Békés Megyei Hírlap, 1998. november (53. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-14-15 / 267. szám

1998. november 14-15., szombat-vasárnap Hétvégi magazin 7 Badal János operatőr: „...hiszek abban, hogy többet érünk a számítógépnél” Emberfilm születik Fekete István regényéből „Meglepődnek ugye, hogy mit keresek egy filmes sajtótájékoztatón” — kapta magához a mikrofont Fási Ádám, aki számos szépségverseny producere. Az­tán megnyugtatta a résztvevőket, nem csapott fel filmrendezőnek, ezt meg­hagyja az Amerikában élő Hubert G. Wellsnek, viszont egyik felfedezettje, az 1996-os Miss Universe, Deák Andrea is játszik majd az Emberek között című produkcióban, amely Fekete István Derengő hajnal című regényéből készül és a tervek szerint jövő ilyenkor mutatják be a mozikban. Készítői azt ígérik: iga­zi közönségfilm lesz, noha összességében távol áll tőle minden, ami nem embe­ri... A filmnek számos Békés megyei kötődése van: a producer egy tarhosi (!) fiatalember, Varga Ádám, de fontos szerep vár az inkább csak rendezőként is­mert Konter Lászlóra és a szabadkígyósi kastély lesz az egyik helyszín. — vagy nagyon kitárult — a világ és na­ponta annyi impulzust kapunk, hogy nem tudunk vele mit kezdeni és összerogyunk alatta. Nagyítóval kell keresni a szerete- tet. Az is lehet, hogy 68 évesen jobban észreveszem a szeretetre vágyó és kiszol­gáltatott embereket. A film kapcsán ismét feltámadt bennem a remény, hogy a sok rombolás, vér, gyilok, az akciófilmek után ez arról szól majd, hogy szeretet is van az emberek között. A brutalitásnak — Fekete István regényében zömmel szimpatikus emberek élnek, szemben Konter László filmbeli szerepével, doktor Csőrös Edével, akinek már e neve is ride­gen hangzik... — Való igaz, intrikust játszom, csú­nya és kevéssé humanisztikus embert képviselek, de remélem, hatéves csabai színházigazgatói és rendezői munkám során nem változott meg annyira a sze­mélyiségem, hogy ennek „köszön­Fekete István elbeszélései, ifjúsági és ál­latregényei révén méltán az egyik legnép­szerűbb magyar író. Művei számos film­alkotót megihlettek már, gondoljunk csak a nagy sikerű Koppányi aga testamen­tuma című játékfilmre, vagy a Tüskevár című televíziós sorozatra. A Derengő hajnal című regény eddig elkerülte a filmvilág figyelmét, melynek témája, karakterei, drámai és komikus szituációi a fiatal és az idősebb korosztály számára egyaránt izgalmasak, élvezhe­tők. Hubert G. Wells magyar származá­sú, amerikai rendező 1992-ben megvette a regény megfilmesítési jogát, s írt belőle forgatókönyvet Emberek között címmel. Az író hősei a regényben egy, a termé­szettel szoros közösségben élő vadőr, Re­tek János, akit Bitskey Tibor alakít, vala­mint a rabságba került szajkó. A háttér­ben egy ’30-as évekbeli dunántúli falu megszokott élete zajlik, az öreg, becsüle­tes vadőr és családja kálváriájával fűsze­rezve. Fekete István írásában nagy szere­pet kapnak az állatok. A szajkó mellett még számos állat szemszögén keresztül figyelhetjük végig a Retek család és kör­nyezetének közel egy esztendejét. A sze­replők egymáshoz fűződő kapcsolatát ironikusan szemlélik, párbeszédeikben tükröt tartanak a hol komikus, hol drámai emberi magatartásformákkal szemben. Hubert G. Wells rendező 1954-ben Homoki Nagy István Cimborák című filmjének segédoperatőre volt, majd Szigethy Kálmán mellett dolgozott soly- mászként, idomárként. Negyvenegy éve az Egyesült Államokban él. Néhány, a magyar közönség előtt is ismert filmjei­ből: Távol Afrikából, A víz csillámló gyűrűje, Nem félünk a farkastól, Sheena, „Az emberekből még nem veszett ki a szeretet” (négyen az Emberek között szereplői közül: Szabó Gyula, Hegyi Barbara, Konter László és Széles Anna) a szerző felvételei a dzsungel királynője, Ragadozók, Elza és kölykei, Szömyecskék, Csupasz Pisz­toly. A közismerten mélyen érző Szabó Gyula reméli, ez a film embersége miatt szimpatikus lesz a közönségnek. Ezek szerint már csak reménykedni lehet? — kérdeztük a kétszeres Jászai-díjas, kiváló művészt. — Mondják, hogy elembertelenedett nincs szüksége kultúrára de, hogy a szép­séget észrevedd egy élőlény mozgásán, kecsességében, az emberben a fogalma­zást, amire te nem jöttél rá, az igazi öröm, nem? Fekete Pista bácsit nagyon tisztel­tem, hiszen ő az állatfiguráiba is mindig egy embert bújtatott bele. Mostani szere­pem szerint a kezelőorvos nagyszívű, su­gárzik belőle a tisztesség. Máris megsze­rettem. hetem” a szerepet. Csak érdekesség­ként mondom, hogy korábban mindig kellemes, jóravaló figurákat játszottam különböző filmekben. —Hogyan találtak egymásra a rende­zővel? — A nagyon tehetséges és ambiciózus Varga Ádám segítségével. Ádám elhatá­rozta, hogy filmeket készít. Két kisfilmje után ez az első igazi vállalkozása és is­merve akaraterejét, drukkolok neki. Azért is hiszek a film sikerében, mert benne a tisztább világ tükröződik és nem csörög, vijjog, repül semmi, mint a ma mozikba kerülő alkotások(?) többségében. Hubert G. Wells neves rendező, miként Badal János is a kamera mellett. Többször talál­koztunk mostanában, többek közt a szabadkígyósi helyszín kiválasztásakor. A film díszlet-, illetve látványtervezői is mi leszünk Székely László kollegámmal, aki a Jókai színházban számos kitűnő munkájáról ismert, a most színen lévő Othello díszleteit is ő tervezte. * A mintegy 200 millió forintos költséggel készülő filmre külföldi befektetők is je­lentkeztek, de még nincs együtt a pénz. Az Euro-Lion Nemzetközi Filmgyártó Társaság azonban reméli, hogy megis­merve elképzeléseiket, további támoga­tókra találnak. A forgatás a jövő január­ban kezdődik. Az Emberek között „életét” lapunk is igyekszik figyelemmel kísérni. Fábián István Egy lóval is lehet beszélgetni Emlékeznek még az 1953-ban készült első színes magyar játékfilmre, a Rá­kóczi hadnagyára? Nos Badal János (Jean Badal) volt az operatőre. Aztán következett az Ecseri lakodalmas, a Hintón járó szerelem, a Császár pa­rancsára, Gábor diák, Bakaruhában és még számos film képbe álmodása. 1956-ban ő is itt hagyta otthonát, Franciaországban telepedett le és lett nemzetközi hírű művész. Együtt dol­gozott többek között Jacques Tátival és Fred Zinemannal. — Hogyan készül erre a feladatra? — Úgy semmiképpen sem, ahogy egy francia rendező kollega szerette volna nemrégiben, saját filmjét illető­en. Tudniillik odajött hozzám egy szombat este, hogy vállaljam el a film­jét. Kérdeztem, mikor kezdenénk? Azt Badal János: „Néha a politikusok­nak is fel kellene szállniuk a villa­mosra” mondja: hétfőn... Félre a tréfát, a leg­fontosabbnak a jó csapatot, a csapat­munkát tartom. Kérdezze meg Bitskey Tibit, milyen hangulatban forgattuk a Rákóczi hadnagyát? Esténként még filmeket is vetítettem a több száz hu­szárnak. Tudom, azok az idők elmúl­tak, de én hiszek abban, hogy az em­ber többre való a számítógépnél, to­vábbá, hogy az életben a család a leg­fontosabb. Meg abban is hiszek, hogy minden ember egyforma, legyen mi­niszter vagy tehenész. Csak néha a po­litikusoknak is fel kellene szállniuk a villamosra, gyalog járni, nem a felle­gekben! És ha már az állatokat is em­lítettem, tudja, egy lóval lehet beszél­getni, meg lehet érteni. Sok emberről ezt sajnos nem mondhatom el. F. I. Olvastuk Tudjuk, az önkormányzati választáson mindenki győzött. Az MSZP „számszakilag”, az SZDSZ a várako­zásokhoz képest, a Fidesz pedig... nos, ők mindig győznek. A kisgazdák meg érzékelhetően úgy tartják, ha minden választókerületben a pártelnököt indí­tották volna, akkor kalászba borul a fő­városi aszfalt is. (Mátyás Győző újság­író) Az Antall-kormánynak (többek közt) az volt a baja Göncz Árpáddal, hogy az államfő annak idején nem írta alá a médiatörvényt. Nem kell hozzá különösebb jóstehetség: most aligha­nem az lesz a „bűne”, hogy Kunos Pé­ter kegyelmi kérvényét aláírta. (Galló Béla újságíró) Elszürkülés, beleolvadás a koa­lícióba, az önálló arculat hiánya — nem hallottuk már ezt valahol? De igen, a szabaddemokratáktól, négy éven keresztül. Az ugyancsak mar­káns arculatú, 90 éves Független Kisgazdapárt azonban hónapok óta csöndben asszisztálja végig a fideszes közéleti nyomulást, anélkül, hogy bármit profitálna a fiúk terület­szerzési akcióiból. (Seres László új­ságíró) Jalta temette el végleg Trianon il­lúzióit. Nemcsak a miénkét, szom­szédainkét is. Hasonló sorsra jutott az, aki Trianon után ajándékot — il­letve a saját illúziója szerint jóváté­telt — kapott a sorstól, mint aki úgy érezte, kisemmizték. (Márton László író) Könyv Kastélyok... Ezt a könyvet ne hagyják ki! Bagyinszki Zoltán: Kastélyok a törté­nelmi Magyarországról című kötetéről van szó. Borsos ára (hétezer forint) el­lenére is — ha tehetik — vásárolják meg vagy ha nem telik rá, üljenek be egy órára a könyvtárba és lapozzák vé­gig. Megéri. Olyan csodával találkoz­nak a könyv lapjain, amilyenben a ha­zája iránt érdeklődő magyar ritkán ré­szesül. Nagy-Magyarország szépülő s pusztuló kastélyaival találkozhatnak az album lapjain. Megtudhatják, milyen volt az ország, amikor még nem dúlta fel Trianon, majd idegen hadsereg. S persze itt-ott (ép kastélyok láttán) fel­fedezhetik azt is, milyen lehetne Ma­gyarország, ha nem gyalogolt volna keresztül rajta a történelem. Közel négyszáz felvétel és szakszerű művé­szettörténeti ismertető vall nemzeti örökségünk e páratlan kincseiről. Élllliiilllllt! A jó szex, ebben áll a nagy titok! Paula Yates (38) mindent (pontosabban minden­kit) elért, amire (akire) vágyott. Világhírű rocksztárokat ugyanúgy, mint a sarki vendéglő pincérét. Közben pedig az egész világ értetlenül áll: „mi van egyáltalán ebben a nőben?” Ha smink nélkül jönne szembe velünk az utcán, épp olyan jelentéktelennek hatna, mint az agyongyö­tört szomszédasszony. Csöppet sem föltűnő alak, normális magasság — ennek ellenére rendkívül szexi és rendkívül szép. Vajon hogyan csinálja? Mivel tudta az álommodell Helena Christensen (29) férjét elcsábítani? Mi