Békés Megyei Hírlap, 1998. május (53. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-30-06-01 / 126. szám
Erdélyből a nagyvilágba és haza Indriadson, az izlandi médium Szász Endre Munkácsy-díjas festő- és grafikusművész festményeit, grafikáit, könyvillusztrációit és porcelánjait sokan szeretik, csodálják és ha tehetik, vásárolják világszerte, Kanadától Svájcig, Németországtól az Ameri✓ kai Egyesült Államokig, Magyarországtól Dél-Afrikáig. Műveiből legutóbb a mező- hegyesi Szent György-plébániatemplomban láthatott kiállítást a közönség. (8. oldal) Izland a gejzírek és a vulkanikus tevékenységek hazájaként ismert. Erről az országról nagyon ritkán tesznek említést a hírközlő szervek. A parapszichológiában jártas szakemberek azonban jól tudják, hogy volt Izland életében egy olyan időszak, amikor szinte nem múlt el nap, hogy valamilyen formában ne emlékeztek volna meg erről a szigetországról. (9. oldal) Laci a virtuális dinók lázában Szuperzsarukról, tiszteletet érdemlő családanyákról, tehetséges művészekről, világkatasztrófákról, sikersztorikról, közöttünk élő, ám egy cseppet sem hétköznapi egyéniségekről szokás ezeken a hasábokon cikkezni. Most viszont egy olyan fiatalembert szeretnénk bemutatni, aki eddigi fiatal élete során „csupán” tette a dolgát: tanult, s eközben nyitottá vált a világra. Magával ragadta az újságírás, ifjú kora ellenére rendszeresen publikál helyi és megyei lapokban, aktív részese az orosházi televíziónak. Ennek is köszönheti, hogy átléphette a megyehatárt — meghívást kapott a Magyar Televízióba. Az orosházi diákot, Papp Lászlót a minap elkísértük Budapestre, ahol az a megtiszteltetés érte, hogy a Magyar Televízió 2-es csatornáján a Repeta című műsorban bemutatkozhatott egy filmje révén. Ám ennek a filmnek az elkészítéséig hosszú utat járt be a 17,5 éves fiatalember. —Kicsi gyerekként egy fotón mikrofonnal a kezedben mosolyogsz a fényképész lencséjébe. Ez az eleve elrendelés? — Szerintem akkor, ott éppen énekeltem, egyébként nem szerettem a közösséget, nem voltam egy szereplős típus. Az viszont tény, hogy azért nem lettem az óvoda túlkorosa, mert — Sokat kérdez! — felkiáltással alkalmasnak ítéltek az iskolás évekre az óvó nénik — meséli a gondtalan gyerekkor első meghatározó élményeinek egyikét Laci, az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium és Szakközépiskola érettségiző diákja. — Már akkor újságíró akartál lenni? — A számítástechnika és a toliforgatás dilemmáját megoldva hatodikos iskolásként megcsináltam első újságomat, a Suli Magazint. Emlékszem, 20 példányban értékesítettem kizárólag az osztálytársaim körében. Sógornőm és anyukám segédkezett az előállításban. A gimnáziumi évek hozták meg számomra az igazi változást. Az új közösségben egy bohókás divatbemutató konferálására kértek fel, ezután Király Irén tanárom arra biztatott, vállaljak hasonló feladatokat. Diákgálákon, évnyitókon, évzárókon, ünnepségeken álltam színpadra, miután összeállítottam egy-egy rendezvény forgató- könyvét, és megírtam az elmondandó szöveget is. Meglepően könnyű volt belerázódnom a szereplésekbe. — Azt hallottam, nem csak a szavak embere vagy... — Mindig érdekelt a tévézés, azt figyeltem, ki, miben jelenik meg a képernyőn, hogyan és mit mond. Elhatároztam, saját gyártású filmet forgatok! De nem volt kamerám, hát spórolni kezdtem. A gyűjtögetésnek eredményeként meglett a videokamera, a gimnáziumunk az Európa Túrák keretében Korfura indult. Oda már felkészülten utaztam, operatőrködtem, itthon megírtam a forgatókönyvet, éjszakákon át vágtam 3 video segítségével az anyagot, narrátor szöveget készítettem hozzá, zenét szerkesztettem alá. A kazetta másolásából, értékesítéséből a kazetták árát nem buktam el — nevet a néhány évvel ezelőtti kísérletein a fiú, és bevallja férfiasán: ma már másként csinálná. Róla egyébként tudni illik, hogy remek közösségi ember, a diáktársak ezt azzal honorálják immáron második esztendeje, hogy a diáknapokon tavaly is és az idén is Papp Lacit tüntették ki az Év diákja címmel. — Gyakran látni az Orosházi Városi Televízió munkatársai között. Hogy kerültél kapcsolatba a városi tévével? — A helyi tévések bemondókat kerestek, pénteken olvastam a felhívásu-. kát, szombaton már ott toporogtam a stúdió ajtajában. 10 nap múlva megkaptam az első lehetőséget, műsort vezethettem, majd jött a többi munka: sztárinterjú Csala Zsuzsával, Bodrogi Gyulával, Gergely Róberttel, Sáfár Anikóval, Harsányi Gáborral — igaz, csak „mikrofonállványként” villantam fel a beszélgetésekben, mert a kérdéseimet kivágták. Készítettem tudósítáPapp Iajlcí a Magyar Telecízió székháza előtt — és a lehetőség előtt, hogy egyszer, talán... FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET sokat és megvalósíthattam az orosházi tévések között önálló ötleteimet is. „Megihletett” például a Dallas, de szerkesztője lehettem a karácsonyi és a szilveszteri műsoroknak is. — Mégsem a már említett produkciók, hanem a tamagocsis őrület és annak megfilmesítése hozta meg számodra a sikert—ha ezt annak nevezhetjük. - — A télen egy hosszabb anyagot készítettem Násztor Róbert operatőrrel a virtuális dinóról, a tamagocsilázról. Néhány héttel ezelőtt pedig mint a Diák Újságírók Országos Egyesületének tagja a Soros Alapítványtól kaptam egy pályázati lehetőséget. Cikkekkel (én a Békés Megyei Hírlap európa uniós mellékletében megjelent írásommal) neveztem, a tévés anyagok közül pedig a tamagocsis filmet küldtem el. A televízióban a „repetások” megnézték az anyagot és behívtak egy beszélgetésre, az élő adás keretében levetítették a 6 perces filmet is. —Az orosházi tévézéshez képest milyen közegbe csöppentél? — Gaskó Balázs műsorvezető és segítői profi környezetben, remek feltételek mellett dolgoznak. Ott lehettem az első perctől a saját „jelenésemig”. Megmutatták az I-es stúdiót, ahol az adást készítik és arra biztattak, hogy további ötleteimet is osszam meg velük, küldjék nekik a Repetába anyagokat, mert keresik a lehetőséget az együttműködéshez. Úgy vagyok vele, addig kell a vasat ütni, amíg meleg. Igaz?! Már néhány riportomat, tudósításomat összeválogattam — sorolta az újabb kihívással járó feladat teendőit a fáradhatatlan ifjú. — Áruljuk el az olvasóknak, milyen előzmények után jutottál el a fővárosba? — Arra gondolsz, hogy az érettségi kellős közepette voltam?! Merthogy keddre hívtak, hétfőn magyarból érettségiztem, kedden viszont a matekot írtam meg, de szerdán a németre kellett felkészülnöm. Úgy döntöttem, ilyen lehetőség egyszer adódik az ember fiatal életében, menni kell! Délben befejeztem az érettségit, 17 órakor már túl voltam a Magyar Televízió budapesti székházában a beszélgetésen. — A „repetázás” jól sikerült, de mi újság az érettségi és a továbbtanulás körül? — Érzésem szerint ott is minden rendben lesz, azóta latinból is leérettségiztem. Már csak a történelem a tét, mert ha az is jól sikerül, akkor megúszom szociológiából a felvételit. Merthogy a JATE Bölcsészet tudományi Kar Kommunikáció Tanszékére jelentkeztem, másik szak, ami véleményem szerint kapcsolható az újságíráshoz, az a szociológia. — Úgy látszik, a befektetett energia meghozza gyümölcsét. Am hosszú távon mi az, amit el szeretnél érni? — Az lenne az igazi, ha egyszer azt mondhatnám: — Jó estét kívánok! — és a képernyő sarkában ott lehetne az MTV emblémája. Szeretnék az igazi, vérbeli tévésektől is tanulni. — Köszönöm a beszélgetést! Csete Ilona
