Békés Megyei Hírlap, 1998. december (53. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-31-1999-01-01 / 305. szám

1998. december 31-1999. január L, csütörtök-péntek Időzített tűzoltás és turistautak a dinnyefesztiválra „Még mindig sokat sóderolunk!” Szilveszter éjjelén, amikor az óra elüti az éjfélt és összecsendülnek a pezsgőspoharak, általában szépet és jót kívánunk az új esztendőre. Az 1999. év az ezredforduló köze­ledtével minden eddiginél különle­gesebb, de reméljük, hogy 2000 után sem veszítjük el a jókedvet és az éltető humort a „hétköznapok viharában”. Ön mit kívánna az új esztendőre? — kérdeztük Szűcs István mezőkovács­házi tűzoltóparancsnokot, Nagy Béla medgyesegyházi polgármestert és Boros Bélát, lapunk karikaturistáját. Szűcs István: — Előrehaladott tárgyalásokat folytatunk annak érde­kében, hogy az új évezredben tűzese­tekre egyáltalán ne kerüljön sor. Ha mégis feléledne egy-két lángocska, akkor úgy időzítünk, hogy a tüzek le­hetőleg csak délután 13 és 14 óra kö­zött keletkezzenek. A probléma egyébként megoldódni látszik, ám sajnos — úgy tűnik — a villámcsa­pások és zivatarok kérdésében az ille­tékes „égiek” jelenleg semmiféle kompromisszumra nem hajlandók. A tüzes fellángolásokat figyelembe vé­ve a parancsnokság fontosnak tartja a személyi állomány jó hangulatát is, ezért nagy erőkkel dolgozunk a koe­dukált tűzoltóság jogszabályi hátteré­nek megteremtésén. A szükséges fel­tételek (a szűk laktanyai körülménye­ket látva) a közös fürdő- és hálóhelyi­ségeket tekintve jelenleg is adottak. A „megoldás” sürgető — súgta a pa­rancsnok —, mivel a „tüzes” me­nyecskék máris nagy nyomást gyako­rolnak az állományunk tagjaira. Boros Béla: — Rajzolni könnyebb, mint beszélni, bár köztu­dottan sokan sokat sóderolnak. Egy karikaturista legkedvesebb témája a politika, ám magam soha nem vol­tam semmilyen pártnak tagja. Az ember ne legyen telhetetlen; én in­kább rajzolok. A ceruzával szeren­csére mindentől és mindenkitől füg­getlenül szólhatok: — Kívánok ke­vesebb fineszes fideszest és kisgarázda kisgazdát, embersége­sebb MIEP-et, még több „szociális” szocialistát, és szabad életben szaba­don szárnyaló, gyógyult szárnyú SZDSZ-t. Az új évben szűnjön meg a szegénység, ne legyen éhező, haj­léktalan beteg ember a Földön. Hát­rafelé ne tekintgessünk folyton, és a szeretet hajtsa előrehaladásunkat. Nagy Béla: — Érjük el a béke, a szeretet a gazdagság országos szint­jét. Remélem, hogy az évezred napi híreiben, a gazdasági rovatokban olyan elemző írásokat olvashatunk, amelyek arról szólnak, hogy a medgyesi görögdinnye nemzetközi részesedése felülmúlta a spanyol dinnyéét. Emellett a helyiek azzal büszkélkedhetnének, hogy a magyar és külföldi turistairodák rendszeres utakat szerveznek a medgyesi dinnyefesztiválra. Örömmel ven­ném, ha uszodaépítéssel kezdődne az ezredforduló, és a működő sport­szakosztályok mellett az úszószak­osztályt is beindítanánk. Hogy mind­ez miért? Mert csak a dinnyetermelés és mezőgazdaság megfelelő pozíció­ja esetén marad(hat) kellő erő és jó­kedv a sportra, a kultúrára. Lejegyezte: Halasi Mária __________Havat varázsoltatott a trópusi tájra__________ Őf elsége megkérdezte: ez hó? Füzesgyarmat díszpolgárát, Doma Mikó Istvánt, aki IV. Tupou tongai király udvari festője, arra kértük, hogy mesélje el Tongával kapcso­latos legkedvesebb élményét. — Őfelsége IV. Tupou nagyon sze­reti a humort. Azt vallja, minden át­nevetett perc egy nappal meg- hosszabítja az ember életét. Ezt tud­va, hosszan gondolkoztam azon, mi­vel tudnám megnevettetni Őfelségét. Majd hirtelen jött egy eredeti ötlet. Tonga trópusi ország, a legnagyobb hideget 12-15 fok jelenti. A hó, ajég ott ismeretlen dolog, s én ezt hasz­náltam ki. A gyönyörű királyi palotá­ról volt egy nyári fotóm. Ezt a képet számítógépes módszerrel átdolgoz­tattam téli tájképre. A szakemberek a palota tetejére havat varázsoltak, az ereszekre jégcsapokat. A fák való­sággal meghajoltak a rájuk hullott hatalmas hótömegtől. A palota előtti füves területet is teljesen belepte a hó. A zöld növény csak a lábnyomok helyén látszott ki. Mivel a kép szá­mítógéppel készült, nem látszott raj­ta, hogy átdolgozás. Úgy tűnt mintha eredeti fotó lenne. Ezt a képet keret­be tettem, és átadtam a királynak. Őfelsége döbbenten nézte a képet. Majd némi