Békés Megyei Hírlap, 1998. április (53. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-04-05 / 80. szám

Adalék az igazság több arcához A lefényképezett gondolat Véleményem szerint a kor minél több oldalról történő megismerése érdekében fontos lenne ilyen jellegű forrásokhoz is hozzáférni a történészeknek — mondta dr. Köteles Lajos művelődéstörténész, aki Gosztonyi Péter újonnan megjelent köteteit mutatta be Budapesten ✓ az írók Könyvesboltjában. (8. oldal) Előző számunkban egy olyan emberről (Wolf Messing) olvashattak, aki amit elképzelt magában, képes volt úgy kivetíteni egy másik ember agyába, hogy azt az illető valóságnak látta. A jelenségre nyugodtan mondhatjuk, hogy egyfajta telepátia vagy hallucináció. (9. oldal) Néha téved(het) — az orvos is „Dietetikus rendeléseimet képességem és szándékom szerint a betegek hasznára fo­gom elvégezni, nem pedig ártalmára és ká­rára.” Egy fontos mondat az eskü szövegé­ből, melynek alapelve, hogy a betegnek az a orvos ne ártson. Am akaratlanul is előfor­dulnak olyan hibák, amelyek a beteg életébe kerülnek, vagy további életére lesznek kiha­tással. A panaszosoknak és kárvallottaknak azonban van hova fordulniuk. Csak a 384-es ügyvédi irodát kell felhívniuk, mely az orvo­si műhibákra szakosodott. — Egy angol hölgyön húszéves korá­ban gyomorműtétet hajtottak végre. A műtét sikerült, bár erős fájdalmai maradtak utána. Háziorvosa hetente meglátogatta, fájdalomcsillapító po­rokat adott neki, hogy állapotát elvi­selhetővé tegye. így telt el ötven év. Csak egy újabb műtét tárta fel a meg­magyarázhatatlan fájdalom okát, gyomrában felejtettek egy kisollót, mely ott gyorsan benyákosodott, ezért a röntgen sem mutatta ki. Más. Egy francia úr azért feküdt be egy párizsi klinikára, hogy egyik lábát amputálják. Az egyiket a kettő közül. Ha csak egy lába van neki, biztos nem tévesztik el a derék orvosok, ám így az egészségeset amputálták. A férfi beperelte a kórházat, és egymil­lió frank kártérítést kapott. Francia- ország és Anglia hozzánk ugyan messze van, de Adám György jo­gászprofesszor szerint — aki a beve­zetőben említett ügyvédi iroda veze­tője — hazánkban is előfordulnak hasonló esetek. — Professzor úr, mikor alakult meg az ügyvédi irodájuk? — Hét éve. A rendszerváltásnak kö­szönhető, hogy régi álmomat meg tud­tam valósítani. — Az orvosszakma hogyan fogadta Előfordul, hogy csak újabb műtét tárja fel a fájdalom okát FOTÓ: FEB Önöket? Hiszen az orvosok között köz­tudomásúan nagy az összetartás. — Néhány orvos nagyon neheztel rám, de nincs velük kapcsolatom. Ne­kem inkább a kórházakat (az alperese­ket) képviselő ügyvédekkel van kap­csolatom, ők nehezen fogadtak ben­nünket. Az egyik ügyvéd hiéna ügyvé­di irodának nevezi ötfős csapatunkat. Én nem haragszom a kollegára, nekem antireklám kellene, mert annyi ügyünk van. Szeretném, ha ezt leírná, mi nem csak azért vagyunk 384-es ügyvédi iro­da, mert ezt az iktatószámot kaptuk a cégbejegyzéskor. Azért használjuk ezt a nevet, hogy még véletlenül se derül­jön ki, mivel is foglalkozunk. — Az előbb azt mondta, Önöknek annyi ügyük van, hogy antireklám kel­lene. Nem túlzás ez? — Nem. Ön nem tudja, hogy nemrég fejeződött be egy fegyelmim, mert két újságnak nyilatkoztam. Az ügyvédi ka­mara azt írta a fegyelmimre, aki egyedül van a pályán az ne reklámozza magát. Ezért én egyáltalán nem szívesen nyilat­kozom a sajtónak. Inkább az ügyeinkről kérdezzen amelyek fele halál. __? — Olyan emberek hozzátartozóinak az igazságát keressük, akiket meg le­hetett volna menteni. Azt a pácienst például, akire rádőlt egy infúziós áll­vány, és bezúzta a fejét. Vagy azt a pszichiátriai beteget, akinek egy elme­beteg felgyújtotta az ágyát, és benn­égett. Mondja meg nekem, hogyan ke­rülhet valaki az elmeosztályról a pszi­chiátriára egy kórházban? Ez a sze­mélyzet hanyagsága. Vagy ott van az egyéves kisfiú esete, aki kicsúszott a kiságy rácsán. A feje beszorult, és megfulladt. Szabályosan felakasztotta magát a gyerek! Három ilyen eset for­dult elő különféle vidéki városokban. Apróbb esetek, amelyeket Ön is emlí­tett, törlőkendő, csipesz, olló bennha- gyása, nagyon sok előfordul a praxi­sunkban. Végtag-levágási ügyünk ne­künk is volt. Befejeztük a pert, és az il­lető nyert. — Sikerrel szerepelnek a tárgyalá­sokon? — Erre nem szívesen válaszolok, mert emiatt kaptam a fegyelmit. — A Békés megyei kórházakkal Önök sűrűn találkoznak a tárgyalóter­mekben alperesként? — Pereinknek a fele budapesti. A másik fele vidéki. A vidékiek közül Békéscsaba nincs az élen. Sereghajtó. Ahhoz képest, hogy megyeszékhely, igen kevés perünk van. — Mely városok vezetnek? — Mondtam az előbb, a főváros. — És vidéken? — Nem válaszolok. Nem akarok egyetlen várost sem megbántani. — Azt hallottam, a tárgyalásokon nem az az érdekük, hogy nyerjenek, ha­nem az, hogy minél tovább húzzák az ügyeket, mert abból van hasznuk. — Ezt ki mondta Önnek? Egy or­vos? Fogadjunk, hogy orvos mondta. Vagy egy kórházi jogásszal beszélt? Nevetnem kell ezen. — Egy betegtől hallottam. Sikerült Önt megneveltetnem, de még mindig nem tudom sem én, sem az olvasó, ér­dekük-e a perek elhúzása vagy sem. — Kétségtelen, van ügyünk, ame­lyik már hetedik éve húzódik; de ne­künk nem az az érdekünk, hogy soká­ig tartsanak. Mi szeretnénk minden ügyet gyorsan lezárni. Azért tart min­den perünk hosszú ideig, mert tudunk érvelni. Egy per akkor rövid, ha az el­lenfél nem tud érvelni, és hamar felad­ja. Nekünk van orvosszakértői gár­dánk, akik csak nekünk dolgoznak, és már nyugdíjasok. A kórházak a mi ke­resetleveleinkre egy ellenkereset-leve- let nyújtanak be. Mi erre válaszolunk, és ők ismét válaszolnak. Volt olyan esetünk, hogy tizenöt oda-vissza vá­lasz történt. — Menő ügyvédi irodának számíta­nak. Gondolom a munkatársai jól ke­resnek. — Ezt rosszul gondolja. Mi a sze­gények ügyvédei vagyunk. Akkor ke­resünk, ha nyerünk. Mire hozzánk ke­rül valaki, már az is szegény, aki gaz­dag volt. Az ügyfeleink bénák, sánták, akik már eddig is sokat költöttek a be­tegségükre. Elkeseredett szülők a nyo­morék gyerekükkel, akikre milliókat adtak ki. Képzeljen el egy gazdag, jól menő üzletembert vagy vállalkozót. Betegsége folytán nem tudja tovább intézni az ügyeit, elszegényedése tör­vényszerű. — Mennyit kérnek egy ügyért? — Csak annyit, amennyi az önkölt­ség. Csak ha nyerünk, akkor kapunk valami kis honoráriumot. — Jelenleg milyen ügyeken dolgoz­nak? — Legközelebb egy szülészeti ügy­ben képviselem a felpereseket. Az édesanya meghalt, a gyermek az oxi­génhiány miatt teljesen béna, mozgás- sérült lett. Egy másik ügy: egy nő miómaműtéten esett át, és azóta nem tudja visszatartani a vizeletét. Közép­korú nő létére pelenkázni kénytelen magát. Pánics Szabó Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents