Békés Megyei Hírlap, 1998. december (53. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-24-27 / 301. szám
KARÁCSONY 1998. december 24-27., csütörtök-vasárnap A sarkadi cigányóvoda, hivatalosan az 5- ös számú óvoda apróságai érkezésünk napján ünnepük a karácsonyt. A szoba közepén ezüstfenyő, körülötte ajándékok. — Ebben az évben gazdag karácsonyunk van — meséli boldogan Juhász Károlyné, az intézmény vezetője. — Az óvodai költség- vetésből megtakarított pénzt és egy vállalkozó felajánlását fordíthattuk játékvásárlásra. És a tetejében még lapunk stábja, az újságíró, a fotóriporter és a lapmenedzser sem érkezett üres kézzel. „Ez már hab a tortán!” — jegyzi meg az egyik óvodai alkalmazott. Persze a gyerekek a leghálásab- bak. Kár, hogy sokan skarlátosak, így csak kevesen állhatnak a fa körül, bontogatva a szebbnél szebb játékokat. A délelőtt folyamán egyik meglepetés követi a másikat. Leülünk játszani a gyerekek közé, ők rajzolnak nekünk, mi pedig ajándékokat sorsolunk. Eközben összebarátkozunk a 12 szempár nagycsoportos tulajdonosaival. Janika legóval játszik, amikor letelepszem mellé. Teljesen belemerül, úgyhogy csak foghegyről beszélget velem. A „Szeretsz oviba járni?” kérdésre néma bólintás a válasz. A „Miért?”-re pedig a „Csak!” Később, amikor felajánlok neki egy mesekártyát, már beszédesebb. Elmondja, hogy otthon még nincs semmilyen kártyája, pedig már hat éves, és jól jönne neki egy. Amandát testvérével a nagymama neveü. Bár ő nem tudja megmondani hány éves, azt viszont tudja, hogy azért szeret az oviban, mert itt sok a játék. A világon a legjobban pedig Szandit, a tesóját és a nagyit szereti. A csíkos pulóveres Sanyikát arról faggatom, mi szeretne lenni felnőtt korában. A válasz rövid és velős: „Erős!” Na de mégis, mit szeretnél csinálni nagy korodban? — unszolom tovább. „Majd keresek valami munkát — hangzik a válasz —, talán autószerelő leszek, és piros kocsim lesz.” Sanyika már az iskoláról is hallott. Valami olyasmit, hogy ott sokat rajzolnak. Tibiké ugyanúgy, ahogy a többi idejáró kisgyerek, nagycsaládból származik. Legjobban Leila testvérét szereti, ő ugyanis a család legifjabb tagja. S bár az iskoláról semmit se tud, egy biztos: rendőr akar lenni. Alapos indoka is van rá, hiszen szerinte a rendőrök a világ legerősebb emberei. A tévében látta, hogy ez így van. Ezt Andrea is alátámasztja. O már csak tudja, hiszen szinte minden filmet megnéz. Emellett szereti a jó zenét, a mennyezetig érő karácsonyfát, a barbie babákat, Szabó Kuckót és Szabó Paszulyt, két közeü hozzátartozóját. Vivien kedvence a grízgaluska. De emellett a János nevű apuját is szereti, mert az is szereti őt. Mint mondta, ha felnő, lyány lesz, ez már végérvényes elhatározása. A most kapott ajándékoknak is nagyon örül, de a tavalyi karácsony se volt kutya, hiszen sok-sok szaloncukruk, csengőjük és táblás csokijuk volt. Renáta kedvence a galuska meg a dere- lye, főzni is tudja, mert az anyuja megtanította. Hősiesen bevallja, nem ő a világ legjobb gyereke. Időnként bizony megdorgálják otthon. Legutóbb éppen előző nap kapott egy taslit, mert Jutkáéktól későn ment haza. Ezzel együtt igen jószívű, mert nemcsak kapni, adni is szeretne valamit karácsonyra a barátainak. Tündinek nem jut eszébe, hány éves is ebben az esztendőben. Ebben az óvodában úgy szalad az idő! Nemrégen még három volt, ez bizonyos. Az ujján számolgat, ám hamar feladja, mert ő még csak óvodás, s ennél fogva ötnél tovább neki nem is kell tudnia. Ha majd iskolás lesz, az más. Akkor majd tanul, muszáj lesz, hiszen tanító néni szeretne lenni. Balogh Katalin óvónő nagycsoportosai már várnak bennünket a sarkadi 5-ös óvodában ' fotó: kovács Erzsébet Amikor belépünk a csoportszoba ajtaján, tizenkét bogárfekete szempár figyel ránk. A szemekhez tartozó emberkék a szoba egyik szőnyegére tömörülve, fegyelmezett törökülésben várják, hogy bemutassanak bennünket. A élénken csillogó szemecskék először a fotós kollegánk kameráját veszik szemügyre, majd a kezünkben lévő ajándékcsomagokra vetik tekintetüket. Sarkadi gyerekszájak adventkor Az új kugli is az idei karácsonyfa alatt termett. Használatba vételéért küzdelem folyt a fiúk között. Ebben a várban mi vagyunk a királykisasszonyok Bejött a szobába, hosszú szakálla volt, és azt mondta... Ennyi éves vagyok Egy másik Vivien is jár a csoportba. Mint mondja, azért szereti az anyuját, mert ő vette neki a barbiet. Renátával szemben ő még sosem kapott ki, legalábbis nem emlékszik rá. Épp azt meséli, hogy a testvérei közül Miranda áll hozzá a legközelebb, amikor meüénk szegődik a másik Vivi. Kicsit meglódul a fantáziája. „És tudod, otthon mindenkire én mosok!” — jelenti ki határozottan. Druszájával csodálkozva nézünk rá, mire visszavonja az eredeti állítását. „Hát csak a babákra!” — vallja be töredelmesen. Tibiké az idei Télapóját meséü: „Bejött a szobába. Hosszú szakálla volt, és azt mondta, hozott csomagot meg színezőt. Télifagyi meg szőlőcukor is volt nála.” Amikor megkérdezem, mi szeretne lenni nagy korában, vállat von: „Iskolás.” Ezután arról beszél, hogy egyszer, még kicsi korában felmászott egy fára, ahonnan leesett. Ezért kikapott. Mostanában nem mászik sehova, egyébként is hideg van. Eközben mások is odajönnek, és megkérdezik, igaz-e a hír, hogy mindenki, akivel beszélgetek, mesekártyát kap. A karácsonyfánál hallották. A megerősítésre ottmaradnak. Né- hányan a „repeta” reményében. Nyíltan meg is mondják, akár két kártyacsomót is hazavinnének. Az évszakokról beszélgetünk. „Te melyik évszakot szereted?” — szúrom ki az egyik kislányt. „Az anyumat!” — harsogja. Néma csend. „Neked melyik a kedvenc évszakod?” — teszem fel ugyanazt a kérdést egy kisfiúnak. „A leves” — mondja halkan. Roland hangosan felkacag: „Az évszak a tél, nyár meg a tavasz!” A két kérdezettem is nevet mostmár, s szinte egyszerre vágják rá: „A tavasz a legjobb!” Ézután Roland kezdi sorolni, mit hozott neki a Télapó: „Narancsot, kekszet meg csokit.” Rövid gondolkodás után még hozzáteszi: „Hozzánk nem jött el a Mikulás, csak itt volt az oviban.” Aztán elmondja, a Jézuskáról annyit tud, hogy ő hozza a karácsonyfát meg az ajándékot. Amúgy tervezi, hogy üzen neki: az idén karácsonyra egy foci kéne. Pistike leginkább bújócs- kázni szeret a tesójával. „Én mindig megtalálom, ő sosem!” — dicsekszi. Ha nagy lesz, kutyázni szeretne, mint az apuja. Karácsonyra pedig egy háromkerekű biciküt szeretne, de egyelőre ő sem szólt a Jézuskának... Magyar Mária Nekem még nincs otthon játékkártyám, de tök jó, hogy most hazavihetek egyet! Uram, magának nagyon magas a vérnyomása, ezért felírok egy kis lázcsillapítót és egy kis kanalast... Miért alakult 1982-ben cigányóvoda a településen? Sarkadon 1982 óta létezik cigányóvoda. Az intézmény 1991-ben költözött a jelenlegi helyére, a Szalontai 43. számú épületbe. A cigányóvoda létrehozását annak idéjén az indokolta, hogy gyerekek különböző érettségi fokozatokkal érkeztek az iskolába, ami megnehezítette a beilleszkedést és a tanulmányik gördülékeny elindulását. Mindenki érezte, az iskolaelőkészítésre köreikben különösen nagy szükség, volna. Mint Juhász Károlyné, az óvoda vezetője elmondta, eleinte bizony sokat házaltak azért, hogy a családok beírassák gyermekeiket az oviba. Ahogy teltek az évek, a szülők egyre inkább belátták, a gyerekeik sokkal könnyebben veszik az iskolai akadályokat, így a beiratás mindegyre önkéntesebbé vált. Mára eljutottak odáig, hogy a 45 nebulót befogadó intézménybe 58 felvett gyermek jár, s a további 30 jelentkezőt — helyhiány miatt — már a szomszédos óvodába kellett átirányítani. Előfordul persze, hogy egyes szülők csak a beiratásig jutnak el, utána már nem jön a gyerek, de a helyi családsegítő munkatársai segítenek a családok meggyőzésében. Az óvodában felzárkóztató program szerint foglalkoznak a gyerekekkel, ami azt jelenti, mindenkinek a lemaradásait egyénenként veszik figyelembe. — Ezek a gyerekek olyanok, mint a szivacs — mondta az óvodavezető. — Mindent magukba szívnak. Mindenért hálásak, s nagyon ragaszkodnak hozzánk. Az elért eredményeink pedig napról napra mérhetők. Az óvoda nemrégen 350 ezer forintot nyert pályázat útján olyan eszközökre és fejlődést segítő játékokra, amelyek a cigány néphagyomány megőrzését segítik. {Ebben egyébként még ennél is nagyobb segítség a cigány származású dajka, akit a gyerekek egyszerűen csak Irénke néninek szólítanak.) Az óvoda munkatársai büszkén említik, hogy intézményükben egyházi oktatás is folyik, ami szintén tágítja a gyerekek látókörét. Irénke emellett a Télapó-napot emeli ki, amelyre az idén is a helyi kisebbségi önkormányzat biztosította a csomagokat, s magát a Mikulást a Sarkadi Lovasklub szállította. Nagyon jó lenne, ha én is kaphatnék egy kártyát, legalább lenne miről rajzolnom A célbadobós művésze Amanda lett. Minél közelebb állt a céltáblához, annál több labda talált a közepébe... Én leginkább színezni szeretek. Ezért is örülök mindig a szép kifestőknek és a színes ceruzáknak Az iskolában majd megtanulunk írni és olvasni. Ilyen táblán fogja megmutatni a tanító néni is a betűket Ha nagy leszek, erős leszek, és piros autót vezetek. Az is lehet, hogy ilyen helikopterre is felszállók
