Békés Megyei Hírlap, 1998. november (53. évfolyam, 256-280. szám)
1998-11-21-22 / 273. szám
1998. november 21-22., szombat-vasárnap BÉKÉSCSABA Találkozunk a pergolák alatt! Tegnap harangszó előtt néhány műszaki szakember újólag végigszemlézte a régió legújabb látványosságát. Megjelent a helyi televízió és néhány újságíró is. Annak rend- je-módja szerint — ahogy egy műszaki átadáson illendő — mindent sorra vettek és megállapították, mármint a hivatalos személyek, hogy a létesítmény (műszaki objektum) a terveknek megfelelően elkészült, a kis határidőcsúszást, úgy néhány hónapot, a pergolához szükséges különleges fa beszerzésének nehézségei okozták. De most már minden a helyén van, mindenki elfoglalhatja az őt megillető helyet. Az „átutazó” gyalogosok a virágágyások menti két széles sávot, a sétálók fenn, a gerincet. A gyerekek ugyanitt, időnként igénybe véve az átjárókat, ami fantáziánkat nagyon elengedve, akár a velencei Canal Grandéra is emlékeztethet. A gerincen végigvezetett kis esőcsatorna e sorok íróját egyenesen az algériai Oránra emlékezteti, igaz, ott — lévén az óváros még a hetvenes évek végén is csatornázatlan — egészen más célokat szolgált. Egy csabai polgár — mert polgár volt, hosszú fekete kabátban — fényes cipőjét próbálgatta a hornyokban, ha sietős lesz útja és nem figyel, belészorul-e majd, vagy szerencsésebb lesz a rácsokkal takart részen átkelni a túloldalra. Tudom, hordoz némi szkepticizmust ez a bevezető, talán húsz év múltán elővéve az újságot, sokan mosolyra fakadnak, „jól el- parentálták akkor azt a Békéscsaba belvárosához hozzánőtt sétálóutcát.” Nos, lassan tehát hivatalosan is lépkedhetünk, siethetünk, rohanhatunk és akár őgye- leghetünk rajta, mi több mától szólhat emígyen is a randevúra szóló invitáció, „Cső! Akkor találkozunk a pergolák alatt!” Ilyenkor természetesen nem csak Orántól a pesti Váci és a szegedi Kárász utcáig, vagy a barcelonai Romlásig „kattan be” valami az embernek, hanem erről a mi sétálóutcánkról is. Jó tízegynéhány évvel ezelőtt, egy Útközben hazafelé című rádióműsorba készítettem riportot s noha a szerkesztő nem járt az akkoriban átalakított Andrássy út elején, a történetet hallva így konferálta fel a riportot: ,Most pedig a világ leghosszabb sétálóutcájáról lesz szó, amelyet nem ám egy világvárosban, hanem nálunk, közelebbről Békéscsabán alakítottak ki.” Aztán, mint tudjuk, mára lett egy menőbb és muta- tósabb része és maradt egy kerékpáros szlalom versenypályának is beillő hosszabb szakasza. Még valószínű sokáig elvitatkozgatunk majd azon, kellett-e majd’ negyvenmillió forintért egy puccos szakasz, vagy ezt a pénzt iskolára, sportra vagy a színházra kellett volna költeni. Jó-e, ha egy tájidegen sziklakért a megyeszékhely arculatának egyik meghatározója, vagy inkább maradt volna a tervező az akácosnál... Egyelőre úgy tűnik, a vélemények teljesen megoszlanak. Mint mostanság minálunk annyi mindenben. Szóval, akkor holnap találkozunk a pergolák alatt! Fábián István Csabaiak, türelem! Arra gondoltunk, olyan ember véleményét is megkérdezzük, aki elfogulatlanul és kicsit szakmai szemmel mondja el benyomásait. Novák István, Szeged város főépítésze készséggel tett eleget kérésünknek. — Meg kell mondjam őszintén, kicsit irigykedtem, amikor megláttam a békéscsabai sétálóutcát, hiszen Szegeden a Kárász utca tervbe vett változtatása még nem valósulhatott meg. Igen merész vállalkozásnak tartottam már annak idején az ötletet, hogy az Andrássy útból sétálóutca legyen. Az új törekvés, hogy az újonnan kialakított zöld területekkel, pihenőöblökkel tagolt utca igazán a sétálást, pihenést szolgálja — csak helyeselhető. A sétálóövezet — mint nevében is benne van — a gyalogosoké, sétálóké. Szerencsésnek találom, hogy az Andrássy út átrendezésével kiszorulnak onnan a kerékpárosok. A csabai terven látszik, hogy megalkotói megfelelő tagolással próbálták elérni a pihenés, a bevásárlás, a szórakoztató és kulturális szerepek elkülönítését egymástól. Talán csak egyetlen körülmény bírálható az elképzelésben, hogy a túlzott tagolás idegen az alföldi városok széles, fákkal ékesített utcáitól. A terv még nem valósult meg, hiszen igazán csak akkor lesz élvezhető, ha már a felfuttatott növények között, a középen csordogáló vízér mellett sétálgathatnak a csabaiak. Ezért szívem szerint türelemre inteném az elégedetlenkedőket, legalább egy évet várjanak még, mielőtt ítélkeznek, mert szerintem lesznek még büszkék sétálóutcájukra. B. Párkányi Adrienn Az ellenzők egyik csoportja azt kifogásolja, mi lesz, ha tűz üt ki a belváros eme, ominózus szakaszán? A legilletékesebbet, Szendi Géza városi tűzoltóparancsnokot kérdeztük meg. — Két olyan épületegyüttes van, amelynek megközelítése problémás lehet, illetve lehetett volna, ha nem kérik ki a tervezők a véleményünket — válaszolta a parancsnok. — Az egyik a Jókai Színház, a másik az Univerzál Áruház. Mind„Mártogató lépésekkel” Ami a Nőt illeti, ő akkoriban malomkeréknyi nagy kalapot és selyem alsószoknyát viselt, az utóbbinak az volt a kötelessége, hogy járás közben ingerlőén suhogjon. Egyébként hosszan ringó, az akkori szakkifejezés szerint ,,mártogató lépésekkel" járt az utcán. Nem mindig mártoga- tott, csak olyankor, ha érdemes volt. Például: rendes lépésekkel jött a néptelen mellékutcából, de rögtön mártogatni kezdett, mihelyt befordult a Váci utcába. Erősen fűzte magát, titokzatos volt, és többnyire szenvedett attól, hogy őt senki sem érti meg! Legkevésbé persze a hites ura. Ha véletlenül megláttuk a bokáját, az izgalmas látvány emlékét jó ideig magunkban hordtuk." (Herczeg Ferenc a századfordulóbeli pesti Váci utcáról) A kerékpáron ülni kell Kerékpáros férfi „nyeregben” ülve figyeli a fából készült pergola felállítását. „Micsoda pazarlás ezt a drága anyagot ilyesmire használni — jegyzi meg. — Egyébként sem értem, miért kellett megépíteni ezt a betonrengeteget, kinek jó ez?” „Tavasszal biztosan csodálatos lesz ez a sok virág — foglal állást egy fiatal hölgy. — Különösen a megemelt padokkal ellátott utcarész tetszik. Jó időben ki tudok ülni a gyerekekkel, nem kell az autóktól és a száguldozó biciklisektől félteni a kicsiket.” Másképpen vélekedik egy középkorú asszony. „A kerékpár nem azért van, hogy toljam. Rengeteg a dolgom, örökké rohanok. Nincs időm itt sétálgategyiknek van tűzoltási terve. Időben javasoltuk, mire ügyeljenek és ez meg is történt. Megnyugtathatok tehát mindenkit, a színház előtti magasított díszrész, illetve színpad éppen tűzvédelmi okokból épült meg úgy, hogy azon át tud menni minden tűzoltókocsi, a létrás és a fecskendős is. Kipróbáltuk és gyakorlatot is tartottunk, szóval minden rendben van, reméljük azonban, nem lesz rá szükség, hogy „éles” helyzetben is ki kelljen vonulnunk. F. I. A szűcsök nem örülnek — Egy betonrengeteget építettek elénk — mondja az egyik hölgy a szűcsüzletben. — A vízelvezető csatorna tele van szeméttel, naponta többször is lehetne takarítani. Az utca aljzatát lejtősen alakították ki, ha jön egy kis fagy ez olyan csúszós lesz, mint a korcsolyapálya. A díszesség helyett a biztonságos közlekedést kellett volna szem előtt tartaniuk a tervezőknek. — Szép gondolat a fából készült pergola, a virágok felfuttatására szolgáló állvány, de rengeteg pénzbe kerülnek majd a növények. Véleményem szerint nem egy forgalmas utca közepére való az ilyesmi. — A papírbolt üzletvezetője örül az átalakításoknak. — Illő volt — jegyzi meg —, hogy a megyeszékhelynek legyen egy elegáns pihenője a központban. Valószínűleg az üzletek forgalma is emelkedni fog, hiszen a szép dolgok mindig vonzották az embereket. B. M. Karbantartható-e? — Megoldható-e probléma nélkül az Andrássy út Szabadság tér és Munkácsy Mihály utca közötti átépített szakasz karbantartása? — kérdeztük Bánfi Ádámot, a békéscsabai polgármesteri hivatal vrosüze- meltetési osztályának vezetőjét. — A tervezők és kivitelezők esztétikusán alkották meg a sétálóutcát. Természetesen többet kell mind anyagilag, mind időben fordítanunk gondozására. A burkolat nagy teherbírású, nyugodtan rá lehet hajtani járművekkel, ha a helyzet úgy kívánja. Az utcai szemeteskukák ürítése, a terület tisztítása, a locsolás kis autókkal történik, ami kényelmesen elfér a virágágyások között. Az ingatlanok mindegyike megközelíthető hátulról, vagyis más utcákról, így a lakossági hulladék eltávolítása sem jelent gondot. Lehet tüzet oltani! Átadás, (s) Tegnap délelőtt Petrovszki Zoltán, a békéscsabai polgármesteri hivatal városüzemeltetési osztály munkatársa átadta az Andrássy út Szabadság tér és Munkácsy utca közötti átépített szakaszát. Az új sétálóutca Nemes Roland építész tervei alapján 37,5 millió forintos beruházással készült. Az idei költségvetés nem tette lehetővé díszes padok, stílusos közvilágítás és ízléses kerékpártárolók felállítását, ez a jövő év feladatai között szerepel. Gyalogosok és kerékpárosok, az utóbbiak a biciklit tolva vehetik igénybe az átadott utcarészt FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER RECORD EXPRESS ZENE! - ZENE! - ZENE! Kedves Fiatalok! Zenei játékunk folytatódik. A kérdésekre adott helyes válaszokkal most posztereket lehet nyerni, melyeket a Record Express ajánlott fel. Ezen a héten is 8 darab posztert sorsolunk ki. November 16-ai, hétfői lapunkban a csanádapácai Tóth B. István közreműködésével beszámoltunk DJ Bobo budapesti sajtótájékoztatójáról. Ha figyelmesen elolvastátok a cikket, könnyen válaszolhattok a következő kérdésre. Tudjátok-e mit tervez tavaszra DJ Bobo? 1. új albumot 2. budapesti fellépést 3. tv-műsort A helyes válasz számát írjátok fel a levelezőlapra! A megfejtéseket legkésőbb november 26-án adjátok postára! Címünk: Békés Megyei Hírlap, 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. A levelezőlapra írjátok rá: Zene! Zene! A múlt heti rejtvény megfejtése: 1. René Baumann Nyertesek: Kotroczóné Mochnács Edit, Nagykamarás, László Edit, Tarhos, Mázán Judit, Orosháza, Ottlakán Szilvia, Kétegyháza, Szabó Ildikó, Végegyháza, Széli Anita, Sarkad, Szili Géza, Körösladány, Szűcs Diána, Kaszaper. A posztereket szerkesztőségünkben vehetitek át, ha személyesen nem tudtok érte jönni, bízzatok meg valakit az átvétellel!
