Békés Megyei Hírlap, 1998. január (53. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-29 / 24. szám
1998. január 29., csütörtök Európa-krónikA 9 __________________Az A BORZASZTÓ, HOGY SOK EMBERNEK FOGNI KELL A KEZÉT_____________________ Ak i nem fejlődik, elveszítheti önállóságát A nyugat szelét viszonylag hamar megérezte Kertész János békéscsabai autószerelő mester. A szakma sajátossága volt, hogy a nagy autóbeszerző dumping az autójavítóknál is lecsapódott. Rengeteg járművet „odakint” jószerével a magyarok mentettek meg a bezúzótói, melyből egyenesen következik, hogy itthon a használat során egyre-másra jelentkeztek a problémák. teszem, hogy a ’90-es évek eleje óta rendre vásároltunk gépeket, berendezéseket, szerszámokat külföldön, amennyi a pénzünkből tellett, meg amit a törvények szerint behozhattunk túság, szinte naponta utazom Budapestre. Persze, hogy idegesít a szűk, elhasználódott 44-es főút, s a mélypont, a tiszaugi híd, amelynél sokszor órákon át kell várakozni az átjutásig. Kertész János (jobbról) szerelés előtti jó tanácsokkal látja el Somogyi Mihályt FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Hogyan tudtak felkészülni az új kihívásokra, milyen tapasztalatokat szereztek külföldön? — kérdeztük elöljáróban Kertész mestertől, aki több szervezetben betöltött tisztsége (az Autójavítók és Kereskedők Országos Szövetségének elnökségi tagja, a Békéscsabai Ipartestület elnöke, valamint a megyei mestervizsga-bizottság elnöke) révén az évtized eleje óta folyamatosan járja a nyugat-európai országokat, és a szakma síkján rakosgatja egymásra a felzárkózás építőköveit. — Elég elkeserítő volt tapasztalni, mekkora távolságot kell leküzdenünk, hogy elérjük a fejlett országok szintjét, érdekes módon a vártnál sokkal rö- videbb idő alatt jutottunk nagyon messze — kezdte az autószerelő vállalkozó, aki nemrégiben költöztette műhelyét új telephelyére. — A Trabantok helyett sokan szinte egyik napról a másikra Opelokkal, Fordokkal kezdtek szaladgálni. Erre kellett nagyon gyorsan felkészülni, hiszen a korszerű járművek is szervizigényesek, és nem akármilyen technikai hátteret, tudást kívánnak. — A kis- és középvállalkozások fejlődési lehetőségeit tekintve milyen különbségeket lát Magyarország és a nyugati államok között? — Nagyobb léptékkel is haladhattunk volna előre, ha a rendszerváltás után megteremtik a kisvállalkozások kedvezőbb finanszírozását, támogatását. így azonban csak a megtermelt javak visszaforgatásával, apránként lépkedhetünk feljebb és feljebb. Németországban, Angliában, Ausztriában kezdetben hosszú időt vett igénybe, hogy egy vállalkozás kibontakozzék, később viszont — éppen a gyorsítás céljából — megerősödött a financiális háttér, és különféle bankok álltak rendelkezésre kedvező hiteleikkel. Valamit nálunk is változott a helyzet, tavaly egy bank bizonyos készenléti összeget nyújtott beruházásra, kereskedelemre, az idén pedig pályázatra szeretnék jelentkezni az új szervizbázis technológiai fejlesztéséhez. Korszerű fékhatásmérőt, illetve a környezetvédelemmel kapcsolatos gázelemzőt tervezünk beszerezni. — A javító, szolgáltató tevékenység ezzel eléri az európai szintet az önök műhelyében? — Lényegében igen, hozzáaz országba. Emellett a szakmai képzettség, az önfejlődés, a tanfolyamok elengedhetetlenek a továbblépéshez. Aki nem fejlődik, nehezebben boldogul, sőt meglehet, hogy önállóságát kényszerül feladni, és alkalmazottként dolgozhat tovább. A mi szakmánkban a gazdasági hátteret is át kell látni. Az a borzasztó, hogy sok embernek szinte fogni kell a kezét, és a legalapvetőbb feladatokra is állandóan figyelmeztetni kell. — Találkozik-e bosszantó gondokkal, amikor felkiált dühében, és kifakad: így sosem jutunk el Európába? — Az országnak azon a vidékén lakunk, ahol lassúbb a fejlődés üteme, mint például a Dunántúl egyes részeiben. Vitathatatlan a fővárosközponIgazságtalannak tartom, hogy Pesten a negyedik metrót építik, s mellette ilyen tiszaugi üggyel is bajlódunk. — Kertészéknél a mesterség apáról fiúra száll. Bizonyára akkor lenne nyugodt, ha biztos megélhetést, megalapozott jövőt látna a gyermekei számára a mostani vállalkozáson keresztül. — A nagyobbik fiam már tudja, mi szeretne lenni: autóvillamossági szerelő. Remélem, legalább a technikusi szintet eléri. Kiegyensúlyozottabb, gazdaságilag megalapozottabb hátteret kívánok neki, erre megvannak az esélyek. Igaz, a mi szakmánkban nehéz tisztességesen előbbre jutni, keményen meg kell küzdeni érte. L. E. A Credo megnyitotta pénzcsatornáit ______ Constantinescu megtalálta a kolinda küldőjét Lö kösháza nyert a kísérleti körben Felejthetetlen karácsonyi ajándék Politikusok emberközelben. A két államfő, Emil Constantinescu (balról) és Göncz Árpád ezúttal a nyugatnak állít követendő példát FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER A napokban megnyíltak az Európai Unió „fiatalabb” segély- programja, a Credo pénzcsatornái. Kísérletképpen tavaly hirdettek pályázatot — úgynevezett softprogramokra, tanulmányok, projektek készítésére —, egyenként legfeljebb 50 ezer ECU-s összegre. A nyári „főkörben” 12 ország 36 térsége versenghetett uniós pénzekre. Örömteli hírt kaptunk tegnap Galovicz Mihálytól, a békéscsabai központú Phare—Credo iroda vezetőjétől, aki ismertette a forduló végeredményét. A keletmagyarországi, Romániával határos négy megyéből 22 pályázat érkezett Brüsszelbe, közülük kettőt nyertesként hirdettek ki. Az egyik a lökösházi önkormányzaté, amely a határmenti térség közlekedési és gazdaságfejlesztési lehetőségeit áttekintő tanulmányt kíván a megnyert pénzből elkészíteni. Ebben a tervek szerint Lökösháza és Kürtös térségének szerepét, s benne a határnyitás lehetőségét vizsgálja. A pályázatra 45 ezer 573 ECU-t (10,25 millió forintot) ítéltek oda. A másik győztes projekt megyénkén kívüli, a Hajdú-Bihar Megyei Kereskedelmi Kamara nyert 40 ezer ECU-t, melyből a Bihar multimédia című, régiót bemutató kiadványt szeretnék elkészíteni. Két pályázat tartaléklistára került (a makói ön- kormányzaté és a Hajdú-Bihar Megyei Kézműves Kamaráé), ezek akkor léphetnek előre, ha a győztesek között valamelyik projekt nem valósul meg. Februárban meghirdetik a Credo első igazi fordulóját, melyre már nem csak szoft- programokkal, hanem műszaki jellegű tervezetekkel lehet pályázni. Ezzel együtt a megnyerhető összeg is jelentősen megugrik, 300 ezer ECU a felső határ. Ezúttal is él az a szabály, hogy a programra csak kifejezetten nonprofit szervezetek, önkormányzatok, önkormányzati társulások, alapítványok jelentkezhetnek. A feltétel, hogy a megvalósítandó célnak határokon átívelő hatása legyen, ilyet hozzon létre, vagy ezt erősítse. Bővebb tájékoztatást a Phare-CBC—Credo irodán kaphatnak az érdeklődők Békéscsabán, a megyeházán (Derkovits sor 2.). (e) Több évvel ezelőtt történt — akkor még nem voltam elnök —, karácsonykor, úgy éjszaka közepén csörgött a telefon a lakásomon. Felvettem a kagylót, hívóm bemutatkozott, jelezte, hogy Gyuláról telefonál, majd a következőket mondta: „Tanár úr, kérem ne tegye le a telefont, mert szeretnék küldeni önnek egy dalt.” Nemsokára egy ismerős kolinda dallama csendült fel a vonal túlsó végén. Életem legszebb karácsonyi ajándéka volt ez a Gyuláról küldött román kolinda — emlékezett keddi látogatásán a fürdővárosban Emil Constantinescu, a Román Köztársaság elnöke. A történet mesélése közben mozgolódás támadt a széksorok között, először egy kéz emelkedett a magasba, majd nemsokára felegyenesedett egy férfi, jelezve, hogy ő küldte a kolindát. Utólag megtudtuk, a nem mindennapos jókívánság „feladója” az aradi származású, de a gyulai Nicolae Balcescu gimnáziumban is oktató Vicol Lucian karnagy, ének-zene szakos tanár volt. A tapsvihar elcsendesedése után az elnök meghatottsággal a hangjában folytatta a történetet. —; Most már tudom, hogy kik adták életem legfelejthetetlenebb ajándékát. Nem mást mint a gyulai Pro Musica kórusának hangfelvételét hallottam akkor. Most személyesen köszönöm meg önöknek ezt az életem végéig kísérő jókívánságot — mondta a román elnök. — Both — Hazánk kívánatos célpont lehet A közelmúltban jelent meg az Európai Tükör, amely műhelytanulmányokat közöl a Balkán, a Közel-Kelet és a Déli Mediterráneum helyzetéről. A témát az Unió és Magyarország szemszögéből vizsgálják az elemzőit. A kiadvány 18. száma egy írásban előrejelzi: Magyarország egyaránt lehet cél- és tranzitállomása a migrációnak, rendelkezik bizonyos szívóhatással, a csatlakozási folyamat felgyorsulásával pedig kívánatos migrációs célpont is lehet. A migráció nyilván nem, vagy nem csak idegenrendészeti probléma, nem csak vízumkérdés. Lehet, hogy a vízumkorlátok csökkentik a migrációs veszélyt, hosszabb távon viszont a népek-országok közötti elhidegüléshez vezet. Ezért helyesebb politika az, amely a migrációt komplex kérdésként kezeli, és egyformán törekszik a szívó- és tolóhatás mérséklésére. (e) Mit szól hozzá? „Remélem, KISÜL BELŐLE VALAMI JÓ” Mellékletünkben egy-egy alkalommal megszólalnak a megyénkbeliek, és elmondják véleményüket az európai csatlakozásról. Most — rendhagyó módon — azok beszélnek, akik talán már gondoltak arra, hogy felnó'tt korukban uniós tagállam polgáraként élnek Magyarországon. Gyerekek, diákok véleményét kötöttük csokorba, akik ismereteiken keresztül jövőjüket, kilátásaikat, vágyaikat fogalmazzák meg. Összeállításunk szereplői: Gulyás Anita, 18 éves, élelmiszer-, vegyicikk-ke- reskedő, a békéscsabai Trefort Ágoston Villamos- és Fémipari Szakközépiskola 2 éves, nappali tagozatos képzésének diákja, Szűcs Mihály, a dobozi általános iskola VII. a osztályos tanulója és Varga Enikő, a mezőkovácsházi általános iskola Vili. a osztályából. a határok — Sok mindent hallottam az Európai Unióról. Tudom, hogy például Németország az alapítók egyike. A leendő tagoknak a csatlakozáshoz bizonyos követelményeknek kell megfelelniük. Magyar- ország eddig az előírt szabványokból 1600-at teljesített, és a csatlakozásig még nyolcezret kell bevezetnie. Ezek főként környezetvédelmi, ipari szabványok. Szerintem az uniós csatlakozás pozitív változásokkal jár majd. Az Európai Unióhoz való tartozás fejlődést jelenthet az iparban, a kereskedelemben, a mezőgazdaságban, az oktatásban egyaránt. Munkahelyeket teremt, és lehetőség lesz Európa bármelyik országában elhelyezkedni, dolgozni. Nyitottak lesznek a határok. A diákok szabadon tanulhatnak más országokban, a magyar bizonyítványokat pedig a tagországokban elfogadják. Akár azt is elképzelhetőnek tartom, hogy nekem is lesz módom tanulni, dolgozni az unió egyik tagországában — fogalmazott Gulyás Anita. A mi sorsunkat dönti el — A NATO- és uniós csatlakozásig még sok területen kell fejleszteni az országot, utána pedig megszűnnek a határok, a diákok elmehetnek külföldre tanulni — válaszol rögtön a kérdés hallatán Szűcs Mihály. — Ezért fontos az idegen nyelvek ismerete. Én a németet igyekszem elsajátítani, ez jobban érdekel, mint az angol. Ha tehetném, valamikor elmennék nyugatra tanulni, dolgozni, bár minden a tanulmányi eredménytől függ. Hatodik végén 4,6 voltam, igyekszem ezt a szintet tartani. Felnőtt koromban a számítógépekkel szeretnék foglalkozni programozóként. Igaz, nemrég kezdtünk ismerkedni a számítógépekkel, de máris nagyon érdekel ez a tudomány. Nagyon sokat hallgatom a rádiót, és nézem a televíziót. Érdekelnek a híradások, melyeket hallgatva tudom, Magyarország csatlakozása a mi sorsunkat dönti el. Csak így tudunk felzárkózni az európai nagyhatalmakhoz, a fejlett társadalmakhoz. A szüleimmel eddig még nem jártam Nyugat-Európában, de például Németországról tudom, sokkal fejlettebb, mint a mi hazánk. Itt, a környékünkön a leginkább a mezőgazdaságot kell fejleszteni, hiszen ebből élünk. Édesanyám munkanélküli, édesapám a vízműveknél dolgozik. Ha majd családot alapítok, néhány évre elmennék külföldre, de véglegesen itt telepednék meg. Az uniós csatlakozás szerintem 2001—2002-re várható. Remélem, úgy élhetek és dolgozhatok majd, mint ahogy nyugaton teszik az emberek, lesz munkám, és minden, amire vágyom. Apu jó dolognak tartja — Bevallom, nem nagyon tudom, hogy jó-e az, ha Magyarország belép az Európai Unióba. Anyukám teljesen borúlátóan fogja fel a dolgot, apukám pedig bizakodik. Apu jó dolognak tartja és hisz benne, anyu pedig azt kérdezi: miért jó ez az EU jelenlegi tagjainak? Most mit gondoljak én? Amikor korábban erről a témáról hallottam, azt gondoltam, hogy milyen jó országok azok, amelyek tagjai a szövetségnek. Ha Magyarország is belép, lehet, hogy akik eddig még nem tagjai, azok hazánkra is így gondolnak majd. Ez nagyon jó lenne! A tévében és a rádióban sokszor hallom, hogy a felnőttek a nyugati országokban sokkal többet keresnek, mint nálunk. Lehet, hogy belépve nekünk is gyarapodik a keresetünk, és a munka újra felértékelődik? Nem tudom. Azt is rebesgetik, hogy esetleg közös pénze lesz az unióba tartozó országoknak, amit nehezen tudok elképzelni, bár az inflációt nálunk is csökkentené. Ez az élet- színvonalra kedvezően hatna. Én úgy gondolom, ha tagjai leszünk a szövetségnek (nagyon szeretném!), kicsit jobban élünk. Egyelőre azt se tudni, mikor válik hazánk teljes jogú taggá. Remélem, mire én felnövök, végleg eldől kérdés, és valami jó is kisül belőle. Mindenesetre úgy készülök a belépésre, hogy próbálom megismerni a tagországok nyelvét. Jelenleg németül tanulok, de 18 éves koromra ».< szeretnék angolul és franciául is beszélni. Remélem hasznomra válik — mondta végül Varga Enikő. Halasi Mária—Kovács Attila—László Erzsébet FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER, SUCH TAMÁS Megnyílnak
