Békés Megyei Hírlap, 1998. április (53. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-10 / 85. szám
A KENGURUFARM „Ha a britek betelepítették a juhokat Ausztráliába, miért ne hozhatnám Európába a kengurukat?” (6. oldal) ÁFA-VISSZAIGÉNYLÉS BÉKÉSBEN Az elmúlt évek tendenciáit követve ebben az évben is tovább nőtt az export részaránya, ami a rendkívül dinamikus növekedés eredménye. (6-7. oldal) Piaci hírek Nemcsak a tojás, hanem a süteményekbe való sem fogyott úgy, mint hajdan a szeghalmi piacon. (7. oldal) _________________________Tőzsdére készül a Csabai Konzervgyár Rt.__________________________ Ö SSZEOMLÁS UTÁN SIKERTÖRTÉNET Ontja a száraztésztát az elektromos vezérlésű aprótésztagyártó gépsor FOTÓ: SUCH TAMÁS Eredményességét tekintve a Csabai Konzervgyár Rt ma feltehetően Magyarország legsikeresebb konzervgyára. A történet a ’60-as évek elején kezdődött, amikoris a magyar konzervipar fejlesztésének egyik állomása a békéscsabai, befejezése pedig — 1970-ben — a debreceni konzervgyár felépítése volt. Hatalmas, és biztos piaca a Szovjetunióval kötött, államközi egyezménnyel megalapozott, hosszú távú megállapodásra épült. Előbb tröszti formában működött a magyar konzervipar, majd 1982-től önállóvá váltak a gyárak, aminek esetünkben azért van jelentősége, mert a tröszti rendszerben éppen 1982-ben következhetett volna a csabai gyár felújítása. A friss önállóság sorsdöntő kérdéssel érkezett: felújítás saját hitelforrásokból, avagy vegetálás következzen a harmadik legnagyobb magyar konzervgyárban? — Intenzív fejlesztésbe kezdtünk, beruházási hitelt vettünk fel, nyugati technológiát, berendezéseket lízingeltünk — folytatja a történetet dr. Ancsin György, a Csabai Konzervgyár Rt. vezérigazgatója, akivel a tegnap Budapesten megtartott mérlegjóváhagyó igazgatótanács-ülés apropóján ültünk le beszélgetni. — Beruházásainknak köszönhetően már akkor piacképes, minőségi árut produkált a gyár. A bajok a ’90-es évek elején jelentkeztek, amikor érezhetően megroppantak az államközi szerződések, piacának 75 százalékát elvesztette a cég, a terhek viszont változatlanul ránehezedtek. A következmények: 1992 márciusában csődeljárás, októberben felszámolás — ekkor került a vállalat élére Ancsin György —, és azonnal megkezdték a meglévő készletek továbbfeldolgozását, növelték a termelést, s kezdtek kikapaszkodni a gödörből. 1994 végére már a felszámolás költségeivel megtisztított vállalati eredmény 200 milliót tett ki. — Minek köszönhették a talpraállást? (Folytatás a 6. oldalon) Hírháttér Szépül a (gazdasági) leányzó A hazai cégvezetők kedvezőbbnek ítélik meg a saját vállalkozásuk, illetve a magyar gazdaság idei helyzetét, mint a múlt évben. Ez derül ki a GKl Gazdaságkutató Rt. minap közzétett felméréséből, amelynek során 664 vállalat vezető szakembereinek véleményét kérték ki. A vizsgálatot a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara és a Magyar Munkaadói Szövetség megbízásából készítette a kutatóintézet. Vértes András, a GKl elnök-vezérigazgatója elmondta, hogy a vállalati vezetők a magyar gazdaság helyzetét még mindig kedvezőbbnek találják, mint a sajátjukat. A válaszadók az értékesítés 3-4 százalékos bővülésével számolnak. Ennél nagyobb növekedési ütemet az ipari és az építőipari vállalatok valószínűsítettek. A többségi külföldi tulajdonban levő cégek belföldön 7 százalékos, exportban 15 százalékos növekedéssel számolnak. Az állami többségű vállalatok azonban mindkét viszonylatban mindössze 1-2 százalékos teljesítménynövekedést valószínűsítenek. A fejlődés korlátaként elsősorban a belföldi kereslet- hiányt, a tőkehiányt és a tisztességtelen versenyt említették a válaszolók. Az idei évre a bruttó kereset 15-16 százalékos növekedését jelzik a vállalatok, és 15,6 százalékos fogyasztói árszínvonal-növekedést valószínűsítenek. Hosszú évek óta először fordul azonban elő, hogy az üzleti szféra nem számol létszámcsökkenéssel. A helyzetük javulásához szükséges intézkedések között továbbra is a tb-járulékok és az adóterhek csökkentését tartják a legfontosabbnak, de előkelő helyen áll a gazdasági bűnözés elleni törvények meghozatalának, érvényesítésének igénye is. Orbán István, a Magyar Munkaadói Szövetség elnöke a széles körű vizsgálat egyik legkedvezőbb tapasztalataként említette, hogy a cégek az észak-magyarországi régióban is érzékelhető gazdasági fejlődést tartanak valószínűnek. Koncz Imre 1960. március 7-én született Mezőkövesden. A helyi I. István Gimnáziumban érettségizett, majd 1984-ben a miskolci egyetemen szerzett bányamérnöki diplomát. Még abban az évben az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt orosházi üzemében helyezkedett el. Onnan 1986 szeptemberében Füzesgyarmatra került, az akkor induló beruházáshoz. Három éve a Mól Rt. Hajdúszoboszlói Bányászati Üzeme Füzesgyarmati Termelési Üzemének vezetője. Nős, két lánygyermek édesapja. VEZÉRÁLLÁSBAN — A füzesgyarmati termelési üzem hogyan illeszkedik a Mól Rt.-be? — A Mól Rt.-n belül két üzletcsoport van. Mi az úgynevezett upstream (hazai termelési, tárolási üzletág) csoporthoz tartozunk. A hajdúszoboszlói bányászati üzem részeként kőolaj- és földgáztermeléssel foglalkozunk. —Az önök üzeme által kitermelt természeti kincs hová kerül? — A kőolajat Százhalombattára szállítjuk, ott a feldolgozás során benzint, gázolajat és egyéb anyagokat állítanak elő belőle. Ä földgáz három helyen — Hajdúszoboszlónál, Algyőnél, Méhkeréknél — bekerül az országos rendszerbe. — Hány dolgozót foglalkoztat ma a füzesgyarmati bányaüzem? — Füzesgyarmaton, Dévaványán, Méhkeréken, Komá- diban és Mezősason van gyűjtőállomásunk. Ezeken a telepeken ma a termelésben összesen 143 ember dolgozik, de a létszám a modernizáció eredményeként folyamatosan csökken. — Milyen a vezetői stílusa? Támaszkodik-e közvetlen kollégáinak véleményére, bevonja-e őket a fontos döntésekbe? — Az üzemünkhöz tartozó terület túl nagy ahhoz, hogy azt egy ember minden vonatkozásban átlássa. Ezért a fontos döntések meghozatalánál lényeges a közvetlen beosztottak véleménye. Hatékony eredményeket a felkészült kollégák bevonásával, közösen tudunk elérni. Nekem leginkább azokkal a kérdésekkel kell foglalkoznom, amelyek az üzem egészét érintik. Például költségek, bevételek és maga a termelés alakulása. — Mindig hasonló pályát képzelt el maga számára, vagy gyerekkorában más szeretett volna lenni? — Általános iskolásként azt terveztem, hogy tévészerelő leszek. Ez talán azért volt így, mert Magyarországon akkor kezdtek tömegesen megjelenni a tévékészülékek, így az a szakma hirtelen középpontba került. Gimnazista koromban viszont már megfontoltabban választottam: akkor döntöttem el, hogy bányamérnök leszek. — Az utóbbi időben tud-e elegendő időt tölteni családjával vagy munkaköre teljesen leköti? — Talán több időt is tölthetnék a családdal. De azért szerencsére minden évben a három hét közös nyaralás belefér az időmbe. Év közben viszont szinte csak a hétvégeken tudok hosszabb ideig a családdal lenni. Ilyenkor gyakran elmegyünk egy-egy rövid kirándulásra vagy közös főzéseket (például bográcsos) rendezünk. Sőt, ha tehetem, még az otthoni takarításba is „beszállok”. — Mivel tölti szabadidejét? — Kevés szabadidőm jelentős részét tanulással töltöm, ugyanis a Budapesti Műszaki Egyetemen most szerzem második diplomámat. A megmaradt időben focizok, olvasok és sakkozok. — Mit szokott olvasni? — Több újságot napi rendszerességgel áttekintek. Az irodalmi alkotások közül pedig Remarque, Graham Greene, Moldova György és Hernádi Gyula műveit veszem legszívesebben a kezembe. — Milyen öltözékben érzi jó! magát? — Igazán a lezser, sportos öltözéket kedvelem, de igyekszem mindig az alkalomhoz öltözni. Munkámból eredően gyakran kell öltönyben, nyakkendőben megjelennem. Ez ma már nem zavar, de fiatal koromban furcsának találtam az öltönyt. — Mennyit autózik havonta, s hova utazik leggyakrabban? — Mivel szeretek vezetni, mindenüvé kizárólag személyautóval utazom. Havonta 3-4 ezer kilométert autózom, s a legtöbbször Hajdúszoboszló vagy Szolnok az úticélom. Magvari Barna
