Békés Megyei Hírlap, 1998. július (53. évfolyam, 152-178. szám)
1998-07-11-12 / 161. szám
12 Hétvégi magazin 1998. július 11-12., szombat-vasárnap _______Egy 150 éves újság Kedves Barátainknak ’s Atyánkfiainak_______ Ö REG ÁBC VÉN EMBEREK SZÁMÁRA Győr Megye Közössége 1848. április 3-án tartott közgyűlése 924. sorszám alatt egy régi újságot juttatott el az ország összes településéhez. A lapot Vas Gereben állította össze. Szegeden, a Csongrád Megyei Levéltárban bukkantunk rá, a battonyai járás főszolgabírói iratai között. Kamii- iinn«Dre í 2. f Öreg ^ a B <: ' vén emberek számára. Megi gertem a’ múltkor, hogy egy örvendetes dologról fogok sxolarii, tudniillik arról, hogy ezután a’ jobbágyok.netn fognak robotba Járni, dézmát adni es füstpénzt fizetni! Minthogy tehát nein, akartam hazugságban maradni, vagy valakit bolohdá tartani, szavamnak ura leszek és beszelek erről a’ kedves hírről; hiszen tudom en, f hogy örömest hallgatja mindenki, mert magáról tudhatja akárki is, hogy meg : a’; exrgdnj't is - kedvesebben hallgatja az ember, ha ít’ maga nótáját húzzak. ; Még az éhes disznónak az is jól esik, ha álmában Tnákkón. Agán, ;hát Trie'g az~^‘osább' áíotrfákT^h~3nÍIÍliaz“TriHicrmdc f T^em^c^íflandozzn£e ‘' a’! fülét, ha valami jó hírt hallhat? No persze, hogy jól esik, azért csak hamarjában hozzá kezdek, és hogy ne gondolja valaki, hogy ezen hirt amúgy csizmnszárból szedtem, vagy "az ujjomból szoptam, a’ törvény- czikkelyt is ide Írtam: JNhrvényasilsIecly tflz urbér és azt pótló szerződések alapján étidig gyakorlatban volt 'szolgálatok (robot), dézma és pénzbeli fizetések megszüntetéséről. Az urber és azt pótló szerződések alapján eddig gyakorlatban volt szolgálatok (robot), dézma és pénzbeli fizetések, e törvény kihirdetésétől fogva örökösén megszüntetnek. ■••• * . V fY+v-' “ 1. §. A törvényhozás a magán ,f$Idesnrak kármentesítését, a nemzeti köstbecsű- Jet rédpaizsa áld helyezi ,,y r. ^ ^ i ^ ,>v;, _________ - ./ Vas Gerebenék az újságot — melynek találóan és egyszerűen „Öreg ÁBC” címet adtak — az idősebb korosztálynak, a „vén embereknek” készítették Verselő Rovatunkban munkatársaink közül ezúttal Ménesi György választott verset. — Az anyanyelv használatának joga alapvető emberi jog. Illyés Gyula ennek a jognak a korlátozását és megcsúfolását tette szóvá a Koszorú alábbi részletében, felidézve hányattatásunk és szét- szórattatásunk történetét. A vers megírása óta eltelt majd’ három évtizedben újabbnál újabb megpróbáltatások érték és érik nemzetünk határokon kívül rekedt közösségeit. De legyünk őszinték: idehaza sem áll valami jól a magyar nyelv ügye! Pedig az „édes” nélkül nem lennénk azok, akik vagyunk. Éljünk hát érette is, ne csak általa! Koszorú (Részletek) Fölmagasodni nem bírhatsz. De lobogsz még, szél-kaszabolta magyar nyelv (...) Összemosolygás nyelve; a titkon össze-világló könnyek nyelve; a hűség nyelve; a föl nem adott hit tolvaj-nyelve; remény laissez- passer-ja; szabadság (percnyi szabadság, kortynyi szabadság, foglár háta mögötti szabadság) nyelve; tanár-kigúnyolta diák, szerzsán-legyalázta baka, összeszidott panaszos, hivatalnokok-unta mamácska nyelve; csomaghordók, alkalmi favágók, mert gyárba se jó, szakmára sem alkalmas (mert nyelv-vizsgát se megállt) proli nyelve; az ifjú főnök előtt habogó veterán nyelve; a rendőrőrsön azonnal fölpofozott gyanúsított mélyebbről fakadó tanúságtétele, mint Lutheré; kassai zugárus, bukaresti cselédlány, bejrúti prostituált szüle-hívó nyelve; köpések- mosta, dühpírja-törölte orcájú fiaid közül egy, íme: szólni tudó más nyelveken is, hű európaiként mondandói miatt figyelemre, bólintásra becsült más népek előtt is: nem léphet föl oly ünnepi polcra, nem kaphat koszorút oly ragyogót, amelyet, szaporán lesietve ne hozzád vinne, ne lábad elé tenne, mosollyal bírva mosolyra vonagló ajkad, fölnevelő édesanyám. A korabeli újságot ,,Kedves Barátaink, 's Atyánkfiái” !-nak küldték meg. A „szíves barátsággal” megküldött újság bevezetőjében a következőket olvashatjuk: „Megígértem a’multkor, hogy egy örvendetes dologról fogok szólani, tudniillik arról, hogy ezután a’jobbá- gyok nem fognak robotba járni, dézs- mát adni és füstpénzt fizetni. Minthogy tehát nem akartam hazugságban maradni, vagy valakit bolondá tartani, szavamnak ura leszek és beszélek erről a’ kedves hírről: hiszen tudom én, hogy örömest hallgatja mindenki, mert magáról tudhatja akárki is, hogy még a’ cigányt is kedvesebben hallgatja az ember, ha a’ maga nótáját húzzák. Még az éhes disznónak az is jól esik, ha álmában makkon van, hát még az okosabb álatnak, tudniillik az embernek, nem csiklandozza-e a’ fülét, ha valami jó hirt hallhat? No persze, hogy jól esik, ezért csak hamarjában hozzá kezdek, és hogy ne gondolja valaki, hogy ezen hirt amúgy csizmaszárból szedtem, vagy az ujjomból szoptam, a’ törvényezikkelyt is ide Írtam.” Ezt követően Vas Gereben közli az ÖREG ABC vén emberek számára 2. számából a vonatkozó törvénycikk teljes szövegét. Közben kommentálja is azt. „Mondtam ugye, hogy jó hírt hozok! hej pedig de ritka madár az a’ jó hír, mert mig a rossz hír lóháton jár, addig a jó hír mászni se tud: no de hagy- ján, csakhogy megértük valahára a’ napját, hogy mégis elérkezett, ’s minthogy már itt is van, illendő dolog ám, hogy ezen jótéteményért az országgyűlésnek, vagy is tulajdonképpen a’ földesuraknak alázatosan megmondjuk, hogy köszönjük az ő hozzánkvaló úri grátiájukat és kérjük alázatosan, mivel tartozunk érette?” Ezt követően arról ír a korabeli újság, hogy az ország- gyűlés nem fog „faluról falura járni”, de minden embernek esze van ahhoz, hogy ezt a jó hírt megértse és megeméssze a maga számára. Éppen ezért menjenek el küldötteik az Országgyűlésre, és falujuk nevében mondjanak köszönetét a törvény megalkotásáért. Befejezésként ezeket olvashatjuk: „Atyafiak! Szükséges, hogy a’felsza- badulásnak valami emléke is maradjon közöttünk, azért minden jóravaló földmivelő ember keressen ki a’ kertjében egy arravaló alkalmas helyet, ha nincs, jó földből készítsen, és a’ szabadság napjának emlékezetére ültessen oda három darab gyümölcsfát — erre pedig úgy legyen gondja, mint a szeme világára. E’ három fa idővel megerősödik, és megérhetjük, hogy gyümölcse is lesz!” Kifejezetten a népnek íródott sajtóterméknek napjaink számára is van érvényes mondandója. Az a törvénycikk, amely a robot, a dézsma és pénzbeli fizetések eltörléséről szólt, 1848 áprilisában valóban egyike volt az új ország- gyűlés legfontosabb intézkedéseinek. Ezt tudatosítani kellett az emberek között. Rá kellett mutatni arra, hogy az országgyűlés valóban a nép érdekeit képviseli! Meg arra is, hogy ezen rendelkezésnek a meghozói lényegében értelmiségi vagy „nemes emberek”. A nép köteles kifejezni háláját, s nem csupán általánosságban, hanem tevékeny munkájával. így formálódhatott az a „népnemzeti egység”, amely 1848-ban megvalósult. Nem véletlen, hogy Vas Gerebenék ezt az újságot — melynek találóan és egyszerűen „Öreg ÁBC” címet adtak — az idősebb korosztálynak, a „vén embereknek” készítették. Köztudomású ugyanis az a tény, hogy az idősebbek bizonyos fokig konzervatívabbak. Őket kellett elsősorban felvilágosítani és meggyőzni arról, hogy a forradalom rendelkezései mennyire hasznosak voltak az egyszerű emberek számára. Csak így érthető meg, hogy a néptömegek a forradalom és szabadságharc oldalára álltak. Dr. Takács László _______________A csehek „méterre” isszák a sört_______________ Ke llemesen hűs kortyok A kánikula reggel támad, déltől estig őrjöngve tombol, estére és éjszakára viszont már csak elviselhetetlen. Többféle módszer létezik, amellyel csillapítani lehet a nyári szenvedést. Kinyithatjuk a hűtó ajtaját és elé állíthatjuk a nyugágyat. Esetleg eszkimó nőt veszünk feleségül és a forró hónapokban meglátogatjuk az anyósékat, valahol túl a sarkkörön. Ha egyik változat sem rokonszenves, akkor még mindig becsobbanhatunk a víz hűs habjai közé — vagy éppenséggel leengedhetünk a torkunkon egy jéghideg sört. Minden évszaknak megvan a maga itala. A télé például a forralt bor. Köztudomású, hogy sokkal jobban csúszik tőle a szánkó. Nyáron viszont a sörfogyasztás ugrik meg hirtelen. Nem is csoda: üdít, hűsít és a jelentős folyadékveszteséget valahogy pótolni kell. Az emberiség csaknem hatezer éve oltja a szomját sörrel. Az ital egyidős a civilizációval. A szakértők úgy gondolják, hogy mint annyi minden másra, a sör előállításának módjára is véletlenül jöttek rá eleink. Valószínű, hogy az egyik ősanya készített először „folyékony kenyeret”. Nem véletlen az elnevezés: a kicsírázott gabonából kenyeret sütöttek, ezt felengedték vízzel és egy napig erjedni hagyták. Aztán valamelyik ősapa megszomjazott, megkóstolta a kenyér levét, néhány perc múlva pedig egészen felvidult. Az ókori Mezopotámia sumér lakói már sörrecepteket véstek az agyagtábláikra. Ők árpából erjesztették a nedűt és vallási ünnepeken söráldozatot mutattak be isteneiknek. A hivatásos sörfőzők fontos kiváltságot élveztek: nem kellett bevonulniuk katonáskodni-1 Amelyik kocsmáros vizezte a sört, azt vízbe kellett fojtani, amelyik pedig más módon hamisította, azt a saját sörével itatták halálra. Az egyiptomiak pedig egyenesen a létüket köszönhetik a megerjedt árpalének, mert amikor az emberek fellázadtak az istenek ellen, Hathor istennő bosszút esküdött és véres pusztításba kezdett. Ré napisten viszont meg akarta menteni az emberiséget, ezért hétezer korsó sert főzetett és kiöntötte a földre. Háromarasznyi magasan állt az özönsor és mire azt Hathor istennő megitta, örömében megfeledkezett a világrontó szándékáról. Manapság pedig már értékes alkotóelemek is találhatók a sörben. Például hétféle B-vitamin, kalcium, nátrium, magnézium úszkál az üvegben. A vérképzéshez elengedhetetlen vas és réz is megtalálható benne. Nem csoda tehát, hogy a csehek méterre isszák a sört, egymás mellé állítják a korsókat és a sörsor hosszát mérik le. Németországban pedig egy év alatt kétmilliárd söröskupakot préselnek. Hozzájuk képest mi magyarok „megvetjük” a sört. A csehek évente átlagban 160 litert „gurítanak le” a torkukon, a németek — akiknek 1269(!) gyárban főzik az aranyló nedűt — 131 litert, mi magyarok pedig „csak” 72 litert. Nyáron a sörfogyasztás ugrik meg hirtelen ______________A. Emerson______________ Ha a f érj pipogya Kenneth Nelson felesége, Betty évek óta egyre nehezebben viselte, hogy a férje csupán másodhegedűs a saját cégénél. Különösen feldühödött akkor, amikor az asztalára került az a boríték, melynek levélpapírját új fejléccel látták el, a cégjelzés mellett ott díszelgett a társtulajdonos — a férje testvérének — a fényképe. „Donald Nelson vezérigazgató” — olvasta a szöveget és reszketni kezdett az idegességtől. „Méghogy vezérigazgató!” — mondta félhangosan, majd egyetlen mozdulattal letépte a képet, a szemétkosárba dobta, s az üresen maradt helyre férjének a képét ragasztotta. Aztán a levelet a postázásra váró küldemények közé dobta. A címzett egyébiránt egy chicagói ügyvédi iroda volt, amelyről nem tudta, hogy voltaképpen milyen kapcsolatban áll a cégükkel. Még aznap délben megkérdezte a férjét, milyen megfontolásból adta beleegyezését ahhoz, hogy a céget vezérigazgatóként Donald képviselje, merthogy olyan levelek hagyják el az irodát, amelyek szerint a két testvér közül csak az egyik számít. — Te húzod az igát, reggeltől estig dolgozol, a dicsőség pedig a testvéredé. Nélküled egy hónap alatt tönkremenne a cég, mert Donald csak reprezentál — duruzsolta a férje fülébe. S minthogy az nem válaszolt, határozottan hozzátette: — Ideje tennünk valamit! Kenneth csak annyit mondott, hogy már ő is gondolkodott a dolgon, de nem tudja, mit kellene tenni. — Unom már — folytatta az asszony —, hogy csak az árnyékában lehetünk. A cég fele a tied. Arról nem is beszélve, hogy te vagy itt az ész. Nos? — Tudom, de most éppen sok a munka. Sosem volt még ennyi megrendelésünk. Betty dühöngve távozott: „Persze, mert pipogya. Képtelen, határozottan a talpára állni.” Közben arra gondolt, milyen jó, hogy ó már elküldte azt a levelet Chicagóba. Már biztosan tudomásul is vették, hogy ki a főnök a cégnél. A levelet a chicagói ügyvédi irodában nem a főnök asztalára tették, hanem egy sötét szemüveges úr gondjaira bízták azzal, hogy intézkedjen. Ő már tudta, hogy a két testvér között gyilkos belháború zajlik. Donald ugyanis jelezte, hogy ha ennek bármiféle nyoma mutatkozik, cselekedniük kell. Hívatták tehát az ügyintézőt. A szemüveges a következőket mondta neki: — Nézd meg jól ezt a fényképet. Megkaptuk a feladatot a rendcsinálásra és ez a te dolgod lesz, Mike. A fotó nálad lehet, amíg el nem indulsz. De amikor a munkát végzed, nem lehet nálad. A legjobb lenne, ha a városban követed a pasast, s aztán a jelzőlámpánál, ha a kocsival megáll, szitává lövöd. A pénzt — a szokásos háromszorosát — akkor kapod meg, ha a becsvágyó fickót végleg kikapcsolod. Mike, a bérgyilkos a fotó alapján elvégezte a dolgát.
