Békés Megyei Hírlap, 1998. március (53. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-27 / 73. szám
1998. március 27., péntek Heti gazdaság 9 __________Kertünk — portánk — gazdaságunk__________ A BURGONYA TERMESZTÉSE Kedvelt élelmiszer-alapanyag és fontos népélelmezési cikk az egész világon a burgonya. A „krumpliból’' számos étel készül hazánkban is. Előnyös tulajdonsága, hogy sokáig és jól tárolható, így nem tartozik az idényzöldségek közé. Olcsó kalória- és fontos mindennapi C- vitaminforrás: a szedésre érett gumók 80—100 mg-ot tartalmaznak. Nyersen fogyasztva is igen egészséges. Az eleinte dísznövényként nevelt növény hamar közkedvelt lett, és az 1800-as évek elején már az egész országban termesztették. A növény Dél-Amerikában őshonos, német közvetítéssel került hozzánk. Optimális hőigénye 19 °C, a gumók viszonylag tűrik a hideget, hajtásrendszere 0 °C-on és mínusz 1 °C- on elfagy. Fényviszonyaink márciustól októberig kielégí- tőek számára. Vízigényét tekintve a paprika és a paradicsom között foglal helyet. Öntözés nélkül is termeszthető, de öntözéssel bővebb és gazdagabb termés várható. Meghálálja a tápanyagban gazdag talajt, káliumból a kénsavas káli előnyösebb számára. A növény a klórra érzékeny, ezt az öntözővíz minőségénél is figyelembe kell venni. Ajánlatos, ha az ültetésnél figyelembe vesszük, hogy önmaga után ugyanarra a területre 3—4 év múlva kerülhet. A gumók előcsíráztatása esetén 1—2 héttel korábban szedhető. A gumók kiültetése akkor ajánlatos, ha a talaj hőmérséklete 6 °C fölé emelkedett. Ennek ideje térségünkben március második felében—április elején van. A gumókat fészekbe vagy barázdákba ültethetjük. Ajánlott sortávolság 70 cm, tőtávolság 25—35 cm, az ültetés mélysége 10—15 cm. A gumók 2—3 hét alatt kikelnek, az első töltögetés ideje 12—15 cm-es szármagasságnál végezhető. Az első öntözést bimbóképződést megelőzően érdemes adni, később a virágzás befejezése után a gumófejlődés elősegítésére ajánlatos biztosítani. A burgonyabogár ellen BANCOL, Safidon, burgonyavész esetén Sandofan 0,3%-os oldata véd a kórokozók ellen. Figyeljük a növényvédelmi előrejelzéseket is. Tusjak Jánosné A Magyar Méhész Egyesület Csanádi szervezete 1997 decemberében alakult meg Battonyán. A József Attila Művelődési Központban működő regionális szervezet jelenleg 15 tagot számlál. A tagság Ambrózfalváról, Tótkomlósról, Mezőkovácsházáról, Mezőhegyesről és Battonyáról verbuválódott. — Rögtön a megalakulás után indítottunk egy öthetes alapfokú méhésztanfolyamot 14-15 érdeklődőnek — mondja Pasek Tamás elnök. — Az előadásokat hárman tartottuk: dr. Garzó Péter, Veres Zoltán és jómagam. A tanfolyam nem adott képesítést, ellenben a hallgatóság megismerkedhetett a méhészet alapfogalmaival, megtudhatta, mire számíthat és milyen problémákkal találja magát szemben egy kezdő méhész. Örömünkre szolgál, hogy a hallgatók közül ketten beléptek az egyesületbe. — Többre számítottak? — Lévén szó kis méhészekről, elégedettek vagyunk. Az éves tagdíj 1000 Ft, a terméktanácsba való belépésért további 500 Ft-ot kell fizetni. Két-három családos, ráadásul teljesen kezdő méhészek esetében ez a tagdíj meglehetősen magas. Én javasoltam, hogy várjanak egy évet, szaporítsák föl az állományt, s csak akkor lépjenek be, ha megszeretik a szakmát, és látnak benne fantáziát. —Akkor már érdemes belépni? — Feltétlenül. A terméktanács családonként 800 Ft gyógyszertámogatásban részesíti a méhészeket, az egyesület pedig szakmai szempontból segíti a munkánkat. Az ősszel térítéses szakmunkástanfolyamot szeretnénk indítani itt, a battonyai művelődési