Békés Megyei Hírlap, 1998. január (53. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-24-25 / 20. szám
rkölcs és hit törvényei Szeverényi Mihály képei a békéscsabai Vigadóban „Az emberélet útjának felén egy nagy sötét lő erdőbe jutottam, mivel az igaz utat nem lelém. Ó, szörnyű elbeszélni mi van ottan, s milyen e sűrű, húsza, vad vadon: már rágondolva reszketek legottan.” (Dante: Isteni színjáték) Szeverényi Mihály új képsorozatának élére nemcsak a reneszánsz művészet anatómiai eszményeire emlékeztető emberábrázoló törekvései révén kínálkozik Dante-idézet; de nem is a két világkép rokon, hanem az „erdő” ugyanaz: az emberi sors, amely ma sem kevésbé sűrű, félelmetes, s amelynek fele útján (a festő nemrég múlt 45 éves) méltán torpan meg ma is a felelős alkotó ember. A sorozat, amely a múlt évben a belvárosi iskola aulájában, januárban pedig a békéscsabai Vigadó galériájában voll látható, majdhogynem az antifestészet példája. A festő ugyanis, aki alig egy évtizede még a színek törvényével, szín és tér, tér és alak, tehát a valóság hiteles leképzésének a lehetőségeivel kísérletezett, hátat fordított a külvilágnak s elindult az interiorizált látás birodalma felé. Persze a megelőző időszak festményei sem voltak híján a sejttetés- nek, a rejtett összefüggések érzékeltetésének; a realisztikusan, de nem valóságos térben, keretben, tájban ábrázolt alakok és épületek már rég valamiféle elvágyódásról árulkodtak. A festő már akkor szerette volna fellibbenteni a fátylat az élet érzéketlen és értelmetlen logikájáról s bepillantani az igazi törvényekbe. Idő kellett, amíg rájött, hogy azok a nemesebb törvények, amelyeket O keres, nem természet-, hanem emberalkotta törvények: az erkölcs és a hit törvényei, tehát nem immanens elemei a festhető világnak, hanem minden művésznek magának kell felállítania s átvilágítania általuk a láthatót. Új sorozata gyakorlatilag az emberi sors és méltóság témájára szerveződött, s mivel nagyon erős moralizáló szándék vezeti — szinte magáról az eszközről: a festőiségről feledkezik Új sorozata az emberi sors és méltóság témában készült FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET meg az eszme és példabeszéd javára. Ezért említettük az „antifestészet” meghatározást — s persze azért tesz- szük idézőjelbe, mert nyilván mi is túlozunk, akárcsak a festő a színek mellőzésével. Hiszen valamennyi kompozíciója egy képzeletbeli, felhőkön túli, fényekből és reflexekből szőtt go- molygás (egyfajta „világteremtés”) világító tónusaiból bontakozik ki, s a kibontakozó bibliai, illetve evilági alakokat a Dante-korabeli reneszánsz emberábrázolás monumentalitásával próbálja megrajzolni. Igen, megrajzolni, hiszen a képek: eszmei példabeszédek, amelyekből igyekszik minél teljesebben kiszűrni a véletlenszerűt, a fél- reérthetőt, tehát minden olyan festői absztrahálást, ami a figyelmet elterelhetné a festő hitvalló üzenetéről, s ezért karcolja, vési rá a sárgák- szürkék-fehérek hátterére fekete vonalrajzzal az átlényegülés mozzanatait. Mert igazából e gondolatkörbe: az átlényegülés, a transzfiguráció látomásaiba futnak össze Szeverényi Mihály új stílusú festészetének a szálai, amint ezt a legérzékletesebben (s egyben a leginkább festői megoldással) a kiállítás emblemetikus című és tárgyú darabja, az Átváltozunk szemlélteti. Ezt a folyamatot igazolják a kőtáblák is, amelyek hol sírkövekre, hol Mózes tábláira, hol pedig kilométerkövekre hasonlítanak, de különösen a fölöttük imbolygó, egymásba kapaszkodó vagy egymástól elforduló ember alakú szellemek vonulata utal az átváltozás folyamatosságára. Könnyebb az űrt meghódítani — sugallja új sorozatában a festő —, mint a szeretet törvénye szerint megtartani a Földet. Banner Zoltán Nem szereti a „lila” filmeket, kedvenc szórakozása a horgászat Vonzza a karakterszerepeket Nyilatkozataiból tudjuk, hogy vidéken él és kedvenc kikapcsolódása a horgászat. Azt pedig a színészlexikonból, hogy a főiskola után a kaposvári, a debreceni, a miskolci, majd a kecskeméti színházban játszott, 1979-től pedig a fővárosba szerződött. Láthattuk egy sor magyar filmben. Vonzza a karakterszerepeket. Reviczky Gábor Jászai Mari-díjas színművész legutóbb A miniszter félrelép című produkcióban alakította a minden hájjal megkent szobapincér szerepét. A film sajtóvetítését követően beszélgettünk vele a budapesti Astoria Szálló Károlyi Termében. — Egyszer azt nyilatkozta, attól a pillanattól színész valaki, amikor ezer ember előtt önmaga tud lenni. Ón mikor érezte ezt először? — Meg kell hogy mondjam, nagyon régen, amikor még amatőr voltam. Azután a főiskola kicsit csorbított ezen. Akkoriban a főiskolán lebontották, szétroncsolták az ember személyiségét, az egyéniségét, s újat akartak belőle csinálni, ami nem hiszem, hogy szerencsés dolog. Azelőtt alig vártam, hogy beléphessek a színpadra. A startvonalon állva abszolút nem izgultam, nem volt lámpalázam. A főiskola után kicsit lámpalázas lettem. Most már egyáltalán nem vagyok az, alig várom a játékot, persze akkor, ha kész vagyok a dolgokra. — Önre előszeretettel osztanak karakterszerepeket. A miniszter félrelép címűfilmben alakított szobapincér szerep is ebbe a kategóriába tartozik? — Hosszú éveken keresztül vígjátékokban és vidámabb hangvételű darabokban játszottam. Mivel ez volt a gyakoribb, ez terjedt el inkább rólam. A filmben alakított szobapincér nem egy erős karakter. Filmben egész másképp kell játszani. A film nagyon árulkodó műfaj, a filmvászon leveti azt az embert, aki hamis. Ezért nem szabad erős karaktert játszani. A filmfőszerepekben erősebbek a karakterek. Általában az a tapasztalatom, hogy a kollégáim nem igazán bírják erős karakterrel és hitelesen játszani a szerepeket. — A kommerszfilmet, a sikerfilmet és a közönségfilmet egy kategóriaként kezelik. Ön hogy vélekszik erről? — Annak véget kell vetni, hogy nem a közönségnek készítünk filmeket. Ez egy ostobaság. A világon mindenütt úgy van, hogy legalább három olyan filmet kell gyártani, esetleg négyet, ami abszolút közönségsiker. S utána azt lehet mondani a producernek, annyi bevétel van a filmből, hogy a kedvenc rendeződdel csinálj, amit akarsz. — Ón szerint a sikerfilm a ,.művész” jelzőt kizárja? — Egyáltalán nem zárja ki. Sikerfilmet, ha lehet, még nehezebb csinálni. Azt a legnehezebb. Mert valaki elliláskodik és merev arccal tekinget a világba... Nos, nem akarom a lila filmeket bántani, de én azokat soha az életben nem szerettem. Semmi köze a színészethez, csak ilyen öncélú ökörség. Még akkor is, ha esetleg fesztiválgyőztes. Az annak készült, annak a tizenöt embernek, akinek ez tetszik. Van olyan magyar film, amelynek az össz- nézője hat darab! Hat, a mozikban. Ilyen nincs! Ne mondjuk, hogy ez tehetséges munka, meg hogy ez művészfilm! )rA film nagyon árulkodó műfaj...” Csath Róza Akikért rajonganak a férfiak és bomlanak a nők... Tudom, egy kicsit már túlvagyunk a naptárcseréken, azért ne feledjük: kedvenc időjelzőnk mégis csak egész évben előttünk lesz. Kétségtelenül sokan vannak, akiknek csak az a fontos, hogy világosan kirajzolódjon a soros hét az irodaasztalra állított naptáron — és igazuk van. De azoknak is, akik esztétikumot, egy meghitt emberi pillanatot, egy távoli földrész apró szeletkéjét is szívesen megosztják lakásukkal, mikrokömyezetükkel. Valami ilyesmire gondoltam, amikor először kezembe vettem a Pirelli 98-as kalendárját. Aztán belelapozgatva, közelebbről megismerkedve a fekete-fehér képekkel, más is kiderült. Hogy a világhírű autógumigyár huszonöt esztendeje készít látványos és szinte filozofikus telítettséggel tervezett falinaptárakat. Az idei példul a férfi és nő kapcsolatának jegyében fogant. Ez önmagában is érdekes, hiszen eddig sohasem szerepeltek férfiak a Pirelli naptárán. Bruce Weber képei egyaránt megtalálhatók a Life magazinban, a londoni Victoria és Albert múzeumban. A nemzetközi elismerésPirelli naptárlapozó nek örvendő fotográfus és filmes szeme (és az objektív) előtt egyedül a mottó lebegett: „Nők, akikért a férfiak élnek, férfiak, akikért a nők élnek” Ahogy az alkotók vallják, amikor a sok ezer felvétel elkészült Rondában, szinte adódott a sorrend. A modellvilág új szupersztárjának tartott, doboló Kristy Hume kék árnyalatú képe tökéletes párja volt Bonónak, az U2 zenekar frontemberének. A Karib-tengeri csónakban csábító Rachel Roberts a világ első számú szörfösével, Kelly Stallerrel került szembe. Az Ugandából indult Kiara az anyaságot jelképezi — októbernél... Atlanta tízpró- bázó olimpiai bajnoka, Dan O’Brien az erőt jelképezi és áprilist díszíti. Színészek, zenészek, ünnepelt filmsztárok. Ha az idén hazánkban ismét tartanak naptármustrát, a külföldiek kategóriájában előkelő helyre pályázhat a Pirelli is. Mert kiváló érzékiséggel, szellemesen, kacéran és modem képekkel jelenítik meg és tükrözik a férfi és nő kapcsolatát. (fábián) Kormos István: Fehér virág Fehér virág a zápor zuhogva ejti szirmát holló a szél az ékkő tócsákban mossa tollát szép zöld haját lebontja a kukorica elszáll e sziromzuhogásból a tündöklő ökörnyál Fehér virág kezedben szétporló liliomszál szétporló tenyeredből szökkent e liliomszál szétporló zuhatagból ahogy á szirom elszáll eltűntél aki köztünk angyali zene voltál Lírai reflexiók Megfoghatatlan villódzás, tündéri oszcilláció. Virágszirom vagy zápor zuhog? Fekete holló vagy éjszínű ékkő tollászkodik a tócsák tükrében? Lebontott hajú nőt vagy egy karcsú kukoricaszárat látunk? Mindegy. Hisz szétporlik minden: a liliomszál, az ember és a zuhatag is. Ki a megszólított? Halott kedvesét siratja el a költő? Sokan így hiszik. Pedig a címzett a magyar irodalom legtisztább hangú és legtisztább erkölcsű poétája. Noha nincs leírva a neve, tudjuk, ki ő. Tudjuk, ki ő? — ÉS — Átváltozás Golgota
