Békés Megyei Hírlap, 1997. december (52. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-06-07 / 285. szám
Számítógép-fejlesztés, (z) A csárdaszállási önkormányzat a Nemzeti Kulturális Alap pályázatán 150 ezer forintot nyert, mely pénzből az oktatás segítésére újabb számítógépet vásárolnak a helyi általános iskolának. Ezzel együtt az iskolának öt számítógépe lesz, s a rendszert napokon belül rákötik az Internetre. A személyi jövedelemadók egy százalékából a I,Csárdaszállásért" Alapítvány számlájára 88 ezer forint gyűlt össze, oktatás célú felhasználásáról az alapítvány kuratóriuma dönt. Visszahívták, (m) A sarka- di képviselő-testület legutóbbi tanácskozásán zárt ülésen foglalkoztak az elöljárók a rászorultakat ingyenes vagy kedvezményes földparcellákkal támogató Ceres Alapítvány ügyével. Tóth Imre polgármester tájékoztatása szerint az alapítvány körül kialakult problémák miatt a képviselők úgy döntöttek, a kuratóriumból visszahívják az alapítvány egyik szülőatyját, Rajki Tóth Lászlót. A döntést egyelőre nem kívánták részletesebben indokolni. Aranykancsó. (p) A huszonhárom darabból álló nagyszentmikiósi aranylelet egyik darabja, egy aranykancsó képe látható annak az emlékkönyvnek a borítóján, amelyet a békéscsabai Bartók Béla Zeneiskola adott ki, alapításának 50. évfordulójára. A kötet címlapjára azért került fel a kincs fotója, mert az iskola névadója annak lelőhelyén született. A 62 oldalas, igényes kiadványt — mely több fekete-fehér és színes fényképet tartalmaz - Kovács Pálné, a zeneiskola tanára szerkesztette, a nyomdai munkálatokat pedig a Colorprint Bt. végezte. Kiállítás, (n) Pataj Pál festőművész kiállítását dr. Cs. Tóth János művészeti író, a Móra Könyvkiadó vezér- igazgatója nyitja meg december 8-án, hétfőn a békéscsabai Helyőrségi Klub Galériájának avatása alkalmából. Pataj Pál tárlata december 13-áig, hétköznap 9-17 óráig látogatható. Balázs Pali, aki imádja Önöket! Gyula, Erkel művelődési központ. Három perccel este hét után. A színházteremben már csak a felső két sorban akad üres szék. Hét óra tíz. Telt ház. A közönség — fejenként ötszáz forintért — öt és nyolcvan év közötti. Egyhar- mada fiatal, kétharmada nő. A .„derékhad” harmincöttől ötve- nig. Felhangzik a zene. Illés Márton, a gyulai TOP FM Rádió szerkesztő-műsorvezetője lép a színpadra: „Örülök, hogy eljöttek, mert mindenfélét mondanak, hogy ilyen kommersz, meg olyan kommersz ez a zene. Most Balázs Pali következik, érezzék jól magukat!” Ütemes tapssal, és „Pa-li! Pali!” kiáltásokkal fogadják. Se veled, se nélküled élni nem tudok... — száll az első dal. A színpadot füstköd lepi el. A közönség melegít, bele-, beletapsol a számba. Kék a szeme, arca csupa derű... , Négy sorral előttünk a fiatalok csápolnak. A szám után Balázs Pali szünetet tart. „Ha van kedvük, énekeljenek, a nők sikongathatnak is.” — mondja. A buzdítás hat. ...és kívánok még nagyon sok boldog névnapot. A számot együtt énekli a terem. „Megfigyeltem — mondja az énekes —, sokan egy-két szám után körbenéznek, tapsol- e a szomszéd. Ha igen, ők is elengedik magukat. Hát rajta!” Füttykoncert „honorálja” a biztatást. Ajjaj, fekete vonat, elvitted a páromat... Az asszonyok „felülnek” a vonatra. Az elismerés nem marad el: „Emlékeznek még a Zi-Zi Laborra? Ez a gyulai kórus leteper- né a veresegyházi asszonyokat.” A tapsra alig marad idő. Eladó, kiadó most a szívem... A közönség nem tudja, a nagy „dobás” még • hátravan! „Ha azt mondják Balázs Pali, akkor Bocsássa meg nekem a világ. Ez a szám összeforrt a nevemmel” — mondja a sztár és vele énekel a terem. Bocsássa meg, nekem a világ, hogy megsiratom a romantikát... „Ismerős volt a dal?” — inti le a tapsot. Kórusban válaszolnak: „Igen!” Mögöttünk az egyik hölgy felkiált: „Ajjaj!” A következő szám sikere mindent elsöpör. Címének hallatán ismét felharsan a kórus: „Pa-li! Pa-li! Pali!” Húsz év múlva, az ifjú vándor megpihen... A fiatalok összekapaszkodva hullámoztatják a sort, aztán felugrálva tapsolnak. Balázs Pali földig hajolva mond köszönetét. A tarsolyából újabb patront húz elő: „Legközelebb olyan koncertet rendezünk, ahol nekem csak a fényképemet teszik ki, énekelni meg Önök fognak.” „Akkor én nem jövök el” — mondja mögöttünk az egyik hölgy. Az énekes kötegnyi fényképet dob a közönség közé — magáról. Változnak az évszakok, rossz idők, szép napok... — az első sorban gyertyát gyújtanak, aztán még egyet, összesen négyet. Lemegy még néhány dal, fél kilenc felé jár az idő, lassan vége a koncertnek. Balázs Pali felkonferálja az utolsó számot. Nincs szerencsém, a szerelemben nincs szerencsém... A fiatalok felállva tapsolnak. Hiába. Vége. A siker kovácsa elköszön: „Búcsúzik Balázs Pali, aki imádja Önöket. Viszontlátásra!” És elmegy. Mindenki tudja, úgyis visszajön. De ahhoz kell egy kis : „Pa-li! Pa-li! Visz-sza! Visz-sza!” Aztán Balázs Pali megadja magát. Elénekli a második utolsó számot — másodszor. Bocsássa meg, nekem a világ... A közönség állva tapsol. Az előttünk lévő sorban négyen ülve maradnak. Tüntetőleg. Húsz év körüliek lehetnek. Nekik nem érhetett meg ötszáz forintot Balázs Pali... * * * Gyulán, az Erkel művelődési központ Balázs Pali-estjére több, mint ötszázan váltottak jegyet. A produkció hetente három alkalommal lép fel — általában telt ház mellett — a Dél- kelet-Alföldön és immár több dunántúli megyében. Balázs Palit lehet szeretni és nem szeretni, attól még koncertezik és hódít. Sikerének titka megfejtésre vár. Á. Z. Se veled, se nélküled élni nem tudok... Galambpiszkos ügy A dróthálóba csomagolás sem kivitelezhető A galambok csak jönnek és Jönnek, de nem takarítanak maguk után. Akik pedig ezt megtehetnék, nem férnek hozzájuk. Ez okoz mostanság fejfájást a békéscsabai kórház vezetésének. Az egészségügyi intézmény új szárnyánál, a tető alatti, fészekrakásra ideális részeket népes galambcsaládok szállták meg. Valószínűleg az István-ma- lom közelsége — no és az ott talált ízletes búzaszemek révén — szoktak ide. Galambmivoltukat nem hazudtolják meg, turbékol- nak, szaporodnak és „dolgukat” is végzik. A galambürülék esztétikailag sem felemelő látvány, de mint azt dr. Nagy Balázs, a kórház főigazgatója mondja, ennél sokkal lényegesebb, hogy fertőzésveszélyt is hordoz, és ez egy ilyen nagy egészségügyi intézménynél fokozattan jelentkezik. A galambguanó takarítása komoly gond, mert természetesen ott a legtöbb a madárürülék — illetve onnan származik —, ahol ennek eltávolítása technikailag nem megoldható, vagy folyamatos és nagy költségeket jelentene. A galambokat szép szóval nem lehet felkérni a máshova fészkelésre, de erőszakos eltávolításuk, fizikai megsemmisítésük sem üdvözítő megoldási lehetőség, és valószínűleg kivívná a galambszerető közvélemény haragját. A kórház dróthálóba „csomagolása” sem tűnik kivitelezhetőnek, de elképzelhető, hogy mégis összejön egy megoldás. Dr. Nagy Balázs felvette ugyanis a kapcsolatot egy budapesti céggel, mely törpefeszültségű elektromos vezetékek felszerelésével — hasonlatos a „villanypásztorhoz” — „felrázná”, és így távozásra bírná a madarakat. Ny. L. A lopnivaló az utcán hever Italozás után kerékpárokkal lepte meg magát Az 1967-ben született, sarkadkeresztúri D. Gy. betegesen ragaszkodott ahhoz, hogy italozás után valami kis csekélységgel megajándékozza magát, és azt hazavigye. A legjobban a kerékpárokat szerette. Nem is volt kudarcélménye mindaddig, amíg egyszer csak a sarkadi kapitányságon nem találta magát. Mit volt mit tenni, itt bizony be kellett számolni a szenvedélyéről. Nagyjából a következőket mondta az őt meghallgató rendőröknek:- A Mountain Bike-t úgy három hete loptam a keresztúri Szári kocsma elől, ahol egész nap ittam. Este, mikor hazaindultam, gondoltam, felülök rá. Otthon ágynak dőltem, mert rém álmos voltam, de alig szunnyadtam el, jött a kerékpár gazdája. Felköltött, és számon kért, mire én visszaadtam a tulajdonát. A Csepel biciklit a múlt héten loptam a keresztúri Matyi kocsma elől. Aznap valahogy sokat találtam inni, s mikor hazafelé vettem az utam, gondoltam, felülök rá. Még le sem tudtam pihenni, mikor nyolc óra tájt beállított érte a gazdája. Felelősségre vont, mire én visszaadtam neki a tulajdonát. Még aznap este visszamentem a Matyi elé, és elhoztam onnan egy lezáratlan piros Camping kerékpárt. Amikor ezt loptam, elhoztam a kocsma udvaráról egy bográcsot is. Ezekért már a rendőrség jött el... D. Gy. alaposan gyanúsított a rendőrségen ünnepélyes ígeretet tett, hogy a jövőben tartózkodik mindennemű kerékpár- és bográcslopástól. A három kerékpár és a bogrács meglovasítása mellett azonban tagadta, hogy az ő lelkén száradna egy keresztúri lakos két zsák kukoricával felpakolt kerékpárja ellopásának kísérlete. Többek állítása szerint ugyanis a gyanúsítottnak ezt csak azért nem sikerült eltüntetnie, mert a bűn- cselekmény közben megzavarták... —ria W—| vasárnapi I— Közéleti lap Főszerkesztő: dr. Árpási Zoltán. Felelős szerkesztő: Niedzielsky Katalin, Seleszt Ferenc. Kiadja a Népújság Kft. Felelős kiadó: dr. Tóth Miklós ügyvezető igazgató. Szerkesztőség és kiadó: 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Levélcím: 5601 Békéscsaba. Pf. 111. Telefonszám: (66) 450-450. Terjeszti: a Népújság Kft. és „DÉLHÍR” Rt. Készül: a COFINEC Hungary Rt. Petőfi Nyomdájában, Kecskemét, Mindszenti krt. 63. Nyomdaigazgató: Fábián Endre. HU ISSN 12151068 A nagy tánc. Előadják: Paczuk Gabi, a Békés Megyei Jókai Színház színművésze és Tunkll Ádám főiskolai hallgató. A fiatal táncospár a Csabai Páholy legutóbbi estjén, a békéscsabai Vigadóban mutatta be a nagy tetszést kiváltó produkciót. A páholypartit megelőző előadáson, Goldoni Két úr szolgája című vígjátékában Is mindketten felléptek, Paczuk Gabi Clarice szerepében nyújtott emlékezetes alakítást, Tunkll Ádám pedig az első hordárt alakította, sikerrel. A felvétel szemmel látható bizonyíték arra, hogy nem csak a világot jelentő deszkákon mozognak otthonosan, hanem a parketten is. Ha szavazásra szólítják fel a közönséget, minden bizonnyal ők nyerték volna el „A leglátványosabb táncot bemutató pár” címet. A felvétel mellesleg sokakban egy ismert dalt is felidézett: „Én táncolnék veled..." FOTÓ: SUCH TAMÁS
