Békés Megyei Hírlap, 1998. január (53. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-10-11 / 8. szám
Soha se mondd... Mit ér egy szellem tanúvallomása? Soha se mondd, hogy túl vagy már mindenen — , , énekelte az cdes-bús melódiát, s közben tangót ** táneolt a parketten. A dallal egy csapásra belopta magát a közönség szívébe. Azután csönd következett. Az emberek szerették a hangját, ^ mégsem énekelt. A közelmúltban azután j felröppent a hír, új lemezt készített. A címe: wF Levetett blues. Hernádi Judittal készült ^ beszélgetésünk a 6. oldalon olvasható. Példa nélküli per vette kezdetét 1979-ben, az Illinois állami törvényszéki palotában. A tárgyalásra jellemző volt, hogy még a helyi kábeltelevízió is élőben közvetítette a tárgyalóteremben lezajlottakat. Az esküdteknek és Frank W Barberó bírónak még soha nem volt ilyen nehéz dolguk, mint ennél a sima gyilkossági esetnél. A problémát nem is a gyilkos, hanem a koronatanú személye jelentette. A tanúk padján ugyanis egy szellem ült. (7. oldal) A szerelem nem életkor kérdése Az alabbi történet rendhagyó módón jutott hozzám. Egy hatvanöt éves férfi keresett fel, hogy elmesélje élete nagy szerelmét. Egy esztendővel ezelőtt, 74 éves korában hagyta itt a felesége. Az égiekhez költözött. Gyuri azóta vegetál. Alig eszik, inkább folyékony kenyéren él. Megiszik naponta hat üveg jobbfajta sört és összetörtén üldögél elhunyt felesége fényképe előtt. Amikor arra kért, hogy hallgassam meg, éreztem, gyógyír lesz sebeire ez a beszélgetés. — Öt gyerekkel jött hozzám,, az én szentem — kezdi, s elbeszélése folyamán sokszor elmondja, csak akkor döbbent rá, hogy negyven évig egy szenttel élt, amikor párja meghalt. — Tíz évvel voltam fiatalabb nála, de ez soha nem okozott problémát. Mindig vigyázott arra, hogy ápolt legyen. Havonta járt kozmetikushoz és fodrászhoz. Nemcsak a testével törődött, hanem azzal is, hogy a testi kötődésen kívül a lelkünk is azonos hullámhosszon legyen. Gyurit nem lehet megállítani az elbeszélésben, olyannyira beleéli magát a negyven évvel ezelőtt kezdődött történetbe. Kezei kissé remegnek, talán beteg, de az is lehet, hogy az alkohol dolgozik a szervezetében. — A drágám huszonnyolc évesen vált el tizenegy évvel idősebb férjétől. Nem értették meg egymást, nem volt egyetlen gondolatuk sem, ami közös lett volna. Amikor megismertem, megkérdeztem tőle, ha nem szerette, miért szült öt gyereket a férjének? Aztán rájöttem, buta kérdés volt, 16 évesen férjhez ment, a negyvenes években pedig még nem ismerték a védekezési módszereket. A férjének eszébe sem jutott, hogy lehet szeretkezés közben vigyázni. Válásuk után Olga fogta két lányát és felköltözött velük a fővárosba. A három fiút az apjára hagyta, hiszen öt gyerekkel nehezebben tudott volna új életet kezdeni. Szakmája nem volt, ezért aztán alkalmi munkával kereste meg a mindennapit. 1956-ban, a zűrzavaros forradalmi napok egyikén ismét megfogta lányai kezét és hazaköltözött szüleihez a román határ közelébe. Ekkor már ismerték egymást. Gyuri elbeszéléséből kiderül: 1956- ban a Parlament előtti díszőrség parancsnoka volt. Az akkor magas, karcsú fiatalember mindössze 24 éves volt. Egy napon, amikor végzett a szolgálattal, találkozott a Duna-parton sétáló asszonnyal. Azonnal beleszeretett. Olga eleinte nem hitt ebben a szerelemben. Csak akkor lepődött meg igazán, amikor Gyuri, nem lévén sem vasúti, sem közúti forgalom, gyalog indult neki az országnak, hogy az asz- szonyt megkeresse szülei házában. — Alig mertem hozzájuk becsengetni — féltem, hogy Olga szülei kivágnak. Mit akar lányuktól egy 24 éves fiatalember? Nem így történt. Szinte azonnal megszerettek. Gyuri türelmetlen volt, azonnal feleségül akarta venni az asszonyt. Jövendő sógornője ellenezte a házasságot. Azt mondta, egy ilyen kapcsolat úgysem tarthat sokáig. Öt gyerekkel elvenni egy asszonyt, aki ráadásul tíz évvel öregebb? Képtelenség. — A honvédségnél abban az időben nem engedélyezték, hogy csak úgy összeköltözzünk. Mert a szerelmem azt akarta, próbáljuk meg, nem kell azért házasságot kötni. A szabályzat nekem kedvezett. Mondtam, akkor nem maradhatunk együtt. Ezt pedig akkor már Olga sem akarta. Hozzám jött feleségül. A negyven évig tartó házasság példaértékű volt. A házaspár — amikor már a lányok is elköltöztek — csak egymásnak élt. Rajongásig szerették egymást az utolsó pillanatig. Amikor az orvos megmondta a féijnek, hogy imádott asszonya gyógyíthatatlan, Gyuri csak azért nem omlott össze, mert tudta, ki kell tartania, erősnek kell lennie, hogy minden rendben legyen Olga körül. Súlyos köszvény kínozta a férfit, de nem törődött magával. Az utolsó hónapokban etette, itatta, tisztába tette a súlyosan beteg asszonyt. Nem engedte, hogy a tennivalókat a lányai lássák el. Pedig ő maga is alig állt a lábán. Hosszú ideig a kórházban sem hagyta. Becézte, szerette az asszonyt, úgy, hogy hónapokig alig aludt. Félt, Minden nap megköszönöm a sorsnak. Képünk illusztráció ha elalszik, úgy hagyja el őt a felesége, hogy még észre sem veszi. S ezt nem élte volna túl. Hangtalanul sirdogált a konyhában, hogy Olga meg ne hallja nagy fájdalmát. — Tökéletes életet éltünk — sóhajt fájdalmasan, — Minden idegszálunkkal egymást szerettük. Azt hiszem így, egyedül nem tudok és nem is akarok sokáig élni. Mindent elkövetek, hogy mihamarabb kövessem a feleségemet. Nem eszem, csak iszom. Rengeteg betegséget szedtem össze, nem járok orvoshoz. Érti? Mit számít, hogy tíz évvel voltam fiatalabb? Egymáshoz öregedtünk, s én nem akarok élni nélküle... Akkor most következzék a másik történet. Gittát ötvenévesnek saccolom. Csinos, jól öltözik, ad magára. Tornázik, jógázik, egészségesen táplálkozik. Örökké nevet, úgy tartja, ha negatívan áll a dolgokhoz, semmivel sem jut előbbre. így aztán pozitívan gondolkodik, s máris szebbnek látja a szürke hétköznapokat. Azzal keresett fel, miért nem írunk az idősödő hölgyek, fiatal fiúk kapcsolatáról? Ő adta az ötletet a témához. — Miután betöltöttem a negyvenet — kezdi történetét —, azt vettem észre, hogy általában a fiatal férfiak kezdenek ki velem. Nem esett nehezemre flörtölni velük. Ha én kellek, miért lennék a jó elrontója? Szép kapcsolatok voltak ezek, még akkor is, ha nem tartottak sokáig. Negyvennyolc éves születésnapomat ültem, amikor megjelent életemben Gábor, aki a fiam lehetne, mert 24 évvel fiatalabb nálam. Öt éve élünk boldogan. De ne szaladjak eny- nyire előre, ugye? Látszik Gittán, hogy minden porci- kájával élvezi ezt a kapcsolatot. Megfiatalította gondolkodását is a nála majd negyedszázaddal fiatalabb férfi. Nem úgy áll a témához, hogy ennek egy életen át tartani kell, hanem annyi szépet és jót fogad el a sorstól, amennyit az szán neki. Nem kapaszkodik tíz körömmel Gáborba. Úgy tartja, annak semmi értelme sem lenne. Ha a fiú megunja, ette csuda. Minek kapaszkodjon utána? Talán ezzel tartja meg a fiatalembert immár öt éve. — Gábor a düledező házamat jött felújítani — folytatja az elbeszélést. — A sógornőm ajánlotta. Jó szakember — mondta —, rábízhatom a munkálatokat. Semmiféle hátsó gondolatom nem volt vele, megkínáltam kávéval, egyszer-kétszer ebédre is meghívtam az asztalomhoz. Aztán egyszer csak feltűnt, hogy a szokásosnál is többet jön be hozzám, különféle ürügyekkel. Gábor jóképű, szolid, rendes fiú. Ritkaság kőművesnél, hogy nem iszik. Márpedig sok hétig tartott a felújítás, észrevettem volna, ha a pohár fenekére néz. Szóval, tudatosan figyelni kezdtem, s láttam, a srác egyértelműen belém habarodott. Már négy hete dolgozott nálam, amikor az egyik este fáradtan értem haza a munkából. Rossz napom volt. Feldobott hát Gábor kedvessége, amikor azzal fogadott, „Talán történt valami, hogy ilyen rosszkedvű?” Kedvessége meghatott, persze, hogy elpanaszoltam, mi az, ami elkeserít. Aztán megtörtént az, amire addig igazán nem gondoltam. Agyba bújtunk. Ennek már öt éve. Csodálatos volt, s az azóta is. Minden nap megköszönöm a sorsnak, hogy Gábort az utamba sodorta. Tart, amíg tart. Tudom, hogy nem mellettem fogja leélni az életét. Nem baj, ezt is tudomásul fogom venni. Ha csak ezt az öt évet adta a jó Isten, akkor is remek dolgokat éltem át. Hiszen öt éve lebegek a boldogságtól. Gitta büszkén vállalja a fiatal társát. Színházba, moziba járnak. Sokszor lehet látni őket a városban, bevásárolni. Gábor viszi a pakkot, segít Gittának, így tartja természetesnek. A fiú szülei nehezen viselték ezt a kapcsolatot, de már megbékültek. Gábor mamája úgy döntött, nem szól bele fia életébe. Egy harmincéves fiúnak beérhetett annyira a feje lágya, hogy eldöntse, mit akar. S amióta tudatilag eljutott idáig, a legjobb kapcsolatban van fiával és annak társával, aki pontosan annyi éves, mint ő... Béla Vali
