Békés Megyei Hírlap, 1998. március (53. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-26 / 72. szám

Szerkesztette: László Erzsébet / A 1998. március 26., csütörtök Orosháza, Táncsics gimnázium: jött egy férfi egyszerű, szürke zakóban „Most én leszek a diák, Önök a professzorok” 1998. február 27. Az Amerikai Egyesült Államok magyarországi nagykövete Orosházára látogat. A program: talál­kozás a város vezetőivel, beszélgetés a Táncsics Mihály Gimnáziumban, ebéd a Tópart panzióban, tárgyalás a külföl­di befektetőkkel, rövid séta a síküveg­gyárban... A SZERENCSÉSEK AJÁNDÉKCSOMAGOT NYERTEK Olvasóink értékeltek Lapunkban a múlt év szeptembere óta minden hónapban rendszeresen találkozhatnak olvasóink az Európa-krónika című összeállítással. Február végén elhatároztuk, hogy megkérdezzük: megfelelő tájékoztatást nyújtunk-e a téma iránt érdeklődőknek, vagy sem. Kérdéseinkre sokan felel­tek, a válaszokat ezúton köszönjük, sokat segítenek a mun­kánkban. Levélíróink jó néhány ötletet felsoroltak, megem­lítve, miről szeretnének olvasni a jövőben. Ezúttal két írás­ból közlünk részleteket. Mezei Teréz, Békéscsaba: „Talán több kulturális 'témájú (színház, mozi, könyvek) írás, riport, történet—és nem csak he­lyi vonatkozású, hanem ezzel is kitekintve az európai országok­ra — színesebbé és érdekesebbé tenné a mellékletet. Ezen kívül kevésnek tartom a képi anyagot. Mindenképpen közelebb kell, hogy jusson az európaiság gondolatához az olvasó. Szinte rá vagyunk erre kényszerítve, és ezt nem negatív éllel jegyzem meg. Ez ugyanis a jövő útja. Szívesen olvasnék helyi és a kör­nyező országokbeli híres színészekről, írókról, festőkről híreket, esetleg beszélgetéseket. Nem lenne érdektelen szólni a civil szervezetekről is. Vajon milyen problémákkal és nehézségekkel küzdenek például a mozgássérültek, a siketek, a vakok így az év­ezred végén, és Európa felé indulva. Azután szólni lehetne a kü­lönböző alapítványokról is. A mai gazdaságban egy-egy helyzet megoldásában óriási segítséget tud nyújtani — helyenként éle­tet menteni — az alapítványi támogatás, anyagi hozzájárulás. Márkus György, Sarkad: „Szívesen olvasnék rövidebb léleg­zetű leírásokat, úti beszámolókat egyes európai országok ki­sebbségeiről, azok életéről. Közölhetne a Békés Megyei Hírlap egyes európai államok uralkodóiról is kisebb és érdekes olvas­mányokat. Szeretnék többet tudni a miniállamok (Monaco, Va­tikán) történetéről, mindennapjairól. Foglalkozhatna a Hírlap egyes európai népek vendéglátásával, táplálkozási szokásai­val, nemzeti és vallási ünnepeinek érdekességeivel, népvisele­tével, szokásaival. Jó lenne arról is olvasni, hogy az európai államokban mennyi magyar él, és azoknak milyen egyesülete­ik, vallási szervezeteik, klubjaik, asztaltársaságaik vannak. Azt is szeretném tudni, hogy az európai népeknek milyen vélemé­nyeik vannak rólunk, magyarokról. ígéretünkhöz híven a beérkezett leveleket kalapba tettük, és sorsoltunk. A szerencsések Békés Megyei Hírlap ajándékcso­magot kapnak, amit a címükre elküldünk. Nyerteseink: Perle Sándomé, Körösladány, Schroff Károly, Békéscsaba, Varjú József, Orosháza, Marcsó Albertné, Kötegyán, Kiss Ferencné, Gádoros, Mezei Teréz, Békéscsaba, Márkus György, Sarkad. (e) Hírek a házból Újvidéken döntöttek AZ ELNÖKÖK A RÉGIÓ LAPJA Újvidéken, a Vajdaság Au­tonóm Tartomány végrehaj­tó tanácsában március 20- án rendkívüli ülést tartott a Duna-Körös-Maros-Tisza Regionális Együttműködés legmagasabb rangú irányító szerve, az Elnökök Fóruma. (Mint ismert, az eurorégió tavaly novemberben jött létre, amikor Vajdaság, Ma­gyarországról Bács, Békés, Csongrád, Jász-Nagykun- Szolnok, Romániából Arad, Temes, Hunyad és Krassó- Szörény megye vezetője aláírta az együttműködési szerződést. A cél: a gazda­ság, az oktatás, a művelő­dés, a tudomány és a sport terén a régiók közötti együttműködés fejlesztése, továbbá az európai folya­matokba való bekapcsoló­dás.) Az Elnökök Fóruma — melyen részt vett Varga Zoltán, a Békés Megyei Képviselő-testület elnöke is — egyetértett abban, hogy szükség van egy folyóiratra, amely a közös érdekeket és az együttműködést szolgál­ná, egyben hozzájárulna egymás jobb megismerésé­hez. A fórum támogatta azt a javaslatot, hogy az eurorégió közös lapja kísér­letképpen 1988-ban az Euro-Trió című lap legyen. Az idén négy száma jelenik meg a lapnak, arányosan képviselve benne a tagrégi­ókat. A folyóiratot közös szerkesztő bizottság készíti. Az Euro-Trió azonos tarta­lommal magyar, román és szerb nyelven, angol nyelvű rezümével jelenik meg. A lap mindhárom országban egyidejűleg, azonos címmel és formátummal hagyja el a nyomdát, minden ország­ban a társkiadók támogatá­sával. Az Elnökök Fóruma kö­vetkező ülését április ele­jén, a romániai Temes me­gyében tartja. (e) Péntek reggel 7 óra 15 perc. Ma érkezik Peter Tufo, az amerikai nagykövet! Az angolosok — ők kaptak „meghívást” a találkozó­ra — napok óta készülődnek, gyűjtik a kérdéseiket. Az iskola tisztaságtól ragyog, a könyvtár ki virágzott... Tíz óra negyvenöt perc... Ti­zenegy... Megérkezett! Futótűz­ként terjed a hír, a vendég már a polgármesteri hivatalban van, elindult az iskola felé, az igaz­gató irodájában fogadja. Nyílik a könyvtár ajtaja, sok ember lép be, köztük régi ismerőseink, a polgármester, országgyűlési képviselőnk, feleségeik. Egyen­ruhás idős tiszt érkezik, sok ele­gáns, tekintélyt parancsoló úr, egy csinos lány. Mellette egy férfi egyszerű, szürke zakóban, még egyszerűbb kék nyakken­dővel. Őt kínálják a fő hellyel. A pillanat ünnepi, a meglepetés nagy és kellemes. Öntudatos, tiszteletet parancsoló USA-dip- lomata helyett — aki leereszke­dik egy vidéki kisváros középis­kolájába — egyszerű, közvet­len, leginkább a városháza ked­ves portás bácsijára emlékeztető férfi köszönt bennünket. „Most Brüsszel nem viccel: 1999 janu­árjától bevezeti a közös pénzt, és 2002-ig kivonja a forgalom­ból a tagállamok nemzeti valu­táit. A jelek szerint Washington komolyan veszi az európai kihí­vást. Mindeddig úgy tekintettek földrészünkre, mint ahol tarka összevisszaság uralkodik. Ám a mind egységesebb jogrend és szabályozók mellett hamarosan számolni kell az erős euróval, ami viszont közvetlenül érinti az Egyesült Államok érdekeit. A továbbiakban mindenesetre én leszek a diák, Önök a pro­fesszorok, hiszen én még csak most tanulok Magyarországról'’ — fordítja a tolmács. Legtöb­bünknek egy-két perc alatt meg­nyerte a bizalmát, ám az idegen­nel szembeni távolságtartó fe­szültség érezhető a levegőben. Az igazgató üdvözli a vendé­get, és tájékoztatja iskolánkról. A beszámolót követően miénk a szó, lehet kérdezni. Csend, kí­nos zavartság. A megnyerő díszvendéghez mindenkinek sok kérdése lenne, ám kísérői — a mi ismerőseink — ösztönző tekintete mindenkit megbénít. Végre a nagykövet balján ülő Vastagh Pál országgyűlési kép­viselő elindítja a beszélgetést. Diáktársunk az amerikai iskola- rendszerről szeretne többet tud­ni. A nagykövet elmondja, nem a tananyag elsajátítása a legfon- tosabb, hanem az, hogy a diákok megtanulják tiszteletben tartani mások jogait, és a szabályok be­tartásával élvezni az életet. A lassan oldódó légkörben egyre pergőbbé válik az eszme­csere. Az idegennyelv-oktatás- ról Peter Tufo elmondja, hogy hazájában ennek nem tulajdoní­már lehetetlen lesz a manipulá­lás a zöldhasúval. Szeptemberben még a fehér házi illetékesek lebeszélték Clinton elnököt, hogy fogadja az Európai Bizottság elnökét, és Amerika-szerte harcias elutasí­tásra találtak az euró szószólói. Az üzleti körök azonban hamar hangot váltottak, és a kormány meglepetésére kezdték méltatni a várható pozitív változásokat. A nagy amerikai cégek (General Elektric, Microsoft vagy a General Motors) úgy tanak elég jelentőséget. A nagy többség beéri azzal, ha a többi nemzet fiai és leányai megtanul­nak angolul... A demokráciáról megtudjuk, hogy az átlagos amerikai hihetetlenül együtt érez a rendszerváltó magyarok­kal, amit részben az 1956-ban kivándorolt honfitársaink ame­rikai szerepe váltott ki. Az ame­rikaiak mérhetetlen tisztelettel viseltetnek az ’56-os magyar forradalom iránt, abban az ame­rikai álom megvalósulását lát­ják. Néhányan összenézünk. Pár napja, történelemórán mi nem így tanultuk. Neki(k) biztos mást tanítottak. Mindjárt meg is kérdezhetjük tőle, hogy... The time is limited! (Az idő korláto­zott!) — súgja oda egyik kísérő­je. A program zsúfolt, még sok­felé várják a nagykövetet, nincs több ideje, így is csúszásban van. A beszélgetés gyors lezárá­saként vendégünk átveszi a tisz­teletbeli gimnazistáknak járó emlékplakettet és jelvényt. Em­lékkönyvünkbe ír néhány sort: „Üdvözlet Amerikából". Távo­zóban megígéri, hogy még lát­juk egymást, hiszen sok, fel nem tett kérdés megválaszolatlan maradt. A nagykövet végezetül a szavát adja, hogy elsőkézből tájékoztatja az iskolát a szóba jöhető — nyelvtanulásra vagy külföldi útra vonatkozó — pá­lyázati lehetőségekről. Papp László tartják: a nemzeti valuták árfo­lyam-ingadozásának megszű­nése a forgalom emelkedéséhez vezet európai leányvállalataik­nál. Summers, az Egyesült Álla­mok pénzügyminiszter-helyet­tese bár változatlanul kétli, hogy az euró rugalmasabbá te­szi a „megdermedt” munkaerő- piacot, bízik abban, hogy az euró „nemcsak az egységesülő földrésznek hoz majd áldást, hanem az Újvilágnak is”. Ez a remény azonban megle­hetősen kétséges. Ha ugyanis az euró erős fizetőeszköz lesz, ak­kor a kereskedelmi elszámolási rendszerben mind több ország és cég „hanyagolja” majd a dol­lárt, sőt devizatartalékaikat is átváltják euróra. (toronyi) Az Unió tagországaiban arra panaszkodnak a parasztok, hogy mind kevesebb pénzhez jutnak, miközben Brüsszel egy­re többet fordít az agrárpolitiká­ra. Az osztrák Franz Fischler, a mezőgazdaságért felelős biztos ezzel kapcsolatban úgy véleke­dik, hogy a marhahús árának esése különösen kedvez a fo­gyasztóknak, a nagyobb keres­let pedig közvetlenül érzékelhe­tő a tenyésztők számára is. A sajt- és az egyéb tejtermékek ára mintegy 15 százalékkal esett, és ez összefügg a tejkvó­ták valamelyes emelésével, ugyanakkor kedvező helyzetet is teremt a kivitelben. A fogyasztó- és az állatvé­delmi szervezetek azonban ne­hezményezik, hogy az Unió tervezett agrárreformja kevésbé fordít figyelmet a megfelelő ál­lattartásra és a környezetbarát növénytermesztési technológi­ákra. Ezzel kapcsolatban Franz Fischlernek az a véleménye, hogy az életbe lépő szabályok a korábbinál jóval szigorúbbak és egyértelműbbek. Sőt: azok a termelők, akik nem tesznek ele­get ezeknek a kötelezettségek­nek, nem részesülnek támoga­tásban. Az Európai Unió agrár­biztosa a kérdésben említett vi­dékként külön is megemlíti az olasz Pó-síkságot, Alsó-Bajo- rországot, Franciaország és Hollandia egyes részeit. __________Az Európai Unió közös pénze „hadüzenet” a dollárnak Am erika felveszi a kesztyűt Az Egyesült Államok pénzügyi köreiben először lekicsinylő mo­solyt váltott ki az öreg kontinens terve az euró bevezetéséről. Most azonban mértékadó bankárok és politikusok már arra készülnek, hogy a dollár világuralma ezzel befejeződhet. _______________Rendre utasították a bicikliző EU-képviselőt______________ A kerékpár „méltatlan” eszköz A brüsszeli központ egyik dolgozója, egy 53 éves holland hiva­talnok elképedve olvasta a napi postával érkező felszólítást, amely megtiltja neki, hogy kerékpárral közlekedjen a belga fő­városban nemrég fölavatott új EU-épület folyosóin. Az Európai Parlament jól fize­tett képviselőjéhez „nem illik” a kerékpározás — állt a Florus Wijsenbeeknek kézbesített hiva­talos levélben. A hivatalnok mind ez ideig természetesnek tartotta, hogy fölpattan a nye­regbe, hiszen a 626 képviselő irodaházában, ahol mintegy 2500 helyiség van, igen bonyo­dalmas és időigényes a közleke­dés. A tisztviselő két sűrűn teleírt oldalon válaszolt, nem fukar­kodva a gunyoros megjegyzé­sekkel. Azt is közölte, hajlandó felsőbb fórumok elé vinni az ügyet, sőt javasolni fogja, hogy a brüsszeli Európai Parlament épületén belül igazi kerékpár­utakat alakítsanak ki. Wijsenbeek úr nem hagyta szó nélkül azt a szemrehányást sem, hogy a zuhanyozót hasz­nálja biciklitárolónak. „Tudom, hogy a politika pisz­kos üzlet, de azért mégsem szénbánya a munkahelyünk. így nincs szükség tusolóra, in­kább a kerékpárnak kellene he­lyet szorítani.” A holland hi­vatalnok bizakodik, már csak azért is, mert számos kollégája biztosította: támogatja igazsá­gos harcában. Állítólag maga Habsburg Ottó is megfelelőnek tartja a ke­rekezést az óriási épületben. A kétkerekű szószólói további ér­ve az, hogy Csehország — bár egyelőre még csak társult tagál­lam — már felismerte a problé­ma súlyosságát, hiszen maga Václav Havel elnök is rollerral közlekedik a prágai várban, a Hradzsin végtelen folyosóin. Toronyi Attila < Q. O CC LU < (D < Népesség millióban Nemzeti össztermék (GDP), billió dollárban 1 ZF Százalékos részesedés a világ exportjából Népesség millióban Nemzeti össztermék (GDP), billió dollárban Százalékos részesedés a világ exportjából 0mj < u> D Forrás: Der Spiegel iQí 1998. 3.17.

Next

/
Thumbnails
Contents