Békés Megyei Hírlap, 1998. január (53. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-17-18 / 14. szám
SZŰKEBB SZÜLŐHAZÁNK 1H BH •• ■ WW ■ A zöldszemű szörny karmaiban Féltékenység — női betegség Féltékenység! Meglehetősen csúnya szó. Rettegni, félni kell attól, aki ebben a betegségben szenved. Hogy hányán lehetnek? Statisztika nem jegyzi a számukat. Egy biztos: százezrek, milliók szenvednek ettől a kóros érzéstől. Az alábbi történetre talán Kant gondolatai illenek: „Csak a szerelmes férfi féltékeny, de a nők szerelem nélkül is azok.. János kissé félszegen közelíti meg a témát. Pedig ő jelentkezett, hogy a féltékenység témakörében me- sélnivalója van. A férfi harmincöt—negyven éves lehet. Magas, icipicit pocakos. Világosbarna kordbársony nadrágjához sötét tónusú bőrkabátot visel. Női szemmel igen jóképű. Komótosan leül velem szemben, mintha magában a kezdő szavakat formál- gatná. Segíteni szeretnék, ezért felteszem az első kérdést, hogy mihamarabb lepasszolhassa. — Ön féltékeny, vagy Önt félti valaki? Nagyot sóhajt, mintha hálás lenne a kérdésemért. — A feleségem féltékenységét tűröm kemény tíz éve. — Tűri? Miért? — Azért, mert két gyerekünk van. S azért, mert féltem az életemet. — Nem mondja komolyan?- Be- bizonyí tóm. Kedves nejem őnagysága két évvel ezelőtt úgy szúrt hátba, hogy fél milliméteren múlt az életem. — Valami oka csak van, hogy élete párja ilyen dühödtiil féltékeny? — Igen. Van. A feleségem szexuális kultúrája egyenlő a nullával. — Ez talán nem egyedül az ő hibája. — Azt gondolja, nekem kellene megtanítanom? Próbáltam. Amikor egy-egy új figurával rukkoltam elő, abban a pillanatban parázs veszekedés kellős közepébe kerültem. — Melyik kurvádtól tanultad,' te mocsok... — Ez volt a reakciója, s már nem is volt kíváncsi arra, Az új figura gyanút ébresztett. (KÉPÜNK ILLUSZTRÁCIÓ) Fél milliméter hiányzott a halálos szúráshoz! ami neki is, nekem is örömet szerezhetett volna. Én szerettem a feleségemet, gyerekeim anyját. De ezt a szeretetet az évek múlásával teljesen kiölte belőlem. Lehet, hogy ilyen intimitásokat nem kellene elmesélnem, de talán jobban megért, miért átok nekem ez a féltékenység. Ha a szeretkezésünket nem fejeztem be szinte azonnal, nőm megszólalt: „meddig nyaralsz még rajtam?” Azt hiszem nem sok férfi akad, aki ezek után örömmel ölelte volna tovább a nejét. Ezek voltak az előzményei annak, hogy megnéztem, megnézem és kiválasztom magamnak azt a nőt, akit rövid időn belül a szeretőmmé teszek. Nem volt ezt nehéz a feleségemnek megérez- nie. De egyszerűen nem vette tudomásul, hogy őt meg lehet csalni. Mert szép és csinos még ma is. Sokszor elmentem otthonról este különböző ürügyekkel. Cirkusz volt miatta, de soha nem vettem ■■■ észre, hogy követne. Azon a bizonyos napon — kivételesen — nem nőhöz indultam. Karácsony előtt néhány nappal egy ajándékötlet jutott az eszembe és vásárolni indultam. Egy sarkon jutottam túl, amikor egy arti- kulálatlan sikoltást hallottam és egy iszonyatos szúrást a hátamban. — Nem engedlek a szere- tődhöz... — kiáltotta a feleségem, és ez volt az utolsó mondat, amit még felfogtam. A kórházban ébredtem fel. Az orvosok szerint fél milliméter hiányzott ahhoz, hogy halálos szúrás érjen. — S a történtek ellenére együtt élnek? — A gyerekeink mindkettőnkhöz ragaszkodnak. Ma már csak formailag élünk együtt. Egy asztalnál eszünk, külön szobában alszunk. A gyerekek és a vagyon — ki tudja meddig — összetart minket. A feleségem féltékenysége megmérgezte a kapcsolatunkat egy életre. Kigyógyulni sohasem fog belőle, hiszen ez a betegsége. Béla Vali Zsíros kenyér lila hagymával ,,Négy ujjnyi vastag volt a disznó szalonnája — mutatta jó négy évtizeddel ezelőtt nagyapám a szomszéd bácsinak, amikor a disznóölést követő napon kóstolót vittünk neki. A szomszédasszony, Zsuzsika néni megnyugtatásként csak any- nyit mondott: Na, akkor megvan az egész éves zsírozójak! Abban az időben, amikor még engedély kellett a disznóvágáshoz, nagy kincs volt a zsír. Elmesélésekből tudom: jóanyám kis híján szívbajt kapott, amikor az ötvenes évek elején, egy nyári napon azon kapott, hogy a nagy bödönből a kamra falára kentem a zsírt. Három-négy esztendős lehettem, nem mértem fel cselekedetem súlyát. Az évtizedek során e történet néhányszor, főként a disznóölések idején szóba került. A minap a beszélgetés során édesanyám minden átmenet nélkül megjegyezte: „Fiam, a boltokban nem lehet zsírt kapni.” Erre én olyasfélét feleltem neki, akkor végre olajjal vagy margarinnal főz majd. „Nem úgy van ez, az ételhez zsír kell” — állította igazát. Mi tagadás: az elmúlt hetekben a boltok polcairól eltünedezett, s itt-ott valóban hiánycikknek számít a zsír. Valahol, egy KSH-jelentésben azt olvastam, hogy a hazai sertések száma ’96 és ’97 decembere között hét százalékkal, vagyis 358 ezerrel csökkent. A múlt esztendő végén a sertésállomány nem érte el a 4,9 milliót, s ami a számokból szembetűnő az az, hogy a kocaállomány az átlagosnál is nagyobb mértékben, 9-10 százalékkal csökkent. Persze, ez csak részben magyarázza a zsírhiányt. Az elmúlt évtizedekben az élelmezéssel, kutatással foglalkozó szakemberek mindenkit arra buzdítottak, hogy étrendünkből száműzzük a zsírt, a sertéstenyésztőket pedig kormányzat ösztönözte, dotálta a hús jellegű fajták tartására. így aztán az évek során szép csendesen átalakult a hazai sertésállomány, eltűntek az őshonos magyar fajták, s a nagyüzemek telepeit, a kistermelők óljait az agyonhibridizált hús jellegű egyedek népesítették és népesítik be. Ma már ott tartunk, hogy egy-két mázsás hús jellegű disznónak egy ujjnyi vastag a szalonnája, s bizony a nagy számok törvénye alapján, így az egészségre káros disznózsír is kevesebb. S most, hogy befejeztem ezt a jegyzetet, kivonulok a spájzba, a kis- bödönből megkenek zsírral két szelet puha kenyeret, mi több az egyiket megszórom piros paprikával, a másikat pedig lila hagymával, hogy érezzem a régi ízeket, emlékezzek a tovatűnt évekre... —szekeres— Bizony, néha ez is megesik. Magányos, vagy éppen nem magányos de egyedül utazó nők, néha még csak nem is a fuvardíj fejében — ajánlatot tesznek a sofőrnek. Még maguk a taxisok is csak találgatják, miért pont őket éri ilyenfajta megtiszteltetés. — A kislány talán tizennyolc sem volt. A Rózsafánál vettem fel, Mező- berénybe kérte a fuvart. Rövid sortA kislány tizennyolc sem volt... nadrág, a köldökéig sem érő mély kivágású póló volt rajta. Ahogy beszállt, rögtön rendezte a számlát. Rögtön panaszkodni kezdett: szar az élet, otthagyta a barátja. Vigasztalólag jegyeztem meg, majd csak talál másikat, de ő folytatta. Csak a szexnek van értelme. Most is annyira kívánja azt a dolgot, hogy el sem lehet mondani. Engedjem meg, hogy kielégítsen, csinálhatjuk hagyományosan is, van nála óvszer, ne aggódjak. Mondtam, hogy most nem érek rá, mert dolgozom. Ahogy gondolom, felelte, ő most élvezni fog, ha megjön a kedvem, csak szóljak. Hát, mit mondjak: halál nyugodtan csinálta, miközben még nyögdécselt is, hátha felcukkol. Háromszor élvezett el, mire megérkeztünk. Mielőtt kiszállt, megvetően annyit mondott, oltári nagy hülyeséget csináltam, mert ő olyat nyújtott volna, amilyet én még nem tapasztaltam. Nem mintha egy percig is tetszettem volna neki, csak meg akarta csalni azt a szemetet, és megfogadta, hogy az első jöttmentnek odaadja magát. De én még erre is alkalmatlan voltam. Kétféle férfi van. Az egyik a belevaló, törvényszerűen szemét. A másik a rendes, törvényszerűen impotens, mulya barom. Több választék nincs. Azzal rám csapta az ajtót.- Amit most elmesélt, gondolom, nem gyakran esik meg...- Nem mintha hiányozna, de fiatal lány csak egyszer művelt ilyesmit a kocsimban. Középkorú nők gyakrabban tesznek ajánlatot. Persze ők nem viselkednek ilyen gátlástalanul. Ők először arról beszélnek, hogy milyen magányosak, és jó nekem, a taxisnak, hogy olyan sok mindent látok, sokat vagyok emberek között. Aztán fel akarnak hívni a lakásukra. A rámenősebb kigombolja a blúzát, és megmutatja, hogy még mindig szép feszesek a mellei, vagy legfeljebb arra kér, hogy nyúljak be a szoknyája alá. Mindig az a vége, hogy miután az ember nemet mondott, hogy dühösen rácsapják az ajtót, hogy hülye buzi, játssz inkább magaddal! Pánics Szabó Ferenc Telefonon felhívtunk néhány olvasónkat, és megkérdeztük, mi a véleményük arról, hogy a török Begendik Foreign Trade Co. a december 19-ei tőkeemeléssel megszerezte a Déli Autópálya Rt. 51 százalékos tulajdonrészét? ionéi Imre nyugdíjas, Gyula: A meglévő autópályadíjakat sokallom, és szerintem felelőtlen döntés egy nagyon fontos autópálya-szakasz építését külföldi tulajdonos kezébe adni, akit csak a profitszerzés érdekel, nem pedig az ország népének jóléte. Movszkl Lajos magánvállalkozó, Békéscsaba: Autópályára szükség van, de a hír hallatán felháborodtam. Azzal egyetértek, hogy a 724 kilométeres sztrádaszakasz megépítése a tervek szerint nem ró többletterhet az államra, de kiszámolták-e azt, hogy ez hosszú távon milyen bevételbeli kiesést jelent az amúgy is deficites központi költségvetésnek? Csuta Imre élelmiszer-nagykereskedő, Békés: Sajnos a külföldi tőke nem a magyar gazdaságot támogatja, hanem a felvásárlópiacot veszi meg. Elkeserítenek az ilyen hírek, a kormány a felelős a magyar nemzetgazdaság szétzilálásáért. Takács Béla nyugdíjas, Mezőkovácsháza: Magyarország kiszolgáltatott a külföldi tőkével szemben. Nem helyeslem, hogy a külföldi tulajdonos 51 százalékos részesedést mondhat magáénak, hiszen voltak bonyodalmak már az autópályadíjak körül korábban is. Félő, hogy ebben az esetben sem lesz ez másképp. B. I. Csokomyakkendő A ruhásszekrényem ritkán használt fiókjából a minap előkerült egy csokomyakkendő. Egek ura! Én vettem volna valaha magamnak ezt a maskarát!? Esetleg ajándékba kaptam? Ugyan kitől, s milyen alkalomra? Bármennyire is erőlködtem, nem sikerült megfejtenem a rejtélyt. Álmomban felpróbáltam a nyakkendőt, s megnéztem magam a tükörben. ,,Min mulatsz olyan jól?’’ - bökött oldalba bosszúsan életem párja. Sajnos nem úsztam meg ennyivel. Hosszas forgoló- dás után egyszer csak a Fővárosi Bíróságon találtam magam. Az ügyész háromrendbeli, 100 millió Ft-ot meghaladó adócsalással és magánokirat-hamisítással vádolt. Hivatkozva személyiségi jogaimra, az adó-, az üzleti és a magántitok védelmére, zárt tárgyalást kértem. Ezt ugyan a bíró elutasította, de az ügyész ejtette a magánokirat-hamisítás vádját. Ideig-óráig maradt a háromrendbeli. Gyors tárgyalást kértem, közölve, hogy jelöltetni kívánom magam az országgyűlési választásokon. Megértettek, felmentettek. Mint akit fejbe vertek, ' úgy ébredtem. Csokomyakkendő és háromrendbeli? Ilyen ostobaságot is csak én álmodhatok. (gheorghe)
