Békés Megyei Hírlap, 1998. május (53. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-08 / 107. szám

VÉDENI KELL Piaci hírek Dolgozói tulajdon A Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok Rt.-nél is belátható közelségbe került a dolgozói tulaj­donszerzés. (8. oldal) Békés megyéből Bálint Ferenc mezőkovácsházi környezetvédel­mi szakértő kapott elismerést. (8. oldal) A kovácsházi piacon az uborka kilója 180, a paradicsom 320— 350 forint, a zöldhagyma csomó­ját 40-ért adták. (9. oldal) 1998. május 8., péntek Szerkeszti: Tóth Ibolya A Békés Megyei Hírlap Melléklete Egy kiállítás fényei az orosházi Csillagban j AZ ÜVEG MŰVÉSZEI^ „.ARANYOS” TÜKRÖKJfflfe A belépőt 24 karátos arannyal futta­tott tükrök fogadták. Az úgynevezett blonderkeretekbe díszcsiszolt tükrök kerültek. A valaha fémlábakon álló dohányzóasztalok már a múltat idéz­ték. Aki napjaink divatirányzatát akarja követni, az itt választhatott magának a legmodernebb darabok­ból. Ezek a mostani lábak mobilizál­hatók, színük variálható. Az emeletes dohányzóasztalok között van matt és hagyományos üveggel ellátott. A vi­rágtartók 10 milliméteres homok- fúvott, különböző színű üvegekből készültek. De láttunk mi akváriumot, CD- és kazettatartókat, társalgó-, tár­gyaló- és ebédlőasztalokat is a kiállí­táson. — Tükreink már a XXI. századot idézik. De nem zárkózunk el a ha­gyományos — háromszög, ovális, íves — formáktól sem. A modern sokszög mellett igazi kuriózum a zöld almát sejtető darabunk, vagy a kék égen szálló madaras termék — magyarázta a látnivalókat kalauzunk, Zsikó István, aki nem titkolta, sokáig készült az orosházi bemutatkozásra. Elhozta előszoba-, hálószoba- témö- velő tükreit, tükörcsempéit is. Mint megtudtuk, az Üvegcentrum termékei nem ismeretlenek Csong- rád megyében, sőt az ország más vi­dékein sem. Az orosházi vállalkozó ugyanis rendszeres kiállítója hazai és nemzetközi bemutatóknak. A vá­ros hírnevét öregbíti évről évre az Interglass nemzetközi üvegipari ki­állításon, de megjelenik tükörszim­póziumokon is. Az orosházi bemutatón kézműves társai, Szula Csabáék Tiffany lám­pákkal, cseh kristály csillárokkal, a Szarvasi Fémipari Szövetkezet pedig mutatós termékeivel tette még látvá­nyosabbá a Csillag Áruház II. emele­tét. Csete Ilona FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Üveggel, tükörrel bánni annyi, mint a fénnyel ját­szani. Álltak már olvasóink úgy a tükör, az ablak előtt, hogy a megcsillanó napsugarak szikrázva káp­ráztatták el szemüket? Bizonyára elóTordult már hasonló élmény önökkel is. Ha mostanában Oroshá­zán járnak a Csillag Áruház II. emeletén, ilyen cso­da bárkivel megeshet. (Képünk illusztráció.) HÍR HÁTTÉR A KÉZMŰVESSÉG DICSÉRETE Ha Magyarország, akkor minden külföldinek a csikós, a gulyás, a fokos és persze Puskás Öcsi jut az eszébe. A kézműves szakma úgy véli, ideje átformálni a világ ró­lunk alkotott képét, különö­sen az európai uniós csatla­kozásra való tekintettel, s visszakerülni az élbolyba. Hisz Magyarország a kézmű­vesség terén a századelőn előkelő helyet vívott ki magá­nak. Az esztergomi Vármúzeum­ban nyílt meg az a május 31-ig tartó kiállítás, amely 1848— 49 kézműves hagyományait és az idei év remekeit mutatja be mintegy 200 kiállító 1000 ter­mékén át — tájékoztatta la­punkat Gergely Imre, az IPOSZ Országos Kisipari Kéz­műves Tanácsának titkára. A hagyományos, ipari és népmű­vészeti jellegű tárgyak mellett olyan ritkaságszámba menő szakmák és mesterek is meg­mérettetnek a versennyel egy­bekötött kiállításon, mint a kardkovács, a lószőrékszerész, a szalmaképkészítő vagy a vi­selettervező. Az immár negyedik alka­lommal meghirdetett pályáza­ton határon túli magyarok is indultak. Közülük különös fi­gyelmet érdemel az a Vajda­ságból érkezett pályázó, aki tojáshéjra faragta ki Petőfi portréját és Kossuth címerét. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium fődíját a debre­ceni Művészeti és Kézműves- ipari Szakközépiskola kapta meg. Egy európai uniós felmérés szerint a kézművesség a hazai művészeti ágak rangsorában a 3—4. helyen áll. Az uniós or­szágokban ismerik és elismerik kézműveseinket, szemben a ha­zai gyakorlattal. Ha egy meg­rendelőnek a magyar és mond­juk a délkelet-ázsiai portéka közül kell választania, akkor ma még az utóbbi javára dönt — tekintettel annak elfogadha­tóbb árára. A magyar kézművesek kény­telenek az alacsony árak után menni — véli Gergely —, mi­közben a minőséget, a színvo­nalat nem adják alább. A mint­egy 10 ezer kézműves többsége egyéni vállalkozóként keresi kenyerét, annak ellenére, hogy sokukban nincs meg a vállal­kozókat általában jellemző menedzseri rátermettség, üzle­ti érzék. (cser-) Árendás Béla, a békéscsabai Siitőker Rt. elnök-vezérigaz­gatója 1952-ben született Békéscsabán. Itt is érettségizett a Rózsa Ferenc Gimnáziumban, majd a Szegedi Élelmi­szeripari Főiskolán szerzett élelmiszer-mérnöki diplomát 1974-ben. Dolgozott a békéscsabai Barneválnál, a megyei élelmiszer-ellenőrző intézetnél főelőadóként, a megyei ta­nács mezőgazdasági osztályán szakfelügyelőként. 1984- ben került az akkori Sütőipari Vállalathoz főmérnöknek. 1986-tól igazgató, majd 1992-től, a vállalat rt.-vé alakulá­sa óta elnök-vezérigazgató. Nős, felesége adminisztrátor. Éva lányuk a békéscsabai belvárosi iskola 7. osztályos ta­nulója. Vezérállásban — Nem sokkal a privatizáció után — amikor is a dolgozók­ból alakult kft. vásárolta meg a cég 75 százalékát — rossz április 1-jei tréfát űzött a Sütőkerrel a sors, hiszen le­égett a békéscsabai üzem fele. Miként sikerült talpra állni­uk? — Minden rosszban van va­lami jó, hiszen ezek után úgy határoztunk, teljesen új, kor­szerű technológiát telepítünk a megmaradt részbe. A döntés azért is jónak bizonyult, mert akkoriban kezdődött a piac át­rendeződése, és számos ver­senytárs jelent meg. Úgy ér­zem, azóta is álljuk a sarat, és a Sütőker Rt. az egyik legjelentősebb termelő, forgalmazó a me­gyében. Békéscsabán, Békésen és Mezőberényben működnek pékségeink, és tizenkét saját boltunk is üzemel. — Mennyire eredményes a vállalat gazdálkodása? — Gazdálkodásunk a versenyhelyzet ellenére stabil, bár nagy nyereséggel nem dolgozunk. Ide tartozik, hogy tavaly nyár óta nem emeltünk árat. Reményeink szerint 1999-ben ki­fizetjük a cég megvásárlásakor felvett E-hitel utolsó részleteit is. — Termékskálájukat mennyire befolyásolják a vásárlói igé­nyek? — Huszonkét fajta kenyér és hetvenhétféle péksütemény előállítására képes az üzem, és mindig a megrendelői igények­hez alkalmazkodunk. A sütési mennyiség is ennek függvénye. Pékeink napi munkaórái a 4—5-től a 12 óráig változnak.-—És milyen a vezérigazgató munkabeosztása? — Hasonlóan változó, mindig a feladatok határozzák meg. Nem kötődök az irodámhoz, jobban szeretek tűzközelben, a termelés és a kereskedelem körül mozogni. — Gondolom, a kenyérsütésbe azért ritkán száll be. — Bár azt szoktam mondani, hogy a kenyérsütés olyan, mint a futball, ehhez mindenki ért, de azért az én feladatom más. Nálunk a pékek, a műszakiak, a szállítók, a kereskedők és az adminisztrátorok munkája egymásra épül. Úgy kell ezt összehangolni, hogy ne legyen fennakadás. — Munkatársaival szemben melyek a legfőbb elvárásai? — A szakmai szempontok számítanak. Legfontosabb a megbízhatóság, ugyanis ebben a szakmában nem néha kell ki­válót nyújtani, hanem mindig egyenletes minőséget kell pro­dukálni. — Ezt kóstolással is leellenőrzi a vezérigazgató? — Ha arra kíváncsi, az étkezésben kenyérpárti vagyok. Per­sze általában az étel dönti el, hogy ahhoz milyen kenyérféle­ség illik. A szalonnához és a halászléhez például a csabai rozs- lángos, a szendvicshez a kalácsjellegű. — Ha már a halászlé szóba kerüli, úgy tudom, szenvedélyes horgász is. — Tizennégy éve vagyok a cég horgászegyesületének elnö­ke, de hobbim is a horgászat. Tavalyelőtt akadt horogra az ed­digi legnagyobb zsákmányom, egy 39 kilós harcsa. Ugyanak­kor igyekszem a másik társadalmi megbízatásomnak is eleget tenni, ugyanis 1989-től a Magyar Élelmezés-tudományi Egye­sület megyei elnökeként is ténykedem. — És ha még ezek után is marad szabadideje, mivel tölti legszívesebben ? — Igyekszem minél több időt a családdal tölteni. A kerti munkák — a fák ápolása, a fűnyírás — az én teendőim közé tartoznak. A benti háztartási munkákból már kevesebbet vál­lalok. Ha viszont vadat, halat készítünk, az én kezembe kerül át a fakanál. A családom szerint ehető a főztöm, de utána min­dig hozzáteszik: konyhai ténykedésem túl sok mosogatnivaló- val jár. Nyemcsok László

Next

/
Thumbnails
Contents