Békés Megyei Hírlap, 1998. március (53. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-24 / 70. szám
6 Családi magazin 1998. március 24., kedd SZEXPOSTA Dr. Bordás Sándor rovata ,,Kötődés” jeligés levélben egy asszony a következőket írja: Hat éve mentem férjhez, házasságunkból született kislányunk most négyéves. Kezdettől fogva anyósomékkal laktunk együtt, amit már nagyon nehezen tudok elviselni. A férjem mindenben kikéri az anyja véleményét, nélküle semmiről sem dönt. Ha mi megegyezünk valamiben, és az anyósomnak nem tetszik, akkor az biztos nem úgy lesz, ahogy mi korábban eldöntöttük... Többször mondtam már a férjemnek, hogy költözzünk el, de ő hallani sem akar róla. Szexuális kapcsolatunk is havonta már csak egyszer van, és az is többnyire akkor, amikor anyósom valahová elutazik. Mit csináljak? Váljak el? Kedves Asszonyom, leveléből úgy tűnik számomra, hogy férje érzelmileg nem tudott leválni a szülői házról, hanem egy rejtett érzelmi „köldökzsinórral” még mindig oda kötődik, és a szülői ház történései a fontosak számára. A lélektan érzelmileg érett embernek tartja azt, aki el tudja viselni önmaga és a környezetében élő emberek belső ellentmondásait. El tudja viselni ellentétes vágyait és igényeit: a biztonságot, a kalandot, az állandóságot és a változást, a nyugalmat és a feszültséget, amit többnyire egyszerre akar. Vállalja azt az érzelmi kavalkádot, hogy például egy embert rajongásig szeret, néha unja egy kicsit, máskor haragszik rá vagy egyidejűleg lelkes is, csalódott is, keserű is, és reménykedő is. Mesterségesen nem játssza meg senki felé sem érzelmeit, hanem önmaga előtt és mások előtt is vállalja mindazt, amit érez. Felnőttnek lenni nem könnyű, és azt jelenti, hogy vállalni kell terheket, konfliktusokat, tudni kell együtt érezni a másik emberrel és nemcsak a saját érzelmeire kell figyelni. Ezt bizony nem mindenki vállalja és szívesebben marad meg gyermeki, infantilis szerepében, mert az jelent számára biztonságot. A gyermeki „én” fennmaradásának van egy szülői vetülete is, amikor a szülő szabad érzelmi „vegyértékét” (mert az ellentétes nemű szülő nem köti le igazán) a gyermek felé terjeszti ki, szinte már patológiás jelleggel. Ilyenkor a gyermek, ha akarna sem tudna szabadulni, mert lelkiismerete, a bűntudata az ellentétes nemű szülőtől keményen meg van dolgozva, és az érzelmi zsarolások nagyon mélyen hatnak. Van egy harmadik vetülete is a gyermeki „én” fennmaradásának, ez pedig a társadalmi vetület. Nehéz felnőtté válni akkor, amikor a nagykorú fiúnak vagy lánynak tűrhetetlen mértékben romlana az életszínvonala, ha a saját lábán akarna megállni, függetlenül a szülőktől. Önerejéből többsége nem tud lakást szerezni, nem tudja bebútorozni, nem tudja előteremteni a kosztra, a ruházkodásra, a nyaralásra, az autójára valót, nem beszélve arról, hogy nem képes több gyermeket eltartani szülői segítség nélkül. Mivel e folyamat közben sem képes felnőtté válni, örök gyermekiességbe konzerválódik léte. Kedves Asszonyom, nehéz helyzetben van, mivel az ellentétes nemű szülő iránt táplált, rejtett érzelmi kötődések nehezen mozdíthatóak, de javaslom, keressen fel egy pszichológust. Nem baj, ha A GYÓGYÍTÓ ORVOS BOHÓCKODIK A londoni Great Ormond Street Kórház felvételi helyiségében csend van. A kis betegek félénken néznek, a szülők gondterhelten hallgatnak. Egyszer csak megjelenik két bohóc, „dr. Kiku” és „dr. Mattie”. Tarka léggömbökkel és játékkártyákkal bűvészmutatványokat adnak elő. Az ideges feszültség vidám nevetésben oldódik fel. A clown-kosztümökben dr. Colin Maher és dr. Matthew Faint gyermekorvosok rejtőznek. A mókázás része az orvosok terápiás elméletének, miszerint: mennél inkább eltereljük a gyermekek figyelmét a betegségükről, annál hamarabb gyógyulnak. Dr. Maher: „Megkíséreljük a gyermekeket gondolatban kicsalni a kórház rideg világából.” Sok gyermek, akiket az orvosok bohócjelmezben felvidítanak, már hosszú ideje nyomja az ágyat. Az orvosok őket is bevonják a mutatványaikba, még ha csupán egy kártyalap megfogásáról van is szó. így bizalmat ébresztenek bennük, észrevétlenül megszabadítják a kis betegeket a „fehér köpennyel” szemben táplált félelemtől. Sikerük akkora, hogy már a St. Thomas és a Guy’s londoni klinikákon is fellépnek. FEB A FELESLEGES SZAPORULAT „LEGHUMÁNUSABB” ELKERÜLÉSE: AZ IVARTALANÍTÁS ____________________ Sz egedi cicák csabai átrándulása A minap egy szegedi cicakedvelő gazdi kérte a csabai magánállatkórház vezetőjének, dr. Bo- tyánszky Andrásnak a segítségét. Gúth Éva szívbeli cicabarát, közel húsz négylábú élvezi szerető vendéglátását. Az utódokról való gondoskodás azonban már megterhelő feladat lenne, ezért nyolc nőstényét és öt kandúrját szállította fonott kosarakban a doktorhoz. — Semmiféle szövődménye, káros hatása elvileg nincs ennek a beavatkozásnak — mondja Botyánszky doktor. — Átmenetileg persze bódultak az állatok, de a kábító hatás hamar elmúlik és valójában egy nap alatt a nőstények is összeszedik magukat. A kandúrok esetében még rövidebb a felépülési idő. Vannak gazdik, akik a hormonkezeléssel kívánnak gátat vetni a szaporodásnak. A tapasztalatok szerint ez utóbbi eljárásnak is műtét a vége. Sokan attól tartanak, ellustul, meghízik az állat, változik a természete. Mindez többnyire a táplálástól és a tartástól függ. B. Zs. Számoljunk együtt szorobánnal! Pár golyó, drót és fakeret. Ebből áll a szorobán. Mégis akik bánni tudnak ezzel az egyszerű japán eszközzel, képesek a nagy számok világában is könnyedén végezni a négy alapműveletet. Sőt, aki eléggé gyakorlott, annak mindez már gondolatban is gyerekjáték! Békéscsabán a József Attila Általános Iskolában már évek óta folyik a szorobán oktatása. Ide látogatott el és tartott előadást Mátyásné Kokovay Jolán, a Magyar Szorobán Szövetség elnöke. Neki tettük fel kérdéseinket: — Miért hatásosabb, ha szóró bánt használ a pedagógus? — Amíg a hagyományos módszerrel a gyerekek megoldanak egy feladatot, addigra a szorobános már a negyediknél tart. így több idő marad más, nehezebb — például a szöveges — feladatok megoldására. Az elsősök, akik egyébként húszas számkörben dolgoznak, áprilisig már százig jutnak. Ugyanakkor fejlődik a gyerekek képi memóriája, formaemlékezete és — bármilyen meglepő volt számunkra Usui Kumiko japán szorobántanár összeadást végez egy iskolai szakmai továbbképzésen ARCHÍV FOTÓ is — a nyelvtanulási készségük. — Fegyelmezettebbek ilyenkor a gyerekek? — Ámíg a szorobánt használják, biztosan, mert hamar rájönnek: hogyha figyelmesen körülnéznek, megtalálják a megoldáshoz vezető legrövidebb utat és még írniuk sem kell hozzá. — Hol lehet beszerezni az eszközt? — Boltokban nem, csak a tanárnők segítségével. Ugyanis ha nem ismerik pontosan a szorobán használatát, akkor könnyen megzavarhatja a gyerekeket. De ha helyesen sajátítják el az ismereteket, fantasztikus élményt nyújt mind a diákoknak, mind a pedagógusoknak: olyan az egész, mintha kártyázna az ember. F. M. Különösen a nagyvárosok gondja a gyorsan szaporodó, nem kívánatos mennyiségű kóbor cicák, kutyák léte. A véleménykülönbségek gyakran gyilkos indulatokba csapnak át, mi legyen ezeknek az állatoknak a sorsa, ki adjon enni nekik, ki gondozza őket, terjesztenek-e betegséget, vagy sem. Sajnos az állatbarátok is tehetetlenek a kérdésben, s annyi állatmenhely sincs, amennyiben gondoskodni tudnának a vétlen állatokról. Nemcsak a kóbor állatok, hanem a házi kedvencek felesleges szaporulatának elkerüléséhez is a legjobb módszer az, ha állatorvoshoz fordulunk. A magam véleménye is az, sokkal „humánusabb” ivartalaní- tani a kutyust vagy cicát, mint évente legalább kétszer valamilyen módon eltüntetni a szapora utánpótlást. Arról nem is szólva, hogy szakemberek véleménye szerint a kandúrmacska szagspricceléses szokása is kevésbé kellemetlenné válik ilyen módon. Ebben a kérdésben azután fajtatiszta cica és mezei, házi cicus között teljes az egyenjogúság. A szegedi cicusok ellátása sűrű napot jelentett az állatkórházban FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET ________________________Arcizmai nem mozogtak, a műtét segített_________________________ C HELSEY IS MOSOLYOGNI AKART Más kisgyereknél magától értetődő a mosoly, a ritka, veleszületett Moebius-féle betegségben szenvedő Chelseynél ez csak álom volt. Meg lehet-e tanítani mégis mosolyogni, erről szól a Reader’s Digest Válogatás közeli számában a Chelsey is mosolyogni akart című cikk. A 31 éves Lóri harmadik kisbabáját várta. A terhesség problémamentes, a szülés is könnyű lefolyású volt. — Kislánya van — közölte a nővér. Lóri megörült a hímek: két kisfia, a hétéves Brett és a hároméves Todd után kislányt szeretett volna. Aztán megpillantotta az ernyedt, kékes kicsi testet, kezén a parányi, úszóhár- tya-szerűen összenőtt ujjakat, majd látta, hogy az ápolónő ráteszi a légzőkészülék zsákját a baba orrára és szájára. Legközelebb az újszülöttek intenzív osztályán látták viszont Chelseyt. A legfeltűnőbb a baba arcának merevsége volt. A koponyafelvételek és a genetikai vizsgálatok normális eredményt mutattak. Az orvosok nem tudták néven nevezni a baj okát. A kislányt tíznapos korában hazaengedték, Lóri nem tudta etetni, sőt a genetikusgyerekorvos azzal keserítette eí az anyát, hogy Chelsey nem is lesz képes megtanulni a szopómozdulatot. A Moebius-féle betegségnél egyáltalán nem vagy csak részlegesen fejlődik ki a hatodik és a hetedik agyideg, az előbbi normális esetben az oldalirányú szemmozgást, az utóbbi az arcizmok mozgatását biztosítja. Az ilyen betegségben szenvedők sokkal később tanulnak meg mászni és járni, Chelsey nem fog tudni mosolyogni, nem tudja oldalt mozgatni a szemét és hunyorítani. Lehet, hogy nem tanul meg rendesen rágni, nyelni és beszélni. Chelsey merész és erős akaratú kisgyerek volt. Amikor 18 hónapos lett, az intelligenciavizsgálaton megoldotta a kért feladatot, kétéves korában kézbe tudta venni és le tudta nyelni a kicsi kockákra vágott ételt. Négyszeri plasztikai műtéttel sikerült szétválasztani a kislány ujjait. Cheísey óvodás lett, s egyre gyakrabban panaszolta, hogy kicsúfolják. Lóri belátta, hogy Chelsey érdekében fontolóra kell venni azt az új plasztikai sebészeti eljárást, amelyet dr. Zucker torontói plasztikai sebész fejlesztett ki. — Szeretném, ha megoperálnák az arcom — mondta Chelsey is az anyjának —, hogy úgy tudjak mosolyogni, mint te. Dr. Zucker a beteg combjából kivett izmokat arra a helyre ültette be, ahol a legtermészetesebb arckifejezést hozhatták létre. Hosszú, állhatatos kutatás után Zucker az ötödik arcideg egyik ágát választotta ki a beültetésre. 1995 decemberében került sor az első műtétre. Hét héttel a műtét után Chelsey ajkának bal sarka parányit megrándult. Körülbelül egy hónap elteltével az ajakrándulás félmosollyá vált. A több, mint kilenc óráig tartó második műtét után hat héttel a kislány már picit képes volt mozgatni a beültetett izmot. Nyolcadik születésnapján a leghőbben áhított ajándékkal, egy büszke, szimmetrikus mosollyal lepte meg magát. Dr. Zucker elmagyarázta, hogy a mosoly csak hosszabb idő és sok gyakorlás után válik természetessé. Lóri folyton arra biztatta Chelseyt, hogy ahányszor csak alkalma nyílik rá, „vegye elő” mosolyát. — Mutasd meg nekik, hogyan tudsz mosolyogni — mondogatta Lori a kislánynak, amikor a fotósok fölemelték a fényképezőgépüket. Egy riporterekkel szervezett fárasztó találkozó után egy motelben pihenve Lóri és a szoba másik végében ülő Chelsey pillantása találkozott. Chelsey szája lassan kedves mosolyra húzódott.
