Békés Megyei Hírlap, 1998. április (53. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-04-05 / 80. szám

1998. április 4-5., szombat-vasárnap dalék az igazság több arcához A történelemírás feladata a , fehér foltok” felkutatása — A kutatás szabadsága a magyar kutatók számára is korlátozott volt, valljuk be, a szerződben is működött az öncenzúra. Egy téma minél köze­lebb esett az aktuális politikai folyamatokhoz, szinte biztos, hogy annál na­gyobb ellenállásba ütközött a kutatása, ez a mindenkori történelemírás Nessus-inge. Példaként említem azt, hogy a hajdani Szovjet Katonai Levél­tár anyagaiba a mai napig nem lehet betekinteni. Véleményem szerint a kor minél több oldalról történő' megismerése érdekében fontos lenne ilyen jellegű forrásokhoz is hozzáférni a történészeknek — mondta dr. Köteles Lajos művelődéstörténész, a békéscsabai Körös Főiskola megbízott főigaz­gatója, aki nemrég a Heltai, a Móra és a Zrínyi Kiadó gondozásában Gosztonyi Péter újonnan megjelent köteteit mutatta be Budapesten az írók Könyvesboltjában. Dr. Köteles Lajost Gosztonyi könyvé­ről és a történelmi művek fontosságá­ról kérdeztük. — Miért éppen önt kérték fel a be­mutatásra? — Az utóbbi három évben több tör­ténelmileg pikánsabb művet mutattam be. A nagy könyvkiadók Budapesten kívüli történészeket is felkérnek. Az egyik ok talán ez, amiért pontosan en­gem bíztak meg e három nagy jelentő­ségű történelmi alkotás ismertetésével. Azt is fontosnak tartom megemlíteni, hogy már kéziratformában találkoztam az anyaggal, és a magyarországi meg­jelenés érdekében konzultáltam az ’56 óta Svájcban élő szerzővel. — Miben újak a most megjelent könyvek? — Sok mindenben. A Heltai Gáspár Kiadónál megjelent Magyar Golgota hazánk történelmének börtön- és bitó­korszakait mutatja be. Az 1849—1963 közötti időszak politikai megtorlásai­nak vázlatos történetét bemutató mű adalék az igazság több arculatának megismeréséhez. Évszámok, dátumok, nevek, adatok — egy-egy stáció a Ma­gyar Golgotán. A neves történész — Budapest Lán­gokban 1944—45, című könyvében — a svájci, német és osztrák levéltárak után, a nyugati és a keleti irodalmat, A nyugalmazott orosházi zenepeda­gógusnak, Miklós Kálmánnak ez az első kísérlete, hogy bemutassa hang­szereit az érdeklődők előtt. Úgy gon­dolta, zongoráival, a gitárokkal, he­gedűkkel becsábítja a nagyszénásia- kat a Czabán Samu Művelődési Házba szerdán délután. (Egykor eb­ben a községben is 2 évig tanított az ének—fizika szakos tanár.) — Nem gondoltam, hogy áprilisi tré­fának^ tekintik invitálásomat az embe­rek! Én komolyan készültem a kiállí­tásra, szerény műsort állítottam össze, ahol gádorosi tanítványok is szerepel­tek, ám ez is kevés volt ahhoz, hogy felkeltsem az érdeklődést a hangsze­rek iránt. Én viszont optimista ember vagyok, remélem, a két hét elegendő lesz arra, hogy a zenebarátok bejöjje­Gosztonyi Péter könyvét Köteles Lajos mutatta be Budapesten valamint egyéni kutatásainak új ered­ményeit felhasználva mutatja be Buda­pest ostromának előtörténetét, lefolyá­sát és következményeit a lehető legtel­jesebben, objektivitásra törekedve. Gosztonyi munkássága a történelem „fehér foltjainak” kutatása, az elmúlt nek, az ismerősök megkeressenek Szénáson. A tanárember egyébként 40 évesen ült — képletesen szólva — az iskola­padba, hogy megtanuljon zongorázni. A divat ezt követelte meg tőle. — Apám biztatására tanultam meg gyerekként trombitálni, majd a beat- korszak adta kezembe a gitárt, akkor Orosházán a régi Alföld Hotelban is játszottam a Kék Villám együttesben. Csanádapácán tanítottam, amikor egy­re több diák kért tőlem zongoraórákat. Először én tanultam meg a hangszeren játszani, hogy utána taníthassak. Idővel a nagybőgővel is megismerked­tem, hogy jobban érezzem a basszus gitárt — mesélte élményeit a nyugdíjas tanár, aki a napokban Nagyszénáson várja hangszereinek kiállításán az érdeklődőket. (esete) negyven év politikai igényei szerint meghamisított történelem újraértékelé­se, az igazság szenvedélyes keresése. A szerző az elsők között van, aki a ma­gyar és nem magyar szocializmus ho­mályban tartott pontjaira világít rá ok­nyomozó elkötelezettségével. — Mi a helyzet a harmadik könyv­vel? — A Zrínyi Kiadó gondozásában megjelentetett harmadik Gosztonyi- könyv igazi csemege a magyar olvasó számára, hiszen a németek oldalára át­állt szovjet katonák története hétpecsé­tes titok volt valamennyi szocialista or­szágban. A — Vlaszov tábornok. Hős, vagy népének árulója — címmel meg­jelent könyv az első magyar nyelvű ki­advány, amely az Ördöggel (Hitlerrel) a Sátán (Sztálin) ellen szövetkező Vlaszov tábornok életéről és a róla el­nevezett mozgalomról szól. A könyv által illusztrált történelmi tény a leg­fontosabb, az, hogy létezett és létezni akart egy a Sztálin felfogásával ellen­tétes másik Oroszország is. — Mi a történelemírás pillanatnyi legfontosabb feladata ? — Az eltelt időszakban csaknem mindenről, de nem mindenről lehetett írni. Lezárult egy korszak. Ennek az emberek lelkében, elméjében is le kell zárulnia. A történelemírás mindenkori legfontosabb feladata a valóság ténye­ken alapuló ismertetése. A historiku­sok nem hazugok, mindig a legjobb tu­dásuk szerint építkeznek műveikben. A komplexitás érdekében az önvizsgá­lat, a korábbi művek felülbírálása elen­gedhetetlen. A történész mindig szem­besül a történelemmel. A történelem- tudomány felelőssége óriási. A tények ismerete rendezőelvként működik a mindennapokban — tette hozzá dr. Köteles Lajos. Both Imre Hírek Várkastélyok, (b) A sárospataki Rákóczi Múzeum és a sarkadi Márki Sándor Múzeum Régi magyarországi várkastélyok címmel rendez kiállítást a hajdúvárosban. Április 7-én 16 óra­kor megnyitóbeszédet mond dr. Havassy Péter történész, a XVI-XVII. századi várkastélyokat bemutató tárlat képanyaga május 31-ig tekinthető meg. Hazámba, ka megyek. (1) Már­cius végén látott napvilágot „Ha­zámba, ha megyek” címmel Hetényi György, Mezőkovácsházán élő költő új verses-kötete. A szép kivitelű, 101 lírai verset tartalmazó könyvet a békés­csabai Colorprint Nyomda gondozásá­ban adták ki. A hangszerek kit érdekelnek? Kántor Zsolt versei: Pár kép és néhány gondolat Itt a híd ráfekszik a partra, öle alá gurul egy alma, utcacsonk és piac van balra, egy kék hajú cigánylány fakad dalra. Apánk a punk, kiabál egy szőke kakadu, tócsából iszik a juh. A szarvas-szobron verebek, az eső elered. Most sem vagyok Veled, csak írok, mintha élnék, pedig ez csak félkész-lét. Nem bírom sokáig, mennék hozzád máris. De valaki bekopogtat, borítékokat hoznak. Ma azért sem dolgozom,-> most így gondolom. Csókolom. Hanzó Ildikónak, haza Szarvasra Ezentúl minden este hat órára hazaérek, mondtam Istennek, ebben segíts Uram, kikérdezem a gyerekektől a leckét, csinálok vacsorát, elmosogatok, megágyazom a holnapot, elvetem a kérdések szótöveit, hogy kikerekedjen valami kis jövő, felhívom a Sátánt, hogy most az egyszer még adjon kölcsön a legbiztosabb tippre, ami soha nem fog bejönni, azután megírok egy novellát éjjel és négy órát alszom, hogy elérjem a vonatot, ami egy kuratórium elé visz amely könyvemhez ad esetleges támogatást, de még marad erőm a New York Kávéházban lobbyzni két barátom ösztöndíjáért, persze lekésem a trolibuszt és a csatlakozást (csalatkozást) is, s nincs más megoldás, be kell ülnöm egy presszóba enni, inni, így magától értetődik, hogy véletlenül írókollégák találnak rám az étteremben és beszélgetünk, így kések le mindent, ami hazafele vinne, de meghúzom magam egy gazdag lírikusnál és iszunk, iszunk és álmodozunk. Telefonálok neked és Te meg­értesz (megtérsz), szépen beszélsz és vársz, jó idegeid vannak és mindent megteszel a karrieremért. Tudom, már egyikünk se bírja sokáig, de azért nagyon jó a szombat. Trafik Csík Istvánnak A roller kormányára akasztva kis autóstáskában szállítottam a zacskónyi csirkelábat a nagymama macskájának Debrecenben a Nyomtató utcába ahol virágoztak a birsalmafák és tündököltek a petúniák dió és méz volt a jutalmam meg öt forint ólomkatonákra még megvolt a kis trafik a kollégium sarkán ahol Béla Terv cigarettát vett meg brazil gombfocicsapatot most óvszert lehet venni ott és vízipisztolyt (használhatatlan) az üveggolyók elfogytak a tulajdonos már nem néni hanem görl a trafik már nem trafik hanem csirkeláb A negyedikes hallgatók felének biztos a helye A művészképzésen háromszoros a túljelentkezés Szarvason a Körös Főiskola Brunszvik Teréz Óvóképző Intéze­te óvodapedagógus nappali szaká­ra 277-en, levelezőre 134-en jelent­keztek. A minisztérium állami tá­mogatásban 130 és 95 diákot része­sít. Költségtérítéses képzésre nap­palira 25, levelezőre 100 hallgatót vehetnek fel. A nappali tagozaton meghirdetett művészképzés tíz he­lyére harminchármán jelentkeztek — tudtuk meg dr. Wébel Dezsőtől, a Körös Főiskola főtitkárától, az intézet tanulmányi csoportja veze­tőjétől. Az óvóképzőn tavaly a ponthatár 134 volt. Mint azt a főtikár elmondta, ta­valy alkalmazták először azt az új tí­pusú felvételi módszert, amelynek lé­nyege, hogy felvételi vizsga nincs, csak alkalmassági vizsga. A felvétel­nél a középiskolából hozott, illetve az alkalmassági vizsgán szerzett pontok összegét veszik alapul. Kivétel a rajz­szak, ahol kétfordulós írásbeli és szó­beli vizsgát tartanak. Az új felvételi módról igen jók a tapasztalatai a tan­intézetnek. Kétségtelen, ez az eljárás a középiskolában négy éven át folya­matosan négyesen felüli átlagered­ményt produkáló diákoknak kedvez. Dr. Wébel Dezső három esztendeje figyelemmel követi a végzős diákok elhelyezkedését. A tapasztalatok sze­rint a negyedikes hallgatók 40-50 szá­zalékának decemberben ígérvénye vagy biztos helye van. A diplomaosz­tóra a fiatalok 60-70 százaléka, szep­temberre már majd mindegyike állás­ra talál. 2-5 százalékuk vállalkozó­ként, nem a szakmájában tevékenyke­dik, 10 százalékuk általános iskolá­ban, a többi óvodában helyezkedik el. Az elhelyezkedést sokszor az nehezí­ti, hogy a fiatalok lakóhelyén nincs betöltetlen óvodapedagógusi állás, az ingázást pedig megélhetési okokból nem vállalják. Cs. R. A Körös Főiskola Brunszvik Teréz Óvóképző Intézetében jól bevált a tavaly bevezetett új típusú felvételi módszer FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Budopestlángohban 1944-1945

Next

/
Thumbnails
Contents