikája (1996.), Sisa Béla: Békés megye műemlékei II. (1981.), Liptai Ervin: Magyarország hadtörténete I. (1985.), Ezernyolcszáznegyvennyolc. Magyar szabadságharc 1848—49-ben. Az 1848/49-iki magyar szabadságharc története képekben (1898.) A vetélkedő anyagát a gyulai Erkel Ferenc Múzeum munkatársai — Kiss Anikó és dr. Németh Csaba — állították össze. 9. kérdés: Mi volt az eredeti feladata a nemzetőrségnek? a) Határőrzés b) Rendfenntartás c) Járőrözés Előző heti feladványunk megfejtése: b) 1848. április. Egy-egy tollat nyertek: Kibédi-Varga Éva (Békéscsaba), Miklós Tibor (Gyula), Sass- né Góg Anikó (Gyula).
