Békés Megyei Hírlap, 1998. július (53. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-23 / 171. szám

EURÓPA-KRÓNIKA 1998. július 23., csütörtök Túlságosan nagy lesz a megművelhető földterület, sok ember él az ágazatból, magasak az árak A mezőgazdaság az unió kiszélesítésének tükrében A nagy csalók között tartják számon a franciákat és az ola­szokat az Európai Unióban. A rendkívül „érzékeny” ágazat­ban, a mezó'gazdaságban a termelők gyakorta és fondorlatos módon eltérnek a megállapodásoktól. Szicíliában például szőlőtőkék kitépésére adtak ígéretet a gazdák, mert túl sok rossz minőségű bort termeltek. A művelet után azonban több tőkét számláltak az ellenőrök, mint amennyiről indult a ritkítás. Spanyolországot kevesebb narancs és több citrom termelésére ösztökélték. A bejárás során példásan sorakoz­tak a citromfák, amelyek persze csupán szűk sávban övez­ték az ültetvényeket, belül gazdagon ontotta termését a na­rancs. A növények által kibocsátott hőfokok érzékelésére kitalált radarrepülőknek tehát lesz még dolguk bőven, hogy rendet vág­janak az unió „háztájijában”. A várakozás pedig egyre nő, a kérdések, sőt, a félelmek is gya­rapodnak a keleti határvidéken, azaz a tagságért sorban álló ál­lamokban. Nemrégiben Budapesten vendégeskedett Daniel Debit francia újságíró, a normandiai rádió igazgatója, s ami még en­nél is fontosabb, az európai ügyek szakértője. Az előbbi példákat is tőle hallottuk a 2 na­pos szemináriumon, melyen a mezőgazdaságról az Európai Unió kiszélesítésének tükrében beszélt a neves előadó. A lépés maga újabb problémákat vet fel — fejtegette Dániel Deloit —, kezdve azzal, hogy az uniós bő­vítés több, mint 100 millió új fogyasztót jelent, ám ezek vá­sárlóereje csupán egyharmada az uniós lakosságénak. Ha most bővítenék az uniót, a mezőgaz­daság területe a felével nőne, az ágazatból élők száma pedig a duplájára emelkedne. (Amikor például a két Németország egyesült, a keleti területen 800 ezer ember élt a mezőgazdaság­ból. Az unió szerint 150-200 ezer fő is sok lett volna.) Az uniós szakemberek a leg­érzékenyebb pontnak tehát a mezőgazdaságot tekintik. Túl­ságosan nagy lesz a megművel­hető földterület, sok ember él az ágazatból, és magasak az árak. Ha figyelembe vesszük, hogy várhatóan költségesebbé válik a termelés, s a magyar árak jóval alacsonyabbak lesznek, az ag­rárágazatban dolgozók ezért jó ideig közvetlen támogatásban részesülnek majd. Az Európai Unió jelenleg is sokat küszködik a maga mező- gazdaságával. Létrehozták a közös agrárpolitikát, hogy a mezőgazdaságban élők helyze­tén javítsanak, stabilizálják a piacot, biztosítsák az élelmisze­rek utánpótlását és az ésszerű árakat. A megvalósításra külön piaci működési módokat hoztak létre. A világméretű versenytől védték a mezőgazdaságban dol­gozókat. Az unión kívüli termé­kekre vámot szabtak ki. Az unió beavatkozott a piac műkö­désébe, hogy az árakat bizo­nyos szinten tartsa. Határokat szabtak a tej, a cukor, a bor ter­melésének. Minden évben, amikor az uniós tagországok miniszterei összeülnek, nagy vita kerekedik az árak meghatározása körül. A mezőgazdaság éves költségve­tése 41,5 milliárd ECU az unió­ban, mely a teljes költségvetés 48 százalékát teszi ki. Az im­port árukra kiszabott vám meg­akadályozza, hogy a külföldiek az unióban megszabott árnál alacsonyabban adják el portéká­ikat. A különbség az unió költ­ségvetését gyarapítja. A hírek szerint az unióban különféle támogatásokat kap­nak az agrárszektorban dolgo­zók, ha nem művelik meg a föl­deket. Azoknak, akik jelentős mértékben visszafogják a ter­melést (gabonáról, olajosokról van szó), hektáronként 262 ECU-t fizetnek évente. Ismere­tesek azok a próbálkozások, amelyekkel mezőgazdaságon kívüli ágazatokat próbálnak fel­kutatni (itt említhető például a falusi turizmus). Az intézkedé­sek nyomán sikerült csökkente­ni a tartalékokat, ami által a pi­acot nagyobb egyensúlyba he­lyezték. Mindazonáltal a szán­dék egyértelmű: jó minőségű, címkézett árut termelni. L. E, Támogatási módszerek az EU-ban Az európai közösségen belül jelenleg három támogatási módszerrel dolgoznak. Az egyik, amikor garantálják, hogy a termelő bizonyos áron el tudja adni termékét, ha külföldre vi­szi, támogatják (tojás, baromfi, gyümölcsök, minőségi bo­rok). A második módszerrel tovább viszik a védelmet, s biz­tosítják, hogy a termelő meghatározott mennyiséget eladjon (ez az agrártermékek 70 százalékát érinti). Amennyiben nem sikerül eladni az árut minimális áron, a megjelölt mennyisé­get felvásárolja az unió. Amikor pedig az előre meghatáro­zott alá süllyed az ár, automatikusan megtörténik a beavatko­zás (tej-, gabona-, hústermelés, fogyasztási borok előállítá­sa). (Mintha az unió saját magától vásárolná meg a terméket.) A harmadik módszer a közvetlen támogatás. Ebben az eset­ben közvetlenül a termelőnek fizetnek (például dohány, olaj­félék esetében). Előfordul, hogy az említetteken felül kisebb, szélsőségesebb termelési ágaknak is juttatnak támogatást, ilyen a selyemher­nyó-termesztés. (e) A szerencsések nyernek Értékelés másodszor Meglepetést, sőt igazán kel­lemes perceket okoztak azok az olvasóink, akik an­nak idején, februári felhí­vásunkra értékelték a ta­valy szeptember óta havon­ta megjelenő' Európa-króni- ka című összeállításunkat. Az Európa-krónika egyesz- tendős évfordulójához köze­ledve most ismét olvasóink­hoz fordulunk, az éves mér­leg elkészítése előtt. Ezért kérjük Önöket, válaszolja­nak a következőkben felso­rolt öt kérdésre. Azok között, akik elküldik lapunknak a kérdésekre adott feleleteket, s ily’ módon véleményt al­kotnak összeállításaink tar­talmáról, Békés Megyei Hír­lap ajándékcsomagot sorso­lunk ki. (Néhány levél rész­letét augusztusi számunkban közöljük.) A beküldési ha­táridő: augusztus 8. Címünk: Békés Megyei Hírlap, Bé­késcsaba, Munkácsy u. 4. Pf.: 111., 5601. A borítékra vagy levelezőlapra kérjük ír­ják rá: Európa-krónika. 1. Az Európa-krónika cí­mű mellékletben mely írások keltették fel a figyelmét? 2. Milyen kérdések ma­radtak nyitottak Ön számára, amelyekre az Európa-króni- kából sem kapott választ? 3. Milyennek látja Békés megye esélyeit az uniós csat­lakozás előtt, illetve a belé­pés után? 4. Nevezzen meg néhány országos, illetve megyei po­litikust, szakembert, akinek Magyarország csatlakozási törekvéseivel kapcsolatos véleményére kíváncsi lenne? 5. Szeretné-e ha a jövőben is megjelennének hazánk uniós csatlakozásának előké­szítésével összefüggő össze­állítások, mellékletek? • (e) „Nem szabad kiindulni abból, ami beidegződött az uniós szakemberek agyában” Minőség, csupa nagybetűkkel „Az unióban megkövesedett tradí­ciók vannak, nehezen tudják elkép­zelni, hogy más ország más nem­zetgazdasági struktúrája más kö­vetelményeket támaszt” FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET A szerencse úgy hozta, hogy az európai ügyek szakértő­jének fentebb olvasható, Magyarország helyzetét, esélyeit latolgató véleményét egy közismert (közkedvelt) honi „gazda”, dr. Bálint György elé tárhattuk, mint­egy vitára buzdítva őt a me­zőgazdaság témakörében. (Bálint György a szabad- kígyósi mezőgazdasági szak­képző intézet vizsgabizottsá­gának elnöke volt a végző­sök vizsgáin.) Nem csalód­tunk. Gyuri bácsi határozott bevezetővel kezdte: a mi kö­rülményeink, közgazdasági­természeti viszonyaink el­térnek az uniós országoké­tól. Nem szabad kiindulni abból, ami beidegződött az uniós szakemberek agyá­ban. Elöljáróban annyit minden­képpen le kell szögeznünk, hogy az Európai Unió szigorú szabályozással igyekszik egyensúlyban tartani a piacot, a mezőgazdasági termelést. Mi lehet az az érv, amely alapján egészen más állás­pontra helyezkedik Bálint György? íme: — A magyar mezőgazda­ságnak nem egyedüli lehető­sége a nyugat-európai piac, hanem a keletiek felújítása is. Meggyőződésem, a rendszer- váltás utáni kormány legna­gyobb tévedése volt, hogy le­mondott a szovjet piacról. Szibériában például a boltok fő árucikke a magyar termék, a zöldség, a konzerv volt. — Evek óta láthatóan nagy a tülekedés az egykori szovjet piacok megkaparintásáért... — Amikor a Terimpex iro­dáját Moszkvában felszámol­ták, három hónappal később ugyanott egy amerikai cég a magyarokéhoz hasonló termé­keket dobott piacra. Óriási hi­bának bizonyult feladni eze­ket a „hadállásokat”. Ezért kellett például az állatállomá­nyunkat a felére csökkente- nünk. Hol látunk ma egy juh- nyájat, szarvasmarha-csordát? Kétszáz kilométert tettem meg Szabadkígyósig, s nem láttam egy állatot sem. A me­zőgazdaság minden fekélye innen indul ki, ezért van pél­dául gabonapánik. Hallani, hogy jó a búzatermés, s ez rögtön értékesítési problémá­kat vet fel. Pedig megvannak az objektív lehetőségek. Ja­pán kereskedők szívesen vá­sárolnának kiváló minőségű malmi búzát. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a magyar mezőgazdasági termelésben a minőség fogalmát csupa nagybetűkkel kellene írni. Csak a kiváló termékeket tud­juk gazdaságosan értéke­síteni. — Mit tanácsolna a csatlakozást előkészítő tárgyalásokon részt vevő magyar szakembereknek? — Úgy gondolom, az Európai Unió tagjai na­gyon örülnek majd, ha mi, magyarok harmadik országok felé is fordu­lunk. A tárgyalásokon nagyon határozottan kel­lene fellépnünk a saját érdekeink védelmében. Az unióban is megköve­sedett tradíciók uralkod­nak, s nehezen tudják el­képzelni, hogy más or­szág más nemzetgazdasá­gi stratégiája más köve­telményeket támaszt. A nemzetgazdaság produk­tumának egynegyedét a mezőgazdaság, élelmi­szeripar teljesíti. Nem fe­lesleges hangsúlyozni, hogy a mezőgazdaság nemzetgazdasági szerepét fenn kell tartani. Más kérdés, hogy a struktúrát nem kelle- ne-e átalakítani, s csökkente­ni a gabonatermesztést, az ál­lattenyésztést. Magyarország esetében számításba kell ven­ni a kedvező talaj- és éghajla­ti viszonyokat, s az olcsó munkaerőt. Az uniós problé­mák felét kétségtelenül a me­zőgazdaság teszi ki, a másik nagy gond a környezetvéde­lem. Persze más a nyugat-eu­rópai szemlélet e kérdésben is. Elkötelezett híve vagyok a kulturált környezetnek, a kör­nyezetvédelemnek. Tudom, nyomasztó a szennyvízcsator­na-hálózat hiánya — itt, Bé­kés megyében is —, de tisztá­ban kell lennünk a lehetősé­geinkkel. Szegény ország fo­kozatosan léphet csak előre. László Erzsébet Mit szól hozzá? Jelentein, van kapcsolatunk! A Békés megyei rendvédelmi szervezeteket ezer szál köti össze a nagyvilággal. Ez alkalommal három „cég” vezető­jét kérdeztük ennek részleteiről. Közben — csak úgy „mellékesen” — kiderül, hogy a megszólalók „fejben” már azoknak az időknek tennivalóit is számításba veszik, amikor ténnyé válik Magyarország európai uniós csatla­kozása, s feladattá az arra való felkészülés. Dr. Gáti Zoltán alezredes, Békés me­gye tűzoltó- parancsno­ka. — A ma­gyar tűzol­tóság az állam által támoga- tottan a Nemzetközi Tűzoltó Szövetség, a CTIF tagja, melynek egyik alelnöke is magyar — mondja dr. Gáti Zoltán. — Több tűzoltó szervezetünknek a németor­szági Siegennel alakult ki kapcsolata, ahonnan eddig kilenc tűzoltósági járművet is kaptunk. Csongrád me­gyei tevékenységem idejé­ből vajdasági kapcsolataim vannak, melyeket a jövőben Békés megyére is kiterjeszt- hetőknek látom. A magyar tűzvédelem egészének eurokonformmá kell válnia, ehhez különösen a siegeni kapcsolatok segíthetnek hozzá bennünket: nyilván a tagországi tűzoltóságok szervezetének, működésé­nek is hasonlónak kell lenni­ük egymáshoz. De szintén fontosak a határmenti kap­csolataink, az Arad megyei­ekkel tartunk kapcsolatot. A mi szervezetünk, működé­sünk nagyon érdekli őket, mert mostanában szervezik át a román tűzoltóságot ka­tonai jeliegűből hozzánk ha­sonlatosra. Emlékezetes, hogy 1993-ban Gyulán nem­zetközi tűzoltó csillagtúrát tartottak két és fél ezer résztvevővel, közvetlenül az ezredforduló után újabbat szeretnénk rendezni. Rendszeresek a találkozá­saink külföldi partnereink­kel, hol itt, hol náluk. A kap­csolatoknak csak a pénzügyi lehetőségek szabnak határt. A tűzoltóversenyek is lehe­tőséget kínálnak, az önkén­tes tűzoltók immár a CTIF szabályai szerint versenyez­nek. Jó lenne, ha tűzoltósági együttműködéseink a telepü­lések közötti kapcsolatokhoz igazodnának a jövőben. Dr. Kla- vács Antal őrnagy, a Vám- és Pénzügyőr­ség megyei nyomozóhi­vatalának parancsno­ka. — Úgy gondolom, ko­moly nemzetközi kapcsola­tok megfelelő nyelvismeret hiányában nem épülhetnek ki — szögezi le. — Annak meg nem látom értelmét, hogy a szervezetek vezetői hivatalosnak álcázott rend­szeres külföldi kiránduláso­kon vegyenek részt. A nyelvtanulás munka mellett amúgy sem egyszerű dolog, de a vám- és pénzügyőrök számára egy komolyabb nyelvkurzus ára megfizethe­tetlen. Én most meglévő nyelvi alapjaimat „Villám német”-tel gyarapítóm, de alighanem megálljt paran­csol az, hogy a teljes kurzus csak ebből az egyetlen nyelvből százezer forintba kerülne. A munkáltató pe­dig egyelőre nem tud erre áldozni. Nyelvtanfolyamra meg hogyan küldjék amúgy is kevés emberemből? Mun­kakapcsolataink persze így is, most is vannak. Magam szeptemberben Budapesten részt vehettem egy vám- igazgatási szemináriumon, amit a karlsruhei pénzügy­őrök tartottak. A VPOP vendégei időnként megfor­dulnak hivatalunkban is. Személyes érintkezésben ál­lok az észak-angliai vám- szervezet vezetőjével, rend­szeresen újságot is küld szá­momra. Azt tartom kívána­tosnak, hogy a két ország végrehajtásban dolgozói ta­lálkozzanak egymással. A napi munkakapcsolatok a szolgálati út betartásával történnek. Természetesen jól jöhet majd az uniós or­szágok segítsége, ha a schengeni szerződésből fa­kadó feladatokra kell felké­szülnünk. De ahhoz is a nyelvismeret lenne a leg­fontosabb... A rendőrséggel, a határon települt vámhiva­talokkal együttműködve érintkezünk a románokkal. Az ukránokkal szoros, sze­mélyes kapcsolatunk is van. Dr. Zleovszki Mátyás alezredes, a gyulai rendőrkapi­tány. — Vala­mikor 1991 júniusában utaztak munkatársaim elő­ször Ditzingertbe, Gyula testvérvárosába, egy telepü­lési küldöttség tagjaiként —■ emlékezik a kezdetekre. — Rendőrségi kapcsolataink azután mélyültek el, amikor a Gyulán járó ditzingeni tűzoltóparancsnok hazatér­ve szorgalmazta ezt. Az első német csoport 1992 októbe­rében keresett fel bennün­ket, legutóbb idén április­ban jártak itt. Azóta évente egyszer-kétszer elutazunk egymáshoz. Az a célunk, hogy ne csak a parancsno­kok találkozzanak, hanem minél szélesebb szakmai kör kezdjen párbeszédbe. Együttműködésünk, barát- kozásunk nagyban a nem­zetközi rendőregylet, az IPA keretében formálódik. Rajtunk keresztül talált egy­másra a Békés megyei és a ludwigsburgi főkapitány­ság. Szakmailag is, emberi­leg is hasznosak a látogatá­sok, de tény: amit külföldön látunk, azoknak csak egy ré­sze valósítható meg nálunk, mert a technikai feltételeink hiányoznak — ami pénz kérdése. Szeretnénk persze olyan körülmények között dolgozni, mint amilyenek­kel náluk találkozhatunk. Az is példamutató lehet, amit velük érintkezve tapasztalunk: irigylésre méltóan „lazán” élnek szol­gálatban és azon kívül. A továbblépés érdekében ter­mészetesen fontos lenne ál­lományunk nyelvismeret­ének elmélyítése. Kiss A. János FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET— LEHOCZKY PÉTER—SUCH TAMÁS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents