Békés Megyei Hírlap, 1998. április (53. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-17 / 90. szám
6 Heti gazdaság 1998. április 17., péntek Népművészet - unokáink is VISELNI FOGJÁK? _______________________Keleti termékkoncentráció az EU csatlakozás előtt_______________________ Ve rsenyképes tejipar helyi erőforrásokkal (Folytatás az 5. oldalról) — Segített a Csorvási Gazdák Szövetkezete, telephelyet adott, majd az orosházi kereskedelmi banktól némi kölcsönhöz jutottunk. Felújítottuk ezt a házat, itt élünk, dolgozunk. Jómagam korábban is vonzódtam a népművészethez, makraméztam, kiállítottam, tanácsot adtak, zsűriztek .többek között Koszta Rozália, Tóth Ernő festőművészek. Irányított a megyei művelődési központból Pál Miklósné, mikor milyen tanfolyamra menjek. Megszereztem a felsőfokú szövői szakoktatói engedélyt is. — A háziipari szövetkezetek sokaságának tönkremenésekor megpróbáltatás lehetett, bátorság kellett a kezdetekhez. — Összeszedtünk régi gépeket, megvásároltuk a tótkomlósi háziipar öreg gépeit és sajátos vászonszövési technikájának jogát. Rongyszőnyegszövéssel kezdtük, majd lassan bővítettük a skálát gyapjúszőnyeg-készí- téssel, vászonszövéssel, egyéb csodálatos kézimunkákkal. Bizony ma már a különöző fizetési kötelezettségek egyre nyomasztóbbak, de talpon tudtunk maradni. Bemutatkozunk különböző kiállításokon, a fővárosban a népi kismesterségek napján, a mezőhegyesi napokon, megyén kívül és belül, sok neves vendég kíváncsi a munkáinkra. — Ezeket a valóban tetszetős, a hagyományokat és modern ízlést ötvöző termékeket el lehet adni, van keletje? — Lenne, ha az embereknek több lenne a pénze. Szállítunk az országban mindenfelé, de a hazai vidékekre a legkevesebbet. Sikerült egy amerikai kapcsolatot szerezni, már rendeltek tőlünk és kíváncsiak a kézi munka remekeire, a csipkézés- re, szövésre, azsúrozásra. Egyéni megrendelésre, egyéni ízlést követve, kis szériában a kezünk munkáját felismerhető termékeket készítünk. A kislányom a divatintézetben tanult ruhaszerkesztést, nagyon szép dolgokat tervez, szerkeszt, varr. Legújabb elképzelésem, hogy a megyei munkaügyi központ támogatásával húsz munkanélkülit tanítok majd májusban szőni. A 120 órás tanfolyamon megtanulják az alapokat, a szakmailag elfogadott kategóriában végezhetnek. Kézi szövőszéken a hetedik emeleten is lehet csendben szépen dolgozni, megélhetési lehetőséget teremteni. Azon túl, hogy mindannyian a természetes anyagokkal szeretünk szépet teremteni, a nagymamáink divatját átmenteni a modem világba, nem titkolt vágyam: hátha majd az unokáink is ezt folytatják itt vagy talán egy kibővített üzemben. Bede Zsóka A tejipari cégek közül a holland Nutrícia vállalatcsoport a Békés megyei kisüzemek megvételével többször is a flgyelenrköz- pontjába került. A szeghalmi üzem bezárása után a termelés átszervezéséről már tájékoztattuk olvasóinkat, ám a Nutrícia Rt.-ről keveset tudunk. Dr. Kiss Pál Istvánt, a Hajdútej Rt. vezérigazgatóját, a magyarországi vállalatcsoport vezetőjét a nagybánhegyesi Zalka Tej Rt.- nél tett látogatásakor erről kérdeztük. — Talán kevésbé ismert, de a Nutrícia Rt. megkapta a királyi családtól azt a rangot, hogy használhatja a „Rójál” nevet, így 1998. január 15-étől Rójál Numico Rt. néven szerepel — kezdte a bemutatást Kiss Pál István. — Ezt a nevet kevesen használhatják, ami annak köszönhető, hogy a nyugateurópai gazdaságkutatók szerint a világon a 100 legnagyobb cég részvényeinek az elemzése során a a Nutrícia a 6. lett. Gyorsan növekvő, egészséges cégről van szó, amelynek alapvetően 3 termelési ága van: az egyik a bébi- tápszer-gyártás, amelynek Gyulán épült üzeme európai szintet képvisel. Ezen kívül vannak az enterális, klinikális tápszerek, amelyek valahol a gyógyszeripar és élelmiszeripar között helyezhetők el. Ez adja a cég forgalmának a 70%-át. 1997. június 1-jétől a 30% forgalmat kitevő tej és tejtermékek vállalatai egy üzleti csoportba kerültek. Gyakorlatilag 6 ország tartozik ide: Hollandia, Belgium, Németország, Lengyel-, Cseh- és Magyarország. A vállalat belső fejlesztésével a magyarországi üzletek a második legnagyobb üzleti csoportosulás a Tej- és Italforgalmi Kft.-n belül. Ezen csoportnak a tagja a Hajdútej Rt., (a Sárréti Tej Rt.), a Zalka Tej Rt., a Balmaztej Kft. és gyakorlatilag további terjeszkedésben vagyunk. Szeretnénk, ha a csoport az ország legnagyobb tejipari vállalatcsoportja lenne. A kereskedelmi láncoknak ugyanis olyan nagy a koncentrációja, hogy csak megfelelő alkupozícióban tárgyalhatunk velük. Azt is látni kell azonban, hogy a koncentráció elsődleges motoija az európai csatlakozásra való felkészülés. A verseny várhatóan nagyon kemény lesz, hisz olyan tejipari csoport is van, amely például 5 milliárd liter tejet (a magyar tejipar majdnem háromszorosát) hozza forgalomba. A kicsi, kis területen, rossz kihasználtsággal dolgozó üzemeknél a termelékenységet kell színvonalra emelni. Gyakorlatilag a csoportnál a termékek nem szűnnek meg, hanem az üzemek specializáltan egyes áruféleségekre szakosodnak. Ezért történt a szeghalmi üzem bezárása, illetve a békéscsabai profiljának átszabása. —Miért került a cég nevébe az „italtermék’’ kifejezés? — Az igazság, hogy valamikor tejipari cég volt a Nutrícia és az 1900-as évek elején kezdett el speciális tejeket gyártani, amelyek az anyatej pótlására (kiváltására) vonatkoztak. A hosszú távú kutatások és fejlesztések során jutottak el olyan szintre, amikor már teljes értékű tejet (anyatejet), illetve ezt poralakban is elő tudtak állítani. A palettán sok termék van, amelyek különböző allergiákra készültek, vagy olyan, amit szójával váltanak ki. Vannak hipo- allergén, kimondottan az allergiára érzékenyeknél, valamint az entrális, klinikális tápszerek. A tejipari teijeszkedést annak köszönheti a Nutrícia, hogy minden olyan anyag, tápszer, amit gyárt, az nagyrészt tejből készül. —A Tiszán erről szinte minden jelentősebb üzemet — a Szabolcstej és Szeged kivételével —magáénak mondhat a Nutrícia. Az összefogással várható valami új koncepció? — Nagy hangsúlyt helyezünk a helyi piacra, mert amellett, hogy a Milli márkanév országosan elismert, egyre növekvő piaci részesedést szereznek ezek a termékek például joghurtban, tejben, kakaóporban, kávékrémporban. Stratégiája a cégnek, hogy a helyi erőforrásokra számít, mert — úgy gondoljuk — meg kell becsülni azt, hogy „itthon otthon vagyunk”... — A pletykák szerint a Dunántúlon is vásároltak (vagy akartak) hasonló cégeket. Igaz-e ez, másrészt mit jelent a Nutriciának a keleti határ közelsége? — Nincsenek dunántúli cégeink. Az biztos, hogy ez az országrész majdnem 4 országgal határos, és ha úgy nézzük, hogy a Hajdútej a keleti országrész központja, akkor több ország találkozó- pontján állunk. Később szeretnénk e kedvező elhelyezkedésre építeni. A biztonságot azonban önmagában a versenyképesség jelenti. Ha egy cég nem versenyképes, akkor a vezetői szándéktól függetlenül előbb-utóbb talajt veszít. Igazából — mindig azt mondom, ha kérdeznek —, hogy konkrét jellegű terveink a közeljövőben nincsenek, de azt látni kell, hogy a piac borzasztóan sokat változott és változik a jövőben is. Amikor arról beszélünk, hogy az országban növekszik a termelékenység, a hatékonyság, senki ne képzelje, hogy nincsenek rossz vonzatai, hisz semmit nem adnak ingyen. Egyébként a stratégiai csoport tervet készít, hogyan nézzen ki a vállalat 2002-ben a csatlakozásra, mert ha előre figyelünk, látjuk a problémákat, akkor nem maradunk le. — Milyen fejlesztésekre lehet számítani? — A legnagyobb fejlesztés 96- ban Gyulát érte, ahol sikerült egy modem tejpor-, illetve bébi- tápszergyárat kialakítani, ami a hagyományostól egészen más egészségügyi és élettani követelményeket jelent. 1997-ben a tulajdonos nem vitt ki profitot az országból és nem is szándékozik, sőt további erőforrások áramoltak a céghez. A nagy tőke egyre inkább eszközigényes. Ha magas feldolgozottsági fokú a termék, akkor az több költség, nagyobb a technológiai időigénye. A felméréseink azt is mutatják, hogy az anyagbeszerzésben is jobb árakat, nagyobb kedvezményeket lehet elérni, ha egységesen vásárolunk. — Nagybánhegyesen egyik közismert és kedvelt csemege a Túró Rudi. Mennyire védett termék ez? — Gyakorlatilag 3 cég gyárthat Magyarországon: a Dánon, a Szabolcstej és a Zalka Tej. Néha- néha kalóz módon találkozni néhány termékkel, de jogilag nem gyártható. A termékgyártás alapvetően marketingkérdés. Budapesten van egy marketing tervező csoport, amely a Hajdútej számára dolgozott és a Milli márkanév ki- terjesztése az ő munkájukat dicséri. Ettől függetlenül marketing- és kereskedelmi támogatást kap majd a Nutríciától Nagybán- hegyes, hiszen a cégnek Budapesten, Szolnokon is van lerakata. A termékek fokozottan teret nyernek Hajdú megyében is, ami nyilvánvalóan új piacra jutási lehetőség a Zalkának. Hogyan tovább? Országunkban a tejipari kapacitások nincsenek kihasználva, a tejfogyasztás 250 liter helyett jelenleg 140 liter. Lehetőség tehát van, a termelés felfutóban, ezért hosszú távú célunk, hogy minden ember megéljen, hisz valahol minden cégnek az a szándéka, hogy vásárlóközönséget nyerjen, amely újabb piacot is jelent számára. Halasi Mária Hudák Marianna az olvasók kedvéért bemutatja a maga tervezte, készítette ruhát fotó: such tamás Legnagyobbak a piacon. A nagybánhegyesi Zalka Tej Rt. üzeméből évente közel 200 tonna Paranyica sajt kerül kereskedelmi forgalomba. A közkedvelt, kifejezetten kézi munkával készülő füstölt termék az ország szinte minden szegletébe eljut és belföldi forgalmazását tekintve a piacon vezető helyen áll fotó: kovács Erzsébet Mezőgazdaság Aggodalmak és útkeresés; ünnep előtt a dobozi Petőfi Szövetkezetben Ünnepre készül a dobozi Petőfi Szövetkezet. Az egykori Wenckheim-birtokon serénykedő 17 grófi cseléd két tehénnel és két tinóval éppen ötven esztendeje, 1948. augusztus 20-án alapította meg a szövetkezetét. Az utódok ma 2 ezer 300 hektáron termesztenek növényt, 750 kocát és szaporulatát nevelik. Két éve központi támogatással 300 kocával bővítették az állományt. A Bábolna típusú sertéstelep átélt egy árvizet, ráférne a korszerűsítés. Most kormánypénzt pályáztak meg hizlalda kialakítására. A falu különlegessége a paprika, mely ármeghatározó szerepet tölt be Budapesten, a Bosnyákon. A 284 milliós vagyonnal rendelkező szövetkezet 84 aktív dolgozója nem dicsekedhet a dobozi földdel. A Kettős-Körös árterében kötött, agyagos a talaj, amelyen sújt az aszály, és két csepp eső már belvizet okoz. Távoli tájakról jött vendégeknek mutatta be ekképp a gazdaságot Balázs Mátyás elnök a múlt héten, akihez pár nappal később visszakéredz- kedtünk. Szóval, ünnepre készülnek, mégis szomorú a csapat. Az ok egyszerű, számokra fordítva a legérthetőbb. A ’97- es évet 15 milliós hiánnyal zárták. Lépjünk vissza még egy esztendővel, úgy világosodik meg a kép igazán — ajánlja az elnök. — Láncos kombájnnal takarítottak be azon az esős őszön, 600 hektárt nem is tudtak felszántani. Aztán újra bevetették, bár jobb lett volna parlagon hagyni a földet. Többe került a megművelés, a vetés, mint amit a termés hozott. A másik gondot a nagy arányban termesztett napraforgó, a maga csekélyke eredményével jelentette. Hatszáz hektáron virított a tányéros növény, de csak öt mázsát adott húsz helyett. A kiesés megközelítette a 30 millió forintot. A végeredmény pedig azért lett csak mínusz 15 millió, mert a sertéságazat lefaragta a veszteség felét. Kérdezem vendéglátómat, akkor, amikor a megyebeli tsz- ek tavalyi összeredménye 30-40 százalékkal alatta marad az előző évinek, miként hangzik a két lábon állás teóriája a Petőfiben? Nos, az imént említett sertés ágazati szinten 20,5 milliós eredményt hozott a konyhára. Aztán nem győznek örülni annak, hogy nagyon jól, tonnánként 25 ezerért adták el a búzát október közepére. Ez a hónap egy másik ügylet miatt is nevezetes volt, 50 milliós tőkepótló hitelt vettek fel. Pénzügyi gond azonban nincs a gazdaságban. A 15 millió mínusz azért követel áldozatot: nem képződött fejlesztési alap, az idén meglehetősen fékezett beruházás várható. Számolgatunk Balázs elnökkel, hogy megtudjunk még mást is. A 2 ezer 300 hektárból kétezret művelnek, hatvanan dolgoznak rajta. Egy főre 33 hektár jut, azaz baj van az eltartóképesség körül. Sajnos — szól a sommázat — mindenütt baj van a mezőgazdaságban. Hogyne érezné meg ezt a falu, hiszen Dobozon 84 családnak nyújt — ha szerény szinten is — megélhetést a szövetkezet. A tavalyi átlagos kereset egy embernek 440 ezer forint volt évente, hónapra lebontva 37 ezer forint. Nem sok. Persze, itt is igaz a mondás: mindenki saját maga tolja a szekere rúdját. A helybéliek általában igyekeznek tartalékolni, hiszen a mezőgazdaságban bármikor jöhet szűkös esztendő. A nagy terv, a hizlaldaépítés pediglen épp’ az eltartóképesség javítását hivatott — egyebek mellett — szolgálni. Nyolc ember megélhetését biztosíthatja az új létesítmény, arról nem is beszélve, hogy a bővítéssel növekszik a tápgyártás volumene. Nincs más tehát, mint bízni a sertés- tartás jövedelmezőségében! A Petőfi Szövetkezet ma is az útkeresés izgalmas korszakát éli. Az újdonság a mák, 30 hektáron próbálkoznak vele, bár lehet, hogy nem lesz nyerő. Nem akar kelni. Csökkentették a napraforgó vetésterületét, de még mindig 400 hektáron várják a tavalyinál jóval gazdagabb termést. Búzát ezer, őszi árpát 250, kukoricát 200-250 hektáron vetettek, 60 hektáron hízik majd a cukorrépa. A szövetkezetiek látókörében 50 hektárnyi paprikapalánta áll, ez a saját szervezés. Összegezni készülünk Balázs elnökkel. A Petőfi élén 1980 óta álló vezető még mindig bízik abban, hogy a mezőgazdaság elindul felfelé. Más megközelítésben: mélyebbre már nem süllyedhet az ágazat a maga közgazdasági környezetében. A jóslatokkal szemben még tavaly is nyűt az agrárolló, ami már sokkal inkább hasonlít egy kaszához. Be kell állnia a kiszámítható piacnak a kukorica, a búza, a sertés, a baromfi, a tej, azaz a garantált és az irányáras termékek körében. Végül a remény: a kormány talán belátja, a termelői szférának állandó segítség kell ahhoz, hogy ne legyen kiszolgáltatva a multinacionális cégeknek. László Erzsébet
