Békés Megyei Hírlap, 1998. november (53. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-23 / 274. szám

1998. november 23., hétfő MEGYEI KÖRKÉP Kapu két világ között Segítő kezek az epilepsziával élőknek Vanessa, Noémi és valamennyien ismét azt a közlést kaptuk, Nikolett él, ezúttal pontosabban: Kassától 73 kilométerre, keletre (Folytatás az 1. oldalról) Kihez jöttél? — hangzott a médi­um kérdése, és a szellem vála­szait kifejező eszköz máris Niki édesanyja felé száguldott. A há­romlábú szék egyik lába ceruzá­ban fejeződött be, ez karikázta a betűket, számokat, jeleket, így olvastuk össze a válaszokat. Észrevétlenül repült az idő. A kérdésekre túlnyomórészt nagyon határozott közléseket kaptunk. Összefoglalva: Nikolettet egy fér­fi őrzi, Kassától 73 kilométerre, keletre van egy nagy erdő, a szé- • lén pusztaság, itt áll az a kis ház, ahol élnek. Összesen négyen, a 33 (?) éves férfi, akit Györgynek hív­nak, a saját 8 éves lánya és még egy „hozott” kislány. Nikit fehér színű, lopott kocsival vitte el, a rendszám HTE—252. Niki isko­lája előtt találkoztak, a férfit a haj­lamai vonzották oda. Gyulán át­utazóban volt, Csehországból Bécsbe tartott, amikor rosszul lett. A gyulai idegosztályon kezelték. A György nevű férfi saját lánya útlevelével utaztatta ki Nikit. A gyulai kislány családjának védő­szelleme határozottan, visszatérő­en közölte, Niki él, és sürgette a keresést. Egy férfi találhatja meg őt, aki megszállottan kutat utána... A szellem ekkor írta, el akar men­ni, a szék a papír szélére haladt. Vanessa és Noémi elfújták a gyertyákat. Tovább beszélgettünk. Va­nessa tiltakozott, hogy őt halott­látónak vagy jósnőnek nevez­zék. Spiritiszta médium. — Nem látom a halottakat — mondta. — Vannak olyan szüle­tett tehetségek, akik látják őket, vagy körvonalukat, hallják a hangjukat. Olyanok is vannak, az író médiumok, akik kezükbe vé­ve a ceruzát, magukat kikapcsol­va írnak. A lélek energiája moz­gatja a kezüket. Nekem valami­lyen velem született adottságom, képességem van, amivel közénk tudom szólítani a túlvilágiakat, az elhunyt hozzátartozókat, vé­dőszellemeket, s a spirituális kis- szék segítségével tudnak írni. Én nem jósolok sem múltat, sem jö­vőt, csak a szellemek segítségét kérem, hogy amit tudnak, írják le a feltett kérdéseire válaszolva an­nak, aki eljön hozzánk. — Miért épp ez a kisszék az eszköz? — Nem választottam, készí­tette nekem és spirituálisán be­avatta egy férfi, hogy távol tart­suk magunktól, s vendégeinktől a rossz démonikus erőket. — Akkor miért volt a kérdés az idézés elején, hogy jó vagy rossz a szándék? — Előfordul, hogy nem vagyok annyire telített energiával — mert senkinek sem egyforma két nap. Koncentrálok, megnyitom a kép­zeletbeli kaput a két világ között, telepatikusán szólítva a gondolata­immal, s van egy—-két százalék esély, hogy nem az jön, akit vá­runk. Ha idegen, nem jött senki­hez, csak úgy becsapódott, akkor elköszönök, elküldöm azzal, hogy nem vele szerettem volna beszélni. — Volt már, hogy senki nem jött? — Nem, soha. — Van-e különbség a szólítot­tak energiái között? — Azt mondják, a léleknek annyi energiája van, amennyi a Földön volt neki. Például, ha egy fiatal lány autóbalesetben, az üt­közés pillanatában meghal, hirte­len kiszáll a lelke a testéből, ugyanazzal az energiával távozik. Ha valaki betegségben sokat szen­ved, az sok energiát elveszt. — Hogyan lett szellemidéző médium? — Két éve vagyok az. Nem akartam spiritiszta médium lenni. Közgazdasági szakközépiskolát, menedzser szakot végeztem. Bu­dán éltem a szüleimmel, az isko­la elvégzése után dolgozni men­tem. Csakhogy régen észre vet­tem, hogy vannak visszatérő ál­maim, sok mindent előre láttam, illetve nem tudtam, hogy álmo­dom vagy képzelem? Tudtam, hogy mikor felelek az iskolában, és tudtam, hogy az a srác a disz­kóban csak velem fog táncolni... Először azt hittem, mindenki így van ezzel, aztán rájöttem: nem. Kezdtem hinni abban, hogy amit erősen akar az ember, azt eléri. A gondolat teremtő erő lehet annál, akinek nagy energiája, képessége van erre. Amit el akartam érni, az sikerült, és előre tudtam. Utána­olvastam könyvekből, de nem ju­tottam sehova. Hagytam is az egészet. A barátnőim azonban azt mondták, mennek halottlátóhoz, higyjem el, a halottakkal lehet be­szélni. Egyszer aztán én is elmen­tem, és megtörtént a csoda. Kide­rült, én is tudom. — Különféle energiák rejle­nek az emberekben, miért jelen­tené a halottal való kapcsolatot? — Az energiának van olyan frekvenciája, melyre gyorsan rá tudnak hangolódni. A kis alagút- ra a két világ között. Ez nem olyan energia, mint a gyógyító, a bioenergia, teljesen más minősé­gű energia. A mai napig nem tu­dom, mivel szólítottam oda a szellemet, aki valós adatokat kö­zölt. Azóta egyféleképpen pró­bálom hívjii őket gondolataim­mal. Ha tudnám, akkor sem biz­tos, hogy földi nyelven el tud­nám magyarázni hogy van ez. — Eltűnt ember felkutatását kérték már? — Nem, Niki az első. — Milyen kérésekkel fordul­nak ide az emberek? — A legtöbb az elhunyt hoz­zátartozóhoz fűződik. Amilyen nagy „szeretet”, „megértés”, „anyagi jólét” felé halad a világ, egyre elkeseredettebbek az em­berek. Jóslatokat várnak, betegek lesznek-e, a fiatalokat a szerelem, a házasság foglalkoztatja, s hogy születnek-e gyermekeik? Mosta­nában azt is sokan kérdezik, lesz- e munkahelyük? Ha elhunyt hoz­zátartozóval beszélnek, sírnak. A szavak, kifejezések, amiket a múltban használtak, megindítja őket. Aztán megnyugodnak, mert a szellem elmondja, mennyire jó volt kiszabadulnia lelkének a föl­di testből. Mi félünk a haláltól, nem akarunk meghalni, ők odaát megkönnyebbülésnek érzik. Lé­teznek tovább, mint lelkek, és fej­lődnek. Dimenziók vannak. Min­denki kap majd újabb és újabb testet, a fejlődési határ elérése után újra megszületnek, újabb feladatokat kapnak, melyeket meg kell oldani. Kitől? Sok a ta­butéma, melyre nincs válasz. — Mindig égnek a gyertyák? — Amikor szellemet idézünk, igen. Hagyomány is, hogy gyer­tyát égetünk a halottakért. Itt jel­kép, hogy váijuk őt. Jelképezi a szeretetet, a fényt. — Nikiről eddig azt közölték, hogy él. — Mindig azzal kezdték és fe­jezték be a család védőszellemei, hogy él, s keressétek! Azt is meg­mondanák, ha nem így lenne. — Nem lehetne konkrétabb, hol van? — Azt válaszolhatom, hogy a meggyilkolt nőgyógyász lánya hetente eljött, mindig másként és másként kérdezett. Sok konkrét információt kaptunk. Niki eseté­ben is ezt tanácsolom. Mindent azonban nem tudhatunk meg. Na­gyon szeretnék segíteni! Lehet, ki­nevetnek bennünket, hogy ez hó­kuszpókusz, de én tudom, hogy működik! A Tátrában lezajlott az esemény, amit az áldozat nő­gyógyász szelleme mondott. Min­den előzmény nélkül a szelíd medvék a házakhoz mentek, és megtámadták az embereket. Hogy mi okból, és volt-e halál, azt nem hallottam a hírműsorokban. Attól függetlenül, hogy ki mit hisz vagy nem hisz, mi is abban maradtunk valamennyien, talál­kozunk még. Hátha közelebb ju­tunk Nikihez. Kérdezünk, hogy lehessen válasz, nevezzük hó­kuszpókusznak vagy bárminek... Szőke Margit Minden érte történik — kérő kezek a spiritiszta kisszéken Születésnapi közgyűlés a gyulai gyermekkórházban Az elmúlt évben, november 27-én az ANTSZ és a Magyar Epilep­sziával Élők Szervezete (MESZ) segítségével megalakult a Békés Megyei Epilepsziával Élők Egyesülete gyulai székhellyel. A szomba­ti, születésnapi közgyűlésen Nagy Gábomé elnök gyarapodó tagsá­got köszönthetett az egyesületnek otthont adó gyermekkórházban. Az egyesület életéről beszá­molva Kissné Lestyán Margit elmondta, szeretnék elérni, hogy növekedjen a tolerancia, a társadalmi szolidaritás az epi­lepsziával élők iránt, informá­ciókkal segítik beteg társaikat, képviselik érdekeiket, tanácso­kat nyújtanak. A működéshez az anyagi hátteret támogatások, pályázatok elnyerésével igye­keznek megteremteni. A Gyu­lai Családsegítő Központ szoci­ológiai, pszichológiai, jogi ta­nácsokkal segíti munkájukat, a Hajnal utcai központ szerdán­ként 13-tól 17 óráig fogadóórá­iknak helyet biztosít, ebben az időben ingyenesen hívható az egyesület a (66)463-730-as te­lefonszámon. Sitku Valéria, a MESZ elnö­ke a Budapesten létesülő EPIHÁZ építésének elindításá­ról szóló rendezvényre hívta az egyesületeket, az érdeklődőket, melyet az Almássy téri szabad­időközpontban tartanak decem­ber 5-én, 10 órától. A MÁV 50 százalékos utazási kedvez­ményt biztosít. Az Epiház a MESZ közösségi rehabilitációs központja lesz. A hely a képzést és a munkahelyteremtést szol­gálja: mindazt megtanítják itt, ami a személyiség fejlődését, a lakóhelyen a munkába állást se­gíti — a halmozottan sérültek számára is. A közgyűlésen vezetőséget választott a Békés Megyei Epi­lepsziával Élők Egyesülete: az elnök ismételten Nagy Gábomé lett, helyettese Dobák Györgyné, a felügyelő bizottság elnöke Mucsi Gábor, az új tit­kár pedig Borsos Jánosné. Szőke Margit Könyvpremier a Vigadóban A pécsi Jelenkor kiadó gondo­zásában megjelent két színház­elméleti munkát pénteken mu­tatták be érdeklődők előtt a Jó­kai Színház Vigadójában. A két amerikai szerző amerikai szem­mel vizsgálja a színházat. Az 1916-ban született Eric Bentley, aki a Columbia egye­tem tanára, hazájában kitűnő Shakespeare fordítónak is szá­mít. Könyvét, A dráma életét Földényi F. László ültette át magyarra. A szerző hangsú­lyozza benne, hogy a színház közvetlen valósága agresszíven fizikai, testi, de a színész teste nem esztétikuma miatt, hanem kifejező volta érdekes. A szín­ház pedig a néző, és a művész számára egyaránt visszatérést jelent a gyermekkor mágikus világteremtéséhez. Az élet mint szerepjátszás, a drámaíró, és a színész kapcsolata, a személyi­ség, és a jelenlét ereje, a színhá­zi pillanat, a melodráma, a bo­hózat, a katarzis, a sír-ás, a ne­vetés, az önsajnálat — az élet és a dráma titkaira egyaránt utaló fogalmak tisztázása után a tra­gédia, és a komédia bemutatása következik a könyvben. Robert Cohennek, a kalifor­niai egyetem tanárának, A szí­nészmesterség alapjai című mű­vét nem más fordította, mint Márton András, a pécsi színház ismert színész-rendezője. A klasszikus és modem színját­szásban egyaránt kitűnően használható munka négy fejeze­tének 25 leckéje magában fog­lalja mindazt, ami egy-egy, vagy kurzus során elsajátítható. A könyv nemcsak színészek­nek, de minden a kommuniká­cióval foglalkozó szakember­nek hasznos lehet munkája so­rán. A kiadó és a fordítók peda­gógusoknak, menedzsereknek, üzletembereknek és politiku­soknak egyaránt ajánlják. Pánics Szabó Ferenc Dévaványa marad a székhely Egymilliárd forintba kerülne az a térségi regionális hulladéklerakó, amelyet Szeghalmon szeretnének létrehozni az Észak-Békés Megyei Önkormányzati Térségfejlesztési Társuláshoz tartozó települések. Persze, ez a hatalmas beruházás csak akkor valósulhat meg, ha a pénznek legalább a 80 százalékát pályázati támogatásként meg tud­ják szerezni. Minderről a napokban Déva- ványán tanácskoztak az érintett polgármesterek. Az is elhang­zott: ahhoz, hogy a pályázatot beadják, legalább 40 ezer em­bert átfogó régió összefogása szükséges. Most az érintett tele­pülések képviselő-testületei ar­ról döntenek majd, hogy támo­gatják-e a tanulmány elkészíté­sét, és a pályázatok beadását. Arról, hogy a településeknek mennyibe kerül majd a hulla­déklerakó, csak akkor döntenek majd, ha a beruházás már konk­rétabb szakaszba kerül. Az Észak-Békés Megyei Ön- kormányzati Térségfejlesztési Társulás ülésén hosszas egyez­tetések után végül az a döntés született, hogy 2000. január else­jéig továbbra is Dévaványa lesz a társulás székhelye, s az elnöki tisztséget is Pap Tibor helyi pol­gármester tölti be. Azt követően pedig a székhely átkerül Szegha­lomra, s egy évig Kosaras Béla ottani polgármester lesz az elnök, majd pedig évente rotációs rend­szerben kerülnek az elnöki szék­be a települések első emberei. M. B. A szerencse jegyében Vajon szerencsésnek érzik-e magukat az orosháziak? Kit fo­gad kegyeibe a Békés Megyei Hírlap és az Orosházi Városi Televízió közös játékában For­tuna? Ki az az Erzsiké, akit ka­merával látogattak meg névnap­ján? Az OVTV hétfőn 19 és 20 órakor kezdődő műsorában ezekre a kérdésekre is választ kap az olvasó, ha tévénézőként az UHF-31-es csatornára, majd a Csabakábel Kft. rendszerére hangol. Lapunk értékes — majd meglátják! — ajándékokat aján­lott fel a játékos kedvű nézők­nek. Nem kell mást tenniük a békési, békéscsabai, dobozi és orosházi nézőknek, mint... — de erről majd ma este bővebben a képernyőn! (cs) Biztonságos robogó(zás) Békéscsabán Rollerezhettek, kerékpározhat­tak, és nem utolsósorban robo­gózhattak egy nagyot azok, akik szombaton kilátogattak Békés­csabán a Bajza utcában meg­nyílt Yamaha márkakereskedés és szervizbe. A Rekord Mobil Kft. a Yamaha hivatalos képvi­selőjeként nyitotta meg kereske­dését, és az alkalmat kihasznál­va a városi baleset-megelőzési bizottsággal közösen játékos KRESZ-vetélkedőt rendeztek kicsiknek és nagyoknak. A tesztek mellett az üzlet ud­varában szlalompályán tehették próbára ügyességüket a vállal­kozó szelleműek. Aki pedig már jogosítvánnyal is rendelke­zett, kipróbálhatta, milyen is egy Yamahával a biztonságos robogózás. Az üzlet megnyitó­jára a márka képviselője mellett meghívták a rendőrség, a polgá­ri védelem, a vöröskereszt és a megyei vízimentő szolgálat munkatársait is. Hiszen a Ya­maha nemcsak robogókat, ha­nem csónakmotorokat is gyárt. K. A. A robogó kezeléséhez Nagy Ferenc, a Rekord Mobil Kft. tulajdonosa adja a tanácsokat ,-V FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER

Next

/
Thumbnails
Contents