Békés Megyei Hírlap, 1997. december (52. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-20-21 / 297. szám

Hírek Hetvenen túl. (r) Békés- szentandráson a hetvenedik évüket betöltött házaspárok­nak jövőre nem kell kom­munális adót fizetni - így változtatta adórendeletét a közelmúltban a település képviselő-testülete. A köz­ségben eddig csak a hetven éven felüli egyedülállók kap­tak erre az adónemre men­tességet. Az iparűzési adó mértékét 6 ezrelékről 7 ezre­lékre emelték, a vendéglátás és kereskedelem helyi adóját 10 ezrelékről 11 ezrelékre. Útfelújítás, (i) A Karcag és Füzesgyarmat közút ker­tészszigeti bekötőút—Füzes­gyarmat közötti felújított szakaszának ünnepélyes át­adását a napokban tartot­ták. A több mint 7 kilomé­ter hosszúságú út felújítását a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium, a megyei területfejlesztési alap is támogatta. Szociális célra. (1) Mezőkovácsházán a leg­utóbbi testületi ülésen dön­töttek a két éve üresen álló 4. számú óvóda épületének és mintegy 2550 négyzet- méter külterületének az értékesítéséről, amelyet a végegyházi és egyik helyi körzeti orvos vásárolt meg. Előzetes jelzések szerint a városszéli ingatlanban - mivel a körzetben nagy igény van rá — szociális ott­hon kialakítását és működ­tetését tervezik a háziorvo­sok. Közmunkára közösen, (r) Összesen száznegyven gyo- maendrődi, csárdaszállási és hunyai munkanélküli héthónapi foglalkoztatása valósulhat meg, amennyi­ben nyer a három település alkotta Hármas-Körös Terü­letfejlesztési Társulás a jövő évi közmunkaprogramra ki­írt pályázaton. A három te­lepülés a belvízkárok elhá­rítására és megelőzésére összesen 53 millió forint tá­mogatásra számít, s ehhez összesen 15 millió forint sa­ját erőt vállalnak. Amennyi­ben sikeres lesz a pályázat, úgy Gyomaendrődön 61 ezer méter csatorna felújítá­sát, Hunyán háromezer mé­ter csatorna építését és Csárdaszálláson ötezer mé­ter csatorna karbantartását végzik el a közmunkások. Aprilia, a medgyesi polgármester szerelme Öltönyben és nyakkendőben, motoros cuc­cok között az Ecserin Hanyag eleganciával veti maga mellé bőrdzsekijét, az 1954-es Marion Brando-modellt. Ez talán a legkedve­sebb ruhadarabja a szintén ’54-es év­járatú Nagy Bélának, a medgyesegy- házlak polgármesterének. Öltönyös napon ez Is ott várakozik boldogabb Időkre a motoros szerkók szekrényé­ben. Az az Igazi, a laza, kényelmes vi­selet, habár a vasalt Inges megjele­nést is meg lehet szeretni, meg a ve­le járó viselkedést. Elit társaságban sosincs kigombolva az ing, nem lehet félárbócon a nyakkendő! Mégis, ha választani lehetne, a polgármester úr ja csillogó fogadások helyett szíve­sebben enne egy szendvicset az árokparton, a fűben üldögélve. Választani?! A „két lovat egy fenékkel” példázata, avagy ócskaságok közt kirittyentve, Nagy Bélától: — Amikor az ember Pestre megy, rengeteg dolgot elintéz. Akkor is így történt, amikor öl­tönyben végigjártam a hivata­lokat, majd hazafelé indulva beugrottam az Ecserire. Ott vá­sárolom a motorozáshoz a hol­mikat, mert jóval olcsóbbak, mint az újak. Persze, úgy néz­tek rám a piacon, mint a mars­lakóra. Kényes a kérdés, de elkerül­hetetlen: „Polgármester úr! Hogy kezdődik a beöltözés egy motoros túra előtt?” — Azt látni kellene, külön szertartás az egész. Amikor tudom, hogy másnap program lesz, előveszem a bőrnadrá­got, átdörzsölöm szilikonolaj­jal, paraffinolajjal, a csizmát impregnáló szerekkel. Kiszel­lőztetem a hálózsákot, ellen­őrzőm a motorban az olajat, ha kell, lecserélem. Megvizs­gálom a gumikat, a