Békés Megyei Hírlap, 1998. december (53. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-04 / 284. szám
AKTUÁLIS 1998. december 4., péntek Egy biztos: a Tiszák emléke több törődést érdemel Sírbolt és kastély felújításra vár A minap dr. Varga István országgyűlési képviselő (MDF) jóvoltából a parlamentben is téma volt az évszázados gyökerekkel Békés megyéhez, Geszthez kötődő hajdanán, a Tisza család tulajdonát képező kastély és kripta rekonstrukciós munkálatainak sürgőssége. A honatya november 24-ei, dr. Hámori József, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma vezetőjéhez intézett interpellációjában a Tisza család sírboltjának lesújtó állapotáról számolt be. A felvetett kérdésekre az Országházban Várhegyi Attila államtitkár válaszolt. Lapunk a helyszínen tájékozódott a kastély és a Tisza család nyughelyének sorsáról. F el támadunk? A határban lovas kocsi baktat, a bakon ülő férfi elmerengve bámul a semmibe. Szomorú, őszi időben érkezünk az alig 950 lelket számláló Gesztre. A polgár- mesteri hivatal előtt a Tisza család egyik lelkes kutatója, Takács Zoltán, a zsadányi őrs parancsnoka ismerősként üdvözöl. — Látom tanultál a múltkori terepjárásunkból — mondja nevetve Takács százados, miközben gumicsizmába bújok. — A kriptát akarják látni? Hát ott van mit megnézni — mondja némi keserűséggel a hangjában a családi sírboltot két évtizede gondozó Sólyom Sándor. — Aztán visszajöjjön ám, újságíró úr, mert én is sokat tudok, szeretek mesélni a grófi családról — teszi hozzá búcsúzéban Sólyom Sándomé Erzsiké néni. — Nivánk szánkóként csúszkál a felázott, keréknyomoktól hasogatott úton. Innen nincs tovább — mondja Takács „kormányos”. Gyalogosan vágunk neki a bozóttal benőtt temetőnek. — Tudja régen elő nem fordulhatott ilyesmi, mint ma. Volt idő, amikor nem volt lakat a kripta ajtaján, de akkor sem rombolta senki az épületet, s a befalazott koporsókat se cibálták ki. De ezt Zoli jobban tudja, mint én, kérdezze meg tőle — meséli a közelmúlt szörnyűségeit a hetedik X-en is túl lévő Sólyom Sándor. — A Tisza család soha nem volt a nép ellensége, sőt ahogy én az öregektől hallottam, mindig segített a bajbajutottakon még akkor is, ha azok cselédek voltak. Gyermekkoromban sokat bolyongtunk ezen a részen, akkor még nem volt így elvadulva minden — mondja az időközben mellénk szegődő Bíró László. Feltámadunk — hirdeti a családi sírhely bejárata feletti felirat. Az épület málló vakolata, a hiányzó sarokrészek inkább az enyészetet juttatják eszembe, mintsem a feltámadást. Rövid terepszemle: bent most épp nem jártak illetéktelenek, de egy szellőzőn bedobott horgászbot így is előkerül. — Az anyjuk jóistenét, a múltkor itt kergettük az etnikum orvhorgász tagjait, biztos akkor dobták be, hogy megszabaduljanak a bizonyítéktól — világosítja meg a horgászbot eredetét Takács százados. — No látják, hát ez van. Október 23-án kihoztam egy koszorút, ami másnapra el is tűnt, így újból hoztam egyet — mondja a hümmögő Sándor bácsi, aki szerint a romákkal van a legtöbb baj. Arany ma is él — Iskolánk idén vette fel a Geszthez baráti szálakkal kötődő szalontai költőóriás, Arany János nevét — meséli az 1772- ben barokk stílusban épített, ma az általános iskolának is otthont adó Tisza-kastélyban Irázi István, az összevont intézmény, az általános művelődési központ igazgatója. Helyi pedagógiai programunkban kiemelten kezeljük a Tisza család és Arany János emlékének méltó megőrzését. Az 1851-ben Gesztre érkező költő, Tisza Lajos császári és királyi kamarás, egykori bihari adminisztrátor 1837-ben született és korán, 1856-ban tüdőbajban elhunyt Domokos fiát házitanítóként oktatta. Arany János egyes források szerint 1831-ben már részt vett Tisza Lajos leányának temetésén. A költő tanítói minőségében 1851 májusában érkezett Gesztre. Arany önéletrajzi levelében igen szűkszavúan írt erről az időszakról: a forradalom utáni „szalontai tartózkodásom idejére esik a félév (1851) midőn többnyire Geszten tanyázva, Domokosnak órákat adtam a költészetben.’' A geszti mindennapokról fia, Arany László és nevelőtársa, Kovács János visszaemlékezéseiből többet tudhat meg az érdeklődő. — Sajnos az idő és a történelem vasfoga nem kímélte Arany János egykori hajlékát sem. Arany László feljegyzésével ellentétben, a mai Arany-emlékszoba nem a régi. A faluban az idősebbektől úgy hallottam, hogy az oroszok ’44-ben parancsnokuk szavának engedelmeskedve bontották le a kis házat, az építőanyagot egy közeli kátyú nyelte el — meséli Irázi István, miközben kulcsra fordítja az eredeti alapokon újjáépített szoba ajtaját. Grófok az emlékezetben — Én istállófiúként kezdtem. Nyolc csődörcsikót gondoztam, aztán úgy araszolgattam előre. Később szobainasként dolgoztam. Többet dolgozott akkor a paraszt, de higgye el, jobb világ volt. Amíg az urak nem feküdtek le, addig soha nem hunyhattam le a szemem. Mégis újrakezdeném, akkor fiatal voltam. Csak meg ne vénüljön az ember — panaszkodott mankójára támaszkodva a nyolcvanhoz közeledő Balogh Imre. — Autóval vannak? Azért egy kupicával csak kóstoljanak már meg a híres geszti pálinkából — tessékel be a főzdébe Tárnok András tulajdonos, aki egy Tiszáék udvarában szolgáló lovászfiúról mesél két koccintás között. A cefre savany- kás illata úszik a levegőben, akáchasábok perlekednek a lángokkal. — A parkban álló két hatalmas platánt maga Tisza István felesége ültette. A nép emlékezetében úgy él a történet, hogy a csemeték alá egy-egy bivalytetemet helyeztek, azért olyan termetesek, egészségesek azok a fák — mondja Takács Zoltán. — A falu templomát a geszti birtokért hosszú évekig pereskedő Tisza László felesége 1776-ban építtette. A legenda szerint a kupolában őrizték a falu történetéről szóló írásokat. — A település korábbi református lelkipásztor asszonyával, Gáspár Katalinnal szerettünk volna létrehozni a kastélyban egy Tisza-emlék- szobát vagy múzeumot. így sikerült megnyernünk az ügynek-a Gesztre gyakran hazalátogató, tavaly elhunyt gróf Tisza Jolánt. Az emlékszoba sajnos nem jött össze... — teszi hozzá halkan Takács Zoltán. Pénz kell(ene) — Vesszőparipám a Tisza- kastély és sírbolt sorsa. A kastélyépület állagának megóvása elengedhetetlen feladat. Tűzoltómunkában kellene elvégezni a nyílászárók, ajtók, ablakok felújítását és a kerítés rekonstrukcióját. De miből, ha egyszer nincs pénz? Legutóbb a ’80-as években a megyei tanács adott 10 milliót, abból újítottuk fel a teljes — életveszélyessé minősített — tető- szerkezetet. Amit ’44-ben az oroszok kifűrészeltek, azt is akkor pótoltuk. A kastélyhoz tartozó közel 15 hektáras parkot sem ártana rendbe tenni. Örülök, hogy végre a kormány is a fejéhez kap nemzeti örökségünk megóvása érdekében — teszi hozzá Szerb József polgármester. lisza-tndoroh között A néhai miniszterelnök, Tisza István halálát fia, V. Tisza István öt nappal élte túl. Az ifjabb Tisza István fia, Kálmán volt az utolsó földesúr, rá a legtöbb geszti ember ma is szeretettel gondol. — Na látom becsületes ember, csak visszajött — fogad az ajtóban Sólyom Sándomé Kiss Erzsébet. Még a szalmakrumplit meg a rántott csirkét eszem, de a háziasszony már hozza is a Gréta, a jóságos grófnő — ’44-ben Mihály-napkor már itt voltak az oroszok. Apám kocsira pakolt és mentünk Nagykovácsiba. Az istállóban maradt két hasas üsző és disznók, de amikor 1945. március 15-én visszajöttünk Gesztre, semmi sem volt belőlük. Az oroszok mindent eltakarítottak. Ezt a képet akkor a kirámolt konyhában találtam és azóta is féltve őrzöm — mondta Sólyom Sándomé. Tisza Kálmán második felesége, a lett Gréta grófnő igen melegszívű asszony hírében állott. Itt a szomszédban lakott Balogh Péter. A felesége akkor szült és nem volt teje. Meghallotta ezt a grófnő, aki akkor szintén gyermekágyban volt és ugyanúgy szoptatta a cseléd gyermekét, mintha a sajátja lett volna. Órára hordták be a cselédek a grófnőhöz a Bözsi néni gyerekét — emlékezett a régmúlt időkre Erzsi néni. Erzsiké néni féltve őrzött fotója, Tisza Kálmán második felesége, Gréta grófnő leánykori képe Sólyom Sándor közel húsz esztendeje — apósa halála óta — gondozza a családi sírboltot Sólyom Sándomé „szíve felett” a tavaly elhunyt gróf Tisza Jolán és férje, Patay József (az acsai báró Prónay Dezső evangélikus egyházi egyetemes felügyelő unokája) fényképével FOTÓ: SUCH TAMÁS családi albumot. Erzsiké néni kifogyhatatlan a történetekből. — Édesapám, Kiss Lajos cseléd volt a grófnál, parádés kocsis. 1951-ben a Füzesgyarmatra deportált Jolán grófnőékhez egy kocsiderék élelmiszert juttatott el. Tizennégy éves kislány koromban a család nagykovácsi birtokára kerültem. Akkor még élt a „nagyságos asszoriy”, Káltliáh gróf édesanyja. Takács Zoltán ,,7'isza-ku- tató” dédelgetett álma, a Tisza múzeum vagy emlékszoba sajnos még nem születhetett meg... Olyan harmadrangú cseléd voltam. Folyton a sparhertet pu- coltatták és mosogattam. Nem volt rossz dolgom ott, de a honvágy hazahúzott, így aztán Gesztre kerültem. Az én apám — ugyanúgy, mint más cseléd — mindig megkapta a kommenciót. Negyedévente szalonnát, sót, évente kenyér- és takarmánygabonát. — Hogy magunkról is beszéljünk egy „cseppet”, mondjuk meg úgy ahogy volt. A semmivel kezdtünk. Fiatalkoromban napszámoskodtam én is a gróféknál, jövőre ötven esztendeje lesz annak, hogy összeházasodtunk — kapcsolódik a beszélgetésbe az eddig csak a tűzhely mellett melegedő Sándor bácsi. „Kedves Erzsiké és Sándor!” — olvasom közben a családi fotóalbumból előkerülő húsvéti üdvözletét, amit gróf Tisza Judit Amerikában adott postára. Sajnos Jolánka is elment... A gyerekek ritkábban jönnek már Geszt felé, de azért tartjuk a kapcsolatot. Volt olyan, hogy öt Tisza aludt nálunk — emlékezik Erzsiké néni. Egy biztos: a Tiszák emléke több törődést érdemel — mondja Sándor bácsi búcsúzéban. Az oldalt írta és szerkesztette Both Imre Tisza Istvánra emlékezve Nyolcvan esztendeje múlt annak. hogy életének 57. évében orvul meggyilkolták — a kiegyezés alapjait megalkuvás nélkül védelmező miniszterelnököt, gróf Tisza Istvánt, a korábban — 1875—90 között -— ugyancsak miniszterelnöki feladatokat is ellátó Tisza Kálmán fiát. Tisza István Geszten — 1861. április 22-én született, életével 1918. október 31-én — gyilkos szándék végzett. A fiatal Tisza Berlinben, Heidelbergben és Budapesten jogot és közgazdaságtant tanult, majd öt évig a család bihari birtokán gazdálkodott. 1886- tól szabadelvű programmal képviselő, 1897-ben nagybátyja, a tiszai árvíz rekonstrukciós munkálatainál árvízi kormánybiztosként tevékenykedő Tisza Lajos grófi címét a király ráruházta. Először 1903. november 3-a és 1905. június 18-a között miniszterelnökösködött. 1906- ban feloszlatta a Szabadelvű Pártot, 1910-ig visszavonult a közvetlen politikai tevékenységtől. A koalíció bukása után, 1910. február 19-én régi szabadelvű párti híveire támaszkodva megalapította a Nemzeti Munkapártot. Egyéniségére jellemző merevséggel képviselte pártja érdekeit. 1911-ben Herczeg Ferenccel együtt elindította a Magyar Figyelő című politikai lapot. 1912. május 22- én a képviselőház elnökévé választották. Ugyanebben az évben június 7-én Kovács Gyula képviselő a Parlamentben sikertelen revolveres merényletet kísérelt meg ellene. Másodjára 1913. június 10-én foglalta el a miniszterelnöki széket. Akkor a háborús készülődés már érződött az ország életében. Gróf Tisza István 1917. május 23-án kénytelen volt beadni lemondását, de a kormányt még június 15-éig vezette. A miniszterelnököt 1918. október 31-én budapesti lakásán agyonlőtték. Hamvait a geszti családi sírboltban helyezték pihenőre.
