Békés Megyei Hírlap, 1998. január (53. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-17-18 / 14. szám

orsom megáldott a jó szerencsével Gondolatok Garabuczy Ágnes festőművész otthonában Vésztőn gyakran emlegetik még Garabuczy tanító urat, aki évtizedeken át, fáradha­tatlan szorgalommal kalau­zolta diájait a szépség és a tudás birodalmában. S az idős emberek közt vannak olyanok is, akik tanúi vol­tak, amint a tanító bácsi kinn az iskola kertjében, a barackfa árnyékában raj­zol, mellette pedig kislánya, Ágica lesi el apukájától a piktorkodás mesterfogásait. A cserfes kislányból időköz­ben ismert festőművész lett, aki ma is örömmel idézi a hajdani nyarak barackilla­tú hangulatát. — Apukám ültette azt a gönyörű fát, ott a kertünkben — mondja Garabuczy Ág­nes. — Házunk előtt darált el a kisvo­nat, amely Csabára vitte az embereket, mi pedig kinn ültünk a kertben, rajztáb­la d a kezünkben, és megpróbáltuk pa­pi i rögzíteni a természet csodáit. Lát- s, ig így kezdődött az én festőművé­sz ályafutásom. Valójában sokkal mé- 1\ >ek a gyökerek, hiszen már nagy- ap i is templomi székeket faragott, dí­szített Nagyvárad közelében. Génjeim­mel hoztam a képzőművészet iránti vonzalmaimat. Amikor pedig megszü­lettem — otthon, háznál volt a nagy esemény, Zsófi néni volt a bába —, nő­vérkém a szomszéd szobában mintha madarak csiripelését hallotta volna. A libegés, a madarak tisztasága azóta is végigkíséri életemet. Pályám is olyan természetes ívben haladt, mint fenn a magasban a darvak vonulása. — Túl a fényes szellők időszakán, milyen volt egy falusi kislány útja a művészetek felé? — Vésztőn voltam általános iskolás, majd Békésre kerültem, gimnáziumba. Reneszánsz emlék (40x20, olaj) Apukám akkor már igazgató-tanító volt, s érkezett hozzá egy körlevél, amely a budapesti művészeti gimnázi­umot hirdette. Miért ne próbálná meg Ágica, aki annyira szeret rajzolni? — gondolta édesapám, és már küldte is a jelentkezési lapot. Felvettek, s a máso­dik évet már a fővárosban kezdtem. A Képzőművészeti Főiskolára is azonnal felvettek, ahol mindjárt az első héten megismerkedtem egy csinos fiúval. Nagyon büszke voltam, hogy gólya lé­temre nekem egy hatodéves „csapja a szelet”. Másodéves koromban össze­házasodtunk, s amikor kisbabát vár­tam, tanárom, Poór Berci bácsi meg is jegyezte: „ha magának babája lesz, ak­kor abbahagyja a tanulást”. Nem hagy­tam abba! Nekem mindig erőt ad, ha valamit bizonyítanom kell. Ezt az ősi energiát is otthonról hozhattam. És persze sokat segített, hogy férjem, Tóth László szintén festőművész, vele mindent meg lehet beszélni. — Nem zavarja a mindennapokat, ha két dudás muzsikál egy műterem­ben? — Csak hálát adhatok az Istennek, hogy így történt. Laci a társam, segítőm, mesterem. Már a kezdet kezdetén „felosztottuk” egymás közt a színeket. Megkérdezte, milyen színben akarok dolgozni: kékben, vörösben? A kék, a kék, a kék! — kiáltottam. Számomra a kék mindig a békét, nyugalmat, a végte­lent jelenti. Lacihoz illőbb a férfias mélybama s a vörös, mely erős drámai- ságot hordoz. O töprengőbb alkat, rej- tőzködőbb. Nekem kell a visszajelzés, a tudat, hogy az emberek igénylik a műve­imet. Ezért is szerepeltem sok kiállítá­son, mindjárt a főiskola elvégzése után.-— Pályakezdő évei óta miként vál­toztak a művei? — Lehet, hogy kezdetben sötéteb- bek, darabosabbak voltak a képeim. Ám a belső világom semmit se válto­zott. Miként kezdetben, ma is a csodá­latos emberi létről akarok beszélni, az örömről és szenvedésről, s arról, hogy élni mindig érdemes. Számomra legna­gyobb boldogság, ha szépséget, szere- tetet, örömöt sugároznak a festménye­im, s ha egy kicsit gazdagabbá, harmonikusabbá tudom varázsolni még a sivárnak tűnő, zaklatott hétköz­napokat is. így aztán a reneszánsz kor tobzódó világából elindulva, oda visz- sza-visszatérve járom a magam útját. És boldog vagyok, mert amit elértem, a magam erejéből értem el, mindenért én dolgoztam meg. — Mi szükséges manapság, hogy egy festőművész ,,elérjen" valamit? — Amit őseimtől örököltem, a te­hetség, nem a magam ér­deme. Szorgalmat és vi­lágra való nyitottságot, női-asszonyi derűt már nekem kellett adnom. Sorsom pedig megáldott a jó szerencsével, amely, mint a mesében, egy öregapó képében jelent meg. „Jött az öregem­ber, és azt mondta”, hogy meglátta képeimet a Mednyánszky Galériá­ban, megtetszettek neki, és küld belőlük Ameri­kába. Ottan engem „felfedeztek”, és 1968- ban egy nagy washingto­ni kiállításon álomszép sikerem volt. Méltató új­ságcikkek, szereplés a rádióban és televízióban, később pedig a művé­szeti múzeum is vásárolt tőlem. Mint a „vas­függöny” mögül jött, ke­let-európai művészről, az egyik egyetem pro­fesszora még video­filmét is készített rólam, s később megtudtam, hogy diákjai vizsgáztak is belőlem... Jót mulat­tam a dolgon. Az Ameri­ka Hangja rádió is készí­tett műsort velem. — Idehaza a fogadta­tás kevésbé lehetett mu­latságos. — Egy darabig kizsű- rizgettek, de különösebb pofonokat nem kaptam az élettől. A művésznek az a dolga, hogy alkosson, a- többi nem rajta múlik. Ézt teszem manapság is, amikor megszűntek az állami megren­delések. Magángalériák sokasága nyílt, ahol kizárólag üzleti alapon mérik az értéket. Soha nem vártam, hogy az ál­lam tartson el, s ha képeimmel örömöt tudok szerezni az embereknek, akkor e felzaklatott világban is reménykedem, hogy lesz igény egy kis nyugalomra, békére, amiről munkáim hírt adnak. Örülök, hogy festményeim eljutottak a világ sok városába, de a legemlékezete­sebb sikerek azok maradnak számom­ra, amikor például még a kezdetekkor, Szeghalmon volt kiállításom, és sorra jöttek hozzám az emberek, s kérdezték: nem a Garabuczy tanár úr lánya tetszik lenni? Meséltem nekik Párizsról és Olaszországról, s ők hallgattak, mintha helyettük is járnám a távoli tájakat. Máskor pedig a csepeli galériában ren­dezett kiállításomon ért a nagy megle­petés: egy zsúfolt busszal érkeztek a földik, Vésztőről. Édesapám tanítvá­nyai, meg az osztálytársaim, ismerő­sök. Ahogy mondani szokták: szem nem maradt szárazon. Ezek azok a pil­lanatok, amelyekért élni és dolgozni ér­demes. Andódy Tibor A kiváló kvartett Békés megyében hatszor koncertezett Kamarazenei hangverseny a Vigadóban Negyvenéves a világhírű Bartók vonósnégyes A világhírű Bartók vonósnégyes — tagjai: Komlós Péter, Hargitai Géza, Németh Géza, Mező László — kon­certjében gyönyörködött december 11- én a békéscsabai Vigadó nagyszámú közönsége, Jandó Jenő zongoraművész közreműködött. A kvartett 40 éves. Ez idő alatt 3600 koncertjük volt itthon és szerte a világon. Felsorolni sem lehet azon városok, országok listáját, ahol szerepeltek, csak néhányat említek: Bécs, Velence, London, New York, Washington, Tokió, Hongkong, Szin­gapúr, Fülöp-szigetek, Taiwan és Kína városaiban. Békés megyében hatszor léptek fel a Nemzeti Filharmónia szer­vezésében. Első békéscsabai koncert­jüket 1977-ben adták. Kitüntetéseik: két Kossuth-díj, Liszt-díj, UNESCO- díj, Bartók—Pásztory-díj, Kiváló mű­vész kitüntető cím. Jandó Jenő több nemzetközi verseny győztese: Versailles Cziffra-verseny, Milánó D. Cianni-verseny, MRT zongo­raverseny. Hangversenyezett szinte egész Európában, Ausztráliában, Japán­ban. Kossuth-díjas. Önmagukban már ezek a tények is kiváltják a közönség ér­deklődését, elismerését. Műsorukat hall­gatva azonban másban is kerestem mű­vészetük varázsát. Abban, amilyen ihle- tettséggel és pazar kivitelben tolmácsol­ták a műveket. Érdemes gondolkozni azon, hogy mikor hat egy előadás a kö­zönségre, muzsikusokra és a zene iránt ,jCsak” érdeklődőkre, fogékonyakra? Úgy vélem, csak akkor, ha a játékuk abszolút tökéletes, vagyis fellelhető ben­ne a közös muzsikálás teljes egyensúlya, nagyszerű kivitele. Hogy ez így volt, azt nem is az egyes művek után kirobbanó tapsból ítélem meg, hanem abból a csendből, mely a művek befejezését kö­vető pillanatokban érzékelhető volt. Ha egy 300 fős közönség másodpercekig olyan csendet produkál, hogy a légy zümmögését is meg lehetne hallani, ak­kor a művek interpretálása a legmaga­sabb fokon történt. Azt is bizton állítha­tom, hogy a közönség érzelmileg na­gyon nagy mértékben gazdagodott, ké­pessé vált felülemelkedni a hétköznapok kicsinyes gondjain, amit kevés tényező biztosít napjainkban. Az előadóművé­szek produkciójában ezt tartom a legna­gyobbnak. A művek pedig, melyek a ki­vitelezés mellett még kiváltották ezt a hatást: Haydn D-dúr vonósnégyes (op. 64/5), Brahms c-moll zongoranégyes (op. 60), Csajkovszkij D-dúr vonósné­gyes (op. 11) és a ráadás Dvorak F-dúr, ún. Amerikai vonósnégyesének fináléja. Köszönjük a felejthetetlen estét a közreműködőknek és a hangverseny szervezőjének, kivitelezőjének, a Fil­harmóniának. Dr. Sárhelyi Jenőné Radnóti Miklós: A bujdosó Az ablakból egy hegyre látok, engem nem lát a hegy; búvok, toliamból vers szivárog, bár minden egyre megy; s látom de nem tudom mivégre e régimódi kegy: mint hajdan, hold leng most az égre s virágot bont a meggy. Lírai reflexiók Bujdosóink mindig voltak. Mocsaras vidékek, hegyek erdősé­gei szolgáltak menedékül, vagy más országok. Balassi Len­gyelországba, Ady Párizsba, Márai a tengeren túlra bujdosott. Csokonai itt e honban, miként Himnuszunk is zengi: „Szertenézett s nem leié / Honját a hazában”. Radnótinak ki sem kell mozdulnia szobájából: bujdosó. E súlyos örökség épp csak nevén nevezve, épp csak kimondva. A modem kor szülte gyalázatos okokra még csak halvány utalás sincs. El­lenpontként varázslatosan és minden iránt közömbösen pom­pázik a tavaszi természet. — ÉS — Kütijén tfy mnMmtkl Ha Ön a TCP PH rádió jövő szombaton 12—14 óra között hallható kíván­ságműsorában szeretne egy zeneszámot küldeni szeretteinek, akkor csak az alábbiakat kell tennie: Toe ■*' rv-'i » LeCZ.E/oE&e&& ADÓ 1. Vágja ki a szelvényt és töltse ki azt jól olvashatóan. 2. A kérhető 30 zeneszám közül válasszon ki egyet és húzza alá. 3. Küldje el egy borítékban a TCP PH Rádió címére (5700 Gyula, Budapest krt. 50.). A borítékra írja rá: „SZOMBATI KÍVÁNSÁGMŰSOR”. 4. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a kívánságokat beérkezésük sorrendjében teljesítjük. Ezzel a lappal a jövő szombati .... f etPEKES MEGYEI HIEAP A kért zeneszámot küldi: Kinek? Hová? Üzenet: 7Ü£: RÁDIÓ és a t^áRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP közös kívánságműsorában kérhető zeneszámok: 1. Vanessa Mae: I Feel Love 2. lakács íamás Dirfy Blues Band: Zakatol a vonat 3. trie Clapton: Woonderful tonight 4. Deep forest: Deep Folk Song 5. Los Lobos: La Bamba 6. Dire Straits: Walk Of Life 7. Hungária: Neon parádé 8. Koncz Zsuzsa: Fg és föld között 9. Flo: Hold On light 10. Dawid Hasselhoff: Hooked On a feeleng 11. Paul Me Cartney: Young Boy 12. lina turner: Private Dance 13. Scorpions: Wind Of Change 14. Gartit Brooks: Longneck Bottle 15. Tátrai Band: Titkos szerelem 16. Flvis: Fever 17. Mr. President: Where Do I Belonge 18. Edda: Fgy álom elég 19. Jimmy Nail Wtih Ranking Roger: Black And White 20. BBC Children In Need Lou Reed: Perfect Day 21. CC Catch: Jump In My Car 22. Zalatnay Sarolta: Óh, ha milliomos lehetnék 23. Chris Rea: Ihe Blue Cafe 24. Madonna: Holiday 25. Khaled: Di Di 26. Joe Cocker: tonight 27. Run Dmc And Jason Nevins: It's Like That 28. Falco: Rock Me Amadeus 29. Unique 2: Iko Iko 30. Dario G: Sunshyme i „Vésztőn voltam általános iskolás, majd Békésre kerültem...”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents