Békés Megyei Hírlap, 1997. december (52. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-16 / 293. szám
1997. december 16., kedd Családi magazin 13 __________________________________Terített ünnepi asztal vonzza a szemet_______________.___________________ A HAGYOMÁNY KÖTELEZ - KARÁCSONYI ILLENDŐSÉGEK Talán a karácsony az egyetlen alkalom, amikor a család minden tagja gondjait félretéve együtt ülhet asztalhoz. Az ilyenkor szokásos ajándékok mellett az is meglepetés lehet, ha a finom falatokat a kivételes eseményt megillető környezetben tálalják elénk. LELKI POSTA Gyógyító szavak - Angelika rovata A B.-né K. M. írja: „Úgy nőttem fel, hogy a szüleim sosem veszekedtek. Néha volt egy-egy hangos szó. de nézeteltéréseiket mindig békés stílusban vitatták meg. Hat éve vagyok férjnél, sajnos a férjem veszekedős, letorkolló ember, tudom, hogy a szülei állandóan és durván ordítoztak egymásra. Ha bármiben lenne véleményem, csak addig jutok, hogy „szerintem”, ő már folytat egy képzeletében elkezdett veszekedést. Azért tűröm, mert irtózok a veszekedéstől, szeretném, ha a gyerekeim nem ilyen légkörben nőnének fel”. Elismerem, hogy nehéz dolga van, hiszen a férjét hat éve gyakorlatilag megerősíti ebben a viselkedésében, hiszen nem állt ellen. Ha azt hiszi, hogy gyermekeit így megóvja, súlyosan téved, hiszen szomszédot, ismerőst talán megtéveszt a látszat, a gyerekei mindenképpen megsínylik az ön belső feszültségét. Ez persze nem jelenti azt, hogy a „kiadott” düh, a szitkozódás, durvaság jobb, mint láthatja, ezt sajnos el lehet tanulni, a férje is ezt csinálja. Remélhetőleg férje nem brutális ember, így sort kell kerítenie sürgősen egy komoly, határozott beszélgetésre. Keressen valakit, aki a gyerekeire például egy fél napig hétvégén vigyázni tud, egy finom ebéd után kezdje azzal: hogyan vitatták meg szülei a nézeteltéréseket, hogyan viselkedtek a férje szülei, és vajon melyik verzió az emberibb, a példamutató. A beszélgetés előtt ragaszkodjon ahhoz, hogy most pedig a férje hagyni fogja önt végigmondani. