Békés Megyei Hírlap, 1998. január (53. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-28 / 23. szám

MEGYEI KÖRKÉP 1998. január 28., szerda Kisebb koccanásunk utak és vasutak keresztezésének ügyében Nem európai megoldás? A minap „Ajánló sorok sebességmérők emlékkönyvébe'’ cím­mel jegyzetben fordultam az olvasókhoz, s a közutak, vasutak azonos szintbeli kereszteződéseire született szabályozás némely furcsaságát tettem szóvá. Úgy tűnik, soraim nem annyira az emlékkönyvbe, inkább a sebességmérők emlékezetébe vésődtek be, mely körülmény az újságírót eleve a KRESZ szabályainak lelkes betartására ösztönzi... Félretéve a tréfát: valóban érde­mes szólni arról, hogy a jogi szabályozás, az annak hatására született forgalomszabályozási intézkedések megtétele nem a rendőrség feladata volt. Balta János alezredes elmondta: az USA-ban sok helyen acél­háló fogja meg a tiltás ellenére sínre hajtani szándékozókat FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER — A rendőrség jogalkalmazó­ként nem tehet mást, mint hogy ellenőrzi a szabályok betartását — mondta Balta János rendőr alezredes, a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság Közle­kedésrendészeti Osztályának vezetője. — Arra is felhívnám a figyelmet, hogy az érintett jogszabály semmilyen „türelmi időről” nem rendelkezik. Az új szabályok bevezetése előtt fel­készülési idő állt rendelkezés­re. Magánvéleményem termé­szetesen lehet, de nincs jogom hangoztatni. A jogszabály elő­készítésének szakaszában el is mondtam, mit gondolok a kö­zelmúltban bevezetett új szabá­lyozásokról, ám a jogszabály megjelenését követően egyet­len dolgunk van: érvényt sze­rezni az előírásoknak. Az is tény, hogy a rendőrségről szóló törvény, a rendőrség szolgálati szabályzata szerint differenci­áltan kell intézkednünk, nem biztos, hogy mindjárt feljelen­téssel kell kezdenünk. — Ha nem az önök hatáskö­re a szóvá tettek rendezése, ak­kor kié? — Akié az út, annak dolga a jelzések kitétele. Hangsúlyozni kell: a jelenlegi szabályozás szerint a vasúti kereszteződés előtt elhelyezett veszélyt jelző táblától kezdődik a sebesség- korlátozás. Ellenőrzéseink so­rán azt érzékeljük, hogy ezt vagy betartják a közlekedők, vagy nem. Tapasztalataink sze­rint a vezetők nem e táblánál, hanem csak a sínpár előtt száz méternyire kezdik csökkenteni járművük sebességét. Az is gyakorlat, hogy a kocsik vala­melyest csökkentett, de még mindig szabálytalanul nagy se­bességgel haladnak át a vasúti kereszteződésen. — Ilyen ,,mutatványt” ép­penséggel rendőrségi jármű­vektől is láthatunk. — Ha közben nem használ­nak megkülönböztető jelzése­ket, akkor ugyanolyan szabály- sértést követnek el, mint bárki más. — Nem lenne jobb a valóban megfelelő helyre sebességet korlátozó táblát elhelyezni? S nem inkább valamiféle sorom­pók alkalmazása lenne a meg­oldás — idővel? — Igen drága volna. A jog­szabályban megjelenő megol­dásnak viszont gyakorlatilag nincs költségkihatása. A so­rompók létesítése egyébként a MÁV és az útügyi hatóság dol­ga. Békés megyében.sok a biz­tosítatlan út—vasút szintbeli kereszteződés. Nálunk szeren­csére sem tavaly, sem az azt megelőző évben nem nőtt az e kereszteződésekben bekövetke­zett balesetek száma, súlyos tragédiák sem fordultak elő. — Megkerülhetetlen kérdés: hogyan szabályozzák ezt a helyzetet Európa más országai­ban? — Hasonló korlátozás csak Szlovákiában és Csehország­ban fordul elő. Ott működő fénysorompónál ötven méteren belül ötven kilométeres órán­kénti sebességre kell csökken­teni a jármű haladását, ha vi­szont nincs fénysorompó, vagy nem működik, akkor harminc méteren belül harmincra. Ausztriában ellenkezőleg köze­lítik meg a dolgot. A hosszabb járművek, járműszerelvények áthaladásának minimális sebes­ségét határozták meg: a tíz mé­ternél nem hosszabbak leg­alább négy, a tizenhat métert meg nem haladók legalább öt, a huszonkét és fél méteresnél nem hosszabbak pedig legalább óránként hét kilométeres sebes­séggel kötelesek áthaladni a sí­neken. Más európai korláto­zásról nincs tudomásom. An­nak, hogy nem vezettek be ha­sonló előírásokat, az is oka le­het: biztonságosabb műszaki megoldásaik vannak, s fejlet­tebb közlekedési kultúrájuk is. Természetesen a mi szabálya­ink sem képesek kizárni az em­beri felelőtlenséget. Az ország­ban a szabályozás bevezetése óta is volt már súlyos baleset ilyen kereszteződésben. — Miként vélekedik a Szarvasi úti helyzetről, mely Békéscsaba közlekedésében nem jelentéktelen mozzanat? — Ennek forgalomszabályo­zása sem a rendőrség dolga. Azt kell mondanom, hogy a mostanra kialakított helyzet megfelel a jogszabályok által megköveteltnek, a biztonságot szolgálja. Ez azonban nem je­lenti azt, hogy más, hasonlóan biztonságos megoldás ne lenne található. Olyan, mely jobban figyelembe veszi a közlekedők egyéb érdekeit is. Az adott sza­kaszon lévő, kijelölt gyalogos átkelőhelyen valóban csak munkakezdéskor és a munka­idő befejezésekor jelentkezik értékelhető forgalom, s nem ál­landó jelleggel. A közlekedési felügyelet is hozzánk hasonló­an értékelheti a helyzetet: ha megfelel az előírásoknak, hiva­talból nem kifogásolható. Java­soltam a közlekedési felügye­letnek: üljünk le az út kezelőjé­vel. Biztos vagyok benne, hogy a közútkezelő nem zárkózik majd el a biztonságot szolgáló jobb megoldástól. Azért érde­mes erről tárgyalni, mert a jog­alkotó nyilvánvalóan soha nem gondolhat az általánostól eltérő valamennyi élethelyzetre. Arra sem, hogy van olyan kereszte­ződés, melyen évente csak egy­két vonat halad át, ráadásul egy olyan forgalmú és jelentőségű közutat érintve, amilyenről be­szélünk. Bizonyos vagyok ben­ne: a MÁV-val együtt megfele­lő műszaki megoldás található arra, hogy akár visszaállítható legyen az óránkénti hetven ki­lométeres haladás. Kiss A. János Megkérdeztük olvasóinkat Mennyi legyen a minimálbér? Hajdú Gyula, 23 éves, szeghal­mi munkanélküli: — Szerintem mindig az egyén adottságaitól, helyzetétől függ, hogy egy ember mennyi pénzből tud megélni. Ezért én a minimálbért nem egységesen, hanem az egyéni megélhetési lehetőségek figyelembevételé­vel állapítanám meg. Aki példá­ul albérletben lakik, annak több kell, mint akinek saját lakása van. Szintén több kell a csalá­dosoknak, mint az egyedülál­lóknak. Én jelenleg már 18 ezer forintos fizetésből is ki tudnék jönni. Nagy Imre, 60 éves, füzesgyar­mati nyugdíjas: — Ha a legkisebb hazai fize­tés 30-35 ezer forint lenne, té­len még akkor sem jönne ki be­lőle az ember. Nekem 19 500 forint a nyugdíjam, s ebből a té­li hónapokban 17 ezret fűtésre költők. Ilyenkor megélhetésre szinte semmi sem marad. Higgyék el, nagyon spórolni kell, hogy valahogy túléljük a telet! A nálunk fiatalabbaknak pedig még több pénz kell. Hisz akinek gyermeke van, annak minden téren sokkal nagyobb a kiadása. Papp András, 65 éves, körösla- dányi nyugdíjas kereskedelmi főosztályvezető: — Meglátásom szerint az el­fogadható minimálbér nettó 25 ezer forint lenne. Bár ez az összeg sem sok. A minimálbért általában a fiatal pályakezdők kapják. Ők családalapítás előtt állnak, s a legtöbb esetben laká­suk sincs. Mindkét kihívás megoldása komoly anyagiakat emészt fel. Aztán jönnek a gye­rekek. S a család személyi gya­rapodása a terheket, kiadásokat is tovább növeli. Ezért a 30 ezer sem lenne sok minimálbérnek. Pálfi Gyuláné, 68 éves, szeghal­mi nyugdíjas: — A mai árak mellett a 35- 40 ezer forintos minimálbér sem lenne magas. Nagyon so­kan igen szerény jövedelemből élnek. Az idősek ezt még csak- csak kibírják, de a fiataloknak nagyon nehéz. Akinek több csa­ládja van, sokba kerül a gyere­kek ruháztatása, élelmezése, ta­níttatása. Éppen ezért jó volna, ha már végre nemcsak az ára­kat, hanem a béreket is mielőbb látványosan emelnék. Magyari Barna FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER / Újabb elemekkel bővült a vád Százmilliós, jövőbeni vagyon volt a biztosíték Az egykori Agrobank szarvasi fiókjának vezetőit, minisztéri­umi tisztségviselőket, vállalkozókat érintő büntetőügyben, amelyben különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen ke­zelés és más cselekmények miatt állnak bíróság előtt a vádlot­tak, a legutóbbi tárgyaláson, decemberben a megyei fő­ügyészség újabb elemekkel bővítve, módosította a vádat. A tárgyalássorozat folytatásaként tegnap a megyei bíróságon dr. Domokos Jenő tanácsa előtt dr. Fazekas Géza ügyész is­mertette a módosítást. Az ügyész kifejtette, hogy az ipari minisztérium piaci főosz­tályának vezetője, dr. D. J. az intervenciós alap felhasználási szabályzata előírásait, az állami pénzügyekről szóló törvény, il­letve végrehajtási rendeletének egyes rendelkezéseit, azaz a fe­lelős, ésszerű gazdálkodásra vonatkozó kötelezettségét meg­szegve nyújtott 15 millió forint visszterhes hitelt a Milkway Kft.-nek, hiszen a szóban meg­jelölt tényleges cél nem lett vol­na támogatható. Nem vizsgálta többek között, hogy a pályázat­ban vállalt célok eléréséhez megfelelő anyagi és tárgyi fel­tételekkel rendelkezik-e. A va­gyoni hátrány — az ügyész sze­rint — mindezekkel is össze­függ. Ugyancsak a törvénnyel ellentétben a főosztályvezető nem ellenőrizte le, hogy a 15 milliót az örménykúti telepen mire fordították, illetve nem in­tézkedett időben a pénz behajtá­sára, pedig tudta: az összeget más célra fordították. A vádirat rámutat a III. rendű és a IV. rendű vádlott, dr. Cs. L. és K. F. felelősségére, akik dr. D. J.-t és egy másik minisztéri­umi tisztviselőt, B. L.-t — va­lótlan tartalmú pályázat benyúj­tásával — kötelességszegésre és vagyoni hátrány okozására bírták rá. Az ügyész szintén bő­vítette azoknak a jogszabályok­nak a körét, amelyeknek rendel­kezéseit — álláspontja alapján — dr. D. J. megszegte, s így nyújtott, az előzőhöz hasonló módon, 20 milliós hitelt a Mu- Lat—Milkway Kft.-nek. Az ügyész kifogásolta, hogy a Mu-Lat—Milkway Kft.-t 50 milliós törzstőkével működő társaságnak tüntették fel, holott a jogszabályokban előírt pénz­betéteket nem fizették be, így a Milkway a 18 millióból csak 2 milliót adott. A biztosítékként felajánlott sajtüzem értékét 100 millióban határozták meg, s ez ugyancsak eltér a valóságostól. Az elhangzottak után dr. Cs. L. — a cég egyik ügyvezetője — viszont ismét elmélyedt a '90-es évek elején történtekben. Válaszából kitűnt, hogy biztosí­tékként 100 milliós jövőbeni vagyont jelöltek meg. Nem ma­radt el a másik ügyvezető, Car­mina Arena fémjelezte olasz partner felemlegetése sem: az új, szokatlan technológia tanul­mányozása annyira lekötötte őket, hogy nem tiltakoztak az itáliai által apportált tárgyak értékmegállapítása ellen, pedig fakeretes vajdarabolót és más múzeumi darabokat hoztak a külföldön látott vadonatúj be­rendezések helyett. Az IKM volt főosztályveze­tője úgy vélte, az állami pénz­ügyekről szóló törvény nem rendelkezik külön az állami ala­pokról. A visszterhes hitelt igyekeztek a legszigorúbb felté­telek mellett nyújtani és a fel- használást ellenőrizni. Azzal is védekezett, hogy az intervenci­ós alap kezelői számára az el­számoltatás és ellenőrzés lehe­tőségként és nem kötelező fel­adatként volt előírva. A tárgyalás a másodrendű vádlott kihallgatásával február 2-án folytatódik. L. E. Zöld utat kapott a töktermesztés Sarkadon Úgy tűnik, Sarkad városa bizal­mat szavazott a településen már harmadik éve jelen lévő osztrák Inda Kft. további működésére. A kft. ügyvezető igazgatója, Jozef Jäckl az elmúlt hetekben azzal a kéréssel kereste fel az önkormányzat vezetését, hogy a város gyorsított eljárással tár­gyaljon az egykori Szellőző Művek ikercsamokának bérbe­adásáról, amelyre ők is pályáza­tot nyújtottak be. A kérelmüket azzal indokolták, hogy az olaj­tök termelésére hozzájuk szer­ződött családokkal fel kell mon­daniuk az eddig megkötött szer­ződéseket, ha nem lesz kilátás­ban megfelelő épületük a fel­dolgozáshoz. Ezen a tárgyalá­son azt a választ kapták, hogy a testületi döntés szerint minden pályázónak ki kell várnia az egyébként igen rövidre szabott pályázati időt. Ennek határideje január 21-én járt le, a gazdasági bizottság 22-én tárgyalta a fel­hívásra benyújtott anyagokat, illetve anyagot, hiszen az egyet­len pályázó az Inda Kft. volt. Dönteni azonban a tegnapi tes­tületi ülés volt jogosult. Akad­tak ugyan képviselők, akik sze­rint lehetett volna részletezőbb is a kiírás, ám miután kiderült, hogy a pályázat a korábbi ren­deletüknek megfelelően lett szövegezve, elálltak a vitától, s valamennyien elfogadták az In­da pályázatát. A kft. jelenlévő ügyvezetője pedig azzal biztatta a városatyákat, hogy az ötéves bérlettel párhuzamosan cége Európa legmodernebb olajtök­feldolgozó üzemét fogja felépí­teni Sarkadon. —ria Gyula, a turisztikai régió központja A választási ciklus utolsó pol­gármesteri találkozóját tartották a minap az orosházi kistérség településeinek első emberei. A tanácskozáson részt vett Vastagh Pál igazságügyminisz­ter, a terület országgyűlési kép­viselője is. A fórumon az ide­genforgalmi fejlesztésekről esett szó. Pócs Ervin, az Ipari, Keres- kedeljni és Idegenforgalmi Mi­nisztérium főosztályvezető-he­lyettese kifejtette, a turizmus a következő évszázad három leg­dinamikusabban fejlődő ágaza­ta közé tartozik majd. A kérdés csak az, Magyarország fel tud- e szállni erre a gyorsan robogó expresszre. A fejlesztések érde­kében a közelmúltban kilenc turisztikai régióra osztották az országot, ezek egyike a Békés, Csongrád és Bács-Kiskun me­gyét felölelő régió, amelynek központja Gyulán lesz —jelen­tette be Pócs Ervin. A régiók alapvetően alulról építkeznek, éppen ezért a minisztérium je­lentős mértékben támogatja a kistérségi turisztikai társulások létrejöttét. Egyebek mellett 50 százalékos vissza nem téríten­dő támogatással segítik a kis­térségi turisztikai tervek elké­szítését. A közelmúltban elké­szült a régiók úgynevezett vonzerő-leltára is, amelyek szintén kiindulópontként szol­gálhatnak a regionális turiszti­kai fejlesztésekhez. K. E.

Next

/
Thumbnails
Contents