Békés Megyei Hírlap, 1998. április (53. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-17 / 90. szám

Versenyképes tejipar Piaci hírek A Nutrícia Rt. megkapta a királyi csa­ládtól azt a rangot, hogy használhatja a „Rójál” nevet. (6. oldal) Mezóltovácsházán, a hetipia­con nó'tt a kereslet az étkezési (kilója 70—75 forint) és a vetöburgonya iránt. (7. oldal) Jelzáloglevelek májusban. Az Földhitel- és Jelzálogbank tevékenysége iránt rendkívül nagy az érdekló'dés: személyesen vagy telefonon ezrek tudakozódnak hitel- és egyéb ügyletek lehetőségeiről. (7. oldal) ____________A Hudák család szövőműhelyében készül terítő, szőnyeg, ruha________________ Né pművészet - unokáink is viselni fogják? A volt csorvási termelőszövet­kezeti központ bekötőútjára kanyarodom, hogy a „Hudák- birodalmat” megtaláljam. Hatalmas területen óriás mű­helyépületek, volt géppark, tároló, szárítóüzem között ke­resgélek — ma már parketta­gyártás, bútorüzem és többfé­le mesterség, kisüzem otthona ez a csorvási vállalkozók te­lephelye. Az utolsó épületegy­ség a Hudák család szövőmű­helye. Valóban családias munkahely, hat dolgozóval és a családtagok­kal. Az egyik helyiségben varró­gép fölé hajol egy asszony, tarisz­nyákat varr. A másik teremben kézi gyapjúszőnyegszövéssel foglalkozik Nagy Béláné. Min­denki „nagymamája”, Szászné, Ila néni csévéli, előkészíti az alapanyagokat. A jó néhány évti­zedes gyorsvetélő vászonszövő gépen Bertók Éva dolgozik elmé­lyültem Hudák Marianna, a csa­lád vonzó leánya kalauzol a rak­tárhelyiségben a szebbnél szebb, kézművesmunkával szőtt, termé­szetes anyagokból készült térítők, vásznak, szőnyegek és ruhák kö­zött. Az édesanya, Hudák Józsefné Julika mesél a 10. évében jubi­láló családi vállalkozásról. Nem parancsoltak rá a gyerekeikre, a 20 éves Mariannára, a 23 éves Csabára és a 26 éves Jóskára, hogy itt dolgozzanak, mégis mindnyájan a hagyományokat őrző, természetes anyagokkal dolgozó üzemhez kötődnek. Ki ne maradjon az édesapa, aki fia­tal rokkantnyugdíjasként segít, és a nagyi odahaza, aki a mun­kához erőt adó étket főzi. — Nem tudtam én a munka- nélküliséget elfogadni, így ami­kor megszűnt a munkahelyünk, a férjemmel együtt döntöttünk 1989 őszén, hogy saját kisüze­met alapítunk — emlékezik Hudákné. (Folytatás a 6. oldalon) Veres Lajosné kéziszövéssel alkotja a tetszetős munkákat FOTÓ: SUCH TAMÁS Hírháttér Főszerepben a minőség Az idén harmadik alkalommal jelent meg a Nemzeti minősé­gi díjról szóló pályázati felhí­vás. Az ipari miniszter által 1996-ban alapított díj a legma­gasabb minőségi követelmé­nyek meghonosítását és érvé­nyesítését célozza. Mit ért el ezen a téren a magyar gazda­ság, s változnak-e az idei pá­lyázat feltételei? — kérdeztük az Ipari, Kereskedelmi és Ide­genforgalmi Minisztérium ta­nácsosától, Kálmán Alberttól. — A vállalkozások üzletpo­litikájában egyre nagyobb sze­repet és hangsúlyt kapnak a minőségi követelmények — hangzott a válasz. — Egyebek közt ennek köszönhetően jött létre a Nemzeti Minőségi Klub is, amelyben már maga a tag­ság is komoly rangot jelent. Lendületesen nőtt tavaly az ISO 9001—9002 minőségta­núsítványt szerzett vállalkozá­sok és intézmények száma, amely mára elérte az 1200-at. Érdekesség, hogy közöttük szép számmal vannak már kór­házak és rendelőintézetek is. De ami ennél talán fontosabb: a kelet-közép-európai régió­ban Magyarország abszolút el­ső a minőségtanúsítványok te­kintetében. A felmérések sze­rint egyébként az idén elsősor­ban az ipari és kereskedelmi szolgáltatók figyelme fordul az ISO-tanúsítványok felé. Az ipari tárca tavaly 1,2 milliárd forintot fordított az ISO-pályázatok támogatására, ez évben azonban ennek az összegnek csak az egyharmada áll rendelkezésre. Feltételez­zük viszont, hogy a többi érin­tett tárca növelni fogja a támo­gatásra fordítható összeget — mondta a tanácsos. Az idei Nemzeti minőségi díj pályázata kiegészült né­hány új elemmel. Egyrészt a pályázóknak április 30-ig előre jelezniük kell részvételi szán­dékukat, s ennek megfelelően az Ipari és Kereskedelmi Mi­nőségfejlesztési Központ egy­napos, kedvezményes költség- térítéses felkészítést tart szá­mukra igény szerint (időpont­jai: április 23., május 7., 14.). A pályázat önértékelésen alapul, majd a szakértők hely­színi szemlét tartanak és el­mondják a pályázóknak, hogy szerintük melyek az adott cég erős oldalai és melyek a fej­lesztésre szoruló területei. Az értékelés szempontjai között figyelembe veszik a vállalat­nak a vevővel kapcsolatos ma­gatartását, a fejlesztés folya­matosságát, illetve azt, mennyire vonják be a dolgozó­kat a fejlesztésekbe. Gyakorla­tilag megvizsgálják a minőség garanciájának teljes rendsze­rét. A pályázatokat június 5-ig kell benyújtani, az eljárási költség 100-200 ezer forint (plusz áfa). Csernyánszki Judit Ujhelyiné Mojzsis Anna Mezőberényben született. Általános iskolai tanulmányait szülővárosában végezte, majd a szintén helyi Petőfi Sándor Gimnáziumban érettségizett A Budapes­ti Külkereskedelmi Főiskolán 1979-ben szerzett diplomát Ezt követően a Békéscsabai Mezőgép Vállalatnál helyezkedett el. A gyes ideje alatt elvégezte a főiskola üzletkötői szakát, illetve az árképzési szaktanfolyamot. Körösladányban 1989-ben kezdett dolgozni, a Metakémiánál. 1997. július elseje óta a Henkel-Magyarország Kft. Körösladányi Gyárának vezetője. Két fiúgyermek édesanyja. Férje Békéscsabán, egy építőipari kft-nél tevékenykedik. VEZÉRÁLLÁSBAN —A körösladányi gyár hogyan illeszkedik a komoly tradíciók­kal rendelkező Henkelbe? — Gyárunk a Henkel- Ausztria csoport egyik termelő üzeme. Magyarországon a ter­melés szakterületekre speciali­zálódott. Mi folyékony vegy­ipari háztartási tisztítószereket gyártunk. — A Körösladányban meg­termelt tisztítószereket hol ér­tékesítik? — Termékeink közel fele exportra kerül. Főleg Ausztriá­ba, Csehországba, Szlovákiá­ba, Szlovéniába, Romániába, Oroszországba és Lengyelor­szágba szállítunk. A legtávo­labb pedig Japánba jutnak el tisztítószereink. — Hány dolgozót foglalkoztat a körösladányi gyár? — Állandó jelleggel 223-an dolgoznak a ladányi gyárban. De ez a létszám egyes termelési csúcsokban tovább gyarap­szik. Ilyenkor úgynevezett leasinglétszámot foglalkoztatunk. Ezek az idény jellegű munkák általában ősszel és kora ta­vasszal vannak, s olyankor gyárunkban 300-an is dolgoznak. — Milyen a vezetői stílusa? Támaszkodik-e közvetlen kollé­gáinak véleményére, bevonja-e őket a fontos döntésekbe? — Nem az a típusú ember vagyok, aki egyszemélyes veze­tőnek tekinti magát. Nagyon sok jó kolléga vesz körül, akik szakmailag kiválóan dolgoznak. Nekem elsősorban az a fel­adatom, hogy az ő munkájukat összehangoljam a helyes célok irányában történő megvalósulásban. — Az ön szemében milyen az ideális dolgozó? — Az ideális dolgozó azonosul a közös célokkal. Nem vár­ja meg, hogy minden feladatot pontosan elmagyarázzanak ne­ki. Nem egy végrehajtó típus, hanem megfelelő kreativitással rendelkezik, és igazi csapatjátékos. — Mindig hasonló pályát képzelt el maga számára, vagy gyerekkorában más szeretett volna lenni? — Gyermekkoromban nem gondoltam volna, hogy valaha ilyen területen fogok dolgozni. Akkor úgy terveztem, hogy pe­dagógus képzettséget szerzek majd. Most viszont, hogy ebbe a pozícióba kerültem, néha úgy érzem, pedagógus lettem, csak nem egy iskola a munkahelyem. Itt is emberekkel bánok, s kö­zösen kell elérnünk a legjobb eredményeket. —Az utóbbi időben tud-e elegendő időt tölteni családjával, van-e egyáltalán szabadideje? — Szabadidőm nagyon kevés van, s azt a családommal és a baráti társasággal töltöm. Ha pedig egyedül vagyok, akkor ze­nét hallgatok. Lehetőségeim határán belül megpróbálok a leg­többet nyújtani a családnak. Azt az időt pedig, amit nem tudok megadni, szeretettel, példamutatással igyekszek kompenzálni. Tapasztalatból tudom, hogy egy nőnek nagyon nehéz a család­ját és a hivatását összeegyeztetni. — Mit szokott olvasni? — Általában a napi sajtót. A szépirodalmat pedig gyermek­korom óta szeretem, ugyanis egykor irodalomtanár szerettem volna lenni. A könyvek mindig pihentetően hatnak rám. — Szokott-e főzni, és mi a család kedvenc étele? — Nagyon szeretek főzni, ám sajnos erre csak a hétvégeken jut időm. A család nagyon szereti a magyaros ételeket, de most a gombás göngyölt pulykamell a kedvencünk. — Van-e olyan vágya, amely még nem teljesült, s amelyet még mindenképp el szeretne érni az életben? — Tulajdonképpen elégedett vagyok azzal, amit eddig elér­tem. Ez egyfajta kiegyensúlyozottságot is ad. A távlati célom ennek az állapotnak a stabilizálása. Szeretném, ha a családnak, a gyermekeknek mindig megfelelő hátteret tudnék nyújtani, és ez a ladányi gyár is mindig ilyen sikeres lenne. S számomra az is nagyon fontos, hogy a gyárban a dolgozók jól érezzék ma­gukat. Magyari Barna

Next

/
Thumbnails
Contents