Békés Megyei Hírlap, 1998. július (53. évfolyam, 152-178. szám)
1998-07-23 / 171. szám
Brüsszeli beszélgetés a magyar katonai missziót vezető Szenes tábornokkal Ha Brüsszel, akkor nemcsak NATO és Európai Unió, hanem virágkarnevál is! Felvételünkön a híres Grand-Place Brüsszel forgalmas belvárosából körülbelül egyórányi autóút vezet kellemes parkokon, erdőn át abba az elegáns villanegyedbe, ahol több külképviselet társaságában a magyar katonai misszió rezidenciája is található. Vezetőjével, Szenes Zoltán tábornokkal azon a fogadáson beszélgettünk, amelyet a képviselet a NATO-központba látogató magyar újságírók részére adott június második felében. — Egyes számú feladatom a honvédvezérkar főnökének képviselete itt, a NATO katonai bizottságában; ez döntést, illetve tanácsadói szerepet jelent, többek között nehéz, konfliktusos helyzetek esetében — mondta Szenes tábornok. — Ilyen most Koszovó, katonai tanácsokat adunk a NATO-bizott- ságnak, ahol aztán a politikai döntések megszületnek. Lényegében tanácsadói szerepet játszunk hazafelé is, az itteni információk, vélemények alapján „helyzetbe hozzuk” a vezérkari főnököt, a nemzeti, katonai álláspontot képviseljük a NATO- tanácsülésen. Ez a munkám egyik része. A másik, hogy mint a katonai képviseleti hivatal vezetője, a magyar honvédséget képviselem; a tiszti, tiszt- helyettesi és polgári állomány tartozik hozzám, s nemcsak itt, Brüsszelben, hanem minden NATO-szervezetben dolgozó magyar katona hozzám tartozik. Itt működtetünk egy összekötő csoportot Monsban, az Európai Főparancsnokságon. Nemrég nyitottunk összekötőtiszti hivatalt Norfolkban, az Atlanti-óceáni Főparancsnokságon. — A külpolitikában a mi dolgunk az, hogy a politikai döntésekhez, javaslatokhoz, állásfoglalásokhoz hozzátegyük a legjobb és legkorrektebb katonai tartalmat. Ennek érdekében szorosan együttműködünk a NATO nemzetközi katonai törzsével, vezérkarával, az itt lévő, misszión belüli diplomatákkal, a többi nemzet képviselőivel. Próbálunk olyan eredményességgel dolgozni, hogy a NATO- n belül az egyes döntéseken, Nem számítottunk persze katonai titkok kifecsegésére, elhamarkodott adatközlésre. Ugyanakkor gyakran elmarasztalják a sajtót, hogy találgatásokba bocsátkozik, meg nem erősített információkat közöl. Nem gondolja, hogy ha nem zárkóznának el bizonyos tájékoztatástól, többet elárulnának abból, amit tudnak, akkor mindenki jobbam járna? — Ha egy információ megjelenik a sajtóban, akkor nyilván nem a média a hibás, hanem valaki adja az információt... — Vagy nem adja... — Tehát különböző okai vannak. Ami Koszovóval kapcsolatos, nehéz lenne konkrét információt adni a médiának, mert az ezzel kapcsolatos politikai nyilatkozatok megszülettek ugyan, de konkrét döntések még nincsenek. Magánvéleményem, hogy arról lehetne informálni a sajtót, hogy milyen típusú munkák folynak. A NATO modernizációjának egyébként egyik lényeges kérdése, hogy egyre inkább elmozdul a konfliktusmegoldó, a békefenntartó, rendteremtő funkció felé, tehát a klasszikus katonai, védelmi feladattól a válság- menedzsélés irányába. — Végül engedjen meg egy személyes kérdést! Azt gondolom, hogy az Ön hivatása, külföldi szolgálata nem egyeztethető össze túl könnyen a családi élettel. — Dehogynem! Ez az első külföldi szolgálatom. Tanultam külföldön többször, három évet Leningrádban, jó egy évet Londonban, voltam több nemzetközi tanfolyamon, gyakorlaton. Ez hároméves kinevezés, a családom jött velem, a feleségem bíró, feladta a munkahelyét. Gyermekem egyetemi hallgató, magántanuló lett, a kezdeti nehézségeken túl vagyunk, hiszen a családi működést is biztosítani kellett, nem csak a hivatalosat. Itt vagyok most már lassan két hónapja Brüsszelben, és tanuljuk a katona-diplomáciai életet, ami érdekes, változatos, néha nehéz és fárasztó. — Tábornok úr! Köszönöm a beszélgetést. Niedzielsky Katalin kérdéseken belül a magyar érdek, a nemzeti álláspont érvényesülni tudjon. S ez néha nem könnyű... — A Brüsszelben kapott ,,kiképzés” értelmében a nagykövet vezetése alatt külön-külön működik a katonai és a civil misszió. Ha jól értettem, a végső szó a civileké, vagyis a politikusoké. Nincs valamiféle rivalizálás a katonai és a civil szektor között? — A NATO-ban általában vagy a magyar misszión belül? — Mindkettő érdekelne. — Mindkét részre igaz, hogy a NATO-nak van egy politikai, civil része, a nemzetközi törzs és van egy katonai része. A civil részbe tartoznak a diplomaták és a különböző katonai területen jártas vagy ilyen képzettséggel rendelkező civilek, nyugdíjas katonák. A feladat ugyanaz, az egyik vizsgálja a politikai aspektusokat, a másik oldal a katonai aspektusokat, a cél is ugyanaz, bizonyos — nem azt mondanám, hogy verseny vagy konkurencia — együttműködési nehézségek vannak. A NATO-ban konszenzusos alapon döntenek, és ezt megtapasztalni nagy élmény. Addig folyik a vita, a tanácskozás, addig dolgoznak közösen, amíg ki nem alakul egy olyan legkisebb közös többszörös, amit minden nemzet elfogad. Nekem, aki a Varsói Szerződésben dolgozott valamikor, ez óriási élmény volt. Tehát a politikai és a katonai misszió közötti esetleges rivalizálás vagy verseny — mindenki más gazdát szolgál, a politikusok a külügyminisztériumot, mi a honvédelmi minisztériumot — kezelhető. Én a magyar missziót tekintve azt tudom mondani, hogy jól együtt dolgozunk; négy vezető, a nagykövet, a követ, aki a politikai osztály vezetője, védelmi tanácsadó, aki a honvédelmi misszió vezetője és én. Minden információt megosztunk, igyekszünk, hogy kölcsönösen megtaláljuk a másik érdekeit is figyelembe vevő megoldást. A politikai álláspontok a katonákat a realitás talaján tartják, ami természetesen jelenthet hátrányt is, de a megfelelő toleranciával vagy megfelelő okossággal nézzük a dolgokat, akkor ez szerencsés, s biztos vagyok benne, összességében a végleges politikai döntésekhez pozitívan járulunk hozzá. —Az otthoni kormányváltással kapcsolatban az Ön megítélése szerint mi változhat a magyar katonapolitikában, különös tekintettel a NATO-tagság- ra és az uniós csatlakozásra, illetve mi az, ami folytatódik? — Szerintem lényegében nem fog semmi sem változni, hiszen a kötelezettség adott. Keleti György elmondta: azok a pártok, melyek most hatalomra kerülnek, éppúgy támogatták a NATO-bővítést, mint a volt koalíció. Nagy kérdés az, hogy a déséhez, építéséhez, fejlesztéséhez szükségesek. A nemzetközi követelmények politikai szinten jelentkeznek, a politikai szinten a NATO-ban mutatott tevékenység, megbízhatóság természetesen kihat távolabbi összefüggésekre is. Bízom abban, hogy az a jelentős változás, ami várható a honvédelmi tárcát illetően, a lehető legkevesebb problémával és a leggyorsabban lezajlik, és kora ősszel ismét azt tudjuk mondani a legfelelősebb szinten, hogy amit hazánk vállalt a NATO-val kapcsolatban, azt ugyanúgy, töretlenül, a korábbiaknak megfelelően folytatja is. Egyébként ez változatlanul feltétel a teljes tagsággá válásig és ahhoz, hogy rövid időn belül elérjük azt az együttSzenes Zoltán tábornok hangsúlyozta: a katonák csak a politikusok döntése után lépnek garanciák, amiket korábban kaptunk — gondolok itt elsősorban a növekményre a védelmi büdzsé javára —, megvannak-e, mert- ezekre a NATO is komolyan számít, hiszen a haderőfejlesztési cél kormány- álláspont volt. Ami nekünk katonáknak jó, ha szabad így mondanom, kikényszeríti azokat a minimális követelményeket, amelyek a hadsereg műkőműködési képességet, ami egy új NATO-tagország esetében minimálisan elvárható. — Ma a világ Koszovóra figyel, a közvéleményt leginkább foglalkoztató kérdés, hogy mi lesz ott, beavatkozik-e a NATO. Ehhez képest kérdéseinkre a csoportunkat tájékoztató NA- TO-hivatalnokok és -tisztek valamennyien meglehetősen visszafogott válaszokat adtak. Atala NATO: a védelemtől a rendteremtésig A cél: hagyományőrzés, határon túli kapcsolatok ápolása Három település egy pályázatban Hagyományőrzésre, a határon túli kapcsolatok ápolására próbál a Phare-program által támogatáshoz jutni Gyomaendrőd, valamint a romániai Zimándújfalu és Nagyenyed. A három település elöljárói a témában a közelmúltban a gyomai városházán tartottak megbeszélést. A további részletekről ekkor kérdeztük a közös pályázat kezdeményezőjét, Jósán Mihai Horatiut, Nagyenyed polgármesterét. Az unió szerint követendő a bécsi példa Új népvándorlás — Idén májusban értesültem a Phare elsősorban határmenti településeket támogató Credo- programjáról. Tekintve, hogy Gyomaendrőd és Nagyenyed között kitűnő a testvérvárosi kapcsolat, úgy gondoltam, a pályázati együttműködés sikeres és példaértékű lehet. A békéscsabai Phare-irodán folytattam a tájékozódást, ahol megtudtam, lehetséges, hogy két határmenti településsel együtt egy harmadik település, történetesen az Erdély központi részén elhelyezkedő Nagyenyed is részt vegyen a pályázaton — avatott be az előzményekbe Nagyenyed polgármestere, aki további partnertelepülésként az Arad megyei Zimándújfalut választotta. A zimándújfalui elöljárók a felkérést örömmel fogadták. Gyomaendrőd az első magyarországi város, amellyel településük kapcsolatba lép. A három polgármester legközelebb július 24-én Zimánd- újfalun találkozik, ahol végleges formába öntik a pályázatot. A benyújtás határideje július 27., a pályázat 1999-re szól. Jósán Mihai Horatiu elárulta, városukban a jövő májusi egyhetes sörfesztivál, Gyomaend- rődön az augusztusi Vita Agricolae ipari és mezőgazda- sági vásár, Zimándújfalun a szeptemberi egyházi ünnep szolgálna keretül egymás hagyománya bemutatásának, a kulturális csoportok fellépésének. A sikeres pályázat Gyomaendrőd és Nagyenyed között segíthet szorosabbra fűzni a baráti szálakat, Zimándújfalu számára meg lehetőséget teremt, hogy megmutassa magát a külvilágnak. A nagyenyedi polgár- mester leszögezte, egy esetleges sikertelen pályázat sem akaszthatja meg a két település fejlődő oktatási, kulturális és Jósán Mihai Horatiu: „A sikeres pályázat segíthet szorosabbra fűzni a baráti szálakat” gazdasági kapcsolatát. A két város a sörfesztiválon és az Vita Agricolae vásáron a jövőben is önálló standon mutatkozik be testvértelepülése közönségének. Cs. R. Korunk népvándorlása új kihívások elé állítja nemcsak a befogadó országokat, hanem azokat a népcsoportokat is, amelyek más hazában keresik boldogulásukat. A bécsi „Echo” klubban 20 nemzet képviselői találkoznak rendszeresen. Mindannyiuk története azonos, és azonosak a problémáik is: olyan második generációs fiatalok, akiknek két hazájuk is van. Családjukkal Törökországból, Jugoszláviából, Iránból, Dél-Amerikából, Délkelet- Ázsiából, arab országokból kerekedtek fel, amikor még igen kicsik voltak, vagy tán még nem is jöttek a világra. Ausztriában születtek ugyan, de idegen útlevelük van. Szüleiktől megörökölték saját nyelvüket, törvényeiket, hagyományaikat, és most egy egész más világ övékétől gyökeresen eltérő nyelvéhez, törvényeihez, hagyományaihoz kell alkalmazkodniuk. Az „Echo” elnevezésű klubot a török Bülent Öztoplu hozta létre, hogy segítségével áthidalhatók legyenek a legsúlyosabb ellentmondások, s ezáltal könnyebbé váljék a beilleszkedés. A kulturális munkát — színjátszó és tánccsoportokat, zenekarokat, lányköröket — saját biztonsági szolgálat egészíti ki, amely a nemzetiségi feszültségek kirobbanása ellen küzdve a nyugalom felett őrködik. A bécsi kísérletre az Európai Unióban is fölfigyeltek, és követésre méltó példának tartják. (gyulay)