Békés Megyei Hírlap, 1998. január (53. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-24-25 / 20. szám
Erkölcs és hit törvényei Fiatal kísértet az út mentén Szeverényi Mihály új képsorozatának élére nemcsak a reneszánsz művészet anatómiai eszményeire emlékeztető emberábrázoló törekvései révén kínálkozik Dante-idézet; de nem is a két világkép rokon, hanem az „erdő” ugyanaz: az emberi sors, amely ma sem kevésbé sűrű, félelmetes, s amelynek fele útján (a festő nemrég múlt 45 éves) méltán torpan meg ma is a felelős alkotó ember. (6. oldal) Szellemek és kísértethistóriák után kutatva érdemes megismerkednünk egy lengyelországi történettel, amelyről még a helyi televízió is beszámolt. Erről a kísérletről szóló első beszámolók 1993-ban láttak napvilágot, amikoris egy holland rendszámú DAF kamion sofőrje feldúltan rontott be egy lengyel kisváros rendőrőrsére, és előadta, hogy egy kísérletet szállított a kocsijában. (7. oldal) 1998. január 24-25., szombat-vasárnap Aki beszélt halott menyasszonyával Az olvasó Beszél a túlvilág? című, nemrég megjelent írásban megismerkedett egy idős spiritisztával, aki a Fehér Mágiában hisz. A beszélgetés végén szót ejtettünk a Fekete Mágiáról is. Elhangzott, annak előnye a Fehérrel szemben, hogy képes megjeleníteni a halottat. A médiákból ismert, hosszú fekete hajú Lui Padre gyakorolja is ezt. Beszélgetőpartnerem, a békéscsabai Kanalas Zoltán egy alkalommal igénybe vette szolgáltatását. Elmondása szerint a Mágus megidézte neki menyasszonyát, beszélgethetett is vele. — Barátnője sokat jelentett Önnek. Hogyan ismerkedtek meg? — Békéscsabán egy közös ismerősünk mutatott be bennünket egymásnak 1994 tavaszán. Lehet, hogy furcsa amit mondok, mert sokan azt vallják, nem létezik olyasmi, hogy szerelem első látásra. Mi egyből egymásba szerettünk Szilviával. Pár szót beszélgettünk, és rögtön tudtam, senki mással, csak vele akarom leélni az életemet. A következő év elején úgy döntöttünk, megtartjuk az esküvőt, törvényesítjük kapcsolatunkat. Összeköltöztünk, nyár közepén eljegyeztük egymást, október második felében lett volna az esküvőnk. — Hogyan, milyen körülmények között halt meg a barátnője? — 1995. október harmadikán délután háromkor ismeretlen helyre távozott. Hagyott hátra nekem levelet, de a toll, amivel írni akart, kifogyott, és nem tudtam kivenni, hogy kihez, hova készült. Egész délután és este vártam, nem tudtam elaludni, ruhástól ültem az ágyon. Az éjszaka közepén, egy óra körül csengettek. Szaladtam ajtót nyitni, azt hittem, megérkezett. De két rendőr állt az ajtóban. Zavarban voltak, azt se tudták, hogyan mondják el a rossz hírt. Végül teljesítették kötelességüket, és közölték, hogy Szilvia Bicskén közúti balesetben elhalálozott. Én azonosítottam. A baleset nagyon csúnya nyomokat hagyott rajta. — A barátnője hol dolgozott? — Félbehagyta a tanulmányait. A békéscsabai hűtőházban dolgozott mint takarítónő. — Az események nagyon megrázták Ónt, nehezen viselte hiányát. Hogyan támadt az ötlete, hogy újra találkozni próbáljon vele? — A temetése napján értettem meg, mit vesztettem el. Az a nap térválasztó volt nekem, ekkor valami véget ért, és valami elérkezett. Nem tudtam belenyugodni abba, amibe a legtöbb ember belenyugszik, hogy valaki befejezte az életét, és nincs tovább. Akkor eldöntöttem, megkeresem őt, ha törik, ha szakad, hogy ha egy pillanatra is vagy néhány percre, de újra láthassam. Lehet, hogy őrültségnek hangzik, amit most mondok, de akkor kezdtem az okkultizmus felé fordulni. — Lui Padréról hol hallott? — Akkor még nem tudtam, mi a Fekete és a Fehér Mágia, és hogy mi a különbség köztük. Hosszú keresgélés után, nagyon nehéz volt akkor a nyomára bukkanni, végre valakitől megkaptam a Mágus telefonszámát. A megbeszélt időpontban megjelentem a stúdiójában. Én akkor még nem hittem ennek a másik világnak a létezésében. Bíztam benne, de nem hittem. — A szeánsz hogy zajlott? — Szobákon mentünk át, úgy emlékszem, három volt, mindegyiket kulcsra zárta. Amelyikben megálltunk, annak már csak egy ajtaja volt. Lui Padre ezt is bezárta. Ablaktalan helyiség volt, kis méretű, fekete falakkal. A fal mellett fekete koporsó állt, valami bakon. Volt ott még egy asztal két székkel; az asztalon fehér gyertya állt, és egy emberi koponya. Leültünk az asztalhoz, egymással szemben. Meggyújtotta a gyertyát, egy idő múlva csak annak a fénye világított meg bennünket. A koponyatetőn ötágú csillag alakzatban, öt szög volt elhelyezve. A szögekre — azt mondta — azért van szükség, mert ezek alapján tájolja be a halottat, ezek ugyanis egyfajta hidat A világot a szeretetnek kell kormányoznia — vallja Kanalas Zoltán képeznek az itteni és az ottani világ között. Lui Padre az egész szeánsz alatt végig komoly volt, arra gondoltam, egyszerűen képtelen a mosolygásra. Végül kihúzott két szöget, majd keresztbe rátette a velem vitt fényképre. Szilviről a fotó a halála előtt néhány héttel készült. Miután a Mágussal leültünk az asztalhoz, hétköznapi dolgokról beszélgettünk, hogy milyen az időjárás. Majd azt kérte, ha kapcsolatba lép a túlvilággal, már ne szóljak hozzá, úgysem hallja, nem tud válaszolni. Ezután egy sűrű szövésű fekete kendőt terített a fejére. Amíg a szeánsz tartott mozdulatlan volt, mint aki nem is él. Az elején figyelmeztetett, ha szívbeteg vagyok, vagy gyenge az idegzetem, ne vállaljam a halottidézést. — Mi történt ezután? — Ködszerű, homályos valami jelent meg az asztal fölött. Ebből lassan, körvonalaiban előbukkant Szilvia arca. Mellközépig láttam őt. — Hogy nézett ki, úgy, mint a baleset bekövetkezése után? — Semmiféle sérülés nem látszott rajta.. —Beszélt is önnel? — Sok mindenről beszélgettünk, megtárgyaltuk a múltat, családi dolgokat is, de ezeket nem kívánom megosztani az olvasóval, rám tartoznak. Szóba kerültek eltűnése rejtélyes körülményei is. Szilvia legkedvesebb barátnője Svájcban dolgozott mint baby-sitter. Egy hétre érkezett haza Budapestre, ahol lakott. A barátnőm stoppal utazott a fővárosba — egy rokonszenves középkorú házaspár vitte fel. Nem sikerült a nyomukra bukkannom. Barátnője, Jutka lakásán, annak édesanyjától — Szilvi — megtudta, hogy Jutka Bicskén van. Hirtelen ötlettel Szilvia is leutazott. Ismét gyorsan sikerült stopot kapnia. A megadott címre érkezve viszont megtudta, hogy barátnője már visszaindult. Szilvia is vissza akart jönni. Ekkor már fáradt volt és éhes. Figyelmetlenül szaladt át az úton, és elgázolták... — Meg van győződve, hogy tényleg vele beszélt? — Nekem úgy tűnt, két órán át az ő hangját hallottam. Olyan kérdésekkel ellenőriztem le, amelyekre csak ő tudott válaszolni, amit kizárólagosan csak ő ismert, amiket csak mi tudtunk. Nem TRÜKK volt, nem éreztem annak. Bennem is volt kétely, persze, hogy volt. De tudom, hogy őt hallottam. — Mennyit kellett a megidézésért fizetni? — Nyolcezer forintot. Úgy hallottam, nem mindenkitől egyformán kér. — Azokat a kérdéseket tudta feltenni, amelyeket előre kigondolt? Nem érezte, hogy hipnózis állapotába hozták volna? — Nem. Igaz ugyan, hogy minden figyelmemmel a látványon csüngtem, de végig megőriztem az öntudatomat. Különben hogy tudtam volna beszélgetni, gondolkodás nélkül nincs beszélgetés. — Milyen hatással volt a találkozás Önre? — Megváltoztatott bennem egy világot. Attól a naptól fogva tudtam, hogy a túlvilág létezik. Csak az emberek félelemből nem mernek érte nyúlni, pedig mindössze a kezüket kéne kinyújtani. Senki nem hal meg, csak elmennek, vannak. — A túlvilág milyen formájában hisz? — Én a lelkekben hiszek. A lélek nem hal meg. Nem félek a haláltól, mert tudom, hogy nincs. — Azóta elkötelezte magát a Fehér Mágiával. Mi az amit állít magáról, képes halottidézésre? — Szeánszaimon meg tudom idézni azokat a halottakat, akik még nem születtek újjá. Akit megátkoztak, le tudom venni róluk az átkot. Amit a mágia takar, azt a szeretet jegyében végre tudom hajtani. Meg tudom szabadítani az embereket akármelyik fekete mágus átkától. A sajtó csak velük, a rossz oldal képviselőivel foglalkozik, nekik csinál reklámot. A világot a szeretetnek kell kormányoznia. Ha valaki megkeres, a környezetében előforduló megmagyarázhatatlan jelenségeket meg tudom magyarázni, az esetek többségében fel tudom oldani. — Nem keveset állít magáról... — Tudom, hogy sok a mágiával foglalkozók közt a szélhámos. Ám egy idő után ezek leszerepelnek, és csak azok maradnak meg, akik valóban az általuk hangoztatott képesség birtokában vannak. Pánics Szabó Ferenc
