Békés Megyei Hírlap, 1997. december (52. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-20-21 / 297. szám

1997. december 20-21., szombat-vasárnap MEGYEI KÖRKÉP Köszönték az éltető megbecsülést Harmincéves Gyulán az első idősek klubja Gyanúsan fénylettek tegnap Gyulán, a Németvárosi Idősek Klub­jában a szemek. Békés, boldog karácsonyt, új évet kívántak egy­másnak az idős emberek és az ott dolgozók az ünnepségen, amely egyben az intézmény fennállásának 30. évfordulójáért is volt. Olvasóink írják Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesz­tőségével. Az olvasói leveleket a szerzőit előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelen­tetjük meg. Évzáró elszámolások „Civilekkel” találkoztak Hol épüljön meg az új uszo­da, ez itt a kérdés Gyopáro­son. Vagy lefedjék a meg­lévő versenymedencét? Ne­tán a belvárosban az Eötvös iskola szomszédságában hú­zódjék meg? Az alternatí­vákkal is megismertette az Orosházán működő civil szervezetek megjelent tag­jait Bozsár Lajos tanácsnok és Fetser János polgármes­ter azon a találkozón, ahol a város vezetője tartott foga­dást. A polgármester elisme­rően szólt azokról a törek­vésekről, amelyek nem csak az intézményeket, de a civil szférát is jellemzik: a ren­delkezésükre álló tőkét pá­lyázatok útján igyekeznek növelni ahelyett, hogy más­ra várnának. cs. i. Szilágyiné Tóth Erzsébet, a Te­rületi Szociális Gondozási Köz­pont vezetője a németvárosi óvodások ünnepköszöntője után Varga Árpád gyulai alkotó képkiállítását nyithatta meg, aki maga is a klub tagja, s felaján­lotta, hogy a képekből befolyt összegből támogatja az intéz­ményt. A területi központhoz nyolc gondozási egység és két bentlakást is nyújtó idősek ott­hona tartozik — mondta el la­punknak a központ vezetője. Az egységek között az egyik legna­gyobb és legjobban működő a Németvárosi Idősek Klubja. Marozsán Akosné, az egység vezetője hármas feladatukat so­rolta. Házigondozást végeznek, az idős emberek otthonában nyújtanak segítséget akár az egészségügyi alapellátásban, akár a háztartási munkában. Szociális étkeztetésben ebédet biztosítanak, a kevés jövedel­műeknek a területi központ ki­egészíti az árát. A klubba hét­köznaponként reggeltől délutá­nig jöhetnek az idősek, színes élet folyik itt. A legfontosabb azonban a törődés, amire a klubtagság nagyon igényt tart. Ezt fogalmazta meg a 88 éves Tihanyi Ferencné, Tériké néni is, amikor felkérték, segítsen mint a legidősebb klubtag kibontani a ka­rácsonyfa alatt álló ajándékokat. A csillogó dobozokban mikrohullá­mú sütő és vérnyomásmérő rejlett. — Most már senki nem mondhat­ja, hogy nem kellő hőmérsékletű az étel! — ütötte el a meghatódott- ságot Marozsán Ákosné. Tériké néni megjegyezte: — Érződik az idősek megbecsülése, ami kíván­tatik ezután is. Úgy látszik, szíve­sen verselnek a klubtagok, Petőfi és Ady gyönyörű karácsonyi sora­it mondták. Nem feledkeztek meg Fazekas Béláné, Rózsika néni elis­meréséről sem, aki a városi vers- és prózamondó versenyen kiemel­kedően képviselte a klubot. Kurta Józsefné, Margitka hamarosan elegáns, kék színekben pompázó virágcsokrot szoríthatott. O volt az, aki 30 éve útjára indította a klubot. — Azt mondta nekem a főorvos: no, Margitkám, rajtad múlik, lesz-e ebben a városban idősek otthona! Sikerült és boldog vagyok — nézett e sorok írójára olyan gyanúsan fénylő szemekkel. Szőke Margit Sarkad és a vonzáskörzetében lé­vő nyugdíjas-szervezetek többsé­ge december hónapban számol el 1997. évi munkájáról. Sarkad és a körzetben az önkormányzatok lehetőségeik szerint anyagi támogatást is biztosítottak a nyugdíjas-szervezetek részére. Szeretnénk ezúton megköszönni a nyugdíjasok iránti tiszteletüket és figyelmüket. Sajnos, az utóbbi években a volt munkahelyek csaknem telje­sen megszűntek vagy felszámol­ták azokat. A nyugdíjas­szervezetek összefogással pró­bálják egymást segíteni, különö­sen komolyabb rendezvényeken, kirándulásokon. A sarkadi egyesület segítségé­vel és összefogásával tizennégy kirándulást szerveztek, ebből négy székelyföldi és a bihari he­gyek között volt. A kiránduláso­kat a békéscsabai Körös Volán buszaival tettük meg. Köszönjük a Körös Volán vezetőinek, hogy segítették kulturált buszokkal a kirándulásainkat. Külön megkö­szönjük a buszvezetőknek figyel­mes és türelmes munkájukat. Kí­vánunk a további munkájukhoz sok sikert, jó egészséget és sok türelmet. Mindazoknak a szervezetek­nek, vállalkozóknak, akik segítet­tek, kellemes karácsonyi ünnepet és boldog új évet kívánunk! A sarkadi nyugdíjas-szerveze­tek nevében: Kiss Lajos Ünnepi egyházi programok Békéscsabán Karácsony RÓMAI KATOLIKUS EGY­HÁZ A békéscsabai Belvárosi Ró­mai Katolikus Plébánia mise­rendje: 1997. december 21., va­sárnap: 7.00, 9.00, 11.00 és 18.00 órakor kezdődnek a szentmisék. Ezen a napon Gerlán 11 órakor lesz szentmise. December 24., szerda: 7.00 és 7.30 órakor szentmise, 24.00 órakor éjféli mise lesz. Ezen a napon Telekgerendáson 16 óra­kor lesz szentmise. December 25., csütörtök: 7.00 órakor pásztorok miséje, 9.00 órakor szentmise, 11.00 órakor ünnepi szentmise, 18.00 órakor szentmise kezdődik. Ezen a napon Dobozon 11 órakor lesz szentmise, Gerlán 11 órakor igeliturgia lesz. December 26., péntek:"7.00, 9.00, 11.00 és 18.00 órakor szentmise. Jézus Szíve Templom: Decem­ber 21-én vasárnap fél nyolckor, 10 és 18 órakor kezdődnek a szent­misék. 24-én éjféli mise lesz. 25-én fél nyolckor, 10 és 18 órakor lesz szentmise. EVANGÉLIKUS EGYHÁZ Evangélikus istentiszteletek Békéscsabán. December 24., szerda. Kistemplom: 14.30 óra­kor szlovák istentisztelet, 17.00 órakor magyar istentisztelet. Erzsébethelyi templom: 17.00 órakor magyar istentisztelet. De­cember 25., csütörtök. Nagy­templom: 8.00 órakor szlovák úr­vacsora, 8.30 órakor szlovák isten- tisztelet, 10.00 órakor magyar is­tentisztelet, utána magyar úrvacso­ra. Kistemplom: 14.30 órakor szlovák istentisztelet, 17.00 órakor magyar istentisztelet. Erzsébet­helyi templom: 8.00 órakor szlo­vák úrvacsora, 8.30 órakor szlovák istentisztelet, 10.00 órakor magyar istentisztelet, utána magyar úrva­csora, 14.00 órakor szlovák isten- tisztelet. December 26., péntek. Kistemplom: 8.00 órakor szlovák úrvacsora, 8.45 órakor szlovák is­tentisztelet, 10.00 órakor magyar istentisztelet, utána magyar úrva­csora. Gyülekezeti terem: 17.00 órakor magyar istentisztelet. Erzsébethelyi templom: 8.45 óra­kor összevont szlovák—magyar is­tentisztelet. December 28., vasár­nap. Kistemplom: 8.45 órakor szlovák istentisztelet, 10.00 órakor magyar istentisztelet. Erzsébet­helyi templom: 8.45 órakor szlo­vák istentisztelet, 10.00 órakor ma­gyar istentisztelet. December 31., szerda. Kistemplom: 14.30 óra­kor szlovák istentisztelet, 17.00 órakor magyar istentisztelet, utá­na magyar úrvacsora. Erzsé­bethelyi templom: 15.00 órakor szlovák istentisztelet, 17.00 óra­kor magyar istentisztelet. 1998. január 1., csütörtök. Kistemp­lom: 8.00 órakor szlovák úrva­csora, 8.45 órakor szlovák isten- tisztelet, 10.00 órakor magyar is­tentisztelet, utána magyar úrva­csora. Gyülekezeti terem: 17.00 órakor magyar istentisztelet. Erzsébethelyi templom: 8.00 órakor szlovák úrvacsora, 8.45 órakor szlovák istentisztelet, 10.00 órakor magyar istentiszte­let, utána magyar úrvacsora. Evangélikus istentiszteletek a Békéscsaba környéki települése­ken. December 25., csütörtök: Mezőmegyeren, az evangélikus templomban 8.30 órakor. Két- sopronyban, az általános iskolá­ban 8.30 órakor. Újkígyóson, az evangélikus templomban 10.00 órakor. Telekgerendáson, az evan­gélikus templomban 10.00 órakor. Fényesen, a volt Tomyosi iskolá­ban 14.00 órakor. Szabadkígyó­son, az általános iskolában 14.00 órakor. Csabaszabadiban, a közös­ségi házban 15.00 órakor. Decem­ber 31., szerda: Mezőmegyeren, az evangélikus templomban 14.00 órakor. 1998. január 1., csütör­tök: Mezőmegyeren, az evangéli­kus templomban 8.30 órakor. Új­kígyóson, az evangélikus temp­lomban 10.00 órakor. Telekgeren­dáson, az evangélikus templom­ban 10.00 órakor. REFORMÁTUS EGYHÁZ Békéscsabán december 21-én 10 órakor kezdődik istentisztelet. December 22-én és 23-án 17 órá­tól karácsonyra készülő bűnbánati alkalom és istentisztelet lesz az imaházban. December 24-én 15 órakor gyermekek karácsonyi mű­sora kezdődik a gyülekezeti ima­házban (Deák utca 4. szám). De­cember 25-én 10 órakor ünnepi istentisztelet-úrvacsora-osztás lesz a templomban. Ezen a napon Mezőmegyeren 14 órakor, Telek- gerendáson fél négykor kezdőd­nek az ünnepi istentiszteletek. De­cember 26-án 10 órakor ünnepi istentisztelet kezdődik a templom­ban. December 31-én 16 órakor évzáró istentisztelet lesz a temp­lomban. Mezőmegyeren 14 óra­kor, Telekgerendáson fél négykor kezdődnek az istentiszteletek. Örömteli várás és ragyogás a KB csínyek szemében, Mert várják a Jézuskát az est fé­nyében. Mi nagyok imával várjuk a Megváltót O általa nyerünk bűnbocsánatot. Mily kevesen jutnak erre a gondo­latra Beletemetkezve a vásárlás gond­jaiba. Pedig az kellene, hogy figyelmez­tessen a szeretet ünnepére. A járda tudtommal azt jelenti, hogy mi, emberek járunk, közlekedünk rajta. Csakhát nem mindenütt jár­ható. Sok helyen, például az Andrássy út járdái mellett, a füves részen járunk, mert a járdán áll a víz. Ugyanis gidres-gödrös, ezért megáll benne az eső- és hóié. A nagy tócsákba nem akarok belelép­ni. A cipőm nem vízálló, bele is van ír\’a, tehát a tócsákat kikerülöm, le­kerülünk a járda szélére, bele a sárba, jobb esetben a füves részre. Azért ez a sok tócsa a járdán, mert az sok helyen nem az árok, Egy fohász, egy jótett a szegények segítségére. A Keleti Bölcsek is a fényes csilla­got követték. Kövessék hát azok is, akik eddig nem tették! így lesz teljes a kis Jézus eljövete­le, A Kicsinyekkel együtt szent Kará­csony ünnepe. Dr. Bisztray Tamásné, Békéscsaba nem az útfélé lejt, hanem a fal, a kerítés felé. A falnak sem használ, mert amíg fel nem szárad, el nem párolog, mossa a falat. Kedves mester, művezető, mér­nök urak, ha legközelebb járdát terveznek, építenek, a járda ne víz­tároló legyen. Ne a fal, a kerítés fe­lé lejtsen, hanem az árok,r az útfé­lé. Az árok ezért van. Én ugyan nem értek hozzá, de sokan mond­ják, hogy így talán esős időben is lehet majd járni a járdákon. Bagyinka György, Békéscsaba Járda, mindenütt járda? Rakéta a Mars bolygóra Bertike négyéves volt, én hat. Miénk volt a hűvös oldal, az üz­letünktől vagy nyolc ház, egé­szen Burján Pali bácsi szabó­műhelyéig, de persze, mi to­vábbmentünk, ki a sarokra, az árokhoz. Szemben a vegyesbolt minden páros héten szombaton is nyitva tartott. Szerettük eze­ket a kék színű szombat délutá­nokat — mert a szombat délutá­nok tudvalevőleg kék színűek. Ilyenkor több cukrot meg csokit ehettünk, bambit is kaptunk, és mindjárt jobban telt az idő, nem kerülgetett bennünket az una­lom, ami néha meg akart enni, hiszen nem volt mindig lakoda­lom, hogy menyasszonyt lehes­sen nézni — bánatunkra a me­net mindig a napos oldalt vá­lasztotta, sose a miénket. Ami­kor az árkokon túli keresztutcá­ba Galambos néniékhez új lakó költözött, az se kerülte el a fi­gyelmünket. Egy csenevész bo­kor mögé húzódva figyeltük, amint arról az ócska teherautó­ról lepakolják azt a rengeteg könyvet, mert szinte csak könyv volt ott, semmi más. Őt magát akkor még nem is láttuk. A többit az üzletből tudtuk meg. A tanár úr, ahogy kezdet­től fogva mindenki hívta, volta­képpen nem is tanár, sokkal magasabban volt ő annál, csakhát a politika, amiatt kellett még ülnie is, azóta vándorma­dár, a szép felesége meg a gye­rekei máshol, de majd ők is jön­nek, itt lesznek hamarosan. (So­ha nem láttuk őket, hogy közel harminc év távolából megje­gyezzem...) Azt megengedték neki, állítólag azt is csak most, hogy tanítson, persze csak álta­lánosban, talán fizikát meg kémiát. Apró tűz lobogott alatta A borbélyüzlet sosem zárta iga­zán a szívébe, hozzánk ugyanis egyszer se tette be a lábát. Hiá­ba köszönt mindig kezitcsóko- lomot anyámnak, ez a rokon- szenvünkhöz kevés volt. Leg­alább a göncét mosná ki, je­gyezte meg anyám, valahány­szor a biciklijén elkarikázott előttünk a kifakult, örökké fol­tos és pecsétes iskolaköpenyé­ben. Híre ment még, hogy vala­mi feltaláló, de mivel csendesen élt, kocsmázni se járt, pár hónap után a kutya se törődött vele, és már a mi érdeklődésünk is kez­dett lanyhulni. Egészen addig az égszínkék szombat délutánig, mikor vé­gigfutott a hír, hogy Galambo- séknál rakéta készül az égbe — amiről aztán mi tájékoztattuk Bertikével az üzletet, mert mi láttuk is azt a rakétát. Tele volt az udvar bámészkodóval, főleg asszonyokból és gyerekekből verődött össze az alkalmi kö­zönség, egy gombostűt se lehe­tett volna leejteni. Még időben érkeztünk. A tanár úr az áll­ványzat tetejéről az utolsókat igazította a három, egymás tete­jére pöckölt hordóból álló, és a tetejére kalapmód felrakott, ab­laktalan, piros tetős kis házi­kókban csúcsosodó építmé­nyen. Apró tűz lobogott alatta, megadandó a kezdő sebességet, rongyokból és kukoricaszárból készített fojtást neki. Kapkod­va, idegesen, maszatos ábrázat- tal toporgott körülötte, mikor a lábánál még utoljára körbejárta, majd egy mozdulattal hátrébb parancsolt mindenkit: ez nem játék. A nagy durranás A robbanás megrázta az udvart, betörte az ablakokat, és min­dent füstfelhő és koromeső bo­rított el. A hordók dongadarab­jai a környező házak tetejéig re­pültek; a tűz kialudt, egy tehén bőgni kezdett, a kutyák heves ugatásba fogtak. A korom rára­gadt a görögdinnye levőtől amúgy is ragacsos arcunkra, de egy asszony így is felismert bennünket, a hentes unokáját, meg a borbély fiát. Mars haza! — kaptunk egyet a fenekünkre, s nekünk nem is kellett több, már kívül is voltunk a kapun. Bertike nagymamája engem is a kádba dugott, és egy örökkéva­lóságig kellett a fregolival szemben ülnöm, ahol a ruháim sehogyan sem akartak megszá­radni. így is minden okunk megvolt a vidámságra. Megúsz- tuk verés nélkül, és tudtuk, amit tudtunk, hogy az a rakéta a Mars bolygóra ment volna, a következő vasárnapra pedig még okosabbak lettünk. A következő vasárnap ván­dorcirkusz tartott előadást a ka­tolikus temetővel szembeni disznópiac kies legelőjén. En­gem Szabó nagytata vitt el. Ki­csit késtünk, mert tata megállt útközben egy féldecire, és csak középtájt kaptunk helyet, míg Bertiék — őt is a tatája vitte el -— a legelső sorban. Soha olyan büszke nem voltam még Bertire, mert azon az estén Berti volt a porondmester se­gédje, aki mindig kikérte a vé­leményét, hogy mit szeretne lát­ni, és utána mindig az követke­zett — játszottak vele a bohó­cok, és lovagolhatott az elefánt hátán is. Átrepült a manézs felett És az est fénypontja még hátra volt. Bizony, én is hátrahőköl­tem a meglepetéstől, amikor a kilövésre kész ágyú torkában a tanár urat véltem felfedezni; pontosan kiszámított ívet írt le a manézs felett, és belehuppant abba a nagy halom forgácsba, melynek dombja az előadás kezdete óta magasodott a po­rond hátsp traktusában, és addig csak találgattuk^ hogy mi célt fog szolgálni. O volt az, nem fért hozzá kétség. Az üzlet csak a következő szombaton tárgyalt róla. Nem látjuk többet, megfizette a kárt, amit alkotmánya okozott, el­ment, el, az isten tudja hová, még a környékről is. Cirkuszról senki sem hallőtt, és senki nem is akarta nekünk elhinni, hiába bizonygattuk Bertikével. Minden csoda három napig tart, ha az ember gyerek, még addig se. Ale Tomiéknál — aki jóval idősebb volt nálunk, és egyszer szemétkedett velünk — leom­lott az utcai front; az sokkal ér­dekesebb volt. Látni lehetett a nagyapa katonaruhás fotográfi­áját, meg a nagymamát, ahogy a fotelban ülve hallgatja a rádiót. Ezután oda jártunk bámészkod­ni. Pánics Szabó Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents