Békés Megyei Hírlap, 1998. március (53. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-26 / 72. szám

9 Európa-krónikA 1998. március 26., csütörtök _______Előtérben a nagyapai szerep, de Békés megye ügye sem utolsó_______ A MAGYAROK ÍGÉRETES ÚTON HALADNAK Március legelején Hans Beck, az Európai Unió magyarországi képviseletének leköszönő' vezetője olyan szerepbe „csöppent”, amelybe még soha életében. Nagyapa lett. Ez jutott eszébe elő­ször, amikor március 10-én Békés megyében járva feltették ne­ki a kérdést: ha megkérnék, hogy a dél-alföldi térséget tovább­ra is képviselje Brüsszelben, mit válaszolna? A nagykövet nem lepődött meg, azt felelte, főállásban nem sze­retne munkát vállalni, de ha le­hetősége adódik, hogy Magyar- ország térségeit jobban meg le­hessen ismertetni Brüsszelben, és ezzel segíthetne, nos, akkor elgondolkodna az ajánlaton. Nyolc évet töltött itt, amit nem tud lerázni úgy, mint ahogy az ember a kabátját a szögre akasztja. Azzal a szándékkal jött Magyarországra, hogy a maga eszközeivel elősegítse az egységes Európa létrejöttét. Ezért Magyarország elkötele­zett híve marad, függetlenül at­tól, funkcióban marad-e vagy sem. Azon a napon, amikor Beck úr elé tárták Békés megye fej­lesztési koncepcióját, amely az uniós csatlakozás jegyében ké­szült, a vendég az újságírók kérdéseit is derekasan állta. La­punk két témakörben kért vá­laszt Hans Becktől: — Elképzelhető-e, hogy a kö­zeljövőben Brüsszel megkülön­böztetett figyelmet fordít Ma­gyarország keleti határvidéké­re? — Változatlan a cél, hogy a Phare-pénzeket továbbra is a különböző fejlettségű területek kiegyenlítésére fordítsák. Nyil­vánvaló, hogy ebből az alapból a határmenti térségek is része­sednek. A határokon átívelő együttműködések tekintetében a finanszírozás még nem bizto­sított. Harcolok is érte, de szük­ség lesz kimutatni, hogy az ilyen pénzeket gyorsan, hatéko­nyan fel tudják használni. El­lenkező esetben Brüsszel azt mondja: minek nyújtsunk to­vábbi pénzeket, ha nem képe­sek felhasználni. — Milyen véleményt alkotott Magyarországról az itt eltöltött idő tükrében? — A magyar népben nagy a vállalkozó szellem. Sok kis- és középvállalkozás alakult, több, mint az uniós államokban ki­Hans Beck megbízatása március végén lejár. Talán hamarosan újra hallunk ró­la... FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER számított átlag. A gazdaság szemszögéből Magyarország óriási alkalmazkodó képesség­ről tett tanúbizonyságot. A regi­onális különbségek jól érzékel­hetőek, Budapesten, Győrben, Székesfehérváron sétálva a gaz­dasági jólét eredményeit láthat­juk, amelyek például a házak állapotán is megmutatkoznak. Az infrastruktúra terén is renge­teg változás történt. Nem csak az utak, hanem például víztisz­tító telepek is sorra létesültek. A régiónak másfél millió ECU áll rendelkezésére a környezet­védelmi problémák megszünte­tésére. S még valami: az utak mellett az autók is változtak, sokkal kevesebb a kétütemű, a Trabant és a Wartburg, mint ak­kor volt, amikor ide jöttem. Ma­gyarország jó, ígéretes úton ha­lad. Az Európai Bizottság mi­nősítésében az ország a legjob­bak egyike vagy talán éppen a legjobb. Előrelépések tapasztal­hatók a jogközelítés területén is, bár a munka nehezebb része még hátra van. Horn Gyula mi­niszterelnök úgy véli, hogy a csatlakozás idejére a közösségi jogot Magyarország messzeme­nően alkalmazza majd. így csak kivételes esetekben kell átme­neti időszakot bevezetni. Ez a vélemény egybeesik az Európai Bizottság álláspontjával. A kö­zösségi jog átvételéről továbbra is folynak a tárgyalások. Azt hi­szem, Magyarország esetében nem lesznek nagy problémák. Szeretnénk, ha az új tagállamok a kötelezettségeiknek is eleget tennének, nos, ehhez szükséges a közösségi jog átvétele, alkal­mazása. László Erzsébet ÖT PERCES HELYETT MÁSFÉL ÓRÁS VILLÁMLÁTOGATÁS A PHARE-IRODÁN AZ ORSZÁG LOBBISTÁJA HäNS BECK A békéscsabai Phare-irodát maga avatta fel Hans Beck, most — immár megújult környezetben, az új, korszerű bútorokkal, berendezésekkel ellátott központban — részletes tájékoztatót kér, hogy a határtérségért is lobbizhasson Brüsszelben. (Képünkön középen Galovicz Mihály, balról Hans Beck, jobbról Kalapáti Magdolna, a Phare-Credo iroda munkatársa) FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Úgy volt, hogy csak épp’ be­kukkant a békéscsabai Phare- Credo irodára Hans Beck — amelynek a bejáratán feszülő nemzetiszínű szalagot ő vágta át annak idején a megnyitón —, megnézi az új berendezést, azután végleg búcsút int az it­teni szakembereknek. Az öt perc majd’ másfél órás be­szélgetéssé kerekedett. A nagykövet a beosztásához ké­pest meglepően nagy mélysé­geiben tárgyalta meg az iroda szakembereivel az 1996-os programot. Beck nagykövet tiszta képet akart látni, így kívánja átadni a stafétabotot utódjának (a vára­kozások szerint az Unió követ­kező magyarországi képviselet­vezetője Anglia volt törökor­szági nagykövete lesz — A szerk.). — A ’96-os program jövőbe­ni jelentősége abban rejlik, hogy már most ismerünk két peremfeltételt — foglalta össze a nagyköveti látogatás témáit Galovicz Mihály irodavezető. — Az egyik követelmény ép­Nem gyengeség — Az élet és a túlélés alap­tétele a kompromisszum­készség. Persze, ez nem ilyen egyszerű, hisz’ fiatal koromban én is vereségnek hittem, ha meg kellett alkud­nom — mesélte Hans Beck a Körös Főiskolán. — Aztán az idő megváltoztatta a fel­fogásomat, Brüsszelben ta­nultam meg, hogy az életben kompromisszum-sorozato­kat kell elfogadnunk, és ez nem számít emberi gyenge­ségnek, vereségnek. A közös megegyezés viheti csak elő­re a világot. Ma már meg­elégedéssel állok fel tárgya­lásaimból, ha sikerült part­neremmel megegyeznünk. Az EU-ban a kompro­misszum alapszabály, a má­sik a már elfogadott megál­lapodások tiszteletben tartá­sa — tette hozzá a nagykö­vet. — Both — pen az, hogy a ’96-os program­nak mennie kell. A másik felté­tel, hogy az idén a tükörprogra­mokból kell összeállítani a határmenti térség projektjeit, mert akkor újabb 5—5 millió ECU-t adnak Magyarországnak és Romániának. A nagykövet — ígéretéhez híven — nem szakad el Ma­gyarországtól, azt mondta, megbízatása hátralévő részét ar­ra fordítja, hogy lendítsen a dol­gokon, akár kézivezérléssel. A békéscsabaiaktól egy csomagra vár, amellyel nyugdíjba vonulá­sa után lobbizhat Brüsszelben Magyarország, illetőleg a határ­régió érdekében. Tisztában van ugyanis azzal, hogy határtérsé­günk nehéz helyzetben van. Ezért is kérte, ha akadályba üt­közne Csabán a munka, tegyék fel a kezüket az itteniek, hogy segíthessen. Az iroda legfrissebb híre, hogy végefelé közeledik egy át­szervezés. A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztéri­umnak először két vonulata volt (február 1-jéig), az egyik a nemzeti Phare-programot, a re­gionális fejlesztés alprogramjait kezelte. A másik vonulat a hatá­rokon átívelő projekteket fogta át a CBC-programirodák segít­ségével. Február 1-jétől ezeket összevonták, élére pedig Ba­logh Ottót, a CBC-program- iroda vezetőjét állították. Az egyesített iroda által menedzselt programok — közöttük a ma­gyar—osztrák és a magyar—ro­mán projektek, az 1995—96— 97-es nemzeti Phare-progra- mok — összértéke 90 millió ECU, azaz 20 milliárd forint. Az átszervezés másik része, hogy az irodát a minisztérium egyik háttérszervezetéből a má­sikba, ezúttal a VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urba­nisztikai Kht.-ba tették. Az érdekeltek számára fon­tos tudnivaló, hogy a békéscsa­bai Phare-Credo iroda a Dél-al­földi Regionális Fejlesztési Tár­saság információs bázisaként is működik, és szoros kapcsolat­ban állnak a szegedi központtal. E központban hamarosan mun­kába áll a Phare-iroda szakem­bere, így Szeged mintegy an­tennaként vesz részt a munká­ban. Latolgatva a jövőt, nem árt tudni, hogy a Phare nevet még egy-két évig emlegetjük. A jö­vő esztendő végétől, 2000 ele­jétől már a csatlakozást előké­szítő pénzforrásokat kell pro­jektekkel kitölteni. A legóvato­sabb becslések szerint is akkor a határmenti térség már 50-100 millió ECU támogatásban ré­szesül, melynek 30 százalékát kell a csatlakozás előkészítésé­re, 70 százalékát pedig az inf­rastruktúra fejlesztésére fordíta­ni. Ebből következik, hogy az egyes programok mérete is nő, bővül a keret, és az alsó határ is. —- Lehet, hogy most az egy­szer jó helyen vagyunk az or­szágban — összegzett végül Galovicz Mihály. — Tudvale­vő, hogy a magyar területfej­lesztés azt a célt tűzte ki, hogy az ország keleti és nyugati ré­szei között csökkenjen, de leg­alábbis ne nőjön a különbség. Ehhez állami forrásokat rendel a megyei területfejlesztési taná­csokhoz. A másik, amit nem fe­ledhetünk, hogy megállíthatat­lanul robog velünk a szekér az Unióba. A csatlakozás után mi leszünk az Unió keleti határa, felértékelődik e térség szerepe. Az Unió elemi érdeke lesz, hogy további pénzeket irányít­son a régióba. Ezért nem túlzás, amikor azt mondjuk, a fejlődési lehetőségek szempontjából olyan pálya áll előttünk, mint amilyen Ausztriában Burgen- landnak megadatott. L. E. Hír szól hozzá? Határmentiség: HÁTRÁNYBÓL ELŐNY Magyarország EU-nagykövete Hans Beck nemrégiben Bé­késben járt. Ittlétekor a békéscsabai Körös Főiskolára is el­látogatott, ahol a harmadéves (végzős) közgazdász hallga­tókkal találkozott. Hogyan látják az EÚ-csatlakozás kérdé­sét a jövő közgazdászai? Erre próbáltunk fényt deríteni. Összeállításunk szereplői: a mezőberényi Henger Péter, a Debrecenből érkezett Kábái Éva és a szintén végzős köz­gazdász, a karcagi Nagy Csaba. Híd és kapu — Va­lóban igaz, a megye — föld­rajzi fekvé­séből adódó­an — felérté­kelődött az Eu­rópai Unió számára is. Ezt még inkább növeli az a tény, hogy mezőgazdasági szem­pontból igen nagy jelentő­séggel bír térségünk — tette hozzá Henger Péter. Az is tényként könyvelhető el, hogy Magyarország várható­an 2002-re az EU teljes jogú tagja lesz, míg keleti szom­szédunk, Románia minden valószínűség szerint csak a második körben lesz „befutó”. Békés megye a híd és a kapu szerepét töltheti be egyszerre. Ezt a főiskola ve­zetése már korábban felis­merte, hisz’ igen jó kapcsolat alakult ki az aradi Vasile Goldis Alapítványi Egyetem­mel, s szintén nyitottunk a nagyváradi Sulyok István Református Főiskola irányá- bá is. A határmentiség másik nagy lehetősége a gazdasági kapcsolatok élénkítése. Úgy látom, bár távol kerültünk az ország magjától, lehetősége­ink azért vannak. Okosan használva ezeket behozha­tunk valamit a régió lemara­dásából. A lehetőségek tárháza — Ma­gyaror­szágnak minden­képp csat­lakoznia kell az EU-hoz és a NATO- hoz. Kis ország, kis nemzet vagyunk, katonai­lag és gazdaságilag is tartoz­nunk kell valahová. A csatla­kozás követelményeket állít elénk, de ugyanakkor a lehe­tőségek tárháza is megnyílik előttünk — hangsúlyozta Kábái Éva végzős közgaz­dász. — Nőnek a piaci lehető­ségeink. Békés megye szem­pontjából nagyon fontos, hogy az EU regionális politi­kája segítse a felzárkózásban a gyengébben fejlett vidéke­ket. Ehhez természetesen inf­rastruktúrára van szükség, de nem elhanyagolható a humán erőforrás felkészültsége sem. Szerintem nem várhatjuk ölbe tett kézzel, hogy segítsenek nekünk, minden tőlünk telhe­tőt meg kell tennünk. Hallga­tóként elengedhetetlennek tartom az idegennyelv-tanu- lást. Csak komoly szakmai tu­dással felvértezve, idegen nyelveket ismerve leszünk képesek megállni helyünket a harmadik évezredben és az EU-ban. A túlélést jelenti — Ütkö­zőzóná­ban va­gyunk. Sajnos, úgy lá­tom, nem mi hatá­rozzuk meg, hogy mit szeret­nénk, a magyar politikai élet sokszor nem a magyar érde­keknek engedelmeskedik. Mint hallgató, fontosnak tar­tom az „EU-konform” okta­tás megvalósítását. A reális, munkaerőpiaci igényeknek megfelelő, szakképzettséggel rendelkező értelmiségre szükség van — emelte ki Nagy Csaba. — Személy szerint jónak tartom az integ­rációt, hisz’ ez jelentheti a túlélés lehetőségét az ilyen kicsi felsőoktatási intézmé­nyek számára, mint a Körös Főiskola. Úgy érzem, a felső- oktatásban is érvényesül a diszkrimináció, a történelmi egyetemek kapják az állami finanszírozás zömét, a kis- és fiatal intézményeknek csak a „lehulló morzsák” marad­nak. Éppen ezért fontos szá­munkra a világbanki hitelből, EU-támogatásból elnyerendő pénzösszeg, mert ez sok min­denre megoldást jelenthetne. Az oktatás reformja minden­képp szükséges. Ha rajtam múlna, a rengeteg elméleti képzéssel szemben a gyakor­latiasabb, a mindennapi élet­ben jobban hasznosítható tár­gyakat, képzésformákat ré­szesíteném előnyben. Both Imre A Credo csúszik, Brüsszel hallgat A HÓNAP VÉGÉIG ELDŐL A Credo csúszik, azaz amit Brüsszel ígért, nem teljesítette, és most csend van az Unió háza táján. Annak idején lapunk is közzétette, hogy a közösség ja­nuárra hirdette meg a Credo-se- gélyprogram első igazi forduló­ját. Később egy hónappal kitol­ták az indulás dátumát, a leg­újabb határidő pedig március vége. A késlekedő programról annyit mindenképpen tudni kell, hogy e körben a softprogramokra (tanulmány­utakra, egyebekre) 50 ezer, a hardprogramokra 300 ezer ECU-re pályázhatnak kifejezet­ten nonprofit szervezetek, ön- kormányzatok, önkormányzati társulások, alapítványok. A fel­tétel, hogy a megvalósítandó célnak határokon átívelő hatása legyen, ilyet hozzon létre, vagy ezt erősítse. (Az érdeklődők a Phare-Credo békéscsabai terü­leti irodáján — megyeháza, Derkovits sor 2. — kérhetnek részletes tájékoztatást.) (e)

Next

/
Thumbnails
Contents