Békés Megyei Hírlap, 1998. március (53. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-13 / 61. szám
A CSABAI CA-fiókot „befogadták” Új néven folytatja ezentúl tevékenységét a tavaly rekordnyereséget elért Creditanstalt Rt, mely Békéscsabán is működtet bankfiókot. (7. oldal) Piaci hírek Az elmúlt hét óta átlagosan 20 forinttal drágult a vöröshagyma és a burgonya Szarvason. Az utóbbi kilóját 65-45 forintért mérik. (7. oldal) 1998. március 13., péntek A Békés Megyei Hírlap Melléklete Egy-egy télen 4-600 mázsa szenet fűtenek el A FÓLIA ALATT MÁR BEKÖSZÖNTÖTT AZ IGAZI TAVASZ Szabó András kertész és felesége a fóliasátorban a már kiültetett paprikák között FOTÓ: SZEKERES ANDRÁS A februári tavaszt követően Tél tábornok megfáradt csapatai a napokban utolsó támadásba lendültek. A hőmérséklet hirtelen lezuhant, a szél szinte orkánerejűvé erősödött, s vadul esett neki mindennek, nyargalászott a vidéken, birkózott a fákkal, nem kímélte a fóliasátrakat sem, ahol viszont már a tavaszt idézi minden. Békésen, a Szécheny-kerti fóliavárosban is aggodalmakat okozott az időjárás, így Szabó András kertész birodalmában is. A kétezer négyzetméteres fűtött fólia átvészelte a veszélyt, biztonságot és oltalmat nyújtott a szépen fejlő növényeknek. A városban régi hagyományai vannak a primőr zöldség- termesztésnek, a kertészkedésnek. Az üvegházak, a fóliasátrak sok családnak adtak és adnak megélhetést, s tegyük hozzá, sok munkát is. Az elmúlt időszakban kertész dinasztiák alakultak ki, szülőkről gyermekekre szálltak a szakmai titkok, a termesztés fortélyai. Szabó András és felesége is szüleitől örökölte a primőrtermesztés szinte minden csínját-bínját, amit aztán tanulással még bővítettek. — A környékben a ’60-as évek elején lendült fel a fóliázás, mindkettőnk szülei az elsők között vágtak a primőrtermesztésbe. Családi vállalkozásunk most már több mint két évtizedes múltra nyúlik vissza: kezdetben munka mellett fóliáztunk, főfoglalkozásban 15— 16 éve kertészkedünk — emlékszik Szabó András. — Ha nekem két évtizede valaki azt mondja, hogy túl az ötve- nen kertészkedésből élek majd, körbenevetem. A postán, majd az OTP-nél dolgoztam. Aztán a sok ülés miatt egészségügyi gondok jelentkeztek nálam, s váltanom kellett, így lett belőlem kertész — kapcsolódik a beszélgetésbe a feleség. Aztán elmeséli, hogy amikor leérettségizett, úgy döntött: nem tanul tovább, noha hívták az egyik hazai agráregyetemre. (Folytatás a 6. oldalon) Hírháttér Agrárium: felfelé a lejtőn A mezőgazdaság az elmúlt két- három évben túljutott ugyan a mélyponton, de a válságon még nem kerekedett felül - állapítja meg egyebek mellett a GKI Gazdaságkutató Rt. nemrég elkészített tanulmánya. Zacher László, a Gazdaság- kutató Rt. munkatársa szerint a tanulmány lényegre törően fogalmaz, de korántsem ennyire sötét a kép. A mezőgazdaság fejlődőképes, az elmúlt két-három esztendőben elindult a mélypontról felfelé. Az agrárvállalkozók egy szűk rétege — mintegy húsz százaléka —jól felszerelt, korszerű gazdasággal rendelkezik, ők állítják előjelenleg az árutermelés döntő részét, és az Európai Unióban is meg fogják állni a helyüket. Ugyanakkor tagadhatatlan tény, hogy az átalakulás veszteseinek tábora az agráriumban a legnagyobb. A gazdaságkutató szerint az ágazat egyik égető gondja az, hogy máig sem épült ki az információs rendszer. Úgy nem képes tervezni sem a kormány, sem a gazdálkodók, hogy alapvető adatok hiányoznak, illetve a rendelkezésre álló információk bizonytalanok, megbízhatatlanok. Ahol a döntés feltételei hiányoznak, ott nem lehet jó döntéseket hozni. Aggodalomra ad okot az is — mutatott rá a szakember —, hogy az agrárgazdaságban, a gazdaság más területeivel ellentétben, helytelen irányban mozdult el a struktúraváltás. A mezőgazdaságban évtizedeken át 50-50 százalék volt a növénytermesztés és az állattenyésztés aránya. Ez az utóbbi években jelentős mértékben, 60-40 százalék arányban eltolódott a növénytermesztés javára, amitől felborultak a hagyományos, természetes egyensúlyok. Ez volt az oka egyebek között annak, hogy tavaly a jó gabonatermés és az alacsony állatállomány miatt hatalmas takarmányfeleslegek halmozódtak fel az országban. Amíg a két ágazat közötti egyensúly helyre nem áll, addig hasonló helyzetek évről évre előadódhatnak. A gazdaságkutatók néhány évvel ezelőtt figyelmeztettek arra, hogy az állami támogatások a korrupció melegágyai lehetnek; az exporttámogatások körüli súlyos visszaélések sajnos igazolták e feltevésüket. Valóban hiábavalóak az állami költségvetésből juttatott milliárdok — mutatott rá Zacher —, ha rosszul sáfárkodnak velük, ha nem telik olyan égetően fontos dolgokra, mint az agrárpiaci intézményrendszer kiépítése. Ugyanakkor szűk érdekcsoportok extrajövedelemre tesznek szert, vagy éppenséggel bennragadnak a milliárdok a büdzsében. Újvári Gizella Dr. Csorna Antal, a gyomaendrődi Körösi Halász Szövetkezet elnöke 1942-ben született Tiszalökön. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen 1964-ben vette át agrármérnöki diplomáját, később ugyanitt halászati, majd vadgazdálkodási szakmérnöki oklevelet szerzett. Halfeldolgozásból doktorált. 1964—71-ig volt a Szolnoki Halászati Szövetkezet főagro- nómusa. 1971-től főagronómusa, ’74-től elnöke a gyomai Viharsarok Halászati Szövetkezetnek, majd a Körösi Halász Szövetkezetnek. Dr. Csorna Antal a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége Halászati Bizottságának alelnöke, továbbá elnöke a Haltermelők Országos Szövetségének. Felesége Ágnes, a Gyomaendrődi Napköziotthonos Óvodák vezetője. Két gyermekük van: Beáta közgazdász, Gábor agrármérnök. Vezérállásban — Elnök úr halászcsaládból származik. Természetes volt, hogy ezt a pályát választja? — Nem is tudtam volna elképzelni mást. Gyermekként nyaranta együtt halásztam a nagyapámmal és a nagybátyáimmal, kint éltünk a tiszai kunyhóban. Megtanultam a halászat alapjait, a hálókötéstől az eszközök kezeléséig mindent. Mivel jó tanuló voltam, ezért több jeles halászati szakember azt tanácsolta, ne maradjak a ladikban, tanuljak tovább. — Mintha elhalványult volna az a romantikus kép, mely hajdanán a halászmesterséget övezte. — Én inkább úgy fogalmaznék, megváltozott. Amikor nagyapámmal együtt halásztunk, a tiszai körülmények is egészen mások voltak. Azt a homokos partot, ahol gyermekként füröd- tem, hiába keresnénk. Ugyanott most a duzzasztás következtében négyméteres a víz. Megváltozott a halmennyiség, a halállomány, az eszközök jó része és a halászember életmódja is. Ám a halász most is a természetben dolgozik. S máig igaz az is, hogy ezt a mesterséget nem lehet csupán a pénzért csinálni, mert ez több annál. Csak szívvel-lélekkel lehet művelni. — Ön hogyan jellemezné a vezetési stílusát? — Emberközpontúnak tartom, igyekszem megérteni a munkatársak problémáját. Fontosnak tartom azt is, hogy a munkahelyen esélyegyenlőséget kapjanak az emberek, mindenki a teljesítményének megfelelően találja meg a boldogulását. Azt mondják rólam, ritkán dicsérek. — És ez így van? — Igen. A jó munkát természetesnek veszem. Dicséret a különlegesen kiemelkedő eredmény után jár. — Mi az a tulajdonság, amelyet leginkább becsül a másik emberben? — Az őszinteséget, a megbízhatóságot és a tartós, folyarna- tos munkavégző képességet. — Mi az, ami kihozza a sodrából? — Ha becsapnak, vagy észreveszem, hogy megpróbálnak becsapni. Az ígéretek be nem tartása, a másik ember alap nélkül való áztatása is kihoz a sodromból. — Áruljuk el, ön a Békés Megyei Vadász Szövetség elnöke. A vadászat szenvedélye mikor érintette meg? — Az egyetemi évek alatt kezdtem el vadászni. Alzt tartom, a vadászat nem a természet kirablása. Annál inkább a természet kezelését és hasznosítását jelenti. Ha az ember betette a lábát a természetbe, akkor ott is kell maradnia, s azon dolgozni, hogy enyhítse azt a kárt, amit okozott. Ebben áll a felelőssége a vad- gazdálkodásnak. — Mi volt eddig a legnagyobb trófeája? — Soha nem rangsorolom e szerint a zsákmányt. Lőttem már dámbikát és vaddisznókant is, mégis azt mondom, a zsákmánytól függetlenül minden vadászat nagyszerű élményt nyújt. — Melyik egzotikus vidéken vadászna szívesen? — Afrikában és Alaszkában. — A hal- vagy a vadételt kedveli jobban? — Mind a kettőt egyformán szeretem. Egy jó halászlé után szívesen megeszek egy vadpörköltet. — Akár az elkészítésükre is vállalkozik? — A halászlevet és a roston sült halat csak én készíthetem otthon. A vadételeket viszont a feleségem főzi. — A sok munka mellett mennyit törődik az egészségével? — Keveset. Szerencsére a vadászat nagyon jól regenerál. — A vadászaton kívül még mi jelenti a kikapcsolódást? — Nagy öröm, amikor a családommal hazalátogatunk Tiszadadán élő édesanyámhoz, vagy amikor a rokonokkal, barátokkal találkozunk. De kikapcsolódás számomra egy jó kártyaparti is. — Köszönöm a beszélgetést! Csath Róza