központban. Csak a záróvizsgára kellene felutazni Gödöllőre, az egyetem állattenyésztési tanszékére. A tananyagot természetesen az egyesület bocsátja a rendelkezésünkre. Ezenkívül miért érdemes egyesületi tagnak lenni? A számtalan előny közül hadd említsem meg az egyesület és a Garancia Biztosító megállapodását, amely lehetővé teszi, hogy méhészeink „E” rendszámot váltsanak a méhcsaládok vándoroltatásához használt gépjárművekre. A magam részéről azt is lényegesnek tartom, hogy minden tagunk eljárhat ide a klubba, ahol csak a szakmáról, csak az aktuális tennivalókról beszélgetünk. Sajnos most egyik témánk a 30-35 százalékos méhcsalád-elhullás. Ez — országos szinten — majd a megporzásban fog gondokat okozni. Visszatérve a kérdésére: az egyesületi tagok számának gyarapodása hozzájárulhat a méhészeti kultúra fejlődéséhez, végső soron a hazai mézfogyasztás növekedéséhez. Ahhoz képest, hogy Magyarországon 16 fajta mézet állítunk elő, s hogy az akácmézünk világelső, a 40 dkg-os éves mézfogyasztásunkkal egyáltalán nem dicsekedhetünk — mondta Pasek Tamás. M. Gy. Az idén várhatóan megnő a fogyasztói kereslet, ami a piacbővülés szempontjából jó hír a hazai cégeknek. A reáljövedelmek növekedni fognak, a tőzsdei kilátások is kedvezőek. A középlejáratú állampapírok jelentős hozammal biztatnak, érdemes tehát megtakarítani is — foglalta össze a GKI Gazdaságkutató Rt. idei prognózisát Vértes András elnökvezérigazgató. A bizonytalanabb világgazdasági helyzet (délkelet-ázsiai válság) feltételezésével készítette el idei előrejelzését a GKI Rt. A magyarországi infláció valószínűleg a legmagasabb lesz a térségben, de a működő tőke beáramlása tekintetében tartjuk kedvező pozíciónkat. A lakosság bizalmi indexe most érte el az eddigi legmagasabb, az 1994-es tavaszi szintet, ami jelzi: a reáljövedelmek növekedésének hatására egyre többen bíznak élethelyzetük javulásában. Az üzleti szféra is egyre optimistább, a megkérdezett 660 cég 70 százaléka gondolja úgy, hogy a nemzetgazdaság javulni fog, 56 százalékuk pedig saját helyzetének jobbulására számít, ám nem hisz a pénz- és tőkepiacban, az infláció és a kamatok jelentős mérséklődésében. A GKI az inflációt 15,2 százalékra taksálja, ami 1-1,5 százalék- ponttal magasabb a kormány előrejelzésénél. A cégek és a bankok is inkább 15-16 százalékos inflációval számolnak az idén. Cs. J. Madárismertető sorozat — a seregély Fontoskodva” sétál Lassan, a hideghullámok ellenére megérkezik a 'tavasz. Jelzi ezt az is, hogy mind gyakrabban hangzik fel madárének a kertekben. Már hallhatjuk a — korábban ismertetett — feketerigót, és mellette a seregély jellegzetes pattogó- kattogó, nyávogó és más madarak énekét mesterien utánozó trilláit. Ilyenkor a hang irányát követve a hímet láthatjuk, mely egy fa csúcsán, háztetőn vagy antennán ül és néha csapkod is a szárnyaival, nyo- matékosítva „mondanivaló ját”. Messziről néz^ ve talán hasonlónak tűnhet a már említett feketerigóhoz, főleg mi kor a fűben, avarban keresgéli táplálékát, de a seregély farka rövidebb, tollai a napsütésben fémesen (bíborosán, zöldesen) csillognak. A mozgásuk is eltér: a rigók ugrálva haladnak, a Ezekre a finom falatokra még várnunk kell — előbb még el kell ültetni az újburgonyának valót Szakmunkásvizsga méhészeknek? seregélyek „fontoskodva” sétálnak a földön. Fák odvaiban költ, általában 4—5 fiókát nevel. Szívesen elfogadja a kihelyezett mesterséges fészeko- dukat is. Sokan nem szeretnék őket a kertjükben látni egy téves nézet miatt, miszerint megdézsmálják az őszi gyümölcs- és szőlőtermést. De ha valaki megfigyeli, költés közben mennyi bogarat, sáskát és egyéb rovarkártevőt” hord fiókáinak, valószínűleg megváltozik a véleménye. Az őszi termést pedig — ezt gyűrűzések bizonyították — a hazánkon keresztülvonuló, északi csapatok dézsmálják meg. Ősszel tollru- _ fiájukon szembetűnő a sűrű fehér pettyezés, nagy csapatokban járnak és egy-egy nagyobb fán töltik az éjszakákat, ahol estig énekelnek, „hangicsálnak”. Piaci hírek — Szeghalom Ötszáz forint a gyökér A szeghalmi piacon tegnap kora reggel még nem volt nagy forgalom. Az árusok elmondták: így hónap vége felé már kiürülnek a családok pénztárcái. Ezekben a napokban jövedelem csak a nyugdíjakból származik. A nyugdíjasok többségének pedig van kertje, így ők általában nem a piacról szerzik be a konyhai alapanyagokat. A tejtermékeket árusítók viszont most sem voltak elégedetlenek. A törzsvásárlók túróért, tejfölért rendszeresen kijárnak a piacra, hisz ott ezek a termékek lényegesen olcsóbbak, mint a boltban. Egy kiló szárazbab 300- 320 forintba, ugyanennyi szeges borsó 400 forintba került. A burgonyát 50, a vöröshagymát 120-150, a dug- hagymát 300, a fokhagymát 350 forintos kilónkénti áron mérték. A káposzta kilójáért 60, a kelkáposztáért 100 forintot kértek. A dióbéltől 800-1000 forint közti áron vált volna meg termelője, de mint az árusok megjegyezték, ennek eztán, húsvét közeledtével lesz nagyobb piaca. Egy tojásért 10 forintot kellett fizetni. Fél liter tejfölt 160 forintért, fél kiló túrót 200 forintért lehetett venni. Az erős paprikák darabja 30- 40 forint volt. Egy csomag retek 40 forintba került. A sárgarépa kilóját 150, a petrezselyemgyökérét 500 forintért kínálták. Az almát 70-80 forintos kilónkénti áron mérték. Magyari Barna A Budapesti Árutőzsde hírei A keddi tőzsdenapon a takarmánykukorica, étkezési búza, Euro- búza árai az összes nyitott határidőkben kis mértékben emelkedtek. Árpába és napraforgóba passzív volt a piac. A vágósertés mind a két minőségében a közeli határidőkben 4 Ft-ot, a távolabbi határidőkben 1—2 Ft-ot estek az árak. Az azonnali piacon a takarmány- búzáért 11 900 Ft-ot kértek és 12 500 Ft-on adták volna. Bővebben az Interneten: http.// www.szikszi.hu/~ballai Hó Elszámoló ár Vételi Eladási Üzletkötés ajánlati ársáv Kukorica Ft/t Május 16020 15 620-16 020 16 300-16 420 — Július Étkezési búza Ft/t 16960 16 800-16 860 17 000-17 360 — Május 23 800 23 400—23 500 23 950-24 200 — Augusztus Euro-búza Ft/t 23 650 23 050—23 650 23 650-24 000 23 650 Augusztus 21 800 21 300-21 800 21 800-22 000 21800 Takarmányárpa Ft/t Július Napraforgó Ft/t 15 500 15 100 Október 55 800 55 400—55 810 55 900-56 200 — EUROP vágósertés I., Ft/kg Április 268 — 268—272 — EUROP vágósertés II., Ft/kg Április 268 — 268—270 Békéscsaba, 1998. március 24. Ballai Pál BÁT-tőzsdetag Bővül a hazai piac Szám — Beszéd Bérreform vagy amit akartok Az utóbbi években a közalkalmazotti szférában dolgozók az utcára is kivonultak megélhetési gondjaik miatt. Némelyek „csak” béremelést, mások egyenesen bérreformot követeltek. Indulatoktól mentesen is adódik a kérdés: a fizetendő adók, járulékok — nyugdíj-, egészségbiztosítás — „európaiasítása” után nem kelle- ne-e a közalkalmazotti béreket is „kiigazítani”? Az már a rendszerváltást követő években nyilvánvaló volt, hogy az állam szerepét, méretét és költségeit csökkenteni kell. Az ésszerűsítést azonban halogatta az akkori kormány, így 1995-ben nagy áldozatokba került a pénzügyi szakadék széléről visszakapaszkodni. A helyzet azonban még ma is az, hogy a nagytakarítás után maradt némi pókháló a sarkokban. A pénzügyi egyensúly helyre- állítása mindenekelőtt a költségvetés kiadásainak komoly mérséklését követelte. E tételnek a GDP-hez viszonyított aránya 60 százalékról valóban 50 százalék alá szorult. Ám, mint számos köz- gazdasági tanulmány jelzi, csupán a kiadások csökkentek, az állam mérete és szerepe nem. Vagyis az állam jóval kevesebb pénzből látja el ugyanazokat a közszolgálati feladatokat, mint ezelőtt. S ez sem elhanyagolható abban a vitában, amely a költség- vetési szféra béreiről zajlik. Nemzetközi összehasonlításban az egy magyar lakosra vetített közalkalmazotti létszám még a kelet-közép-európai, a cseh, a lengyel, a szlovák szintnél is 20-30 százalékkal magasabb. Mi több, hazánkban 1989 óta nőtt a költségvetési szektorban, azon belül is a közigazgatásban dolgozók száma. Ám ha a szigorú fiskális politikának minden körülmények között érvényesülnie kell, a közszférában dolgozók száma csak úgy gyarapodhat, ha bérük csökken. A világbank gondozásában hamarosan angol nyelven megjelenő, ,,A közszféra reformja Magyarországon” címet viselő kötetben Kezdi Gábor, az MTA Közgazdaság-tudományi Kutatóközpontjának munkatársa is írt egy tanulmányt. Ebben kimutatta, hogy 1985—1995 között a közszférában átlagban 10 százalékkal nőtt a foglalkoztatottság, míg a vállalati szektorban ez idő alatt 32 százalékkal csökkent az alkalmazottak száma. A versenyszféra tehát, ellentétben a közhiedelemmel, egyáltalán nem volt elkényeztetve az utóbbi évtizedben. Köllő János, az MTA Közgazdaság-tudományi Kutatóközpontjának főmunkatársa szerint az, hogy a költségvetési szektorban a bérekre vonatkozó döntések nagy csoportokat érintenek, és miniszteriális szinten dőlnek el, nem jelenti azt, hogy e döntések nincsenek kitéve hasonló erőknek, mint amelyek a versenyszférában érvényesülnek. A kiemelkedően jó állásbiztonság, az átlagosnál jobb munkakörülmények, a munkavállalót védő jogszabályok, a pedagógusok esetében az átlagosnál hosszabb szabadság, az orvosok egy részénél a mellékkereseti lehetőség, a katonák esetében a természetbeni juttatások olyan előnyök, amelyekért érdemes áldozatot hozni. Az érintettek túlnyomó többsége pedig hajlandónak is mutatkozott ezeknek az előnyöknek a megtartásáért cserébe alacsonyabb keresetet elfogadni. Ebben az értelemben a költségvetés sem tett mást, mint a vállalatok: szorult helyzetében kiaknázta, hogy olcsóbban juthat hozzá elegendő számú orvoshoz, tanárhoz, katonához. Ahogy a versenyszféra is kihasználta például azt, hogy olcsóbban juthat hozzá munkaerőhöz ott, ahol magasabb a munkanélküliség. A közigazgatásban és a felsőfokú oktatásban a keresetek versenyképesek a vállalati szektorral, a közoktatás és az egészségügy 1995-től kezdve jócskán lemarad. Az 1994-es évben mindkét szektorban jelentősen megnőttek a reálkeresetek. A következő esztendőben a kormány szigorúan korlátozta a bérkiáramlást, hogy visszafogja a fogyasztást, ily módon akarván a gazdasági egyensúly felbomlását megfékezni. Ami a megszorító jelzővel illetett 1995—96-os intézkedések után következett be a közszférában, az valóban arra késztet, hogy az ottani keresetek és az állásbiztonság közötti összefüggést újragondoljuk. A közszféra keresetei és a megélhetés költségei közötti olló egyre szélesebbre nyílik. Az elégedetlenség tapintható. Az egészségügyben tapasztalt bércsökkenés mértéke már olyan nagy, hogy a cserébe ígért állásbiztonság sem kecsegtető ilyen feltételek mellett. Annak, hogy az alkalmazottak mégsem hagyják el tömegesen a pályájukat, inkább az az oka, hogy a magyar állami egészségügyben dolgozók nem tudják máshol kamatoztatni szaktudásukat. Hasonló a keresetcsökkenés a közoktatásban is. B. B.
