Békés Megyei Hírlap, 1998. február (53. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-26 / 48. szám
1998. február 26., csütörtök Európa-krónikA 9 A BETEGEKKEL KIALAKÍTOTT KÖZVETLEN KAPCSOLATOT ELISMERIK A NYUGATI SZAKEMBEREK A MAGYAR ORVOS NEM VÉSZ EL A VILÁGBAN Dr. Kovács József külföldön még nem kényszerült orvosi ellátásra, de az utazó delegációból több kollégájának szervezte már az ottani műtétét fotó: kovács Erzsébet Kiváló orvosaink, nemzetközi hírű professzoraink vitték már többször hazánk jó hírét szerte a világban. A mai tapasztalatok szerint ugyancsak kihúzhatjuk magunkat: a magyar gyógyítók jól képzettek, elismertek, és bármely európai kórházban megállnák a helyüket. így fogalmazott a minap dr. Kovács József, a gyulai Pándy Kálmán Kórház orvosigazga- tó-helyettese, aki az intézmény képviseletében gyakran megfordul külföldi találkozókon, s tudja, miként fogadják a szakmabelit nyugaton, és ezen keresztül hogyan ítélik meg Magyarországot. Németországban, Portugáliában, Spanyolországban, Finnországban és Görögországban fordult meg eddig dr. Kovács József. Egyáltalán nem meglepő, hogy a vendéglátók lényegre törő kérdésekben igyekeztek tisztán látni: — A szakma nyugat-európai jelesei rendkívül érdeklődőek, kíváncsian vizsgálják a magyar- országi szociális ellátás rendszerét — kezdte Kovács főorvos. — Tény, s ezt nem is tagadhatjuk, hogy a hazai szociális háló — lazasága miatt — sok gondot hordoz magában. — Egy-egy kiküldetés alkalmával nyilván értékes tapasztalatokat is szereznek. — A finneknél tavaly szemtanúi voltunk annak, amikor felépítették az ország utolsó kórházát. Ugyanakkor régi kastélyokat, közhasznú épületeket ápoló-, gondozóházakká alakítanak át, ideális környezetben, erdő szélén, vízparton. Ilyen helyen látogattunk el egy ápolási intézménybe, ahol 5 napot töltenek a betegek, majd hazatérnek. Mindegyiküket naponta többször megfürdetik, a legkorszerűbb krémekkel masszírozzák a testrészeiket. Minden szobában tv-készüléket helyeznek el, és a legkülönfélébb szórakozási lehetőségeket biztosítják. A tudatzavarban szenvedők külön helyiséget kapnak. A finnek egyébként szorgalmasan keresik a kapcsolatot a gyulaiakkal — ugyanígy érdekli őket Németország keleti térsége —, többször hívták meg a főiskola hallgatóit, ápolókat, és Gyula is fogadott már küldötteket az északi államból. — A finn egészségügyi ellátás színvonalát ezek szerint mi nemigen közelítjük meg. — Amit említettem, valóban mintaértékű példa. Máshol, például Portugáliában vagy Görögországban éppen azt láttam, hogy az egészségügyi ellátás színvonala semmivel sem magasabb, mint amilyet itthon megszoktunk. Sőt, sok tekintetben közel áll egymáshoz a három országban kialakult gyakorlat. —- A gyulai kórház gondos- kodik-e arról, hogy orvosai nemzetközi kitekintéssel gyarapítsák tudásukat, másrészt mennyiben nyitott az intézmény a külföldiek érdeklődése előtt? — A gyulai orvosok rendszeresen utaznak, a kórháznak rendkívül gazdag és széles a kapcsolatrendszere — többek között angol, amerikai kötődésekkel —•, s mind az öt földrész szakmai konferenciáin, találkozóin jegyezték a fürdőváros képviselőit. Megtekintve intézményünket, a külföldiek úgy vélekednek, hogy jó színvonalú munka folyik nálunk. A vendégeket szinte mindig érdekli, hogy hazánkban évente mennyit költenek egy ember egészségére. Amikor megtudják, többnyire elismeréssel nyugtázzák, hogy viszonylag kevés pénzből ilyen szintű ellátásra képes az ország. A magyar egészségügy a műszaki állapotát, a kórházak épületeit, a műszerezettséget, a felszereltséget tekintve nagy eltéréseket mutat, úgy érzem, e kérdésben jó irányban történt elmozdulás. A magas technika — az úgynevezett hightech — szintje kétségtelenül az európai mérce alatt van. Ez a technika rendkívül drága, amivel pótolható, az az emberi hozzáállás. Nos, a betegekkel kialakított közvetlen kapcsolatot — mellyel a technikában mutatkozó űr csökkenthető — értékelik és elismerik a nyugati szakemberek. — Mi az, amit feltétlenül pótolnivalónak tart Magyarországon? — Hazánkban meglehetősen szegényesek azok a körülmények, amelyek közé a kórházból hazakerülnek a betegek. Most próbálkoznak például az egynapos sebészet gyakorlatával, persze csak akkor, ha a szigorú feltételek adottak. El kell mondanom, hogy a főváros, a Dunántúl, illetve Kelet-Ma- gyarország között meglehetősen nagyok a különbségek. Az Unió pedig nem fővárosban, Nyugat- vagy Kelet-Magyaror- szágban gondolkodik. Mi több, figyel a határvidékekre, azok fejlettségére is. Nekünk büszkeségünk, hogy itt, a határ térségében nagyon jó a kapcsolatunk a nagyszalontai kórházzal, s ez a csatlakozásra való készülődésben példaértékű lehet. — A tapasztalatai alapján mit mondhat, Európa milyen véleményt alkotott Magyarországról? — Szinte mindenhol ugyanúgy vélekedtek, és a keleti blokkból három államot, Magyarországot, Csehországot és Szlovéniát említették, mint az uniós csatlakozásra legérettebbeket. Azt hiszem, ha befogad bennünket a közösség, nem mostohagyermekként lépjük át az Európai Unió kapuját. László Erzsébet Egy „Európába vezető” út mellett láttuk, (k) A Szolnokra közúton érkezők évek óta találkozhatnak a képen látható táblával. Mint Gutman József építészmérnöktől, a város korábbi főépítészétől megtudtuk, a város polgármestere évekkel ezelőtt franciaországi utazása során találkozott ilyennel. Lefotózta, majd itthon is jónak látták megvalósítását. Hasonló méretben, a betűtípust megőrizve tűzték le a táblákat a városba vezető utak mellett. Azt nem tudni, hogy az Európai Közösségen belül feltételekhez kötött-e használata, van-e valamilyen odaítélő fóruma, de Szolnok a maga számára jónak találta magasabbra tenni a „lécet”. (Magunk ilyen táblával az olaszországi Brunicóban találkoztunk.) Mi tagadás, Szolnok fejlődése visszaigazolni látszik az elhatározást. Gutman József a gesztus- értékű (irány)jelzés hozadékaként említette, hogy ez az elkötelezettség, „szándéknyilatkozat” azóta mélyen beleivódott a szolnokiak tudatába fotó: such tamás A SZÉN- ÉS ACÉLKÖZÖSSÉGTŐL A PÉNZÜGYI UNIÓIG A KÖZÖSSÉG STÁCIÓI 1951. Belgium, a Németországi Szövetségi Köztársaság, Francia- ország, Olaszország, Luxemburg és Hollandia Párizsban megalapítja az Európai Szén- és Acélközösséget. Kifejezik azon óhajukat, hogy ez a lépés „szolgáljon alapkövéül a nemzetek további és mélyebb közösségének, amit hosszú idők véres eseményei sokáig lehetetlenné tettek.” 1957. A hat alapító Rómában létrehozza az Európai Gazdasági Közösséget és az Európai Atomközösséget. Az EGK a közös szén- és acélpolitika mellett a gazdaság egyéb területeit — a mezőgazdaságot és a külkereskedelmet — is bevonja. 1968. Létrejön a vámunió: az EGK-tagországok között vámmentessé válik az export és az import. 1972. A közösség tagországai az együttműködésbe bevonják az energia-, a környezetvédelmi és a regionális politikát. 1973. Dánia, Írország és Nagy- Britannia Egyesült Királyság belép az Európai Gazdasági Közösségbe, az Európai Szén- és Atomközösségbe, valamint az Európai Atomközösségbe. 1979. A közösség kilenc tagországának választópolgárai első ízben választanak közvetlenül képviselőket az Európai Parlamentbe. 1981. Tovább bővül a közösség: a tizedik tag Görögország. 1986. Belép Portugália és Spanyolország. A tagállamok elhatározzák az alapító okirat első átfogó átalakítását — létrejön az Egységes Európai Charta. 1992. A tizenkét tagország a hollandiai Maastrichtban aláírja az Európai Unió szerződését. Az együttműködés kiterjed a képzésre, a kultúrára, az egészségügyre, a fogyasztóvédelemre, az iparra, a fejlesztési segélyekre, a kül- és biztonságpolitikára, a bel- és az igazságügyre. 1993. Létrejön az egységes piac. 1994. Norvégiában népszavazás mond nemet a csatlakozásra, ezzel az ország újabb 25 évre kizárja magát a közösségből. 1995. Belép Finnország, Ausztria és Svédország. 1996. Kormányközi konferencia vizsgálja, nincs-e szükség az alapszerződés további változtatásaira az Európai Unió céljainak megvalósításához. 1997. Az állam- és kormányfők amszterdami csúcstalálkozóján június 16—17-én úgy döntenek, hogy az alapszerződést széleskörűen módosítják. Az elhatározott változásokat Amszterdami Szerződés néven októberben írják alá. 1998. Az Európai Unió tagországainak állam- és kormányfői meg kívánják vizsgálni, melyek azok az államok, amelyek részt vehetnek a pénzügyi unióban. 1999. Január 1-jén életbe lép az Európai Pénzügyi Unió. Gy. Z. Mit szól iiozz^á? Újszülöttek a vén Európában Mellékletünkben egy-egy alkalommal megyénkben élők szólalnak meg, és arról beszélnek, milyen esélyt látnak Magyarország számára az uniós felkészülésben, illetve a csatlakozásban. Gondolataikban természetesen a saját sorsuk is kivetítődik, többnyire a vágyak formájában. Azok pedig bizonyosan gyakran fürkészik a jövőt, akik nem csak magukra, hanem most világra hozott gyermekeikre is gondolnak. Hozzájuk látogattunk a minap a Gyulán működő Pándy Kálmán megyei kórház szülészeti osztályára. Összeállításunk szereplői: a kevermesi Orbánná Pót Ildikó, a gyulai dr. Rákos Márta és Szilágyi Tünde — valamint gyermekeik. Szegényen is gazdagon Orbán Szindi első önálló „munkanapját” töltötte e földi létben, amikor édesanyját, Orbánná Pót Ildikó óvónőt faggattuk. — Sokat gondolkodtam a gyermekeim jövőjéről már a szülés előtt is — mondta. — Szindi a harmadik a tízéves fiam és a négyéves lányom után. Oly korban élünk, amikor minden bizonytalan. Csak azt érzékelem, hogy például eddig szinte ingyenes volt az iskola, most már mindenért üzeni kell, ha egyáltalán van miből. Ha az ország gazdasági helyzete javulna, talán könnyebb lenne a családoknak is. Ha valami, ez biztosíthatná a jövőt. Ami egyelőre rejtély számunkra. Ha most, szülés után elgondolkodom, félnem kell egy esetleges háborúskodástól, nem hiszem, hogy másként lesz majd akkoriban, ha felnőnek a gyermekeim. Ezt az országot mindig befolyásolták valakik. Hogy jobb lenne-e a közös Európában? Egyelőre nem tudjuk teljesíteni a minőségi követelményeket, így aztán nem is vagyunk verseny- képesek. De amennyiben annak idején úgy döntene valamelyik gyermekem, hogy az Unió más országában akar tanulni, letelepedni — ugyan nem örülnék neki —, tudomásul venném, ha számára jobb lenne úgy. Az hiányzik, hogy valakik világosan megmondják: mikortól, mi lesz jobb vagy rosszabb az egyesüléssel. Hogy mivel győzhetnének meg? Itt kérem még mindig, mindent meg tudtak magyarázni... Úgy hiszem, amit szegényen is biztosítani lehet, az az érzelmekben gazdag élet. Jólét meg csak a gazdag országok polgárainak adatik meg. Nem álmodozni akarunk végre, ideje lenne bebizonyítani, hogy jó felé halad az ország. Lehetne jól is csinálni, de... Az ott-jár- tunkkor éppen négynapos Bajusz Soma édesanyja — dr. Rákos Márta — két éve a kórház szülészeti-nőgyógyászati osztályán dolgozik. Kis túlzással azt is mondhatnánk, két másik szülés között szánta el magát gyermeke világra hozatalára: még szülése napján is végigdolgozta a „műszakot”. — Csak remélni tudom, hogy nem lesz rosszabb, mire felnő a gyermekünk — töprengett el a jövőről. — A világban mindig lesz valamilyen szembenállás, Soma egyszer eléri majd a katonakort. Nem akarnám, hogy katona legyen, s azt sem, hogy az egészségügyben dolgozzon. Persze, az lesz belőle, ami lenni szeretne. Mi a baj az egészségüggyel? A rendszer rossz úgy, ahogy van, az alapjaitól kellene újra felépíteni. Hosszú távon persze optimista vagyok, hiszen annak kell lennie az embernek. Évtizedek szükségesek ahhoz, hogy kiheverje egy ország, ami egy rendszerváltásból adódik. Kételyeim vannak az Európai Unióval. Féltem Magyarország identitását, nemzeti sajátságainkat az egyesülés következményeitől. Persze, az lehetséges, hogy politikailag az egyesülés a jövő útja. Nehezen viselném el, hogy egykor a kontinens más részén éljen a gyermekem, arra nevelem majd, hogy elsősorban ehhez az országhoz tartozik. Olyan Magyarország kellene, ahol az emberek megtalálják a boldogulásukat, s büszkék arra, hogy ide születtek, itt élnek. Tudom, kilencvenöt százalék az esélye annak, hogy belépünk az Ünióba, s bár bizonyára azt is lehetne jól csinálni, félek, nem úgy történik majd. „Nagyon kicsinek érzem magam” Zsuzsanna napján látta meg a napvilágot Szilágyi Tünde kisfia, Krisztián. A fiatal édesanya — aki eladó egy üzletben — a szülés másnapján halkan fogadalmat tett, több gyermeket nem vállalnak a párjával. Ilyen sötétnek látják a jövőt? — kérdeztük. — Nem erről van szó, inkább a bizonytalanság int óvatosságra. Az a vágyunk, hogy ennek az egy gyereknek megadjunk mindent, amit csak lehet. Szeretnénk taníttatni, ha úgy alakul, és ő akarja, akár külföldi egyetemre járatni, ami persze nem olcsó mulatság. Mi Görögországban jártunk külföldön, ott nyaraltunk, jó lenne a fiunknak minél többet megmutatni a világból. Például azt, amit a görögöknél tapasztaltunk. Ott nem alakult ki olyan súlyos helyzet a bűnözésben, nincs annyi lopás, nyugodtan a parkolóban lehet hagyni egy motort, nem viszik el. A párom a határon dolgozik, természetes, hogy ott mindennapos téma a politika, az ország uniós csatlakozása. A kollégáival reménykednek, és egyben el is várják, hogy hazánk fejlődésére serkentőleg hasson az uniós tagság. Természetesen minden a politikusokon múlik, én nagyon kicsinek érzem magam mindebben. Krisztiánnak jobb életet kívánok, s hogy becsületes, tisztességes, mindenkihez őszinte legyen — fogalmazott Szilágyi Tünde. K. A. J.—L. E. FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET
