Békés Megyei Hírlap, 1997. december (52. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-20-21 / 297. szám
Sikerfilmre nincs recept? Művészek a másvilágról? A Miniszter félrelép sajtóvetítésének napján felbolydult méhkasra emlékeztetett az Astoria Szálloda. A filmet gyártó cég, az InterCom több tucat munkatársa rádióadó- vevővel a kezében navigálta kedvesen, de határozottan az Uránia Moziból odasereglő újságírókat. A tévékamerákkal felszerelt lakosztályokba percre pontosan érkeztek a filmben szereplő színészek. (8. oldal) Egyes emberek képesek állítólag kapcsolatba lépni elhunyt emberek szellemével. Egy ilyen személy volt Pipemé, aki az 1900-as évek elején számtalan szeánszon bizonyította fantasztikus képességét. Most kezdődő sorozatunkban azonban olyan médiumokról lesz szó, akik saját állításuk szerint képesek arra, hogy testüket időnként egy-egy szellem rendelkezésére bocsássák. (9. oldal) Ügyfelünk összetöri nagy értékű gépkocsiját. Nincs cascója, szerezni kell egy károkozót. És szerez. FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Tizenkétszer tizenkét hónap pergett le a homokórán azóta, hogy Fejér József rendőr alezredes nyugdíjba vonult. Bűnügyi nyomozóként a kemény legényeket üldözte 33 éven át, sőt az utolsó aktív rendőri éveiben ő irányította az életvédelmi munkát. Emlékszem, Fejér „alest” megvesztegethetetlen- nek, kitartó nyomozónak ismerték kollegái és azok is, akiket üldözött. Felderítetlen ügye alig akadt. — Hogyan él, mit csinál egy nyugdíjas rendőrtiszt? —- Természetesen nem nyugszik — mondja Fehér József. — Hetedik éve dolgozom a Hungária Biztosítónál, mint belső ellenőr. — Egy örökmozgó zsaru papírmunkán? — Egyáltalán nem vagyok asztalnál ülő típus, s főleg nem aktakukac. A mi munkánk a felülvizsgálati osztályon a gyanús, tisztázatlan, nagy kárigényű biztosítási ügyek kivizsgálása. — Érdekes lehet. Mondana néhány esetet? — Napokat lehetne erről beszélni, mert elég széles kör tartozik hozzánk. Az egyszerű háztartási eseményektől a betöréses lopásokon keresztül a gépjárműlopásokig és tűzesetekig sok mindent „végigzongorázunk”, amelyek gyanúsak. Munkánk zömét azonban a gépjárművekkel történő manipulációk teszik ki. Azok között is listavezető a törés- és lopáskár. —Hogyan lehet a töréskárt manipulálni? ■— Nagyon sokféle trükköt alkalmaznak, s ugye nem baj, ha nem adok tippet, csak néhányról beszélek? Például az egyszerű szívességi betétlapszerzésről, vagy a pénzért vásárolt felelősségelvállalásról. Ügyfelünk, mondjuk összetöri nagy értékű gépkocsiját. Nincs cascója, szerezni kell egy károkozót. És szerez. Ha nem tudná, árfolyama van a betétlapoknak. Ez az összeg 40 ezertől 200 ezerig terjed. Ez egy variáció. De van ügyfél, aki úgy adja elő a káresetet, hogy összeütközött egy másik járművel. Ennek érdekében vásárol olcsón egy gépkocsit, valakit megfizet, akinek ezt a járgányt a nevére íratja, s akinek az első teendője „új kocsijával” a biztosítás megkötése. Mindezt a tranzakciót 50 ezerből fbegússza és bejelenti kétmillióra a kárigényét. • — Talán naiv vagyok, de álmomban sem jutna eszembe, hogy meglépjem ezeket a variációkat. Hogyan jönnek ezekre rá, hiszen nem mindenki szélhámos? — Ezért kellünk mi. Az alkalmazásom feltétele a bűnügyi hátterem volt. A kriminalisztikai tapasztalatomat vittem a biztosítóhoz. Nos, első lépcsőben bejelentik a kárt. Jólképzett kárszakértőinknek nem nehéz rájönniük, hogy mikor és hogyan történik a csalás. Amikor jelzik, hogy valami nem stimmel, mert technikailag nem jöhetett létre az a káreset, amit az ügyfél szeretne elhitetni, akkor lépünk a színre. S kezdődik a kitartó munka. Megnézzük a helyszínt, meghallgatjuk a tanúkat. Szeretném kihangsúlyozni, hogy napi munkakapcsolatban állunk a rendőri szervekkel, a megyében, az egész országban. Régi kollegáim segítenek nekem, én nekik. Gyakorlatilag állományon kívüli zsaru vagyok a Hungária „színeiben”. — Amikor kiderül a manipuláció, a pácienssel hogyan közlik? Nem szé- gyelli magát a bukás miatt? — Nem igazán. Aki nem szégyell csalni, azt sem szégyelli, hogy lebukik. Behívjuk az ügyfelet, és közöljük a vizsgálat eredményét. Magyarul, nem ismerjük el az általa előadott dajkamesét. Vagy egyetért ezzel, vagy sem. Ha van egy kis esze egyetért. Ekkor kérjük, hogy vonja vissza a kárigényét. Hiszen ha visszavonja, nem jelentjük fel. — Ilyen könnyen megússza? — Csak akkor jelentjük fel, ha nem áll el a nagy összegű kárigényétől. — Előfordult, hogy a megállapításaik ellenére per nyertes lett az ügyfél? — Elvétve. 90 százalékban a jogtanácsosunk nyer. —Milyen rétegből keltőnek ki a manipuláló ügyfelek? — Minden rendű és rangú ügyfelünk volt már. A legegyszerűbbtől a magas beosztásúig, sokan próbálkoztak. — Sok a manipulált autólopás is? — Igen. Erre is mondok egy-két példát. Valaki vásárol banki hitelre egy ötmilliót érő gépkocsit. Befizeti a húsz százalékot és mondjuk jó esetben kifizeti az első havi részletet. Rá két hétre bejelenti, hogy ellopták az autóját. Mit ad a sors? Megtalálom eldugva a kocsit. — Nem mondja komolyan, hogy olyan ostoba a páciens, hogy a saját területén dugja el a gépkocsit? — Nem mondtam, hogy a saját portáján. Csak a nyomok odavezettek, ahova elrejtette. — Ne adja ki az összes aduját, de honnan tudják, hol kell keresni egy elrejtett autót? — Vannak ismerősök, szomszédok, kollegák, tanúk... Ilyen egyszerű... De olyanok is akadnak, akik kiviszik külföldre, és eladják. Aztán bejelentik, hogy ellopták a gépkocsijukat. Igen ám, de a mi ügyfeleink nem tudják, miért is tudnák, hogy abszolút jó kapcsolatban állunk a határőrséggel, vámosokkal, akik azonnal jelzik, hogy az a kocsi, amit keresünk, mikor és hol hagyta el az országot. De nemcsak a magyar határőrizeti szervekkel, a külföldiekkel is napi munkakapcsolatunk van. Megnézem a helyszínt, azt amit az ügyfél bejelentett, mint lopási területet. A helyszín pedig beszél. Egyébként is, amikor szembeülök az ügyféllel, azonnal meglátom, igazat mond-e vagy hazudik. Előfordult már, hogy a kárigénylő bevallotta: ő lopatta el a kocsit, vagy azt, hogy hova rejtette. — Olyan még nem fordult elő, hogy rendezték a nagy összegű kárigényt, s csak azután derült ki a csalás? — De igen. Előfordult. Ilyenkor megkérdezem az ügyfelet, mennyi időt kér arra, hogy visszafizesse a pénzt. Nem is olyan régen fordult elő, hogy egy megyénkbeli úr Debrecenben törte össze a nagy értékű gépkocsiját, s hamis adatokkal biztosítási eseménynek tüntette fel. 50 ezer forintért megvette a kárlapot. Kifizettünk több mint félmillió forintot. Kiderült, hogy jogtalan volt a kifizetés. Miután magas beosztású volt az illető, megkérdeztem, menynyit ér a presztízse? Azt válaszolta: sokat. Rövid idő után visszafizette a biztosítónak a pénzt. — Ami tulajdonképpen a mi pénzünkből jön össze... — így igaz. Valamikor a biztosítók költségvetésből gazdálkodtak. Ha elfogyott a pénz, kértek. Ma más a helyzet, mert a biztosítók az ügyfelek által befizetett pénzből gazdálkodnak. Ezt pedig be kell osztani. Hiszen előfordul, hogy van aki huzamos ideig, vagy soha nem veszi igénybe a biztosítást. Mások pedig egy-két hónapos díjfizetés után szeretnének milliókhoz hozzáférni. Magyarul, elvinnék a tisztességesek elől a pénzt. Erre kell nekünk éberen vigyázni. Mennyit ér a presztízse? Béla Vali
