Békés Megyei Hírlap, 1998. július (53. évfolyam, 152-178. szám)
1998-07-25-26 / 173. szám
1998. július 25-26., szombat-vasárnap A Békés Megyei Hírlap Melléklete A nagy ajánlat Hogyan lehet könnyen, gyorsan üdülési jogot szerezni a szántóföldre? Kohán és Corini Portré Gondolatok a két festőművész közös gyomaendrődi kiállításáról Egy orosházi egyetemista Bayreuthba utazik, az ünnepi játékokra ^ „A KÖRÜLMÉNYEK HOZTÁK, HOGY PITBULL LEGYEK” Sokan azt mondják, makacs, önfejű, akaratos ember, aki állandóan konfliktusba keveredik. Ráadásul fóként a pénz vezérli gondolkodását. Ebből már adódik az első kérdés Váradi Zoltánhoz, a békéscsabai városi sportcsarnokot üzemeltető Expo-Team Kft. ügyvezető igazgatójához: mennyire érdekli, hogy sokak szemében „feketebárány”? Váradi Zoltán nem kapaszkodik foggal-körömmel a békéscsabai, városi sportcsarnok üzemeltetésébe FOTÓ: FAZEKAS LÁSZLÓ — Ha most azt mondom, hogy rendkívül zavar, akkor ezt sokan elhiszik, sokan nem, pedig így van. Talán nehezen elképzelhető, de éppen az marasztal a legtöbb észérv ellenére is a sportcsarnokban, hogy megváltoztassam ezt az egyesekben rólam kialakult képet. Biztos, hogy mint minden ember, én sem vagyok hibátlan. A körülmények hozták, hogy pénzcentrikus, akaimok, esetenként pitbull-típusú ember legyek. Én is szeretnék nagyvonalú, „aranyos” gyerek lenni, azonban amit vállaltam, azt csak úgy tudom teljesíteni, ha kifelé a fent említettek látszanák. — Úgy érzi, az önt ért támadások alaptalanok? — Alapvetőnek tartom azt, hogy számunkra rendkívül előnytelen feltételekkel kötöttünk szerződést az ön- kormányzattal. Mi ennek ellenére nonprofit területen — amelyik az országban mindenhol csak viszi a pénzt — nyereséget termeltünk. Sokak számára ezért vált érdekessé a csarnok, illetve a hozzá kapcsolódó dolgok. Én olyan családi indíttatással érkeztem: a másé sose kelljen, viszont a sajátomat semmilyen körülmények között ne hagyjam. Most a város politikai vezetésének egy része, illetve az „embereik” szeretnének beülni az általunk megvalósított „készbe”. Nos, akik ezt akarják, azoknak számolniuk kell velem. —Most a sportcsarnok üzemeltetése kapcsán a női kézilabdaklub is előtérbe került. — Ebben a témában az érzelmileg jól felhasználható kézilabda „mű- nyúlként” szerepel. Itt a közvélemény megdolgozásáról van szó, és nem a kézilabda megmentése az igazi cél. A háttérben nem a kézilabdához kötődők állnak, hanem olyanok, akik nem mutatkoznak meg nyíltan. Ezek egy párthoz kötődő politikai körök, akik például elhintették, hogy ez a működési szisztéma nagyon rossz. Amikor viszont nyilvános vitára hívtam ezt a személyt, akkor azt mondta: ez nem az ő, hanem a frakció véleménye. Ezért álljak ki egy másik frakciótaggal a vitára. „Baby-sitterrel” viszont nem állok le vitázni. Ha valaki kimondott valamit, azért vállalja ő a felelősséget, üljünk le és kölcsönösen érveljünk. — Itt a lehetőség, hogy kifejtse, mi nyomja leginkább a lelkét. — Az önkormányztát találta ki, hogy a sportcsarnokot vállalkozási formában kell üzemeltetni. Mi azért lettünk vállalkozók, hogy az adott feltételeknek megfeleljünk. A szerződés szövegébe mi egy „és”-t vagy „az”-t sem tudtunk beleerőltetni. Egyet tehettünk, a szerződés kitételeit betartottuk. — Ezt az önkormányzat is így látja? — Ha nem így lenne, már régen felbontották volna a szerződést. így is többször felülvizsgálták, átalakították, és a sportcsarnok üzemeltetésére egyre kevesebb pénzt adtak. Csak egy példa: 1988-ban, még ön- kormányzati intézményként 36 milliót fordított a város e célra. Tíz évvel később, a vállalkozásban történő üzemeltetésre 6,6 millió forintot ad. Ezzel szemben évi 40—45 millió forintos szolgáltatást kér a város, térítésmentesen. — Szóval, az Expo-Team Kft. évi 40 milliót spórol meg a városnak? — így van, és ez ötéves időszakban 200 millió forintos megtakarítást eredményezett. Sajnos, az általunk felszabadított pénzösszegek nem maradtak a sportszférában, nem kerültek az egyesületekhez. A város közgyűlése ezt más célra fordította. Ezzel kapcsolatban van egy ajánlatunk. Amennyiben a fent említett 40 millió forint felét visszaadja az önkormányzat, úgy az Éxpo- Team átveszi a női és a férfi kézilabdaklubot, és garantálja, hogy a nők egy éven belül a legjobb négy között végeznek, a fiúk pedig visszakerülnek az NB I-be. —Nem említettük még a Csaba Expót. — Holott ez egy nagyon lényeges kérdés, főleg azért, mert a város vezetése sajátjaként kezeli a vásárt, pedig az az Expo-Team védjegyeztetett tulajdona. Megtehetnénk, hogy az expo hasznát saját célra fordítsuk, ehelyett a sportcsarnokot üzemeltetjük belőle, ami páratlan az országban. Egyébként sem akkora nagyság- rendű a profit, amennyit sokan elképzelnek. —Ennyi érv után felmerül, hogy miért csinálja? — Azért mert úgy gonuolom, hogy értéket teremtettünk, aminek az anyagi és erkölcsi hasznát a város és lakossága élvezi. Persze, bennünk is felmerült már a szerződés felbontása. Ha ez valóban ennyire városi érdek, akkor mi erről hajlandóak vagyunk tárgyalni. Természetesen a 2000. december 31-éig szóló szerződés felbontásának anyagi és erkölcsi vonatkozásait a másik szerződött félnek rendeznie kell. Ezt a szisztémát már nem lehet tovább feszíteni, főként úgy nem, hogy közben mindenfélét mondanak rólunk, szakmai hiányosságokat is a szemünkre vetnek. Nem teljesülhet egyszerre az, hogy egyre kevesebbe kerüljön a városnak a sportcsarnok üzemeltetése, ugyanakkor egyre magasabb szakmai színvonalon működjön. Sportvezetőként végeztem az egyetemen, igazából annak is tartom magam, de a körülmények miatt a kemény üzletembert kell „eljátszanom”. Akik engem igazán ismernek, tudják, hogy rám nem azok a tulajdonságok jellemzőek, amelyek a beszélgetés elején elhangzottak. Az engem és a cégemet érintő kérdésekben viszont senki ne várja el tőlem, hogy az áldozati bárány szerepét felvállaljam. Ha ezt tenném, az már valóban nem én lennék. Nyemcsok László Tűzoltás, poroltóval Az agrár- és falufejlesztési miniszter első győzelmét learatta. Szinte szó szerint igaz a megállapítás, különösen, ha a győzelem szó helyére a gabona szavunkat illesztjük be. A kistermelőknek nyújtott gyorssegély vagy támogatás (kinek, mi tetszik) hatása mindent elsöprő. A miniszter úr az első, a legelső válságból győzedelmesen került ki. A gazdák elégedettek, pártelvtársai tapsolnak, a tárca főemberei mosolyognak, tehát akár üdvrivalgásban is kitörhetnénk jókedvünkben, oly szép a történet. Hogy közben az ügyben nem érintettek enyhén szólva kételkednek a meghozott döntések „piackonform” jellegében, s hogy a nagytermelőket képviselő MOSZ nyafog és Alkotmánybírósághoz fordul, az természetesen — jó magyar szokás szerint — a kutyát nem érdekli. Magyarországon vagyunk, miért is érdekelné? Pedig lenne miről beszélni! Például arról, hogy miközben Torgyán doktor szakértői megtámogatják a hektáronként 2,4 tonnát termelő gazdákat, Mezőhegyesen a kombinátban — épp a napokban adtunk hírt róla — 2428 hektár átlagában hektáronként több, mint 5,9 tonna gabonát takarítottak be. Amennyit egyébként a világ mai rendje szerint illik. Aztán arról is érdemes lenne diskurálni, szabad-e szociálpolitikai eszközökkel beavatkozni — mint tette most a kormány — piaci ügyekbe, meg miért van kivételezett helyzetben a mezőgazdasági vállalkozó mondjuk a szintén változó környezetnek kitett kiskereskedővel szemben. Megvitathatnánk továbbá azt is, versenyképesek leszünk-e ezzel a támogatási rendszerrel és ezekkel a termésátlagokkal Európában, amelynek kapui előtt momentán ott toporgunk. Végezetül meg kellene dumálni, milyen többletköltséggel is jár a kényszertárolás, s ki fizeti a cechet. Mielőtt a most megtámogatottak megköveznének, sietve leszögezem: tudomásul veszem a szükségintézkedéseket, de vallom, a lépés aligha ismétlődhet meg. Jövőre, utána nem jöhet Torgyán miniszter úr támogatás-poroltóval újra tüzet oltani. Vagy ha jön, a tűzoltó-sisak levétele után máris készülhet a következő évi oltásra. Mindaddig, amíg a mező- gazdaság közel tíz éve moccanatlan támogatási rendszerét rendbe nem teszik. Mert igazi megoldást csak attól várhatunk. Árpási Zoltán Gyula, 1935. Az Otthon kávéház kerthelyisége, de az is lehet, hogy a Komlóé — az idősebbek talán pontosan tudják, melyiké — a város elitjével. Egy lap abból az időből, amikor vendéglők kerthelyiségeiről még képeslapok készültek, s a felvételeken az úri közönség mellett a pincérek is rajta lehettek, mint ezen Szabó Lajos „rendes”- és Lovas Zoltán főpincér.
