Békés Megyei Hírlap, 1997. december (52. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-20-21 / 297. szám
Hírek Hetvenen túl. (r) Békés- szentandráson a hetvenedik évüket betöltött házaspároknak jövőre nem kell kommunális adót fizetni - így változtatta adórendeletét a közelmúltban a település képviselő-testülete. A községben eddig csak a hetven éven felüli egyedülállók kaptak erre az adónemre mentességet. Az iparűzési adó mértékét 6 ezrelékről 7 ezrelékre emelték, a vendéglátás és kereskedelem helyi adóját 10 ezrelékről 11 ezrelékre. Útfelújítás, (i) A Karcag és Füzesgyarmat közút kertészszigeti bekötőút—Füzesgyarmat közötti felújított szakaszának ünnepélyes átadását a napokban tartották. A több mint 7 kilométer hosszúságú út felújítását a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium, a megyei területfejlesztési alap is támogatta. Szociális célra. (1) Mezőkovácsházán a legutóbbi testületi ülésen döntöttek a két éve üresen álló 4. számú óvóda épületének és mintegy 2550 négyzet- méter külterületének az értékesítéséről, amelyet a végegyházi és egyik helyi körzeti orvos vásárolt meg. Előzetes jelzések szerint a városszéli ingatlanban - mivel a körzetben nagy igény van rá — szociális otthon kialakítását és működtetését tervezik a háziorvosok. Közmunkára közösen, (r) Összesen száznegyven gyo- maendrődi, csárdaszállási és hunyai munkanélküli héthónapi foglalkoztatása valósulhat meg, amennyiben nyer a három település alkotta Hármas-Körös Területfejlesztési Társulás a jövő évi közmunkaprogramra kiírt pályázaton. A három település a belvízkárok elhárítására és megelőzésére összesen 53 millió forint támogatásra számít, s ehhez összesen 15 millió forint saját erőt vállalnak. Amennyiben sikeres lesz a pályázat, úgy Gyomaendrődön 61 ezer méter csatorna felújítását, Hunyán háromezer méter csatorna építését és Csárdaszálláson ötezer méter csatorna karbantartását végzik el a közmunkások. Aprilia, a medgyesi polgármester szerelme Öltönyben és nyakkendőben, motoros cuccok között az Ecserin Hanyag eleganciával veti maga mellé bőrdzsekijét, az 1954-es Marion Brando-modellt. Ez talán a legkedvesebb ruhadarabja a szintén ’54-es évjáratú Nagy Bélának, a medgyesegy- házlak polgármesterének. Öltönyös napon ez Is ott várakozik boldogabb Időkre a motoros szerkók szekrényében. Az az Igazi, a laza, kényelmes viselet, habár a vasalt Inges megjelenést is meg lehet szeretni, meg a vele járó viselkedést. Elit társaságban sosincs kigombolva az ing, nem lehet félárbócon a nyakkendő! Mégis, ha választani lehetne, a polgármester úr ja csillogó fogadások helyett szívesebben enne egy szendvicset az árokparton, a fűben üldögélve. Választani?! A „két lovat egy fenékkel” példázata, avagy ócskaságok közt kirittyentve, Nagy Bélától: — Amikor az ember Pestre megy, rengeteg dolgot elintéz. Akkor is így történt, amikor öltönyben végigjártam a hivatalokat, majd hazafelé indulva beugrottam az Ecserire. Ott vásárolom a motorozáshoz a holmikat, mert jóval olcsóbbak, mint az újak. Persze, úgy néztek rám a piacon, mint a marslakóra. Kényes a kérdés, de elkerülhetetlen: „Polgármester úr! Hogy kezdődik a beöltözés egy motoros túra előtt?” — Azt látni kellene, külön szertartás az egész. Amikor tudom, hogy másnap program lesz, előveszem a bőrnadrágot, átdörzsölöm szilikonolajjal, paraffinolajjal, a csizmát impregnáló szerekkel. Kiszellőztetem a hálózsákot, ellenőrzőm a motorban az olajat, ha kell, lecserélem. Megvizsgálom a gumikat, a fékeket. Mindent a biztonságért! És persze, fényesre törölgetem a motort. Másnap arra kell ügyelni, hogy az öltözés és az indulás között rövid idő teljen el, különben az ember teljesen beleizzad a ruhájába. Először felhúzom a nadrágot, utána a zoknit, majd a pólót, a mellényt és a dzsekit. Sok hobbi- társ kedvencét, a hatalmas fém bizsukat, nyakláncot, fülbevalót nem viselek — a karika fülbevalómtól közszereplésem első pillanata előtt megváltam —, helyette a fekete Levis-kendőt a bal, a fehéret a jobb csuklómra kötöm, a nyakamba pedig a pirosat. A végén kapcsolom fel a fémekkel kivert övét, felteszem a sisakot, és felhúzom a kesztyűt. Karórám régen nincs, de így is mindig tudom, mennyi az idő. Tartozunk egy történettel. Hogyan és ki oltotta be a motorozás szenvedélyével Nagy Bélát? — Édesapám. Az ötvenes, hatvanas években amolyan szociális lehetőség volt a motorkerékpár. Apám óvodás koromtól kezdve egy régi Csepelen vitt a motorversenyekre. A legkedvencebb utam Gyula felé vezetett a sárga keramit kockákon. Nem lehetett akkoriban nagyobb élményem, mint megismerni Gyepest és a többieket. Az első, vadiúj Jawát 17 éves koromban kaptam. A szegedi diákévekben is kialakultak a motoros körök, közöttünk a motorszeretet volt a legerősebb összekötő kapocs. Később is mindig volt motorom, készültek is rólam szép, szocreál fotók, kopaszon, rövid nadrágban nézek rajtuk farkasszemet a lencsével. Következzék most egy kezdők számára tartott kurzus a motorkerékpárokról, azaz beszélgetőpartnerünk szemefé- nyeiről. — A jelenlegi motorjaimat nagyon szeretem. Egyikük a híres Aprilia. A márka gyártója a világ legfiatalabb, de legnagyobb karriert befutott cége. Az utóbbi három évben a gyorsasági világversenyeket ezzel a motorral nyerték. A másik járgányom egy Yamaha túramotor. Még egy kényes a téma, de ez sem kerülhető meg: valóban olyan félelmetesek és vadak a motorosok, mint amilyeneknek látjuk őket, főleg, amikor összejönnek egy-egy bulira? — Ó nem, a látszat csal. A fémekkel agyonaggatott, összevissza tetovált motorosok félelmetesen jámborak, gyermetegek. Nem a védelmükben mondom, de biztosan tudom, a kábítószer is távol áll a fiúktól. Más kérdés, hogy időnként megkörnyékezik a találkozókat kívülállók, és droggal próbálkoznak, de ez a legtöbbször nem sikerül. A motoros tudja, hogy csak egyszer hibázik, és az örökre végzetes lehet. A mértéktelen sörivás, az már igen, az sokkal jellemzőbb a motoros bulikon. Mellesleg ezeken nagyon komoly dolog a rendfenntartás, a klubok kényesen ügyelnek, hogy ne legyen balhé. Itt aztán minden ember valóban egyenlő, senki nem figyeli, ki milyen motorral érkezett, nincs kasztosodás, hálózsákban alszunk, korsóból isszuk a sört. A motoros találkozók az emberek egyenrangúságának példái. Ja, és még valami: egyetlen testrészemen sincs tetoválás. Az ilyesmitől már fiatalon is idegenkedtem. Végül következzék egy eredeti motoros-hitvallás a hobbiról, a magányról Nagy Bélától: — Motorozás közben az ember egészen másképp látja a világot. Ez az igazi szabadság, amikor a test és a környezet találkozik. Rengeteg dolgot megismerhetek a világról. Meg- érezhetem az összetartozás erejét, hiszen nézzük meg: ha motoros várakozik az út szélén, biztosan megáll mellette egy másik, hogy segítse valamiben. Amikor száguldasz, magad vagy a világgal, nincs körülötted civilizációs ártalom. Ha lenne két élete a medgyesi polgármesternek, egyiket biztosan a motorozásra tenné fel. Pedig — tapasztalatból tudja — nem veszélytelen szenvedély ez Magyarországon. Nincs kultúrája, hagyománya, mintha az útpadkára leszorítva kellene küzdeniük az életterükért. Mégis, ő a legboldogabb, amikor fel- bőgeti a motort, és az ajtóban ott sorakoznak a gyerekei kicsi bukósisakjaikkal, hogy indulhassanak apjukkal a nagyvilágba. L. E. Csendrendelet nagy zajjal Nagy zajjal járt Gádoroson a csendrendelet vitája. A tervezet szerint 22 órától 6 óráig tilos lett volna kiabálni, zajt kelteni, motort túráztatni, sőt zenélni. Az előzményekről annyit, hogy rendszeresek a lopások, a besurranó tolvajok gátlástalanul ténykednek, gyakoriak a kocsmai ösz- szetűzések, a betakarítás idején a terménylopások. Decemberre tehát elkészült a — fogalmazzunk úgy — csendrendelet. A nyugalom érdekében 22 órától reggel 6 óráig tilos lett volna kiabálni, zajt kelteni, autót, motort túráztatni, nyitott ajtajú, ablakú helyiségben a csendet énekléssel, zenéléssel zavarni. A rendelet korlátozta volna a szórakozóhelyek nyitvatartását, és azt is, hogy kik látogathatják például a játéktermeket. A képviselő-testület ülésén a tervezet nem aratott osztatlan sikert, ezért egyelőre minden maradt a régiben. Csete Ilona Visszaszorított fenyőfatolvajok A különböző fenyőnövényekben gazdag Szarvasi Arborétum munkatársainak karácsony táján korábban sok keserűséget okoztak a fenyőfatolvajok. Hogy a falopásoknak elejét vegyék, nyolc éve bevezették az arborétumi téli szünetet, amely december 15-től január 5-ig tart, s ez idő alatt, éjjel-nappal fokozottan őrzik a kertet. Ezen intézkedés óta a fatolvajok visszavonulót fújtak, s az arborétum területén nem okoznak kellemetlenséget. A téli szünet kivételével az esztendő minden napján fogad látogatókat a Pepikert. Idén 73 ezer vendéget gyönyörködtetett. Ez a látogatói létszám valamivel kevesebb mint a tavalyi. A csökkenést dr. Sipos András, az arborétum igazgatója a benzináremeléssel, az utazás drágulásával magyarázza. Cs. R. VASÁRNAPI Közéleti lap Főszerkesztő: dr. Árpási Zoltán. Felelős szerkesztő: Niedzielsky Katalin, Seleszt Ferenc. Kiadja a Népújság Kft. Felelős kiadó: dr. Tóth Miklós ügyvezető igazgató. Szerkesztőség és kiadó: 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Levélcím: 5601 Békéscsaba. Pf. 111. Telefonszám: (66) 450-450. Terjeszti: a Népújság Kft. és „DÉLHÍR" Rt. Készül: a COFINEC Hungary Rt. Petőfi Nyomdájában, Kecskemét, Mindszenti krt. 63. Nyomdaigazgató: Fábián Endre. HU ISSN 12151068 A szememmel ellenőrzőm a gyertyákat - mutatja Marosán György gyertyaöntő. A 82 éves mester Gyulán él, a megyében már csak ő készít korongöntéssel gyertyát. Hatvan éve tanulta ki a szakmát, azóta dolgozik az édesapjától örökölt, százesztendős gépeken. Évente ötszáz kiló gyertyát ad ki a kezei közül, főleg az egyházak vásárolnak tőle. Marosán György édesapja nem csak gyertyát öntött, hanem mézeskalácsot is készített, annak idején a két, méhészetre épülő szakmát együtt űzték. Ám az olajfeldolgozással megváltozott a gyertya alapanyaga, jobbára paraffint használnak hozzá, méhviaszból a korábbinál jóval kevesebbet. Azóta a két szakma kettévált, s tegyük hozzá: ma már mindkettő a végóráit éli. „Örömet érzek egy szép, egyenes gyertya láttán” - mondja az idős mester, miközben a fény felé tartva szemléli munkája gyümölcsét. FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Amikor száguldasz, magad vagy a világgal, nincs körülötted civilizációs ártalom FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER
