Békés Megyei Hírlap, 1998. január (53. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-17-18 / 14. szám

Közelről Negyedik oldal SZŰKEBB SZÜLŐHAZÁNK 1998. január 18., vasárnap Hímek Közmunka. (1) A közmun­kások finanszírozása az idén változik, ugyanis most csak 40% támogatást ad a foglalkoztatáshoz a munka­ügyi központ. Mezőko- vácsházán emiatt várható, hogy lényegesen kevesebb közmunkásnak tudnak munkát biztosítani, ami vi­szont azt eredményezi, hogy sokan nem tudják megszerezni az előírt mun­kaórát. Jó lenne, ha a mun­kaügyi tárca jobban meg­bízna az önkormányzatok­ban és a helyi szervezett munkákat finanszírozná legalább 70%-kal. Bírság nélkül, (cs) Az új esztendő első napjait min­denki kalkulációval tölti, nézegeti a csekkeket, vajon mindent befizetett-e. Január 15-e jelentős dátum az adó­zás szempontjából is. Erre hívta fel az adózó állampol­gárok figyelmét egy hirdet­mény Orosházán. Eddig le­hetett ugyanis mulasztási bírság nélkül befizetni az orosháziaknak a gépjármű- és építményadójukat. Pályázatokról. (1) Med- gyesegyházán az idei költ­ségvetési célokban nem csak az önkormányzatnak törvényben előírt fenntartá­si területeken várható teen­dőket kell meghatároznia, legalább ilyen fontos a pá­lyázati irányok kitűzése is — mondták. Ilyen például az engedélyezés alatt .levői szennyvízcsatornázás II. üteme, valamint a tavaly márciusban megépült tisztí­tótelep és az I. ütemű beru­házások próbaüzeme. Költségvetés. (1) A mezőkovácsházi önkor­mányzat megkezdte az idei költségvetés-tervezet előké­szítését, amelyhez a képvi­selők — a lakossági jelzése­ket is figyelembe véve - gyűjtik az elvégzendő fel­adatokat. Feltehetően az idén is több „szűrőn” át­mentő tárgyalássorozat, bi­zottsági ülések, érdekvédel­mi szervek meghallgatása után kerül majd a testület asztalára. Tavaly 460 millió forintból gazdálkodott a vá­ros és az ismert normatívák szerint az idén is hasonló összeg várható, amely azonban reálértékben keve­sebbet jelent. Nemzetközi kiillembíró és aranykoszorús mestertenyésztő A dobermanos manus ba visszahívnak bírálni, az megállta a helyét. Nos, engem többször meghívtak azóta. Ki­állításokon mindig a kutya pil­lanatnyi fprmáját nézem. Csak A helytelen szemlélet akár a fajta halálát is okozhatja. mellékesen jegyzem meg: a németeknek, olaszoknak, oro­szoknak és litvánoknak na­gyon jó a doberman állomá­nyuk, mindez óriási kutyasze­retettel párosul. Amire büszke lehet még Csépai István: bírált Európa- kiállításon, s kiadhatott Eu- rópa-győztes címet, a buda­pesti világkiállításon a Fia­tal világgyőztes címet tőle vehették át. Doberman vi­lágkiállításon magyar bírók közül ez idáig ő bírált egye­dül, s az általa bírált kutya érdemelte ki a ** világgyőztes címet. — A nyugati or­szágokban a természet- védők nyomására egyre inkább terjed: nem vág­ják le a kutyák fülét, farkát... — Svédországban bí­ráltam hosszú fülű és hosszú farkú dobermant. Szörnyű volt látni a slamposságát... Ez a szemlélet a fajta halálát okozhatja, ugyanis az állat el­veszíti fajtajellegét és elegan­ciáját. Ma hazánkban a tulaj­donos szabadon dönthet a fül- és farokvágás kérdésében. Szekeres András Az ötvenéves Csépai István szakmája és hobbija sze­relmese. A kettő békésen megfér egymás mellett. A békéscsabai nyomdász három évtizede kutyázik, ne­gyedszázada küllembíró. Az évek során kutyás körök­ben nem csak itthon, hanem egész Európában megis­merték nevét. Keneljéből magas tenyószórtékű dobermanok kerültek ki, miközben a bírói körben is helytállt. Szigorú, következetes és megkörnyékezhe- tetlen bíró. Észrevételét, véleményét nem rejti véka alá. — Tizennégy-tizenöt fajta bírá­latára van jogosultságom, de valamennyi fajta közül legked­vesebb a doberman... — Honnan a kutya iránti szereteted — Gyerekkori kötődés. Nagyszüleimnél gyakran nya­raltam Békésszentandráson, s ott láttam: az állatokat is lehet tisztán, rendben tartani, igazi társai lehetnek az embernek. A dobermannal hogyan kerültem kapcsolatba? Jó harminc éve volt egy a kutyakiállítás Békéscsa­bán. Feleségemmel meg­néztük, s ott figyeltünk fel egy fekete, égő vörös jegyű, elegáns megjele- ^MM nésű, szép mozgású faj­tára. Ez volt a doberman... Az elsőt ’70-ben vettük, azóta csak ezzel a fajtával foglalko­zunk. Rólunk elmondható: meglátni és megszeretni... Ak­kor erről a fajtáról semmit sem tudtunk. — Azóta viszont nagyon is sokat tud,.. ,Nemzetközi ,kül­lembíró és .aranykoszorús mes­tertenyésztő. . .1 ■M"'l — Amíg a vasfüggöny mű­ködött, nehéz volt az igazi megmérettetés. Nyugatra ku­tyákkal is csak hároméven­ként mehettünk kiállításra. Itt is, mint a sportolóknál vagy a művészeknél, világot kell lát­ni, részt kell venni a kiállításo­kon. A , .Naplemente” kenelnév jól cseng, igazi már­kát jelent. Az innen kikerült kölykök felcseperedve, az évek során sikert sikerre hal­moztak, szinte minden alom­ból volt nemzetközi győztes, mi több, International Champion (ICH) győztese is. — Ez utóbbi nagyon komoly eredmény, e címhez a szép küllem mellett szükségeltetik a munkavizsga, a háromszori nemzetközi győzelem, melye­ket különböző országokban kell elérnie a kutyának. Az ál­talam tenyésztett állományból származó egyedek a fajta ős­hazájában, Németországban is bizonyítottak, de hasonló si­kert értek el finn, cseh, szlo­vák, lengyel, jugoszláv, román és francia kiállításokon is - hallom, miközben mellénk te­lepedik Delfin, a kétéves doberman szuka. Pillanatok alatt felméri a helyzetet, a ku­tyák különös érzékkel szűrik ki azt, aki szereti őket. Rakon­cátlan gyerekként viselkedik, kutyák különös érzékkel szűrik ki azt, aki szereti őket. hozza a játékait, az orrával bökdös, s rövid idő múltán máris a nyakamban lóg a „fenevad”, mert a dober­manok félelmetes kutya híré­ben állnak. Tény: valóban ke­mény ez a fajta, őrző-védő munkára kitűnő, ugyanis erre tenyésztették ki, úgy száz év­vel ezelőtt. .Csépai István te­nyésztői munkája elismerése­ként a vitrinben oklevelek, szalagok, serlegek és különfé­le díjak díszlenek, sorakoz­nak. — Hogyan lett küllembíró? — A csabai kutyázás atyjá­nak, Sallai Antalnak köszön­hetem, hogy bíró lettem. Hu­szonöt évvel ezelőtt lényege­sen szegényesebb volt a ku­tyás irodalom, nála, az ő segít­ségével készültem az anató­miai, a kiállítási szabályzatai, az etikai, s nem utolsósorban a fajtaismereti vizsgára. A si­keres vizsga után kezdetben kiállításokon segédbíróként közreműködtem, majd amikor a bírói testület tagjai sorába fo­gadott, önállóan is bírálhat­tam. A nemzetközi bírói címet (FCI) több, mint húsz éve kap­tam meg. — A dobermanokat hányán bírálják az országban? — Legfeljebb tizenöten. — Első hazai és nemzetközi kiállítására hogyan emlékszik vissza? — Először Mezőtúron bírál­tam önállóan. Mit mondjak, iz­gultam. Külföldön, Norvégiá­ban ’76-ban debütáltam ring- ben bíróként egy speciális kiál­lításon, ahol több, mint száz dobermant vezettek fel. Műkö­désemről a norvégok a magyar bírói testületnek elismerő leve­let küldtek. — Ön kutyacent rikus bíró hírében áll... — Tény: a te­nyésztők meg­nyugvással veszik tudomásul, ha én bírálok. Nálam nem az számít, hogy ki fogja a póráz végét. — Ki a jó bíró? — Az, akit annak tarta­nak. Az én mondá WM som: a győztesek elé­gedettek, a vesztesek elégedetlenek, s ez mindig így lesz. Szá­momra az a legna­gyobb érdem, ha a ■■ vesztes kutya gaz­dája gratulál, s megköszöni észrevéte­leimet. — Gondolom, van­nak élményei... — Évekkel ezelőtt Jugoszláviában bí­ráltam. Köztu­dott, hogy az ottani emberek nagyon tempe­ramentumosak, s nem ritkán a rinbe is bemen­nek. Egy ilyen eset kapcsán félbehagytam a bírálatot, s el­vonultam. Közöltem: ha rend lesz, akkor üzenjenek értem, folytatom. így is történt. Egy másik alkalommal az egyik jónevű belgrádi te­nyésztő minden osztály- ® ban felvezetett egy schnauzert, s vala­mennyiben második lett. Nehezen emésztette meg, a kiállítás után magyará­zatot kért. Elmondtam m neki észrevételeimet. Két évvel később ugyanezzel a te­nyésztővel Magyar-országon találkoztam egy nemzetközi kiállításon, s legnagyobb meg­lepetésemre szuper kutyákat vezetett fel, mindegyik győ­zött saját kategóriájában. Csak később tudtam meg, megfo­gadta tanácsaimat, típust vál­tott. Vallom: akit Jugoszláviá­Csépai István Delfin és többi kutyája által nyert díjak társaságában A SZERZŐ FELVÉTELE Közéleti lap Főszerkesztő: dr. Árpási Zoltán. Felelős szerkesztő: Niedzielsky Katalin, Seleszt Ferenc. Kiadja a Népújság Kft. Felelős kiadó: dr. Tóth Miklós ügyvezető igazgató. Szerkesztőség és kiadó: 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Levélcím: 5601 Békéscsaba. Pf. 111. Telefonszám: (66) 450-450. Terjeszti: a Népújság Kft. és „DÉLHÍR” Rt. Készül: a COFINEC Hungary Rt. Petőfi Nyomdájában, Kecskemét, Mindszenti krt. 63. Nyomdaigazgató: Fábián Endre. HU ISSN 1418-1762 A finn zsaru nem élvez korkedvezményt Elégedett mosollyal nyugtázom, hogy már a Mikulás or­szágában Is olvasott a Békés Me­gyei Hírlap. No, nem ez a kedvenc na­pilapja a finn rőt sza­kádénak, de az biztos, hogy Oros­háza testvérváro­sának rendőrkapi­tánya előtt ez a név már nem cseng ismeretle­nül. A kuusankoski zsaru irodá­ja falán ugyanis az orosházi városi térképpel és a Békés Megyei Rendőr-főkapitány­ság két karjelzésével együtt békésen megfér a Hírlap emblémája is. S hogy mi­ként kerülhetett hírünk Lappföldre? Szalai Ferenc orosházi rendőrkapitány elbeszélésé­ből kiderül: — Amikor hivatalosan is aláírta a két város a testvér­települési megállapodást, meghívást kaptam én is a tá­voli országba. A szívélyes invitálásnak nemrég tettem eleget, amikor az ország függetlenné válásának 80. évfordulóját ünnepelték. Az orosházi delegáció tagja­ként találkoztam testvérvá­rosunk polgármesterével, Reijo Huttunennel, valamint Airno Rantiainen rendőr­kapitánnyal. Vele egy egész napot együtt töltöttem - osztotta meg élményeit ve­lünk az orosházi kapitány, aki vendéglátójától többek között azt is megtudta, hogy Finnországban nem divat az egyenruhások korkedvez­ménye. Őszülő halántékkal 62 éves korukig szolgálják a köz rendjét, biztonságát. Ki tudja (!?), miért, de ott ko­moly tekintélye van a rendőrnek. A 22 ezer lakosú Kuusankoskiban 20 zsaru dolgozik, két Ford Monde- óval és egy VW Transpor- terrel járőröznek. Ez utóbbit sóvárgó tekintettel méreget­te az orosházi kapitány, mert bizony amit az a gép tud, elkelne az orosházi éj­szakában is... — A gépjárművet min­dennel felszerelték, négyen teljesítenek benne szolgála­tot, a jegyzőkönyv felvételé­re alkalmas helyet alakítot­tak ki, van külön rabszállító része is, de ami érdekes: a kocsi elejére a bukócsőhöz hasonló ütközésgátlót épí­tettek be, így autós üldözés­kor semmi akadálya annak, hogy a menekülőket egy­szerűen leszorítsák az út­ról! Az már csak adalék, hogy a finn rendőr sörétes puská­val, vadászfegyverekkel fel­szerelt, és számítógépek he­lyettesítik az időigényes ad­minisztrációját. Ja, még va­lami! Míg nálunk szégyenle­tes dolognak tartják leala­csonyodni a drótszamárra, addig Kuusankoskiban a rendőrkapitány maga kísér­letezett ki egy négykerekű rendőrmobilt. Csete Ilona mm /' Néma járgányon áll vagy bukik a tekintély...

Next

/
Thumbnails
Contents