Békés Megyei Hírlap, 1998. szeptember (53. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-19-20 / 220. szám

8 Hétvégi magazin 1998. szeptember 19-20., szombat-vasárnap Verselő Ezen a héten la­punk mezőko­vácsházi szer­kesztője, Halasi Mária választot­ta ki legkedve­sebb versét. A költészet számomra olyan, mint egy vi­rág. Ránézel gyönyörködve, ma­gadba iszod illatát, amely elhó­dít, átlényegít, megnyugtat, vagy éppen örömmel tölt el. A verseket igazából a makói kö­zépiskolás évek alatt kedveltem meg, ahol a város levegőjében ott izzott József Attila szelleme, rímekbe faragott élete. A kollé­giumban pedig az elsősök köte­lező „belépőjeként” Radnóti Miklós, később Ady Endre, majd Tóth Árpád került egészen közel a szívemhez. Hatásukra a városi könyvtárban is sokszor megálltam a verseskötetek pol­cainál szellemi, lelki erőt gyűj­teni. A munkába állás után saj­nos mind kevesebb idő jutott az olvasgatásra, de alkalmanként szívesen merülök el egy-egy hangulatos költemény „mély­ségeiben”. Váci Mihály verse egy fórumra készülve került a kezembe, amely az új évezred küszöbén is kifejezi állandó küzdelmeinket, vágyainkat — és ahogy Illyés Gyula írta —, a költeményből kiütközik valami e világi emberi, valami valósá­gos. _______Váci Mihály_______ Hu szadik század Ki értette így az embert, — és ily kevéssé önmagát? Nem volt még ily testvériség, — és soha ily nagy árvaság. A történelmet átpillantom, — sötét félelem egy napom. Múlt, jövő? — felmért, tiszta térkép; a jelen — tévesztő vadon. Nem szerették soha így egy­mást s nem gyűlölték egymást soha. Nem volt az ember még ily gyámolt, és soha ilyen mostoha. Ily biztonságban nem élt senki, — s kit fenyegetett ennyi vész? Nem tett még soha senki ennyit, s nem volt még tett, mely ily kevés. Még soha nem kellett így élet, hit, tiszta szándék, értelem: — s nem volt semmi ily haszta­lan, mint oda-adott, hű életem. Mihály Gábor szobrait nézegetve... A SPORT ÉS KULTÚRA EGYMÁSNAK JEGYESEI A Nagyvárad-közeli Székelyhfdon született, de saját megfo­galmazása szerint nagyon „fogékony éveket” töltött Csanádapácán, hogy aztán az orosházi gimnáziumban rak­ja tovább az életbatyut. 1960-ban, amikor apját kiengedték a börtönből, pakolniuk kellett. Pestre költöztek. Szabadis­kolás lett Laborcz Ferencnél, majd csak-csak kikötött a Képzőművészeti Főiskolán. Negyven köztéri szobra áll ha­zánkban, de csodálhatják alkotását Szöulban és Lausanne- ban is. Ez utóbbi, a Kerékpárosok, immár világhírű: aki be­lép a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) 1993-ban meg­nyílt világmúzeumának kapuján, rögtön szembetalálja ma­gát a két kerekessel. Mihály Gábor portréjához hozzátarto­zik, hogy a sporthoz mindig közel állt, fiatalabb korában at- letizált, kézilabdázott. Aztán, egy idő után megkeresett Schmitt Pál, a Magyar Olimpi­ai Bizottság elnöke, hogy vendégünk lesz Samaranch úr, a NOB elnöke, csinálnék-e egy minitárlatot. Na­gyon tetszett nekik a Kerékpárosok kis­plasztikám, részt vet­tem vele Barceloná­ban az olimpia előtti kiállításon, majd elké­szítettem a köztéri vál­A magyarság hírnevének erősítésére alapított harangos kompozíció nagyon érdekelte a Nem­zetközi Olimpiai Bizottság elnökét. (A kép bal oldalán: Mihály Gábor) a szerző felvétele — A neves művészettörténész, Bereczky Lóránt azt írja, hogy több egyedi vonása mellett van egy csak rá jellemző: a narratív (elbeszélő) jellegű szobrokat ötvözi a plasztikai elemmé változtatott építészeti elemekkel. Hogy is van ez? — Úgysem fogja elhinni, ez ilyen mélyen és pontosan még nem fogalma­zódott meg bennem, jóllehet, ezt olvas­va, már az első szónál az jutott eszmbe: hát persze, az oszlopok. Azt hiszem, ezt még Székelyhídról hoztam. És egy­szer csak azon vettem észre magam, hogy belefeledkeztem a romántemp- lom-szobrászatba. Az erősen épít az oszlopokra, a szobrok a belső terekben, többnyire oszlopok tetején találhatók. Talán ösztönösen, talán kicsit tudato­san alakult ki bennem ennek követése. De semmiképp sem öncélúan és erő­szakolva alkalmazom. Erre talán jó példa a Parlament melletti téren álló szobrom, az Olimpiai emlékmű. Itt is funkciója van az oszlopnak, a régi gö­rögökre emlékeztet. Ne felejtsük, az ókori ötkarikás játékokat méltatja az alkotás. — Mikor kezdett el „sportszob- rászkodni" ? — Talán 1986-ban, amikor egy színes ötkarikás kompozícióval a ceglédi sport­csarnokhoz kiírt pályázatot megnyertem. tozatát is. Nagyon büszke vagyok rá s arra, amit ennek kap­csán Samaranch úr írt. — Idézzük fel! „Az olimpiai játé­kok története a legkorábbi történelmi időktől fogva összekapcsolódik a kul­túrával. Az ókori játékok visszatükrö­zik a görög civilizációt és ugyanezt mondhatjuk el a modernkori verse­nyekről is. így a játékok története már globális dimenziót ölt. Mi elfogadhat­juk az olimpizmus pontos meghatáro­zásaként a sport és kultúra jegyessé­gét.” — Ezek után találkoztak ismét az at­létikai Eb-n, ahol az elnök felavatta Németh Imre kalapácsvető olimpiai bajnok mellszobrát, méghozzá a néhai Imre bácsi szintén olimpiai bajnok fiá­val, Miklóssal közösen. — Mindössze két hónap állt rendel­kezésre, de úgy érzem sikerült megra­gadnom a legendás sportember szuggesztivitását. A dolog érdekessé­ge, hogy Samaranch úr sokat időzött egy másik, „véletlenül” ott lévő alko­tásom mellett is. — Most már elárulhatja, miről be­szélgettek olyan hosszan? — Talán nem tiszteletlenség, de a világ első számú sportvezetője bár na­gyon kedveli Budapestet, mégsem lá­togat mindennap hazánkba. A Magyar­ság hírnevéért elnevezésű szobrocskát — amelynek fő szimbóluma egy ha­rang, a hírverés jelképe — minden év­ben 15 olyan hazánkfia kapja, aki so­kat tesz a magyarság jó híréért a világ­ban. Ezt a kompozíciót szeretné az el­nök úr a modem kori olimpiai játékok megálmodójához, Pierre Coubertin bá­róhoz közelíteni. Ezen dolgozom most. Nagyon izgalmas és megtisztelő a fel­adat. — Nemrég társkiállítóként Mezőhe­gyesen járt, így egy ideig nem jön csanádapácai rokonaihoz, ismerősei­hez. — Meglehet, de Mihály Pál és Pé­ter, Mazula Pista, Oláh Béla és mások egy kicsit mindig velem vannak. Fábián István Eszti, a zöldbarát környezetmérnök Nem akar pályaelhagyó diplomás lenni Pécsett, a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán szerzett diplomát Lángné La­kos Eszter. Az orosházi környezetmérnök — 18 évesen — amikor a tovább­tanulás kérdésében döntött, úgy érezte, mire végez, elérkezik az ő ideje. Az európai uniós csatlakozás, a szigorodó környezetvédelmi előírások arra ösz­tönzik majd a cégeket, önkormányzatokat, hogy szakemberekkel oldják meg égető környezetvédelemmel kapcsolatos problémáikat. Az idő eltelt, ám a környezetmérnökök után nem kapkodnak azóta sem két kézzel. A bírságot még napjainkban is hamarabb kifizetik egy-egy rossz hely­re leborított szemétkupacért az üze­mek, minthogy szakszerű megoldás után nézzenek. — Úgy vártam, hogy diplomát sze­rezzek, mert a pályaválasztásban szá­momra az is fontos volt, hogy divatos, a jövő szempontjából ígéretes szakmát szerezzek. Azt gondoltam, nem csak jól csengő név: környezetmérnök! De lám, még nincs itt az én időm, egyelőre vár­ni kell a nagy lehetőségre — meséli be­letörődve a fiatal pályakezdő diplomás, aki (majd meglátják olvasóink!) még szennyvíztisztítót is képes tervezni. — Tanultunk mi gépészetet, építé­szetet, környezetvédelmi jogot, szennyvíztisztítási technológiát, hulla­dékkezelést... A 80 diplomás környe­zetmérnökből néhánynak sikerült elhe­lyezkednie például a Pécsi Dohány­gyárban, a környezetvédelmi miniszté­rium pályázatainak jóvoltából. Szak­társaim zöme viszont éppen úgy mellé­fogott, mint én — sajnálkozik Eszti, aki kilátástalan jövője ellenére abban bízik, a cégek belátják, nem járható az az út, amit a környezetszennyezésekért fizetett büntetésekkel oldanak meg. — Ha azt mondják nekem, tervez­zek szennyvíztisztító telepet, az sem okoz gondot. Bár kémék tőlem! De nem probléma egy átmeneti hulladék­Eszti bízik abban, hogy a cégek be­látják, hogy a környezetszennyezé­sekért fizetett büntetésekkel nem oldanak meg semmit FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER lerakó sem! — erősít meg hitemben, miszerint ez a fiatalasszony nem a di­vatszakma bűvöletében él, tényleg azt szeretné csinálni, amit a főiskolán ta­nult. A huszonévesen megtapasztalt kudarcok még nem szegték kedvét, nem pályamódosításon töri a fejét. Igaz, a helykeresés sok mindenre meg­tanította. Például arra, állást ne sze­mélytelenül, telefonon érdeklődve ke­ressen! — Lehet, hogy rosszul kezdtem a próbálkozást' Ma már másként csinál­nám. Végül is munkanélküli vagyok, de kaptam egy lehetőséget, amiben fantáziát látok. Az orosházi Természet Ébredése Társulat Környezeti Tanács­adó Irodáját vezethetem. Igaz, még kevesen tudják a városban, hogy léte­zik ilyen, de azon fáradozok, minél többen ismerjék meg. Azért vagyok ott, hogy segíthessem azokat, akik a zöld szervezeteken keresztül esélyt látnak arra, hogy a környezeti szennyeződésekkel szemben fellépje­nek, lakókörnyezetük tisztaságáért ag­gódnak, netán egy gyár vagy üzem környezetkárosító tevékenységével szemben akarnak fellépni. Úgy szeret­nék segíteni! Csete Ilona Anyvnyiivünk Képzavar: Össze nem illő képes kifeje­zések összefűzése, mint stilisztikai hi­ba (pl.: „Fejetlenség kapott lábra”). (Magyar Értelmező Kéziszótár) Saját