Békés Megyei Hírlap, 1998. november (53. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-23 / 274. szám

Kiállítás, (r) Kesztyűs Ferenc, háromszoros nem­zetközi ezüstérmes grafikus- és festőművésznek nyílik reprezentatív kiállítása ma 15 órakor Szarvason, a Cip­rus Étteremben. Az ünnepé­lyes megnyitón Békés Attila mandolinművész, Csete György Kossuth-díjas épí­tész, Horváth Gyula Érde­mes Művész közreműködik. A rendezvényen dr. Keserű József újságíró, a Magyar Rádió Közalapítvány Kura­tóriumának elnökségi tagja mond megnyitó beszédet. Utazok figyelmébe, (gh) A november 1-jén üzembe helyezett nagylaki határát­kelőhely ünnepélyes átadá­sára ma 11 órakor kerül sor. A ceremónia miatt 9 és 14 óra között a vámhivatal sze­mély- és teheráru-forgalmá- ban helyileg szabályozott forgalomkorlátozás várható. Élménybeszámoló, (c) A Körösök Völgye Turista Egyesület tagjai videófilm­vetítéssel egybekötött él­ménybeszámolót tartanak Eu­rópa második legmagasabb pontjának, a Monte Rosa sziklacsúcsnak a meghódítá­sára szervezett expedícióról. A program időpontja ma 18 óra, helyszíne a békéscsabai ifjúsági ház nagyterme. Mezőváriért, (gh) A battonyai képviselő-testület november 19-ei ülésén száz­ezer forintot ajánlott fel az ár­víz sújtotta kárpátaljai Mező­vári község újjáépítésére. A döntés értelmében a pénzt — a fenti konkrét cél megjelölé­sével —a Magyar Máltai Sze­retetszolgálat számlájára utal­ja át a városi önkormányzat. Könnyen sérültek, (y) Hárman könnyebben megsérül­tek szombaton Gyulán, amikor a Madách utca 15. számú ház előtt egy Zsuk és egy román rendszá­mú Audi ütközött A kisteherau­tó sofőrje elvesztette uralmát járműve felett, megcsúszott, és áttérve a menetirány szerinti bal oldalra, ütközött az Audival. „A BOLDOGSÁG MIN­DENRE FELJOGOSÍT.” (Sőtér István) Fogd a kezem! Ha azt mondom: Kalán néni, bizo­nyára már nem csak a népszerű me­sefigura, hanem egy csorvási kezde­ményezés is eszébe jut az olvasók­nak. Kalán Néni Kiskulcsa a Pihe­nőkerthez Erdei Iskola Alapítvány működik az autista gyerekekért A hét végén a nagyközségben találkoztak az Értelmi Fogyaté­kosok Országos Érdekvédelmi Szövetsége Békés Megyei Szer­vezetének tagjai, akik 7 elő­adásból álló szülői, nevelői tan­folyamot szerveztek Fogd a ke­zem címmel. Ennek volt első állomása Csorvás, ahová Göncz Árpádnét is várták. Zsuzsa asszony helyett levél jött, ami­ben a köztársasági elnök felesé­ge reményét fejezte ki, hogy a kezdeményezők mozgósítani tudják a szakmát és a szülőket. Paksi Pálné (Kalán néni) megnyitója után Tárnái Ottóné, az ÉFOSZ titkára tartott elő­adást az értelmi fogyatékos fia­talok társ- és párkapcsolatairól. S míg a felnőttek tanácskoztak, a gyerekek játszóházban múlat­ták az időt. A Csorvásiak Bará­ti Társasága pedig az alapít­ványnak és a foglalkoztató ja­vára adakoztak, hiszen a ren­dezvényhez jótékonysági prog­ram is kapcsolódott. (csete) MEGYEI KÖRKÉP 1998. november 23., hétfő Szelvény nélkül jöttek?! Mars ki! Hét úr húzta ki a szerencseszámokat Orosházán A címben szereplő határozott (ki)utasítást azon az oroshá­zi sztárparádén hallottuk Soltész Rezsőtől — egykori rocker, mai minőségében műsorvezető —, amit szombaton tartottak a Petőfi Művelődési Központban. Merthogy eb­ben az alföldi városban húzták ki a hatos lottó e heti nyer­tes számait. A rádiós közvetítést előzte meg Tahi Tóth Lászlónak, Nyertes Zsuzsának, Kishonti Ildikónak, Nemcsák Károlynak a fellépé­se. A szervezők azonban arról is gondoskodtak, hogy helyi produkciónak is tapsolhasson a nagyérdemű. Az Orosházi Al­föld Néptáncegyüttes lépett fel, műsoruk után Soltész Rezső így méltatta a fiatalok teljesítmé­nyét: — Én ott, fönt a „nagy falu­ban” (Budapestre gondolt) a hagyományápolásnak ilyen példáival a legritkább esetben találkozom. Csak gratulálni tu­dok! Ez a megjegyzés is osztatlan sikert aratott, ahogy a Bay Éva által „levezényelt” rádiók által élő adásban közvetített lottósor­solásnak is. — Voltunk már Orosházán, de akkor a cseresznye érett, most viszont rémes itt az idő, de a művelődési központban me­leg a hangulat — osztotta meg érzéseit a népszerű tévés sze­mélyiség ország-világ előtt. Ez­után lépett 7 úr (vajon miért nem leltek egyetlen, sorsolásra alkalmas hölgyet Orosházán?!) a gömbhöz és kihúzta a szeren­cseszámokat, valamint a pót­számot. Olyan mázlija volt az orosháziaknak, hogy a 10 éves hatos lottó életében most for­dult elő először, hogy a húzás sorrendje megegyezett a szám­sorrenddel. (6, 10, 23, 30, 33, 36, valamint a pótszám: 16.) A tét nem volt kevés: 258 millió forint kereste gazdáját. Szom­bat este még nem lelte meg... Csete Ilona Doboz: fogorvosok más utakon Új utakon jár a Magyar Orálakupunktúra Orvosok és Bioló­giai Fogorvosok Társasága (Mobot). A Nyugat-Európában már elterjedt szemléletmód szerint a fogász a kezelések és a gyógymód megállapításánál figyelembe veszi azt is: az adott fogászati beavatkozás milyen hatással van a szervezet más te­rületeire. Hiszen testünk minden része szoros kapcsolatban áll egymással. Az 1990-ben alakult társaság elsősorban képzéseket, to­vábbképzéseket szervez. Vi­déken elsőként Dobozon ren­deztek kihelyezett tanfolya­mot az amalgám fém tömő­anyagról, és annak hatásairól a hétvégén. — A társaságnak 160 tagja, és közel 500 pártoló tagja van — mondta dr. Csiszár Róbert, a szervezet vezetője. — Ez, úgy gondolom, jelentős szám a gya­korló fogorvosok körében. Ha­sonló jellegű ismeretanyag már a központi képzésbe is bekerült. Ami a biológiai fogorvosoknál más, az a szemléletmód. Esze­rint az egész embert kell figye­lembe venni a kezelés alatt. A mostani előadás tárgya az amal­gám tömőanyag volt. Ez az anyag túlérzékenységet okoz­hat. Svédországban például svéd állampolgár kezelésénél ti­los használni, de terhes nőknél és gyerekeknél Ausztriában, Németországban és Angliában is korlátozzák alkalmazását. A tanfolyam célja, hogy a résztve­vők felismerjék azokat a tünet- csoportokat, melyek jelzik: a szervezetet már megterheli a használata. Kovács Attila Megmérettettek a kézművesek Hatvan alkotó 240 művét értékelte szombaton Békéscsabán, a Tégla Közösségi Házban a Népi Iparművészeti Tanács zsűrije. A hagyományőrző kézműveseknek -- mint minden évben — a Békés Megyei Népművészeti Egyesület biztosított lehetőséget a megmérettetésre. A budapesti zsűri csak néhány megyében tart kihelyezett érté­kelést, ám az ország harmadik legnagyobb egyesületeként szá­mon tartott Békés megyei miden évben produkál annyi terméket, amiért már érdemes leutazni a 220 kilométert. A művészettör­ténészekből, etnográfusokból, iparművészekből álló zsűri 15 kategóriában — például hímzés, szövés, bőrdíszmű, csuhé, mé­zeskalács, csipke — osztályozta az elkészült termékeket. A szakmai értékelésen túl a készítők adókedvezményt is igénybe vehetnek a zsűrizett termékek után. Aki pedig összegyűjt 3 ász, és 20 „B” ka­tegóriás minősítést, az kérheti a kitüntető népi iparművész cí­met. A Békés Megyei Népmű­vészeti Egyesület december 12- én tartja majd záróülését, ahol a „Békés Megye Népművészeté­ért” kitüntetéseket is átadják. K. A. Pályázat ifjúsági cserekapcsolatokra Ifjúsági csereprogramok szervezésére biztosít pályázati lehető­séget a Mobilitás Ifjúsági Szolgálat (MISZ). Céljuk, hogy ma­gyar ifjúsági csoportok kapcsolatot teremthessenek az Európai Unió tagországaiban működő más, hasonló szerveződésekkel. Pályázni azonban nem egysze­rű, ezért a MISZ a hétvégén há­romnapos képzést szervezett Békéscsabán ifjúsági csoportok vezetőinek, önkormányzati szakembereknek arról, hogyan vehető igénybe a támogatás. — Elsősorban hátrányos helyzetű fiataloknak nyújt cse­relehetőséget a program — mondta Laki Katalin, a megyei Gyermek és Ifjúsági Közalapít­vány (GYIA) titkára, a szolgá­lat munkatársa. — A mostani képzés célja, hogy a hazai szak­emberek a pályázati ismerete­ken túl megtanulják hogyan, milyen programmal állíthatnak össze egy csoportot, hol keres­senek külföldi partnereket. Az ifjúsági szolgálat — a pályázó körülményeit figyelembe véve - - 50, illetve 70 százalékban tá­mogatja a csereprogramot. A fő cél, hogy megismerjék, elfo­gadják egymást a fiatalok. Sport- és művészeti tevékeny­séget, rendezvényt azonban nem támogat a MISZ. (y) VÉLEMÉNYEK Erogén zóna Művészhajlamú ismerősömet jó gyakorlati és üzleti érzékkel is megáldották az égiek. Több mint két évizedes kemény és kitartó munka után már nem kellett minduntalan aprópénzre válta­nia tehetségét, egymás után kapta a jobbnál jobb megrendeléseket. Sikeres emberként egy villa­szerű műteremlakást építtetett a kisváros szélén, pechjére a lakótelep szomszédságában. Egyik al­kalommal, amikor meglátogattam, elszomorító látványban volt részem: a ház előtt a közterület úgy nézett ki, mint egy kisebbfajta település kommunális szemétlerakója. Papír- és fóliafoszlányok, orrfacsaró bűz, rajokban röpködő döglegyek. Szemet gyönyörködtető előkerten keresztül jutot­tam a lakásba. Kérdésemre, hogy mi ez a borzalom a háza előtt, ismerősöm lemondóan legyintett. Mint kiderült, a lakótelepiek ide hordják a szemetet, a hivatal itt jelölte ki a gyűjtőkonténer helyét. „Hivatalosan azzal indokolják, hogy csak itt tud meg­fordulni a teherautó. Nem hivatalosan viszont megsúgta valaki: nagyon a begyében vagyok a főnöknek” — mondta. Mindig eszembe jut ez az eset, amikor akkumulátorbontók építése, atom- vagy egyéb hulladéklerakók létesítése ellen tilta­kozik a helyi lakosság. A nem kívánt szomszédság miatt odalesz a nyugalmunk, elértéktelenedik mindaz, amiért egy életen át dol­goztunk. A minap Budapesten, a VIII. kerületnek azon a részén vendégeskedtem, amelyik még — helyi szóhasználattal élve — kurvamentes övezetnek számít. Igaz ugyan, hogy időnként bom­bariadó miatt ki kell üríteni a híres-hirhedt tb-székházat, ám ezt leszámítva, itt még viszonylag normálisan lehet élni. Az út túlol­dalán nemzeti sírkertünk: vendéglátóim lakásától pár száz méter­re nyugszik Vörösmarty Mihály, Arany János, József Attila... Jól mondják az itt lakók: kurvamentes övezet! Kérdés, hogy meddig. Választott nagyjaink ugyanis a „Lövi” vagy a Józsefvárosi pálya­udvar környékére kívánják áthelyezni a Rákóczi teret. Őszintén szólva nem tudom, hogy a Fiumei út környékén lakó pestiek van- nak-e a begyükben, vagy a halottak. Ménesi György szeretet jegyében Szent Erzsébet napja tél elejét szabja! — han­goztatta minden novemberben nagyapám a régi öregek bölcsességét, a kemencepadkán ülve. Az öreg — téli estéken — a mellényébe bur- kolódzva ült a tűzhely mellett, fújta a füstöt, és szakállas történeteket mesélt. Olyankor lobogott a tekintete. Lelkében újra gyerek, fiatal volt. Meztelen lábbal, vörösre fagyva csúszkált a pa­tak jegén, Szentpétervárnál az orosz télben küz­dött az életéért, de látszott, szereti a világot. Mi gyermekek — az egésznapos szánkózástól kipirulva —, mint madárfiókák az anyjuk mellett, úgy ültük körül, és hallgattuk. Nagyanyám sült almával, friss kenyérrel, szalonnával kínált. A kályhában száraz biikkhasábok perlekedtek a lángokkal, kint cudar* szél kergette a hópelyheket. A nyári munka, rohanás, az őszi betakarítás után a paraszt- embert, mint folyót az araszos jég, úgy verte béklyóba a tél. Nem maradt más teendő, csak az állatok etetése, itatása. Csi­korgó hajnalokon rorátéra jártak az emberek, imádkoztak, ké­szültek a Jézuska születésére. Mindig imádtam a telet. Talán az első napja volt a legcsodá­latosabb, a legfelemelőbb. Amikor reggel anyám felköltött, és kitekintve szűzies fehérséget, tisztaságot láttam, úgy éreztem, béke költözik az emberek leikébe. — Ha Katalin kopog, karácsony locsog, de ha Katalin lo­csog, karácsony kopog — idézték a dédapáktól tanult igazságot a vének, bízva mindig a fehér karácsonyban. Még csak a körmeit próbálgatja a tél, de áldozatok már van­nak. Oroszországban húsznál is többen aludtak el örökre a tél érkeztével. Ők nem tudták, hogy mi a család, mi az otthon me­lege. Az utcán érte őket a kaszás. Sajnos megyénkben is szed­te áldozatait a fagy. A szerencsétlenül jártak nem érhették meg a szeretet ünnepét, a karácsonyt. A karácsonyfa gyertyáinak lángjánál gondoljunk az évszá­zad árvize által hajléktalanná tett embertársainkra, azokra, akik talán nem annyira szerencsések, mint mi. A szeretet jegyében ünnepeljünk! Both Imre Az én szívem játszik... Tizennyolc, vagy talán már húsz éve is, hogy a Magyar Ál­lami Népi Együttes Békés me­gyében turnézott? Pontosan még az együttes vezetői sem tudták megmondani mikor jár­tak utoljára a Viharsarokban. Azt, hogy ezzel mit veszített az együttes, a vasárnapi, békéscsa­bai zárókoncert bizonyította a legjobban, ahol a közönség szinte folyamatos vastapssal ju­talmazta a produkciót. Nem volt ez azonban másként Mező­hegyesen, Orosházán, Békésen és Éleken sem. Mindenhol telt­ház, és lelkes közönség „tombolta” végig az állami népi együttes „Az én szívem ját­szik...” című műsorát. A prog­ramon magyar és erdélyi tán­cok, dramatikus játékok, eszkö- zös táncok szerepeltek. Fellé­pett Sebő Ferenc, az együttes művészeti vezetője, aki tekerő­lanton magyar népdalokat adott elő. (y) Lendület, látványosság és öröm sugárzott a színpadról a Magyar Állami Népi Együttes békéscsabai előadásán FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents