Békés Megyei Hírlap, 1998. június (53. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-27-28 / 149. szám

1998. június 27-28., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 9 ____________________________„Ilyen volt a nagymamámé is”____________________________ Ó- ÉS SZUPERTECHNIKA A TORONY ALATT Ez az írás eredetileg „csak” egy különleges emlékhelyről szólt volna. Híre jött ugyanis, hogy Szentesen, a tévétorony épületében nem is olyan régen megnyitották a rádiózás-televíziózás történetét bemutató kiállítást. Roham­léptekkel siető korunkban szinte felüdülés egy kis sétát tenni egykori néprá­diók, Munkácsy tévék között, látni régi „műsordobozokat”, a hozzájuk tar­tozó elektronikus berendezéseket — gondoltuk. Amikor aztán mindennel megismerkedtünk, elegendő volt csak egy pillantást vetni az üvegajtón túl­ra... Ahol az atomkor műszaki csodái végzik a nap mind a 24 órájában im­már nem is duruzsolva, hanem szinte teljes csendben a dolgukat. „Adják” és „veszik” a különböző rádió- és tévéadásokat, szolgálják a hallgatót, a nézőt. Meg aztán, jó ideje szolgáltatnak is — nem csupán nekünk, otthonra a lakás­ba. Mert az üvegszálas kábelek nagyon sokat tudnak. Kiss Lajos üzemigazgató Tavasz tévét hozott A SZERZŐ felvételei Kiss Lajos, a Magyar Műsorszóró és Rádióhírközlési Részvénytársaság szentesi üzemigazgatója jó tíz évvel ez­előtt még valószínű gondolkodás nélkül azt mondta volna: Idegeneknek beljebb menni szigorúan tilos! Most azonban az első szóra készséggel kitárja a toronyalj másik részébe nyíló üvegajtót, hogy egy kicsit megismerkedjünk a különleges modem technikai bázissal is. így együtt, egyszerre?! Különleges élmény. Jóval több, mint hobbi Előbb azonban tisztelegjünk az elő­döknek! A gyűjtemény hivatalosan nem lehet múzeum, csupán „műszaki emlékhely”. Végtére is a látogatóknak — jönnek szép számmal közelről, tá­volról — teljesen mindegy. Ráadásul ez az egyhelyiségnyi ótechnika egyút­tal némi politikatörténet is. Azért ha­mar kitűnik, Kiss Lajos túl szerény, amikor azt mondja, munkatársai hob­bija ez a gyűjtemény. No, lássuk csak! Ez a néprádió felet­tébb ismerős, otthoni példányát apám­mal ’53-ban 320 forintért vettük. Beállítógombja — O, K, P jelzéssel — családunkban is egyenlő volt a nagyvi­lággal. Sok látogató megjegyzi: „ilyen volt a nagymamámnak is.” Kossuthján hallgattuk otthon ’54-ben a világbajnoki döntőt Bemből, s mivel akkor a 3:2-es kudarc után mi éppenséggel nem vágtuk a földhöz — ma is megvan. „Vezetékes rádió hang­szórója” — olvasható egy kis táblácskán. Ez sem volt akármi, egy postáról erősítővel működ­tetett rádió szintén kuriózum. Ezen mindössze egy racsnis hangerőkapcsoló volt. A nép — hallatlanul találóan falikutyának hívta... „A idősebb mai kollegák közül akkoriban többen is foglalkoztak rádiójaví­tással, nekik köszönhető, hogy láthatjuk az ötvenes évek csúcs- technikáját...” — folytatja ven­déglátónk. Egy másik vitrinben írásos emlékekkel találkozunk. Az egykori, építési naplóként használt spirálfüzet azt tudatja, hogy 1958. augusztus 20-án, kedden, „az építkezés folyama­tos, jelen van a Megyevill, a Ká­bel és sodronygyár, a Mávag és egy bádogos kátéesz.” Egy má­sik napló tanúsága szerint az el­ső adásnap 1959. december 21- én volt, akkor tévé egyet adták, heti öt napon. Tizenhét esztendő múltán következett a tévé kettő, igaz előtte, 1975-től már sugá­rozták a Bartók rádiót URH-n, majd 1977-től a Kossuthot és Petőfit is. Ha akarjuk, összekeverhetjük a jelent is a réggel. Nagy ugrást jelentett 1997. „Beindult” a két kereskedelmi tévé továbbítása, mellé az immár CCIR-sávon ve­hető „K” és „P”, legutóbb pedig a Sláger rádió. Nagy kár, hogy ezek jó minőségű kisugárzási ér­téke Békés megye felé csak Kondoros „magasságáig” ér el, mire az igazgató megjegyzi, „a tévéadások viszont nagyon jók, főleg az itteni átjátszók üzembe állítá­sa óta”. Hm. Az a baj, hogy hozzánk Komádi is és Szentes hangja is elér, csak éppen egyik se tökéletesen... Ez persze nem a szolgáltatókon múlik, ha­nem az ORTT-n. (Amely éppen felosz­lott — a szerk.) De ne kalandozzunk ennyire előre! „Ezt a Tavasz tévét magam hoztam be, mert nosztalgiából sem felejthetem: még a monoszkópot is órákon át néz­tük valamikor...” Önálló életet él az a francia gyártmányú, úgynevezett C.S.F.-adóberendezés, amely ráadásul a negyvenes éveket idézi. Teljesen csöves, kondenzátoros, ellenállásokkal teli. Az akkori napi szolgálat fő kötel­mei közé tartozott» hogy az asztalon tartsák tervrajzát, mellé egy konnek­torba bedugott, füstölgő gyorsforrasz- tóval. Nagy Lajos állomásvezető csak mosolyog a számítógép előtt, ő még „pákás” is volt, miként kollegája, Nagy Sándor is. Egy kivágás a Csong- rád megyei Hírlapból, 1960-ból: „Csanádi György elvtárs átadta a Pos­ta Kiváló Dolgozója érdemérmet és a velejáró pénzjutalmat Kontor Lajos elvtársnak, a szentesi adóállomás veze­tőjének.” Szólhatna arról is a fáma, hogy egy felhívásra csaknem 300 szen­tesi munkás és diák jelentkezett, ők so­dorták össze elemi szálakból a 240 mé­ter magas torony drótkötelét egy fa­gyos téli napon. Azért valaki utólag, emlékezetből megrajzolta az emléke­zetes műveletet. Szentes három funkciója; műsorszórás, szerviz, irányítás „Máris kinőttük az emlékhelyet, ami arról árulkodik, sokan érzik szív­ügyüknek, hogy segítsenek megőrizni az utókornak: hogyan festett a búcsúzó évszázad második felének technikája.” A szentesi üzemigazgatóság három funkciót tölt be. Megmaradt az eredeti, vagyis a televíziós műsorszóró adóbe­rendezések működtetése, kibővülve a távolabbi, újszegedi, kiskőrösi, komádi, személyzet nélküli állomások működtetésével. Emellett szerviz- és egyben területirányító szerepet is be­tölt. Száztizenketten tartoznak az igaz­gatósághoz, közülük Szentesen 58-an látnak el szolgálatot. A templomtoronytól a szinkrondigitális berendezésekig 1959 a megnyitás éve. Az állomás leg­főbb, NEC típusú erősítői előtt tudom meg: akkor még anológ mikrohullámú berendezéseket szereltek be és a mű­sorjelet a stúdióból egy Kékesről „leágazott” továbbítóval, a kunszent­mártoni templomtoronyra felszerelt át­játszón keresztül kapták. Isteni csoda, hogy a viszonylag nagy távolságot is át tudták hidalni különösebben emléke­zetes üzemzavarok nélkül. Mára több­csatornás berendezésekkel dolgoznak, automatikus tartalékolás mellett, nem csak az adó és a stúdió, hanem két stú­dió között is természetes a kapcsolat. Nincs messze az idő, hogy magától ér­tetődő lesz: a riporter nálunk is napon­ta „az utcasarokról” jelentkezik, még a kisebb eseményekről is. A mai techni­ka azonban nem csak a műsort képes továbbítani, hanem bármilyen elektro­mos jelet. „Új büszkeségünk az úgyne­vezett szinkron digitális berendezés, amely a régi technikával szemben nem foglal le egy egész csatornát az adott műsorhoz, hanem messzemenően al­kalmazkodik az igényekhez. Rugalma­san szervezhető a műsortovábbítás, gyűrűs rendszerű, ha netán valahol mégis megszakadna a rendszer, egy „másik oldalról” azonnal utolérhető a jel... — magyarázza Kiss Lajos. A szentesihez hasonló decentrum- ból, átjátszó állomásból a Tiszántúlon kettő, a Dunántúlon három üzemel. A hozzájuk tartozó kisebb bázisokban egyre kevesebb helyen ülnek emberek, a számítógépek és az üzemi kamerák mindent elvégeznek helyettük. Búcsúzáskor az üzemigazgató azt mondja: előzetes bejelentkezés után bárkinek szívesen megmutatják a szen­tesi tévétorony régi és mai csodáit egy­aránt. A régieket egészen biztosan. Fábián István Kétszáznegyven méter magasan kúszik az ég felé A Komszomolszkaja Pravda tudni vé­li, hogy Hollywood jelenlegi el­ső számú tinibálványának, Leonardo DiCapriónak orosz kapcsolata van. Mi több, a moszkvai lap szerint a 23 éves színész feleségül kívánja venni a 18 esztendős Alisza Szurovovát. A kül­földön fotómodellként dolgo­zó lány a Titanic tokiói bemu­tatóján ismerkedett meg a szép Leonardóval, akivel néhány héttel később egy New York-i j diszkóban látták, és a cikk sze- *] rint a férfi egészen hazáig kísérte táncpartnerét. A Komszomolszkaja Pravda megszólaltatta Alisza anyját, Szvetlánát, aki közölte: neki, sze­mély szerint fogalma sincs róla, hogy mennyire komoly a fiatalok kap­csolata. Az életben Leonardo Júliája —Alisza DiCapriónak orosz menyasszonya van Válik az álompár Alig 21 hónapos házasság után válni készül Éva Herzigova és Tico Torres. A szupermodellt és a Bon Jovi együttes dobosát az amerikai közvélemény a legutóbbi időkig álompárként tartotta szá­mon, ezért a bejelentés óriási meglepetést keltett. A két híresség azt állítja, hogy kapcsolatuk ma is harmonikus lenne, ha szo­lid polgári életet élhetné­nek. Hivatásuk azonban rendszeresen elszakította őket egymástól: a felka­pott modell szinte ki sem csomagolhatott az egyik fotózás vagy forgatás után, már utazott is a követke­zőre. Torres ugyan ritkáb­ban indult turnéra, de ak­kor hetekre távol maradt a családi fészektől, így aztán ünnep­napnak számított, ha a szerelmesek összefutottak otthonukban. Cinikus vélemények szerint épp ez a jó há­zasság titka, de ők nem így vélik: szerintük az ilyen kapcsolatnak nincs sok értelme. Dacára annak, hogy még mindig szeretik egymást, béké­sen elválnak, és derék otthonülő partnert keresnek maguknak. Madonna városanya lesz? Könnyen elképzelhető, hogy Madonna a közeljövőben politikusi pályára lép. Legalábbis sokan azt szeretnék, ha ő lenne Miami következő polgármestere. Vagyis ezúttal nem a popdíva erősen fejlett becsvágya keresendő az ötlet hátterében, hanem a város polgárai szeretnék jelölni a posztra. Madonnának tengerparti villája van Miamiban, és sokan úgy vélik, hogy eszményi polgármester válna belőle. Kellően határozott, hogy keresztülvi­gye akaratát és elég gazdag ahhoz, Olvastuk Magyar ember magyar ruhát visel egy ilyen nemzeti ünnepen, mint a parla­ment nyitó ülése. (Gidai Erzsébet, a MIÉP országgyűlési képviselője arról, hogy miért Bocskai-ruhában jelentek meg az országgyűlés első ülésén) Nyugodt vagyok, mert elmondha­tom, hogy abban a zuhanásszerű rom­lásban, amely a magyar labdarúgást az elmúlt 15 évben jellemezte, abban leg­alább aktívan nem vettem részt. (Grosics Gyula, az Aranycsapat egy­kori kapusa) Kitűnőek a testközelből ismert ala­pító atyák portréi, az önálló vélemény- mondásra képtelen, beszari (nem az én jelzőm) Für Lajos, Lezsák, a lakitelki Savonarola, aki a világi jezsuitából menten ügyes üzletemberré változik, ha a lakitelki alapítvány pénzeiről esik szó, a máig sértett Pozsgay és Bíró Zoltán. (Sükösd Mihály író Debreczeni József Antall-könyvéről) Az a társaság kiszolgált egy politi­kai rendszert következetesen, de tör­vényt nem sértett. Ismerek olyan ko­rábbi rangos irányítót, aki most nyug­díjasként gépkocsi-vezetői állást is szí­vesen vállalna. (Földi László nemzet- biztonsági ezredes a Kádár-rendszer titkosszolgálati vezetőiről.) Könnyes szemmel hallgatta az or­szág az elbeszélést az egykori falusi kisdiákról, aki mégis eljutott az egye­temig, sőt tovább, míg a maiaknak, nyilván az előző kormány bűnéből, ez már nincsen biztosítva. Hogy mikor, mely korszakban történhetett meg a kisdiák diadalmenete, azt a szónok nem érintette, és azóta sem merte sen­ki megkérdezni. (Vitányi Iván, az MSZP országgyűlési képviselője Or­bán Viktorról.) Könyv Hamvas Béla: Szarepta Hamvas Béla műveinek 14. kötete a könyvhét fényeinek árnyékában jelent meg, szinte agyonhallgatva. A század egyik legnagyobb magyar esszéistájá­nak, gondolkodójának könyve a szer­ző 1951 és 1955 közötti esszéit, vala­mint az 1963—64-ben írott cikkeit tar­talmazza. Az esszéket Hamvas inotai és tiszapalkonyai száműzetése alatt fo­galmazta, a cikkeivel pedig az akkor már két évtizede tartó szilenciumát törte volna meg — biztatásra —, ha hagyják. A többségében irodalmi kritikáknak azonban csak az első da­rabja jelenhetett meg, aztán Hamvast újra a harmadik „T” — a tiltottak — körébe száműzték. hogy ne lehessen megvesztegetni. Hí­vei lelkesen korteskednek mellette a helyi rádióadók műsoraiban. Az éne­kesnő azonban egyelőre nem nyilatko­zott arról, hogy hajlandó-e megméret­ni magát a választáson. Lehet, hogy politikában is sikeres lesz Madonna?

Next

/
Thumbnails
Contents