Békés Megyei Hírlap, 1998. november (53. évfolyam, 256-280. szám)
1998-11-21-22 / 273. szám
1998. november 21-22., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 7 _______Arcképvázlat Juhász Irén régészről, szarvasi muzeumigazgatoról_______ A CSOLT-MONOSTORTÓL A TŰTARTÓIG A közelmúltban jelent meg a hír: dr. Juhász Irén, a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeum igazgatója a Békés Megyéért kitüntetésben részesült. Több mint három évtizede dolgozik a megyében, munkájának eredményét a múzeumlátogatók ismerhetik. Kitüntetése alkalmából kerestük meg munkahelyén, ahol hadiállapotok uralkodnak: folyik az életveszélyessé vált épület megerősítése. Amikor az igazgatónő csendesebb helyre vezet, először a lépcsőt lezáró fóliafüggönyön kell átbukdácsolni. Közben ejt még egy-két keresetlen szót a munkakörülményekről, de reménykedik abban, hogy az épület így megme-. nekül a pusztulástól. Jó érzés visszamenni Vésztö-Mágorra és emlékezni a múltra FOTÓ: SUCH TAMÁS —Mióta dolgozik Békés megyében? — indítom a „hivatalos” beszélgetést. — 1966. március 15. óta vagyok a múzeumi szervezet dolgozója. — A diákok közt nagyon népszerű a szakmája, sokan szeretnének régészetet tanulni, de keveset vesznek fel. Sima volt az útja a régészetig? — Igen. Gyulán, az Erkel Ferenc Gimnáziumban végeztem az ’50-es években. Akkor folyt a gyulai vár feltárása, és én mint „jó” diák, a délutáni tanulószoba helyett inkább „kilógtam” az ásatásra. Ott fertőződtem meg a régészettel. Igazából testnevelő tanárnak készültem, hiszen keményen sportoltam, sokáig diák-élsportoló voltam, vívtam és atletizáltam. Jól sikerült az érettségim és a felvételim, így elsőre fölvettek az Eötvös Loránd Tudományegyetemre. A régészet mellé a történelem szakot választottam. — Hol kezdte a munkát? — Megyei ösztöndíjas voltam az egyetemen, és mivel Békés megyében nem volt régész, a tizedik félévben lekértek ide. Az egyetem kiadott. Mint díjazás nélküli gyakornok dolgoztam a gyulai Erkel múzeumban. Orosházára jártam át, ahol a bónomi téglagyárban egy hatalmas avar temetőt tártak fel. Március 15-től már kaptam fizetést — egy teremőrit, azaz ötszáz forintot. Családi okok miatt kerültem Szarvasra 1971-ben. Azóta itt lakom. Még két évig jártam be Csabára, de ’73-tól már Szarvas környékét is kutatom. Innen jártam át Vésztőre a Csolt-monostor feltárására. — Hatalmas és eredményes munka volt. Ezt jutalmazták most a Békés Megyéért kitüntetéssel. Hogyan kezdődött? — Békés megye területén az 1960- as évek végén megindult egy nagy régészeti kutatómunka, ami régészeti topográfia néven vált ismertté. Gyalog bejártuk a földeket, a felszínen lévő leletek alapján meghatároztuk egy-egy lelőhely pontos helyét. Ezzel párhuzamosan a történeti adatokat is összegyűjtöttük az oklevelekből. Meghatároztuk a középkori faluk, templomok helyét. így jutottunk el Vésztő határába, mert egy oklevél szerint a falutól nyugatra állt valamikor a Csolt- monostor. A Mágori-domb valóban alkalmas helynek tűnt egy ilyen monostor épületének helyéül. 1968-ban szőlő volt a dombon, és a szőlősorok között a földben embercsontokat, téglákat és kődarabokat találtunk. Úgy gondoltuk, itt lehetett a monostor. Próbaásatásokat végeztünk, aminek nagyon gyorsan meglett az eredménye. Két hét alatt két-három falrészlet ismertté vált. 1970-ben folytatódott a munka, s 1982-ben fejeződött be. Feltártuk a Csolt-monostort, amelynek első okleveles említése 1222-ből származik. A feltárás során több periódus került elő. Ezek a leletek azt igazolták, hogy az épület keletkezését 200 esztendővel vissza kellett datálnunk. — Lehetett tudni, amikor ott a szőlők között járt, hogy ebből ilyen nagyszabású emlékhely lesz? — Semmit sem tudtunk az épület- együttesről. Az évek során alakult ki a kép róla, amikor előkerültek a falak. Csak a teljes feltáráskor láttuk, hogy itt egy igen jelentős épületegyüttes van, és ez megérné azt, hogy műemlékileg konzerváljuk, hiszen az Alföldön ez az egyetlen ilyen nagy nemzetségi monostor, a másik Pusztaszeren, a Kiskunságban van. Kemény harcot folytattunk, hogy elfogadtassuk: helyre kell állítani. Ez sikerült. A területen épült egy borospince, ami sajnos nagy kárt okozott az egykori templomokban. 1811—12- ben építtette Wenckheim Ferenc gróf. Ha már itt volt, és nem tudtunk vele mit csinálni, kitaláltuk, hogy a feltárt anyagból itt rendezzünk állandó kiállítást. Jelen pillanatban Vésztő-Mágoron egy múzeum áll, a domb tetején vannak a Csolt-monostor helyreállított falai, alatta a pincében a feltárt anyagot láthatják az érdeklődők. — Mára kissé elszakadt a monostortól. Ha visszajár — mert gondolom, visszajár—, mi jut eszébe? — Elég kemény évek voltak, hiszen kint a pusztában laktunk, és akkor sem lakókocsi, sem épület nem volt, így a területen aludtunk sátrakban, évente több hónapon keresztül. Ez bizony meggyötörte az embert. Ezt a fáradságot kárpótolja most az, hogy nagyon sokan látogatják. Jó érzés visszamenni, és emlékezni a múltra. — Szarvason mi volt az első jelentősebb munkája? — Amikor befejeztem Vésztőt, akkor azt mondtam, pihenek egy évet. De ez nem jött be, mert 1983 tavaszán a volt gépüzem és az orosházi vasút közti területen hatalmas munkába fogtak, és a talaj- gyaluk nyomán százszámra kerültek elő sírok. így hát újra munka következett. Ez a feltárás hozta igazából a szarvasiaknak, nekem és talán az országnak is az egyik jelentős leletet: a 422 kora- és későavar sírok egyikében egy nagyon egyszerű tárgyat találtam, egy szögletesre faragott, 8 cm hosszú csontocskát, amely női sírokból gyakran kerül elő. Úgy hívjuk, tűtartó. Ez az egy darab azonban meglepő eredményt mutatott, hiszen mind a négy oldalán rovásírásjelek találhatók, amely már szövegnek számít. Két megfejtési kísérlete is van. Az egyik magyar, a másik török szövegnek fogja fel. Nem is lehet eldönteni, melyik az igazi. A szöveg mindkét megoldás szerint a rossz szellemek ellen szól. A 8. században keletkezett. Mindegy, milyen nyelven, a lényege az, hogy ez az első írott nyelvemlék a Kárpát-medencéből. — Ez a csontdarab pici, és jelentéktelennek látszik. Hogyan fedezi fel a régész, hogy ez nagyon fontos lelet? — Amikor a sírt kibontjuk, minden leletet úgy hagyunk, ahogy eleink eltemették. Ezeket a tárgyakat lefotózzuk, lerajzoljuk, majd fölszedjük. Amikor ezt a csont tűtartót felvettem, elcsomagoltam, mivel nagyon feszített volt a munka, a terepen nem nagyon tudtuk feldolgozni. Akkoriban minden este átnéztem az anyagot. Amikor megmostam, akkor derült ki, hogy rovásjelek vannak a csontocskán. Nem akartam hinni a szememnek. Az írásjelek megegyeznek a nagyszentmiklósi leletegyüttesen található írásjelekkel. Azonnal tudtam, hogy ez nagy jelentőségű lelet. — Mit tesz ilyenkor a régész, azon kívül, hogy örül? — Kétségbeesik, izgul, hogy reggelre el ne pusztuljon a tárgy! Még akkor este gyorsan lerajzoltam azokat a jeleket, hogy legalább megmaradjanak. Szerencsére még a mai napig megvannak. Itt őrizzük a Tessedik Sámuel Múzeumban. — Most min dolgozik? — Van két tanulmányom, ami lektorálásra vár, de ebben a felfordulásban ezt nagyon nehéz megcsinálni. A Csolt-monostorról írtam egy tanulmányt, egy gyűjteményes kötetben jelenik majd meg. Egy másikban összefoglaltam az általam feltárt nagy temetőkben talált lovas sírok tapasztalatait. — Egy régész ilyen eredményekre rá tud-e még tenni? — Nem tudom, hogy lehetne erre még rátenni? Dolgozni kell addig, amíg bírunk. Kutas Ferenc Olvastuk A Torgyán család sikeres elhelyezkedéséről azt gondolom, hogy a kormány programjának megfelelően a családi támogatási rendszer kiépítése eredményes volt a Torgyán famíliában. (Kuncze Gábor országgyűlési képviselő—SZDSZ) Felháborítónak és érthetetlennek tartom, hogy a kormány egyik tagja felvállalja, a nevét adja, a kormány pedig asszisztál a Torgyán család kinevezéseihez. Az lenne etikus, ha a miniszter lemondana. (Kovács László, az MSZP elnöke) Miért ne helyezkedhetne el Hingyi Beatrix és Torgyán Attila, mert a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter rokona? (Csépe Béla ország- gyűlési képviselő—Fidesz) Az ügyről alkotott személyes véleményemet nem mondhatom el. A hivatalos álláspontom az, hogy a kinevezésekről nem Torgyán József döntött. így a felelősség sem az övé. (Gémesi György országgyűlési képviselő — MDF) Könyv Folytatás Xaver Vamus orgonaművész nagy sikerű első kiadványa után itt a második könyve. A vegyes fogadtatású, nagy vitákat kiváltó és itt-ott piruló arccal olvasható első könyvecskének méltó és talán filozofikusabb követője a mostani. A „világpolgár” szerző őszintén vall nemcsak a szerelem örök kérdéséről, a kapcsolatokat lassacskán elpusztító féltékenységről, hanem ismét nyíltan felvállalja a saját neméhez vonzódását is. Humorát és széles körű műveltségét elegánsan váltogatva kalauzolja el az olvasót Voltaire, Bach, Faludy György vagy éppenséggel a kegyetlen inkvizíció világába. Olyan könyv ez ismét, amit az ember újra és újra leemel majd polcáról, hogy baráti társaságával megoszthassa az irodalmi és zenei világ ínyencségeit és anekdotáit, vagy éppen jóízű magányában futtassa végig agyában Xaver Vamus érzelemről írott gondolatait. Sokat olvashatunk ismét a szerzőben kialakult egyházképről, melyben a pozitív példákat sem felejti el megmutatni. Fotókon keresztül megismerhetjük családját és az életében fontos szerepet játszó barátokat, segítőket is. Nagyon őszinte és irodalmi csemegének számító élménnyel számolhat mindenki, aki megvásárolja Xavér Vamus nemrég megjelent — és remélhetőleg nem utolsó — könyvét. B. Párkányi Adrienn Ez az első írott nyelvemlék a Kárpát-medencében Tudományos kaleidoszkóp Holdkutatás — Víz minden mennyiségben Most már biztos: van víz a Holdon, nem is kevés! Amikor 29 évvel ezelőtt Neil Armstrong körülnézett ott, nyilván nem hitte, hogy abban a kietlen és végtelen porsivatagban víz is van. Pedig a Lunar Prospector űrszonda, amelynek éppen a vízkutatás a fő feladata, a Hold sarkvidékein valóságos „vízivilágot” tárt fel: a műszerek hidrogént jeleztek minden mennyiségben. Márpedig ahol hidrogén van, ott víznek is lennie kell. Alan Binder, a misszió irányítója a tekintélyes Science magazinban legalább egymilliárd tonnára becsülte a holdsarki víz tömegét, de nem zárta ki azt sem, hogy ennek akár a tízszerese is lehet. Az űrszonda a kibocsátott napsugárzás hatására a Hold felszínéből kiszakított neutronok sebességét mérve határozza meg azokat az anyagokat, amelyeken ezek a neutronok áthaladnak. Ily módon tehát a Lunar Prospector egyszerűen átlát a talaj felszíni rétegein, s meg tudja mondani, mit rejt a mély. Nos, a Hold sarkvidékein lévő hatalmas kráterek mélyén mínusz 160 fokos jégnek kell lennie a mintegy félméteres porréteg alatt. A víz jelenléte pedig lehetővé tenné, hogy a Holdon berendezzék az első ember lakta bázisokat. Innen, a Holdról vághatnának neki a hosszabb űrexpedícióknak a jövő galaktikus vándorai, hiszen a gravitáció itt a földinek csak egyhatoda. A startoláshoz tehát sokkal kevesebb energia kellene. Hogy mindebből mikor lesz valóság, még nem tudni. De a víz már megvan hozzá. Fokozódó támadás az ózonpajzs ellen Évente több mint 17 százalékkal nő a levegőben az 1202-es halon koncentrációja. A legújabb tudományos tapasztalatok szerint ez az anyag felgyorsítja a melegházhatást, és rombolja az ózonpajzsot. Eközben az ózonkárosító anyagok szigorú ellenőrzését elrendelő Montreali Egyezmény az 1202-es halont nem is említi. Ennek egyik fő oka, hogy nem tudja senki pontosan, mitől növekszik az utóbbi időkben olyan erősen a halon koncentrációja a magaslégkörben. Ezért az ellene vívott harc kiindulópontja sem eléggé tisztázott. Dr. Paul Fraser ausztrál kutató szerint az 1211- es halon előállításakor képződő melléktermék okozza a bajt, ezt azonban sokan vitatják. Megindult Brazília felé a jég Elhangzott a vészjelzés: Brazília felé sodródik a németek antarktiszi kutatóállomása. A déli sarkvidék kutatásában a németek sem akartak lemaradni, s már 1982-ben megépítették alaptáborukat a Ronne jégmező északi peremén. A jégbe mé- lyesztett lábakon jól fűtött lakóbarakkok állnak, körülöttük lánctalpas szállítójárművek, szánok és árutároló konténerek. A közelben pedig az elmaradhatatlan leszállópálya. Évente többször váltotta egymást a személyzet. Jövőre, január derekán érkezett volna a következő legénység a pillanatnyilag lakatlan bázisra, de az objektum alatt megindult a föld, pontosabban ajég. A déli szélesség 77 C 03’ és a nyugati hosszúság 50 C 23’ által meghatározható helyszín valójában 20 kilométernyire van a szárazföld peremétől, azaz alatta a tengervízen kívül nincs semmi. Az egész terület, úgy ahogy van, önállósította magát és óriás jégtáblaként megindult északra. Ezzel a Filchner-bázis sorsa megpecsételődni látszik. Anyagi javak és főként tudományos értékű dokumentumok vannak veszélyben. Minden október 13-án kezdődött, amikor hatalmas robajjal levált a délsarki kontinensről a 150 kilométer hosszú, 35 kilométer széles jégtömb. A Mallorca szigeténél nagyobb délsarki „szökevényt” a meteorológiai műholdak kamerái észlelték először, és a tekintélyes „British Antarctic Survey” folyóirat adott róla pontos leírást. Két hét leforgása alatt a kolosszus 15 kilométerre távolodott el a törésvonaltól. Október 30-án 16 órakor gigantikus feszítőerők hatására több darabra tört szét a jégsziget. Ez felettébb meglepte a jégkutatókat, akik nagyobb túlélőképességet előlegeztek meg a kolosszusnak. A németek jobb sorsra érdemes kutatóállomása még egyben van, egy Saar-vidék nagyságú töredéken hajózik nagyon lassan észak felé. Arra számítanak, hogy elhajókázhat akár Brazíliáig is. A nemrég még tudósok lakta barakkok a tábla peremétől néhány kilométerre horgonyoznak a jégben. Mi a teendő? Az idő sürget. Ha a német bázis olajtartályai a tengerbe borulnak, súlyos környezetszennyezés várható, nem is szólva az egyéb még menthető értékek pusztulásáról. A „Polarstem” nevű német kutatóhajó máris megkapta a feladatot, hogy készüljön fel, minél előbb induljon el, s ha lehet, még január elején vessen horgonyt a jégtábla közelében. Ferenczy Europress