példáink a Kossuth Rádió Kró­nika című műsorából: SZFÉRA A SZŐNYEGEN: „Eleinte a könnyebb, Magyarország számára kevesebb gon­dot jelentő téma kerül szőnyegre, első­ként a tudomány és a kutatás szférája.” VÁNSZORGÓ ÚJJÁÉPÍTÉS: „... de az újjáépítés csak vánszorogva ha­lad, részben a helyi hatóságok lassúsá­ga, részben pedig a nemzetközi bürok­rácia miatt.” AZ USA KEBLE: „A romániai magyarok számára a kettős állampol­gárság megadását sem öleli keblére az Egyesült Államok.” PONTOT A SZEMBE: „A kor­mány döntése várhatóan jó pontot je­lent Horvátországnak a Nyugat szemében...” VAJÚDÓ BERU­HÁZÁS: „A pártelnök érthetetlennek tartja, hogy vajúdik az autópálya­építés, amely Somogyot is...” A BANK SZEMÉLYE: „A japán N. Bank személyében új tulajdonosa van a negyedik legnagyobb cseh pénz­intézetnek...” NÉVRE HALLGATÓ CSIL­LAGRENDSZER: „Egyelőre (...) névre hallgat az az újonnan felfedezett csillagrendszer, amely 2,2 milliárd fényévre van a Földtől.” A BŰNÖZÉS TETŐZŐ MŰFA­JA: „Csehországban például durván kétszer annyi autót lopnak el, mint Ma­gyarországon.” „... számunkra ez fi­gyelmeztetés: a bűnözés e műfaja talán még Magyarországon sem tetőzött.” MAGBÓL A GYÜMÖLCS: „... Képes képtelenségek de a húsz évvel ezelőtt általa elvetett magok gyümölcsei akkor értek be.” (KI)HEVERŐ FÁK: „A korai faj­ták valószínűleg károsodtak (a fagy miatt — a szerk.), de remélhető, hogy a fák még komolyabb terméskiesés nélkül kiheverik ezt.” MOBIL MEGGYILKOLT: „Az azonban bizonyos, hogy az áldozat na­gyon mobil gazdasági életet élt.” A HULLÁM FEJEZETE: „...a több, mint két tucat nagykövet vissza­hívása csak a tisztogatási hullám első fejezete...” LÉPÉSEK ÉS UTAK L: „...végre megteheti Magyarország az első lépést (...) azon az úton, amely elvezetheti a népet a nemzethalál irányából.” LÉPÉSEK ÉS UTAK II.: „...ezzel a beruházással a MÁV nagy lépést tett az eu­rópai észak—déli szállítási útvonal korszerűsítésére.” LÉPÉSEK ÉS UTAK HL: „Az esélyegyenlőségi törvény csak egy lé­pés egy folyamatban...” LÉPÉSEK ÉS UTAK IV.: „... 1994-től az ország rálépett a tartós, sta­bil növekedés pályájára.” AZ ÖSSZEOMLÁS SZÉLÉN: „A japán gazdaság az összeomlás szélén áll.” KÜLÖNÖS SZAKADÉK: „Óriási mértékben megnőtt a szakadék a kis­részvényesek osztaléka és a cég re­kord-profitja között.” ÁLLOMÁS ÉS LÉPÉS: „...hatá­rozatai a koszovói kérdés intemacio- nalizálásának jelentős állomását je­lentik, és az első lépést, amely arra kényszerítheti a belgrádi rezsimet, hogy...” KIVÁLÓ „TÜKRÖK”: „Itt adták át a civil diplomát azoknak az újság­íróknak és szerkesztőségeknek, akik és amelyek e szervezetek véleményét kel­lőképp tükrözik.” ÁTLÉPIK? RÁLÉPNEK? „Ma­gyarország az európai integráció kü­szöbén van.” MI A MEGOLDÁS? „Más kérdés a kisebbségi jogok területe. Azokat meg lehet oldani Szerbia keretén be­lül.” SZÉP KIS NYITÁNY: „...Koszo­vó a nyitánya a vajdasági magyarok konfliktusának, akik viszont az erdélyi konfliktust készítik elő.” SZEMPÁROK TEKINTETE: „Legnagyobb ámulatukra ötvenkét ri­adt szempár tekintetével találták szem­be magukat.” (Vitaszek)

Next

/
Thumbnails
Contents