ragadta meg benne az INXS együttes szerencsétlen sorsú tagját, a 37 évesen elhunyt Michael Hutschence-t? Miért ma­radt mellette oly sokáig az ismert Bob Geldof (44)? A kérdésekre a legutóbbi szeretője, Kingsley O. Keke (27) adta meg a választ: „Egyszerűen mindent tud a jó szexről. Az ágyban kegyetlenül profi.” Hét hónapja ismerkedtek meg egy heroinelvonó kúrákat végző klinikán. O. Keke részletekkel is szolgált: „Osztrigát és pezs­gőt nyaldostunk egymás köldökéből. A hálószo­bában mindig nerccel bevont, magassarkú papu­csot viselt és fekete harisnyát. Mást semmit. Reg­gel a konyhában lefeküdt a csempére, hogy lehűt­se a testét. Rögtön ezután hozzákötözött az ágy­hoz, és úgy viselkedett, mint egy vad oroszlán.” Paula Yates több plasztikai műtéten esett át: meg- nagyobbíttatta a mellét, gömbölyűbbé varázsol- tatta a fenekét, és teltebbé operáltatta az ajkát — mindezt csupán azért, hogy testét még inkább a szex szolgálatába állíthassa. „A gyermeknevelés művészet” „Nem más, mint egy nagy kaland” — így jelle­mezte Jodie Foster (35) azt a „szerepet”, amelyet július 20. óta játszik: a házasságon kívül született Charles nevű fia nevelését. A kétszeres Oscar-dí- jas, ismét régi karcsúságában pompázó színésznő továbbra sem hajlandó semmit elárulni az apa személyéről. „Csak remélhetem — fűzte hozzá a minap —, hogy nem fogok az egyedülálló anyák számára példaképül szolgálni. Kezdetben azt hit­tem, hogy a gyermeknevelés valóságos tudo­mányág. A valóságban azonban inkább egyfajta művészet.” A művésznő mindenfajta spekulációt elhárított az apa személyével kapcsolatban: „Különös, ha egy ennyire személyes ügy egyszer csak a széles nyilvánosság elé kerül — magyaráz­ta. — Csodálatos volt ez a kapcsolat, amely kizá­rólag rám tartozik, de egyetlen pillanat alatt az egész világ fölfigyelt rá. Soha nem fogóm tudni megszokni azt sem, hogy vadidegen emberek ál­landóan meg­állítanak, s a fiam felől ér­deklődnek.” Egyéves kiha­gyás után Jodie Foster hamarosan visszatér a ka­merák világá­ba. Thaiföldön fogja A király és én című fil­met forgatni. Természete­sen a kis Charlie-t is magával viszi: „Csak jót tesz majd neki, ha új helyeket, új arcokat, új nyelvet, elefántokat és egyéb csodákat láthat” — adta meg döntése magyarázatát Jodie Foster. Mi a szerelem? „A szerelem számomra azt jelenti, hogy hosszú ideig jól érezzem magam egy férfival” — mond­ja Emmanuelle Seigner (32), Roman Polanski fe­lesége. A Paris Match című francia lapnak nyilat­kozva a neves filmrendező párjától azt is megtud­hatjuk, hogy már 14 esztendeje házasok, s előtte is volt néhány kapcsolata. De azonmód hozzáteszi: „A mostani boldogságommal egy na­pon sem lehet említeni őket.” A színésznő persze bevallja: a mindennapi élet nem azonos az állan­dó szárnyalással, de a szerelem számára sokkal fontosabb minden másnál. Szeret nőiesnek lenni, és nem híve a feminizmusnak. Férjének és gyer­mekeinek olyan otthonról kíván gondoskodni, amelynek jellemzője a családi tűzhely melege. Ennek ellenére megkönnyebbülve teszi hozzá: „de nemcsak ebből áll az életem.” Új filmjét, a Place Vendome-ot (amelyben Catherine Deneuve oldalán játszik) most vetítik a francia mozikban. Ferenczy Europress Egyéves kihagyás után Jodie Foster visszatér a kamerák világába

Next

/
Thumbnails
Contents