Békés Megyei Hírlap, 1998. november (53. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-30 / 280. szám

1998. november 30., hétfő Európa-krónikA 15 A schengeni határon innen és túl A külföldről beáramló munkaerő nincs jó hatással az életminőségre Néha álomvilágnak, voltaire-i Eldorádónak festik le előt­tünk EU-s csatlakozásunkat. Ha belépünk — kezdik a szakemberek előadásaikat —, nem lesz ilyen nagy a munka- nélküliség, több lehetőség nyí­lik meg előttünk, reálisabb béreket fizetnek a munkálta­tók. Vélemények innen és on­nan. S a tények: amit itthon, a keleti végeken érzékelhetünk, a rendszerváltás óta több a fe­ketemunka, a vendégmunkás. Tehet ez valami jót is a gazda­ságnak? Hogyan oldják meg mindezt a schengeni határ másik oldalán? Hogyan kezel­jük majd e kérdést, ha mi is e határon belül leszünk? A munkahelyek — még inkább azok hiánya — az 1993-as kop­penhágai csúcstalálkozó óta uralják az EU vitáit. Jacques Delors, az Európai Bizottság akkori elnöke arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy radikális cselek­vésre van szükség ahhoz, hogy Európát ismét munkába állít­sák. Minden tagállam kormánya egyetért abban, hogy a munka- nélküliség szerkezeti, nem pe­dig ciklikus jelenség. A munka­helyek és a gazdasági növeke­dés közötti kapcsolat helyreállí­tása azonban égető feladat volt már a csúcstalálkozó idején is. Delors ekkor készítette el a „Fehér könyv a növekedésről, a foglalkoztatottságról és a ver­senyképességről” című tanul­mányát, amely elkötelezi ma­gát, hogy 2000-re a munkanél­küliséget a felére csökkentik, és ötmillió új munkahelyet terem­tenek. Éles bírálattal fordul Eu­rópa felé, hiszen a kontinens nem tudta megismételni az USA és Japán munkahelyte­remtésben elért sikereit. (1970 és 1990 között az USA és Japán nettó 29, illetve 12 millió munkahelyen hozott létre — a szerző.) Az EU vezetői szintén egyet­értenek a kérdéskör rugalmas kezelésében. Sürgetik a kutatás­ra, oktatásra, illetve a szakkép­zésre fordított összegek növe­kedését. Az EGK az 1957-es Római Szerződésben fogalmaz­ta meg a munkaerő szabad áramlását. A folyamatosságá­nak és legalitásának azonban lé­nyeges feltétele a szakképzett­ség, az azonos tartalmú szaktu­dás. Ennek hiánya, illetve hiá­nyosságai negatív irányba is építhetik az adott ország mun­kaerőpiacait. Elindulhat egy fo­kozott vándorlás. A munkaerő-vándorlás regi­onális, Békés megye szempont­jából határmenti problémává nőtte, s nőheti ki magát a későb­biekben. Arra, hogy a schen­geni határ keletre tolódásával növekszik-e a vendégmunkások száma, ha igen, lehetnek-e élet- minőségbeli vagy egyéb követ­kezményei, dr. Hárs Agnes tu­dományos kutató világított rá élesebben. — Nyilvánvaló, hogy a határmenti régiók fokozottan érintettek a munkaerő szabad vándorlásában. Nagyobb a fe­ketemunka konkuráló hatása is. Az a kérdés azonban, hogy a beáramló — esetünkben a ro­mán — munkaerő hatékony vagy kártékony hatással bír-e, nézőpont kérdése. Életminőség szempontjából nem kedvező. A kérdés továbbra is az marad, hogy kinek és milyen szem­pontból lehet káros vagy hasz­nos az, hogy külföldi munkaerő dolgozik a magyar gazdaság­ban. Figyelemmel kell kísérni a munkalehetőséget is, hiszen azokat a munkákat, amelyeket a beérkező külföldi munkások el­vállalnak, sok esetben a magyar polgárok rangon alulinak érez­nek. A munkáltatói oldalról ezt több területen ki lehet használ­ni. Itt mindenképpen egyfajta haszonnal számolhatunk. Gon­doljunk csak a mezőgazdasági, állattenyésztési munkákra. A tanyákon dolgozó kisegítőktől az aratásokon segédkező dolgo­zókig mindenki idénymunkás. Nagy hányaduk nem bejelen­tett, ha úgy tetszik, feketemun­kás. Ok nem kívánnak szerve­sen beépülni a munkaerőpiacba, így ezzel a réteggel, mint kapa­citásképes kiszorító erővel nem számolhatunk. Ugyanakkor lé­nyeges pont, hogy a természe­tes határok nem szelhetők ketté gazdasági-politikai határokkal. Gazdasági, kereskedelmi szem­pontból egy régiónak tekinten­dő az említett terület. — Fontos végiggondolni mindezt a gazdaság szemszögé­ből is. Számolhatunk-e jelentős munkahely-kiszorítással? — A keleti határrészről nem ismerünk pontos adatokat e té­mában, de Kelet-Ausztriában végeztek vizsgálatokat. Az eredmények e tekintetben nem mutatnak jelentős arányokat annak ellenére, hogy Németor­szág és Ausztria a határok meg­nyitása után jelentős számú vendégmunkást foglalkoztat. Az EU-csatlakozás után hazánk is bekapcsolódik a tagországok vérkeringésébe. Nyilván ez magával hoz különböző elvárá­si szinteket. Ahhoz, hogy ha­zánk a migrációs politika he­lyes útjait járhassa, hasznos lenne valamiféle szelekciós kri­tériumrendszert kiépíteni. Ha számolunk a jó szakképzési le­hetőségekkel, a szakmai gya­korlatok, továbbképzések tá­mogatásával, a szakemberek, a kvalifikált munkaerő értékkép­ző erő lehet egy gazdaság hát­terében. Tartósan Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárok- Kiáramlás- Állomány- Beáramlás Tartósan Magyarországon tartózkodó román állampolgárok Romániai Összes Tartósan Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárok áramlása Román állampolgárok Kazuyuki úr szabadnak érezte magát Japán műszerekkel közös kutatás ,Jó napot kívánok, japán vagyok, dr. Inubushi Kazuyuki” — ezekkel a szavakkal üdvözölt — népére jellemző udva­riassággal — magyarul Inubushi professzor, aki több, mint három hétig tartózkodott Békés megyében. A DATE szarvasi karán be­szélgettünk a tudóssal, aki közös kutatási programban vett részt szarvasi kollégái­val. Látogatása összefüggött azzal a nagy értékű műszer­parkkal, amelyet a japán kor­mány nemrégiben ajándéko­zott az intézménynek. — Professzor úr, Ön rend­kívül figyelemfelkeltően be­szélt a hazájáról, és arról, hogy a japánok milyennek látnak bennünket és orszá­gunkat. Hogyan érzi magát nálunk, mit talált a legérde­kesebbnek és a legszokatla­nabbnak? — Szeretek itt lenni, mert szabadnak érzem magam. Roppantul tetszik Magyaror­szág. Megragadott, hogy szinte tökéletesen sík a vi­dék. Japánnak több mint 60 százaléka hegység. Az embe­rek kedvesek, barátságosak, ám sajnos — úgy tapaszta­lom —, kevesen beszélnek még angolul. Könnyű itt élni, mert az emberek jóindulatú- ak, segítőkészek. — Mivel foglalkozik Ja­pánban? — A Tokiótól 40 kilomé­terre fekvő Chibai Egyete­men dolgozom, talajmikro­biológiai és talajkémia-kuta­tásokkal foglalkozom. — Milyen céllal érkezett Szarvasra? — Elsősorban azért va­gyok itt, mert a főiskola el­nyerte a Japan Intemacional Cooperation Agency (JICA) műszerpályázatát, s ezeknek az eszközöknek az installálá­sában, beállításában segítek. A műszerekkel rögtön közös kutatási programot is elindí­tunk. — A kutatás milyen terüle­tet érint? — Mikrobiális ökológiai kutatást végzek Csizmarik Gábor tanár úrral, melynek lényege: a halastavi rendsze­rek tápanyagforgalmára, az üledék ásványosodására mi­lyen hatást gyakorol a légkör változása. — Milyen kép alakult ki Japánban Magyarországról? Mit tudnak hazánkról? — Elsősorban a mindenki által ismert fogalmak jutnak az eszünkbe, mint „Buda­pest”, „puszta”, avagy a fon­tos turisztikai helyek, Eger, a Balaton, Kecskemét. Renge­teg szép vidéket, várost, ami­lyen például Szarvas, sajnos nem ismerünk. Persze, szá­mon tartjuk a magyar tudo­mányosságot, és megannyi magyar Nobel-díjasról tu­Inubushi Kazuyuki Szarvason mikrobiális ökológiai kutatást végzett dunk. Úgy gondoljuk, a ma­gyar mezőgazdaságból is van egy-két tanulnivalónk. Olyan természeti adottságokban gazdag területről van szó, amely mindenképpen figyel­met érdemel. — Az elmúlt napokban Ón több egyetemre és főiskolára is ellátogatott. Hogyan érté­keli a magyar kutatók felké­szültségét? — Túlságosan nem látok bele az egyetemek világába, azt viszont észrevettem, hogy öregek, korszerűsítésre várók a műszereik. Fontos lenne a szakmai könyvtárak korsze­rűsítése. Dicséretes azonban, hogy a kutatók felkészültsége magas szintű, a japánokkal összemérhető. — Japánban mindenki az ősi hagyományok szerint él? Hogyan fér meg egymás mel­lett az ősi hagyomány és a csúcstechnológia ? — A napi életvitel az el­múlt évtizedekben nagyban modernizálódott, de az embe­rek gondolkodása lényegében nem változott. Napjainkban is igen nagy szerepe van a ha­gyományoknak, a különféle ceremóniáknak, de nincs konfliktus a kettő között. A japán társadalomban zártak a közösségek, erős azok össze­tartó ereje. Fontosak még a személyes kapcsolatok, a köz­vetlen érintkezés az Internet térhódítása ellenére is! — Hogyan ízlett a magyar konyha? — Hiányoltam a halétele­ket. Az a véleményem, hogy nem kéne olyan fűszeresen és zsírosán főzni. Amúgy min­den nagyon ízlett. — Mit szeretett meg a leg­jobban? — A finom magyar bort! Gajdos Attila Ajándék Napkeletről Nemrégiben több nagy értékű műszerrel gazdagodott Szarvason a DATE Mezőgazdasági Víz- és Környezet­gazdálkodási Karának műszerparkja. A főként környe­zetkémiai, mezőgazdasági (talajkémiai) mérésekre alkal­mas eszközök értéke meghaladja a 70 millió jent (körül­belül 120 millió forintot). Ezzel a főiskola talajtani és kémia tanszéke a térség és a megye egyik legkorszerűb­ben felszerelt laboratóriumává vált. A műszerek érkezé­se a főiskolán működő japán-magyar tudományos együttműködésnek, a többéves sikeres munkakapcsolat­nak köszönhető. Az ajándékkal a japán kormány a tér­ség fejlődéséhez kíván hozzájárulni. Az eredményes munkakapcsolat révén tartózkodott itt dr. Inubushi Kazuyuki, aki szarvasi kollégáival végzett közös kutatást a mikrobiális ökológia témakörében. A DATE szarvasi karán véghezvitt mostani fejlesztés annak a hosszú távú stratégiának a része, amely jó előre gondol az EU-csatlakozással együttjáró környezetvédel­mi szigorításokra, és felkészül a mezőgazdasági termé­kek minőségével szemben támasztott egyre magasabb követelményekre. Ezzel összhangban a laboratórium — a kutatási-oktatási feladatok ellátása mellett — felajánl­ja szolgáltatásait az igénylőknek. g. a. Tusjak Marianna

Next

/
Thumbnails
Contents