Békés Megyei Hírlap, 1998. március (53. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-28-29 / 74. szám
Különös idegen — Szarvason Az orosz pszichoforradalom Bálint Péter író és tanár. 1990-ben megjelent Örvény és Fúga című regényével elnyerte a legjobb első kötetes író díját. Két esszékötetet publikált, közülük a második, a Noteszlapok című, a Párizsban, Belgiumban és Svájcban ösztöndíjasként szerzett élményeiből táplálkozik. Tizenhárom esztendő után tavaly decemberben vett búcsút a debreceni gimnáziumi katedrától, s ’98. január elseje óta Szarvason, a Körös Főiskola magyar tanszékének vezetője. (8. oldal) Bár a kommunista diktatúra ideje alatt világnézeti okokból nem volt túl szerencsés dolog parapszichológiával foglalkozni a nyilvánosság előtt, a háttérben azonban a hidegháború évei alatt a Szovjetunió jutott a legelőbbre a paranormális tevékenységek kutatásában. Tették mindezt azért, mert úgy gondolták, hogy ha a titkot meg tudják fejteni, olyan eszköz kerül a kezükbe, aminek hatását az atombombáéhoz tudnánk csak hasonlítani. (9. oldal) 1998. március 28-29., szombat-vasárnap Bármennyire rafinált egy gyilkos, követ el hibát, vagy ha nem, az indíték, a végrehajtás módja és logikája elvezet hozzá FEB-FOTÓ Rendőrkézre került a bolti sorozat- gyilkos. De hogyan? A nyomozás kezdeti szakaszában csupán egyetlen ember tudta, milyen nyomon érdemes elindulni. Ismerte ugyanis a tettes lelki „ujjlenyomatát”, azaz a jellemét. Ettől kezdve csak idő — szerencsére rövid idő — kérdése volt, mikor kapják el. Dr. Fülöp Gyulának, a Kriminalisztikai Azonosító Szolgálat munkatársának a szakterülete a profilalkotás: a tettes személyiségének megrajzolása. A férfi, aki tudta, milyen a sorozatgyilkos — Ha valaki látta A bárányok hallgatnak című filmet, van fogalma arról, hogyan áll össze a gyilkos jellemrajza. A különbség a film és az élet között csak az, hogy a filmben csupán nyolc konkrétum hangzik el a tettes jelleméről, addig én 20—25 nélkülözhetetlen jellemvonást ismertem a bolti sorozat- gyilkosról. 1512 megtörtént gyilkosság adatai alapján rajzoltam meg a tettes jellemrajzát. — Milyen adatokból vonta le azokat a következtetéseket, amelyek alapján elindulhatott a nyomozás? — A profilalkotás nem varázslat. Nem vagyok médium sem. A logika, az emberismeret, de legfőképp a gyilkosságok mechanizmusának ismerete által pontos képet tudok nyerni az elkövetőről. Az elkövetés módja, feltételezett indítéka, a helyszín kiválasztása mind olyan apróság, amely alapvetően meghatározza, milyen ember lehet a gyilkos. Február tizedikén, hat nappal az utolsó támadás után elkészültem a profillal. — Mire jó a profdalkotás? Mennyiben segíti a nyomozást, a tettes kézrekerítését? — Ha nem számítunk a véletlenre, akkor a profdalkotás az egyetlen módszer, amivel addig lehet szűkíteni a gyanúsítottak körét, amíg végül az igazi gyilkos fönnakad a rostán. Következtetni lehet, milyen a külseje, hány éves, milyen a képzettsége, a vagyoni helyzete, a családi állapota. Határozottan tudtam, milyen a természete, miért öl, milyennek látják a szomszédai, és milyen valójában. Sőt, a profdalkotás még arról is ad információt, merre lakik, volt-e büntetve, állt-e kábítószer vagy alkohol hatása alatt, mi motiválja, beszélt-e valakinek a bűncselekményről. Tudtam, hogyan választja ki'a helyszínt, milyen a társadalmi helyzete. Bármennyire rafinált egy gyilkos, követ el hibát, vagy ha nem, az indíték, a végrehajtás módja és logikája elvezet hozzá. Ez a sors várt a bolti sorozat- gyilkosra is. — Ez túlzottan magabiztosnak tűnik. Ebben az esetben mennyiben egyezett az ön által megrajzolt profil és a valóság? — Nem akarok szerénytelennek tűnni, de a valóság engem igazolt. Szinte az összes nem külső tulajdonságát „ismertem”. A feltételezéseim pontosabbak voltak, mint az FBI két sokat próbált nyomozójáé. — Mely kérdésekben tért el az FBI álláspontja? — A különbség oka abban rejlett, hogy Amerikában más miatt ölnek az emberek. Mások a gyilkosok, mások az áldozatok, más a kultúra. A két különleges ügynök 35 és 45 év közötti- nek saccolta, én 21 és 30 közöttinek. Szerintük csak egy súlyosan kábítószerfüggő egyén képes ilyen kevés pénzért ölni, szerintem azonban semmilyen anyag: drog vagy alkohol nem játszott szerepet a döntésében. Véleményünk ugyancsak eltért az iskolai végzettséget illetően. — Nem is az érdekes, miben különbözött, hanem, hogy mennyi mindenben egyezett a két profil. — Egyetértettünk abban, hogy gátlástalan, profi gyilkos. Az illető férfi, a pénzért és nem a gyilkosság „öröméért” öl. Nem beszélt az áldozattal, jól ismerte a helyszínt, tettéről nem szólt senkinek, társa nem volt. Logikus gondolkodású, alapos, pontos és fegyelmezett. Szenvedély és lelki- ismeret-furdalás nélkül gyilkol. A támadáskor nem visel maszkot vagy ál- szőrzetet. Nem hagy tanút, mindenkit megöl, aki felismerhetné. — Miért éppen ilyen kis üzletekbe ment pénzért? Hiszen egy járókelőinél is több pénz van, mint amennyit az első két helyen talált? Ráadásul értéktárgyat sem vitt magával. Milyen ember E. Nándor? — Pszichiátriai vizsgálata nem rám tartozik. Milan katonatiszt, aki a hazája iránti hűségből végiggyilkolta a délszláv háborút. A lelke eltorzult, nem tudott alkalmazkodni a békéhez. Aszerint az értékrend szerint élt, amit a háborúban megszokott: megölt mindenkit, aki veszélyes lehetett, elvette, amit akart, az emberélet nem képviselt értéket a számára. Biztos vagyok benne, hogy nem hagyta volna abba a gyilkosságsorozatot. Ami a kis üzleteket illeti: biztosra ment. Egy benzinkútnál van kamera, van forgalom. A nyílt utcán bárki megláthatja, a kiszemelt áldozatnak sok választása lehet, de a boltban nincs hová futni. Bement, köszönt, hogy ne keltsen feltűnést, majd lőtt, kinyitotta a pénztárgépet és távozott. Még arra sem vette a fáradságot, hogy az áldozat zsebét vagy táskáját átkutassa. Több pénzt talált volna ott, de nem vesztegette az időt, nem kutakodott a fiókban. Nem ezért ment be. Neki a pénztárgépben lévő összeg kellett. — Nem lett volna esélyük az áldozatoknak, ha mindenbe beleegyeznek, és átadják a pénzt? — Nem kérte. Talán még megijedni sem volt idejük. Hiába rimánkodtak volna, a tettes előre lejátszotta az agyában, mi fog történni, és a véletlennek szemernyi esélyt sem adott. — Az ügy felderítéséhez a szerencse is jócskán hozzájárult. Honnan tudja, hogy a módszer e nélkül is működik? — Amikor dolgozni kezdtem, „vizsgát” kellett tennem. Megkaptam több, már földerített ügy aktáit. A rendelkezésemre bocsátottak minden adatot a gyilkosság módjáról, a helyszínről, az áldozatról, a sérüléseiről. Csak az volt titok, ki követte el. Minden esetben szinte százszázalékos pontossággal meg tudtam mondani, milyen a tettes, és hogy merre keressék. Az egyik esetben csak az elkövető testmagasságát illetően tévedtem néhány centimétert. Minden más ráil- lett. Amint már említettem, a profilalkotás nem boszorkányság, csak tudni kell, mire figyeljen az ember. Sok rendőr hitetlenkedett, amikor alig fél évvel ezelőtt elkezdtem foglalkozni ezzel a nálunk még új nyomozási módszerrel. Azóta meggyőztem őket, mert egyedi gyilkosságnál szintén jól használható. A gyilkos eszköz ugyanis temérdek fontos információt elárul az elkövetőről. Használata pedig még többet. A szúrt seb esetében szinte mindent megtudok, ami érdekel. Mintha csak ott lettem volna, amikor történt. — Miért fontos, hogy a módszer elfogadott rendszer legyen? — A sorozatgyilkosság csak a nagy országokban gyakori. Ott el lehet menekülni másik államba, tartományba. Nálunk más a helyzet, de így is több mint háromszáz gyilkosság történik évente. Ez nem kevés, ráadásul megnőtt a kábítószer megszerzésével kapcsolatba hozható gyilkossági ügyek száma. Botor dolog lenne figyelmen kívül hagyni annak lehetőségét, hogy a szám tovább növekedhet. Remélem, nem fog, de nem akarom, hogy fölkészületlenül érjen. Sz. L. B.