fékeket. Mindent a biztonságért! És persze, fényesre törölgetem a motort. Másnap arra kell ügyelni, hogy az öltözés és az indulás között rövid idő teljen el, különben az ember teljesen beleizzad a ruhájába. Először felhúzom a nadrágot, utána a zoknit, majd a pólót, a mel­lényt és a dzsekit. Sok hobbi- társ kedvencét, a hatalmas fém bizsukat, nyakláncot, fül­bevalót nem viselek — a karika fülbevalómtól közszereplé­sem első pillanata előtt meg­váltam —, helyette a fekete Levis-kendőt a bal, a fe­héret a jobb csuklómra kötöm, a nyakamba pedig a pirosat. A végén kapcsolom fel a fémek­kel kivert övét, felteszem a si­sakot, és felhúzom a kesztyűt. Karórám régen nincs, de így is mindig tudom, mennyi az idő. Tartozunk egy történettel. Hogyan és ki oltotta be a mo­torozás szenvedélyével Nagy Bélát? — Édesapám. Az ötvenes, hatvanas években amolyan szociális lehetőség volt a mo­torkerékpár. Apám óvodás ko­romtól kezdve egy régi Csepe­len vitt a motorversenyekre. A legkedvencebb utam Gyula fe­lé vezetett a sárga keramit kockákon. Nem lehetett akko­riban nagyobb élményem, mint megismerni Gyepest és a többieket. Az első, vadiúj Jawát 17 éves koromban kap­tam. A szegedi diákévekben is kialakultak a motoros körök, közöttünk a motorszeretet volt a legerősebb összekötő kapocs. Később is mindig volt motorom, készültek is rólam szép, szocreál fotók, kopa­szon, rövid nadrágban nézek rajtuk farkasszemet a lencsé­vel. Következzék most egy kez­dők számára tartott kurzus a motorkerékpárokról, azaz be­szélgetőpartnerünk szemefé- nyeiről. — A jelenlegi motorjaimat nagyon szeretem. Egyikük a híres Aprilia. A márka gyártója a világ legfiatalabb, de legna­gyobb karriert befutott cége. Az utóbbi három évben a gyor­sasági világversenyeket ezzel a motorral nyerték. A másik jár­gányom egy Yamaha túramo­tor. Még egy kényes a téma, de ez sem kerülhető meg: való­ban olyan félelmetesek és va­dak a motorosok, mint amilye­neknek látjuk őket, főleg, ami­kor összejönnek egy-egy buli­ra? — Ó nem, a látszat csal. A fé­mekkel agyonaggatott, össze­vissza tetovált motorosok félel­metesen jámborak, gyermete­gek. Nem a védelmükben mondom, de biztosan tudom, a kábítószer is távol áll a fiúk­tól. Más kérdés, hogy időnként megkörnyékezik a találkozó­kat kívülállók, és droggal pró­bálkoznak, de ez a legtöbbször nem sikerül. A motoros tudja, hogy csak egyszer hibázik, és az örökre végzetes lehet. A mértéktelen sörivás, az már igen, az sokkal jellemzőbb a motoros bulikon. Mellesleg ezeken nagyon komoly dolog a rendfenntartás, a klubok ké­nyesen ügyelnek, hogy ne le­gyen balhé. Itt aztán minden ember valóban egyenlő, senki nem figyeli, ki milyen motorral érkezett, nincs kasztosodás, hálózsákban alszunk, korsó­ból isszuk a sört. A motoros ta­lálkozók az emberek egyen­rangúságának példái. Ja, és még valami: egyetlen testré­szemen sincs tetoválás. Az ilyesmitől már fiatalon is ide­genkedtem. Végül következzék egy ere­deti motoros-hitvallás a hob­biról, a magányról Nagy Bélá­tól: — Motorozás közben az em­ber egészen másképp látja a vi­lágot. Ez az igazi szabadság, amikor a test és a környezet ta­lálkozik. Rengeteg dolgot meg­ismerhetek a világról. Meg- érezhetem az összetartozás erejét, hiszen nézzük meg: ha motoros várakozik az út szé­lén, biztosan megáll mellette egy másik, hogy segítse vala­miben. Amikor száguldasz, magad vagy a világgal, nincs körülötted civilizációs árta­lom. Ha lenne két élete a medgyesi polgármesternek, egyiket biztosan a motorozás­ra tenné fel. Pedig — tapaszta­latból tudja — nem veszélyte­len szenvedély ez Magyaror­szágon. Nincs kultúrája, ha­gyománya, mintha az útpad­kára leszorítva kellene küzde­niük az életterükért. Mégis, ő a legboldogabb, amikor fel- bőgeti a motort, és az ajtóban ott sorakoznak a gyerekei kicsi bukósisakjaikkal, hogy indul­hassanak apjukkal a nagyvi­lágba. L. E. Csendrendelet nagy zajjal Nagy zajjal járt Gádo­roson a csendrendelet vitája. A tervezet sze­rint 22 órától 6 óráig tilos lett volna kiabál­ni, zajt kelteni, motort túráztatni, sőt zenélni. Az előzményekről annyit, hogy rendszeresek a lopá­sok, a besurranó tolvajok gátlástalanul ténykednek, gyakoriak a kocsmai ösz- szetűzések, a betakarítás idején a terménylopások. Decemberre tehát elké­szült a — fogalmazzunk úgy — csendrendelet. A nyugalom érdekében 22 órától reggel 6 óráig tilos lett volna kiabálni, zajt kel­teni, autót, motort túráz­tatni, nyitott ajtajú, ablakú helyiségben a csendet énekléssel, zenéléssel za­varni. A rendelet korlátoz­ta volna a szórakozóhe­lyek nyitvatartását, és azt is, hogy kik látogathatják például a játéktermeket. A képviselő-testület ülé­sén a tervezet nem aratott osztatlan sikert, ezért egy­előre minden maradt a ré­giben. Csete Ilona Visszaszorított fenyőfatolvajok A különböző fenyőnövényekben gazdag Szarvasi Arbo­rétum munkatársai­nak karácsony táján korábban sok keserű­séget okoztak a fenyőfatolvajok. Hogy a falopásoknak elejét vegyék, nyolc éve bevezet­ték az arborétumi téli szünetet, amely december 15-től január 5-ig tart, s ez idő alatt, éjjel-nappal foko­zottan őrzik a kertet. Ezen intézkedés óta a fatolvajok visszavonulót fújtak, s az arborétum területén nem okoznak kellemetlenséget. A téli szünet kivételével az esztendő minden napján fogad látogatókat a Pepi­kert. Idén 73 ezer vendé­get gyönyörködtetett. Ez a látogatói létszám valamivel kevesebb mint a tavalyi. A csökkenést dr. Sipos And­rás, az arborétum igazga­tója a benzináremeléssel, az utazás drágulásával ma­gyarázza. Cs. R. VASÁRNAPI Közéleti lap Főszerkesztő: dr. Árpási Zoltán. Felelős szerkesztő: Niedzielsky Katalin, Seleszt Ferenc. Kiadja a Népújság Kft. Felelős kiadó: dr. Tóth Miklós ügyvezető igazgató. Szerkesztőség és kiadó: 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Levélcím: 5601 Békéscsaba. Pf. 111. Telefonszám: (66) 450-450. Terjeszti: a Népújság Kft. és „DÉLHÍR" Rt. Készül: a COFINEC Hungary Rt. Petőfi Nyom­dájában, Kecskemét, Mindszenti krt. 63. Nyomdaigazgató: Fábián Endre. HU ISSN 12151068 A szememmel ellenőrzőm a gyertyákat - mutatja Marosán György gyertyaöntő. A 82 éves mester Gyulán él, a megyében már csak ő készít korongöntéssel gyer­tyát. Hatvan éve tanulta ki a szak­mát, azóta dolgozik az édesapjától örökölt, százesztendős gépeken. Évente ötszáz kiló gyertyát ad ki a kezei közül, főleg az egyházak vásárolnak tőle. Marosán György édesapja nem csak gyertyát öntött, hanem mézeskalácsot is készített, annak idején a két, méhészetre épülő szakmát együtt űzték. Ám az olajfeldolgozással megváltozott a gyertya alapanyaga, jobbára paraffint használnak hozzá, méhviaszból a korábbinál jóval kevesebbet. Azóta a két szak­ma kettévált, s tegyük hozzá: ma már mindkettő a végóráit éli. „Örömet érzek egy szép, egyenes gyertya láttán” - mondja az idős mester, miközben a fény felé tart­va szemléli munkája gyümölcsét. FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Amikor száguldasz, magad vagy a világgal, nincs körülötted civi­lizációs ártalom FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER

Next

/
Thumbnails
Contents