Békés Megyei Hírlap, 1998. május (53. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-23-24 / 120. szám
Vidékről is lehet Európával együtt haladni... a zene mindenkié Kodály Zoltán és Gulyás György Tarhoson, 1953. május 1-jén A tisztes szegénység és az értékek választása Egy felmérés tanulságai dály: Egy intézmény akkor áll a legbiztosabban, ha több ponton van alátámasztva. A Békés-tarhosi Zenei Napoknak két ilyen alátámasztó pillére van: a múlt pedagógiai építménye, a Tarhosi Énekiskola (1946—1954) máig éló' hagyománya és maga a muzsika, a népeket, kultúrákat, országhatárokat és világrészeket átfogó művészet. A múlt pedagógiai építményét sajátos értelmezésben úgy hívjuk, hogy Békés-Tarhos. Nemcsak a valaha volt iskolának a neve ez, hanem gyűjtőfogalom is. Beletartoznak azok a zeneiskolák, amelyeket tarhosi diákok hoztak létre. Ilyen a békési Állami Zeneiskola is, Fejes Antal volt tarhosi diák igazgatása alatt. De Isaszeg, Törökszent- miklós, Cegléd, Sárbogárd, Kisújszállás zeneiskolájában, hogy csak néhányat említsünk, szintén ott van a tarhosi diák. A magyar kultúrának mindig letéteményese volt az iskola és a könyvtár. Az iskola „felette hasznos voltát” már Apáczai Csere János is felismeri. Hát még ha az iskola a tehetségek megmentését is feladatának tekinti. ,,A békéstarhosi iskolaalapítás azt szolgálta, hogy keressük meg, szedjük össze a tehetséges vidéki gyerekeket...” (Gulyás György, 1992.) Miként zenei rendezvényünk elnevezése is mutatja, a MUZSIKA a másik alátámasztó pillér. A muzsika művészet, amely szebbé teszi az életet, jobbá a muzsikáló vagy a benne gyönyörködő embert. Hogy a muzsika művészet, ezt tudják az emberek. Kodály Zoltán is így gondolta, de többet is mondott róla. Programnak tekintette, ilyenképpen: a muzsika és a művelt magyarság. A Békés-tarhosi Zenei Napok idei programja (június 17—július 9-ig), amelyet Fejes Antal művészeti vezető állított össze és a Békés-tarhosi Baráti Kör intéző bizottsága, valamint a rendezvény operatív bizottsága hagyott jóvá, a fent megjelölt két szellemi pilléren nyugszik: az idén is megrendezik az országos szakközépiskolai zongora- versenyt, a vonószenekari tábort és kurzust, valamint az unokák koncertjét. A muzsikálás öröme a gyermekkor legelső élményei közé tartozik. A muzsika megfogalmaz valamit a szemmel nem látható világból. „Szeressétek a zongorát!” — mondta Kadosa Pál. A szakközépiskolai zongoraverseny 1980 óta, az idén nyolcadik alkalommal kerül megrendezésre. Kisugárzása az ország egész területére kiterjed, a szakközépiskolák 46 tanulót küldenek a kétfordulós versenyre. A zsűri elnöke Lantos István zongora- művész lesz. A tarhosi zongoraverseny a zenei nevelést, a közösségi összetartást és a tehetséggondozást szolgálja. Olyan fiatalokat, ma már művészeket, indított el a pályán, mint: Király Csaba, Almásy László Attila, Krausz Adrienne, hogy csak a legismertebbeket említsük. Olyan versenyszellem alakult ki az évek folyamán Tarhoson, s ezt a hely szellemi öröksége is teszi, amelyben meghatározó jellege van a nevelésnek. A gyerekek megtanulnak egymásra figyelni, elismerik a másik tehetségét, és örülni is tudnak a szép sikereknek. Nekünk az is fontos, hogy az ideérkezők hallanak valamit a „legendák övezte Békéstarhosról is”, mely alma matere azoknak az ország különböző vidékein élő zenészeknek, akiket ide köt a zenei gyermekkoruk. A Békés- tarhosi Országos Szakközépiskolai Zongoravarsenyt 1980 óta a békési zeneiskola rendezi Fejes Antalné szervezőtitkár irányításával. A Békés-tarhosi Vonószenekari Tábor és Kurzus az Ifjú Zenebarátok Szervezete keretében kerül programba az idén is. 1976-ban volt az első ilyen alkalom. 13-18 éves korú zeneiskolás és zeneművészeti szakközépiskolás diákok vesznek benne részt. Zenekari játékok, közös próbák, szakmai útmutatás, koncertélmények, nyelvgyakorlás, sport és sok szép muzsika töltik ki a tábor idejét 1998. június 21-től 28-ig. Jeunnesses-táborról van tehát szó, amelyben hosszú története folyamán olyan művészek is tanítottak, mint Szabadi Vilmos hegedűművész, Onczay Csaba gordonkaművész és Gulyás Márta zongoraművész. Mindhárman a kodályi örökséget folytatták. 1998. június 28-án (vasárnap) lesz a tábor záróhangversenye Tarhoson, a Zenepavilonban 19 órai kezdettel. Ez a koncert egyben a „Tarhosiak napjának” programja is. Az unokák koncertje olyan hangverseny, amelyet a tarhosi diákok kezdeményeztek, és amelynek gyerekszereplői vannak. Kezdetben a tarhosi diákok gyerekei voltak a meghívottak, akik „Gyurka bácsi” szellemi unokáinak érezték magukat. Telt az idő, a „tarhosi” volt növendékekből tanárok és nagyszülők lettek, így pódiumot kaptak a valódi unokák és a második generáció iskolásai is. Az unokák koncertjét mindig volt diákjaink vezették: Bartalus Ilona, Béres Károly, S. Farkas Ilona, Szokolay Sándor. Egyik alkalommal „Gyurka bácsi” is vállalkozott erre a feladatra, ő el is beszélgetett a szereplőkkel. Köztük saját unokáival is. Jelenleg Benczéné Mező Judit dr. és Mező Imre a rendezvény gazdái. Ok a tulajdonképpeni értelmi szerzők. Mivel a szervezés hosszabb időt vesz igénybe és jelenleg is folyik, a tavalyi műsort küldjük el, tájékoztatás céljából. „A zene mindenkié!” — ez a Békés- tarhosi Zenei Napok mottója. Hozzátehetjük kiegészítésül ugyancsak Kodály szavaival: „...a környékre kisugárzó működéssel.” Amikor Gulyás György Békés város akkori vezetőivel 1976- ban létrehozta Tarhoson a zenei napokat, a Körös-vidék zenei életére is gondolt: „Egy életet szántam arra, annak bizonyítására, hogy vidékről is lehet Európával együtt lépni. A rendezvény nemcsak a zene hallgatásának élményével gazdagította a lelkeket, hanem olyan művészeknek is pódiumot biztosított, mint Ferencik János, Kocsis Zoltán Simándy József, Lantos István, Andor Éva és folytathatnánk a sort, akikkel élő találkozása a Körös-vidék hangversenylátogató közönségének másképp nem lett volna. Olyan művek hangzottak fel az igényes művészeti vezetés jóvoltából, mint a Psalmus Hungaricus, a Székely fonó, A kékszakállú herceg vára, a Messiás, Bach h-moll miséje. A magyar és az európai zeneirodalom számtalan egyéb remeke.” Dr. Gyarmath Olga a Békés-tarhosi Baráti Kör alelnöke Hétvégi olvasmányaim között szerepelt többek között a Magyar Iskolaszék Egyesület Kiskönyvtárának 9. füzete, dr. Bállá Gábor Tamás munkája: A pedagógusok élet- és munka- körülményei 1997-ben. A tanulmány az MDF Pedagógus Kollégiuma által szervezett reprezentatív felmérés eredményeit összegzi. Az értékelt 3873 kérdőívet kitöltő pedagógusok nyilván maguk vannak a leginkább tisztában saját helyzetükkel, de számukra sem haszontalan e dokumentum tanulmányozása. A kívülállóknak, akik valamilyen okból vagy célból érdeklődnek a pedagógustársadalom helyzete iránt, több újat fog nyújtani. (Nem, nem a politikai célokra gondoltam, hanem csak arra, hogy talán a szülőknek sem lehet közömbös a gyermekeinket tanító pedagógusok helyzete.) Csupán szemezgetve a sommás összefoglalásokból, egyet-kettőt talán érdemes közhírré tenni. A többség saját bőrén tapasztalja ugyan, leírva mégis döbbenetes: a magyar pedagógusok a rendszerváltozás vesztesei közé sorolhatók; a létminimum szintre körüli csúsztak le; átlagjövedelmük 1997 tavaszán mindössze 7%-kal lépte túl az akkor megállapított 21000 Ft körüli küszöböt, 59,3%-uk pedig a létminimum alatt élt. Csaknem minden második pedagógus végez valamilyen jövedelemkiegészítő munkát, mert rákényszerül. Élet- és munkakörülményeikről 2,99 átlagú bizonyíványt állítottak ki. Ezen belül is a legrosszabbnak ítélt tényező a presztízs (a társadalmi megbecsülés). A vártnál kedvezőbben ítélték meg viszont saját munkakörülményeiket és viszonylag elégedetten nyilatkoztak életszínvonalukról. (Noha pl. Valódi zenei különlegességben lesz része annak, aki május 26-án, kedden este fél nyolctól a csabai polgár- mesteri hivatal dísztermében meghallgatja a Békéscsabai Vonós Kamarazenekar hangversenyét. Olyan eddig ismeretlen mű csendül fel Erkel Ferenctól, melynek felkutatása és bemutatója Tóth István, a zenekar vezetőjének, hangversenymesterének nevéhez fűzó'dik. A hegedűtanár nyolc éve bukkant rá az elveszettnek hitt, ismeretlen Erkel-da- rabra, amely töredék volt, és ráadásul nehezen olvasható. Először az orosházi születésű Hajdú Mihály professzort kérte fel, hogy fejezze be a művet, de az Erkel-díjas zeneszerző halála ezt a tervet meghiúsította. Majd a szintén Erkel-díjas Sugár Miklós zeneszerzőt sikerült megnyerni, aki elkészült a munkával, és ekkor már csak az anyagi támogatás kellett a bemutatóhoz. Most végül a megyei önkormányzat és a művelődési központ, a város, a Soros Alapítvány, az OTP, valamint a Kereskedelmi és Hitel Bank segítségével saját lakással csupán kb. 50%-uk rendelkezik.) Ez utóbbi a felmérés készítőit is meglepte és a következőképpen magyarázták (helyesen): a pedagógusok munkájukból következően a társadalomnak szinte valamennyi rétegével kapcsolatban állnak és jól tudják, hogy vannak náluk sokkal szegényebbek is. Sok egyéb mellett a felmérés készítői az iránt is érdeklődtek, miképpen tervezik a nyári vakációt (talán az egyetlen irigylésre méltó tényezőt a pályán!). Nos ebben sem térnek el a nagy átlagtól: terveik ugyan még vannak, ezek megvalósulásának az esélyei viszont elég csekélyek. Finoman ezt így fogalmazza meg a tanulmány szerzője: „számunkra az sem kétséges, hogy terveik megvalósítására annak a 80,03%-nak adatott meg a nagyobb esély, akik külföldön sem és belföldön sem terveztek üdülést”. Hát igen... A végkövetkeztetés kimondja: „...a magyar pedagógusok mentalitását még a mai világban sem az érdekorientáció alapozza meg, hanem inkább az érték- orientáció. A pedagóguspálya választása már több évtizede nem a jólét választása, hanem a tisztes szegénység, a csak szellemi és erkölcsi gyarapodást biztosító szolgálat választása, tehát értékválasztás. Ez önmagában is elég ok arra, hogy nemzeti kultúránk szerény közkatonái az eddigieknél nagyobb megbecsülésben és több tiszteletben részesüljenek”. Csak ez a legutolsó mondat zavar — az MDF ugyanis egyszer már kormányon volt. A pedagógusok helyzete nem 94 óta, hanem a rendszerváltozás óta folyamatosan romlik! Hogy 1998 szeptemberétől milyen változások lesznek a pedagógusok élet- és munkakörülményeiben — jóslásokba bocsátkozni csak a választások után lehet. Somi Éva megszólalhat a Begleitungsstimmen zu den „csel” (Kísérőhangok a Csel operához) című darab. — A zenemű talán 1839-ben íródott, a dátum a lexikonokban is kérdőjeles — mondta Tóth István. — Több, mint 150 éve feküdt befejezetlenül, eltűntnek nyilvánítva. Téma és variáció szóló zongorára, vonószenekari kíséretre. Maga a darab nyolc-tíz perces, ezért bemutatásához más darabok is szükségesek. A magyar forradalom és szabadságharc 150. évfordulóját ünnepeltük márciusban, ezért Csermák Antal György Az intézett veszedelem, avagy a haza szeretete és Rózsavölgyi Márk Első magyar táncát adjuk még elő. Mindkét mű korabeli, Csermáké 9 tételes, de nem hosszú, Rózsavölgyié társastánc, öt táncból álló sorozat, palotás és verbunk jellegű. Megszólaltatjuk még Weiner Leó II. Divertimentó- ját, ami huszadik századi zene, mindenki az elsőt ismeri, ez csárdás és ka- násztánc jellegű. A koncerten közreműködik Baranyai László Liszt-díjas zongoraművész. Niedzielsky Katalin Ismeretlen Erkel-mű ősbemutatója Kapaszkodj a fénybe! Bihari művésznő Gyulán Varázslatos mesék a harmonikus világról Fiatal művész mutatkozik be hétfőtől a hónap végéig a gyulai Tourin- form Kisgalériában rendezett tárlatával. A grafikusnő e városban élő ismerősei ajánlják őt, a bihari művészek egyikét jó szívvel mindenki figyelmébe. L. Riták Nóra Berettyóújfaluban él, a város számon tartott tehetsége. Itt tanít, alkot, vezeti a grafikai műhelyt. Gyulai kiállítása 16 képének címei, például A nyár emléke, a Madarak szelleme, Titkok az erdőből, az Angyalok létrája, a Különös éjszaka, az Öregek kertje, sejtetik, varázslatos világ az, melyet a grafikus elénk tár légies formákkal és színekkel. Különös és szép, ahogyan az ég, a föld összehajlik, múltat lebbent fel a csónak ringása a vízen és eggyé fonódik a kerítésoszloppal a rá támaszkodó öreg asszony, aki talán ezek fájából termett valaha a világra... L. Ritók Nóra maga is mondta, arra törekszik, hogy az ember és a természet egységét, harmóniáját megfogalmazza rajzain, biztonságot nyújtson, ami a mai világból eléggé hiányzik. Mesélnek a képek, hosszasabb szemlélődést kérnek, hiszen nemcsak a technika, a gondolat is többrétegű rajtuk. Gyulai kiállítását, amely épp a 44. önálló, Balláné Veres Ilona, Berettyóújfalu alpolgármestere nyitotta meg. Elismeréssel szólt lapunknak a grafikusművész iskolai óráiról, melyeken elvarázsolja hallgatóságát, ahogyan nézőit is a képei. A honfoglalás 1100. évfordulójára készült csodaszarvas sorozatának 12 grafikája pedig a városházuk nagytermét ékesíti. Sz. M. Sinatra-lexikon A szövegeim nem illenek semmiféle könyvbe — mondta egy interjúban a közelmúltban elhunyt Éránk Sinatra. Ettől függetlenül több könyvet is megtölthetnének összegyűjtött mondásai, ezekből idézünk. Asszonyok: Szenvedélyes rajongója vagyok a nőknek, csodálójuk. De mint minden férfi, én sem értem őket. Élet: Minden nap úgy élj, hogy ez az utolsó napod! Gardner: Ava Gardnerrel minden baj az ágyon kívül kezdődött. Már a reggelihez vezető úton veszekedtünk. Gengszter: Ha nincs a zene, valószínűleg gengszter lettem volna. A nők legfőbb értéke a humorérzékük. Isten: Mint Albert Schweitzer, Bertrand Russell és Albert Einstein, én is tisztelem az életet minden megnyilvánulásában. Hiszek a természetben, a madarakban, a tengerben, az égben. Ha ez Isten, akkor hiszek Istenben. Közönség: A közönség azért megy moziba, mert kíváncsi a művészekre. A cselekmény nem fontos. Politika: Még sarlatán politikusnak sem lennék jó, nem kötnék kompromisszumokat. (n)
