Békés Megyei Hírlap, 1998. június (53. évfolyam, 127-151. szám)
1998-06-12 / 136. szám
2 Sarkad vároS 1998. június 12., péntek Sarkadi diákok is kaptak díjat Az ÁLLATOKRÓL EMBERIEN AZ „IRODALOMBAN” IS Az állatnak az ember az istene — tartja az évszázados népi bölcsesség, ami való igaz. A Sarkadi Állatvédő Csoport „Az én állattörténetem” címmel megyei irodalmi pályázatot hirdetett. Az alkotások a szerző kreativitása függvényében lírai vagy prózai megformálásban születhettek meg, a pályázatra 82-en küldték el alkotásukat. — Ha végiggondolom az életem, szégyenkezve bár, de be kell vallanom, hogy nem tudnék pályázni. Nincs igazán állattörténetem, ez úgy kimaradt az életemből, de ami késik nem múlik — mondotta Szabó Ilona zsűrielnök, a sarkadi Bartók Béla Művelődési Központ igazgatónője az eredmény- hirdetéssel egybekötött díjátadáson a 2. számú általános iskola tornacsarnokában. A bírálóbizottság három kategóriában: általános iskola alsó tagozata, általános iskola felső tagozata és középiskolás, valamint gimnazista korcsoportban hirdetett eredményt, és adott át díjakat. Az első korcsoportban Molnár István (Körösladány) végzett az első helyen, második Sebők Éva (Orosháza), harmadik Szűcs Katinka (Sarkad) lett. Felső tagozatosak között Nánási Agnes Katalin (Szeghalom), Csák Teréz (Zsadány), és Agárdi Anett (Vésztő) „állhatott a dobogóra”. Ebben a kategóriában a legtökéletesebb illusztrációért járó külön- díjat Karst Anita (Sarkad), a legtökéletesebb történetért járó díjat Petrás Gergő (Gyula) vehette át. Igencsak „szoros volt a mezőny” a gimnazisták között. A bírálóbizottság a legjobbnak Ambrus Natália (Orosháza) és Bedő Anikó (Sarkad) pályázatát találta. Második Sebestyén Mária (Sarkad). A harmadik kategóriában nem könnyű döntéshozatal után három harmadik lett: Molnár Zsuzsanna (Békés), Szabó Zsuzsa (Szeghalom), és Varga Sándor (Sarkad). Az ünnepségen az 1. számú iskola művészeti tagozatos tanulói szórakoztatták a résztvevőket. Both Imre A rendezvény támogatói voltak: Békés Megyei Hírlap, Deák Erzsébet és Deák Éva, Élésker, Sarkad, Mórocz Tibor, Nagy István alpolgármester, vállalkozó, Oriflame kozmetikai cég, Szőlőskert ABC, Ungor László kereskedő, Virág Sándorné cukrászmester, Seres Károly és Hajdú András, a 2. számú iskola, Jakó Ferenc igazgató, az 1. számú iskola vezetősége. Szabó Ilona értékelte a pályázatokat FOTÓ: FAZEKAS LÁSZLÓ Segítő kezek Lehullott már q nagy hó, Fázik a kicsi Őszapó. Megsajnálnak a gyerekek, Hoznak neki eleséget. A kismadár eszik-iszik, Minden gyerek örül neki. „Mindjárt itt a kikelet, Nem kell dideregnetek!" Az Őszapó messze elszállt. Jött helyette sok más madár: Van itt cinke, rigó, sármány, Ökörszem is számtalan már. Eljött már a várt szép tavasz, Fészket raknak a madarak. Tele fészek tojásokkal, Minden gyermek boldogsággal. Nézik áfán a kis fészket, Kicsi madárcsemetéket. Kikelt már az összes cinke, Hernyót hord anyjuk sietve. Zöldfa ágán boldog család, Áfa alatt vajon mit lát? Sok-sok kicsi boldog gyerek. Figyeli a szép kék eget. „Repüljetek kis madárkák, Szeljétek a Köröst is át! Mi vigyázunk, várunk rátok, Itt marad a ti nagy fátok!” Molnár István, Tiiköry Lajos Általános Iskola (Körösladány) Fogadóórák A POLGÁRMESTERI HIVATAL ÜGYFÉLFOGADÁSI RENDJE Hétfőn 13—16, kedden 7.30—12, szerdán 7.30— 16, csütörtökön 7.30—12 és pénteken 7.30—12 óra között. A POLGÁRMESTER ÉS A JEGYZŐ FOGADÓNAPJA Csütörtökönként 8 és 12 óra között. AZ ALPOLGÁRMESTEREK FOGADÓNAPJAI Nagy István minden hónap első szerdáján, dr. Szabó László pedig minden hónap harmadik szerdáján 14 és 16 óra között várja a polgárokat. A városi könyvtár dolgozói köszönetét mondanak a könyvtárnak ajándékozott könyvekért a következó'knek: Varjú Józsefné, Nagy Zoltán, Gombos Magdolna, Dézsi Lajos, Nagy Józsefné, Balogh Károlyné, Puskás Zoltán, Tar Zoltán, Széplaki Erzsébet, Vadas Györgyné. Elszalasztott rókahűs (Népies hangvétele mese) Vót nékem egy veres bundájú rókám. Elhatároztam, ölviszem a vágóhídra. Úgy sem volt dógom eddig rókahússal. Elregéltem ezt a rókának is. O egész úton alkudott: — így a vágóhíd, úgy a vágóhíd... Forduljunk vissza gazdám! Ha teljesíted kérésem, én is „háromszol” tiédet! No engemet nem lehetett meggyőzni, mentünk tovább. Mikor odaértünk, csak meggondoltam magamat. Az ám, de a mészáros kettő dárdával hadonászott felém! Mit vót mit tenni, elfutottunk. Mikor végre beérünk az erdő „sűrűjibe”, szertenézek, s nem lelém a rókám! — Hun vagy, rókám? — kurjantottam el magamat. Csak egy sovánka farkas nyargal elém: — Ne higgy a rókának soha, csak a bűrít menti! Csalfa jószág az! Lóvátette mán az egész erdőt. Mikor aztán jól kibeszélte magát, elkullogott, végül is megtudtam, a rókám megszökött. Mostan kénytelen vótam belátni, nem is lesz többet dógom rókahússal! SzűcS'Katalin, Sarkadi 1. Számú Általános Iskola Tücsök, a barátom Van egy kutyám, neve: Tücsök, Akkorácska, mint egy prücsök. Barna színű, rövid szőre, Simogatni nyakra-főre. Füle lógós, lába kurta, Szépen mutat minden rajta. Csóválóra áll a farka, Ha meglát a kapualjban. Sietek is hozzá haza, Tudom: vár egy okos kutya. Az én tacsim kicsi prücsök, Ezért lett a neve: TÜCSÖK! Molnár István (Körösladány) A következő történet apukámmal esett meg. Egy tavaszi vihar után az erdősávban, ahogy sétál, egy fa tövében kis, csöppnyi füles- bagolyt pillantott meg. Az ártatlan, fehér pelyhes, kék szemű baglyocska hangos csiririri- csiririri hangot adott ki, ezzel kért társaitól segítséget. Apukám, aki akkor 12—13 éves volt, megsajnálta az aprócska állatot. Hazavitte, egy nagy ajtó nélküli lakóhelyet készített neki. Gondját viselte az apró madárnak. Olyan eset is történt, hogy az akkori kisfiú csak azért ásta föl a trágyadombot, hogy lóbogarat találjon nevelt állatának. Amint a szomszédok értesültek, hogy Ferike baglyocskát nevel, hozzájárultak a madárka étkeztetéséhez. A gyerek elment segíteni kukoricát morzsolni, hogy az ott megfogott egeret Tóbiás megkaphassa vacsorára. A falusi keltető meghallotta a hírét a kis szárnyas nevelésének, elhullott csirkékkel támogatta a kisfiú munkáját. A bagoly a jó gondozást szép fejlődéssel hálálta meg. Nyár elején kezdte el fehér pihéit hullajtani, egy hosszú hónap múlva barna, erős, hosszú és nagy toll borította testét. Étvágya folyamatosan nőtt. Karma, csőre megerősödött. A szeme színe barnára változott. A nyár második felében szárnyait próbálgatta. A fején tolipamacs fejlődött ki, hangja mély hu-hú lett. A felnőtt bagoly társai után vágyakozott. Éjszakánként egyre többet volt távol. Az ember közelségét elviselte, de a dédelgetést nem tűrte. Egy szép őszi éjszakán nem jött vissza többé, valószínű hogy új családot talált magának. Az akkori kisfiú sajnálta, hogy nem tért vissza többé Tóbiás bagoly, de örült is neki, hogy visszatért az erdőbe, igazi élőhelyére. A madár nagyon apukám szívéhez nőtt. Anyukámat s engemet is fülesbagolynak szólít, ha kedveskedni akar. Tóbiás fényképét máig is féltve őrzi, pedig ez a történet több mint 30 éves. Sok természettel kapcsolatos történetet hallottam apukámtól, de nekem ez tetszett idáig ajeg- jobban. __ Sebők Éva, József Attila Általános Iskola (Orosháza) Tóbiás bagoly fi §j -i