csend után megkérdezte: ez hó? Igen — feleltem. Válaszomat hallva, a király hatalmas nevetésbe tört ki, s közben az asztalt csapkodta. Őfelségének ezek voltak a legboldo­gabb percei, amióta ismerem — me­sélte Doma Mikó István. Magyari Barna SZILVESZTER Azt is szégyellt, hogy disznó volt az anyja A GAZDAG NYELVŰ KISMALAC Konkurenciaharc Végegyházán nemrég született egy kismalac. Gazdag nyelvvel áldotta meg a teremtő. A derék négylábú nem angolul, németül vagy spanyo­lul beszélt felső fokon, hanem a sa­ját biológiai adottságai miatt kapta a „nyelves” jelzőt. A szájából kiló­gó „ékessége” — igencsak rendha­gyó módon — mintegy 15 centisre nőtt. így a kismalac még a „legnyelvesebb” menyecskén is túltesz, főként, ha a sertésárakról esik szó. De az is lehet, hogy lógó nyelve a vidékfejlesztési kormányzati politikáról kialakult vé­leményét fejezi ki. Korántsem biztos ugyanis, hogy egy álláspontot vall Torgyán József illetékes miniszterrel. A felvásárlási árakat ismerve, talán azt is szégyelli, hogy disznó volt az anyja. — Röf, röf, röf! Én a hentes elől már most a túlvilág felé röfögök. Hülye le­szek meghízni bagóért! Úgyse kellünk senkinek — nyújtja csúfondárosan a nyelvét. Ámbár szívesen cserélne ólat az oroszokkal. Kőolajért. De a szegény malac igazsága már csak olyan, mint Mátyás király mesevilága. Éppen ezért a mi kis malackánk nem öntött farkaskopasztó forró vizet az erdei ra­gadozóra. Létezésével viszont így is', sok gondolatot ébresztett az újév előtti tréfálkozás jegyében. H. M.—M. B. Még egy mosolyt az óévben! Szilveszteri hamuka A békéscsabai Phare-iroda 5 ezer ECU-vel támogatja Roma- tikus Rezsőnek és Rúzsa Ramó­nának, a kétegyházi községhá­zán, a nemzetek közötti együtt­működés keretében aláírt ma­gyar-román vegyesházasságát. * * * A mai napon megyénk területén nem változott jelentősen az idő­járás. Erős melegfronti hatás csak Szerelmes Szilárd szívében, lelkében és gatyájában volt. Utóbbiban — a fiatalember pechjére — a csapadék elma­radt. * * * Az APEH Békés Megyei Igazga­tóságának közleménye szerint a legalább öt gyerekkel rendelke­ző családoknál az óvszerre köl­tött összeg száz százalékban le­írható az adóalapból. * * * A Fővárosi Értéktőzsde egyik mellékhelyiségében az alkalmi nász után tegnap három ponttal zárt Félrelépős Fanni szoknyá­ja. * * * Dr. Kurucz Ferenc megyei főka­pitány utasítására csütörtök es­te két járőrt vezényeltek Tüzes Tímea erogén zónájába. ■* * * Pajzán Péter, vésztői lakos csü­törtökön este önerőből teletan­kolta 1972-es évjáratú, kiváló karosszériájú szomszédasszo­nyát. * * * A Kártyások Országos Egyesü­lete pénteken kizárta soraiból a Munkáspárt néhány Békés me­gyei személyiségét, mert azok a „zsugák” során rendszeresen Marx, Engels és Lenin fényképé­vel helyettesítették a piros ászt. * * * Egyes források szerint a Békés megyei polgármesterek közül Tóth Imrének van a legna­gyobb kisugárzása. Ezt a hírt erősíti meg az a tény is, mely szerint a sarkadi szoláriumok­ban a lámpákat immár a pol­gármester fényképével helyet­tesítik. * * * Szemestakarmány helyett egye­sek egészen mással tömködnek. Agaló Almos szeghalmi kisnyug­díjas Viagrával szervizeit tömő­gépével a héten már négyszer is megtömte a szomszédban lakó 20 éves, 65 küós libát. * ¥ Domokos László elnök a megye­házán tegnap tizenkét Szent Ist­vánt, tizenhárom Széchenyit és Hét Bartókot fogadott. A dele­gációt tizenharmadik havi fize­tésnek hívták. A sokadik veszekedés után: — Neked adtam, ami a legdrágább a számomra — mondja a férj. — Ugyan már — legyint a feleség. — A söröd a hűtőben van. * * * A paraszt felkeresi a piacot, és fitymálva vizsgálgatja az egyik zöldséges kofa áruját: — Hát ez mi? — kérdezi gúnyosan a retekre mutatva. —Nálunk akkora retkek teremnek, mint a lúdtojás. így tesz a paradicsommal, a papriká­val is, miközben a kofa arca gyorsuló ütemben padlizsán színűvé válik. Végül a görögdinnyére mutat: — És ez mi, ez a vakarcs? — B... meg, cukorborsó!—fakad ki a kofa. * * * — Doktor úr, nagyon beteg vagyok. Úgy érzem, nincs remény. Sokszor szeretnék véget vetni az életemnek. — Nocsak, nocsak. Nem kell elhamar­kodni a dolgot. Bízza ezt énrám. AZ ESZTENDŐ LEGjEI Az év legcikisebb bébicseréje Zalaegerszegen Az év találmánya: téli gumi hólánccal, csú­szós utakra

Next

/
Thumbnails
Contents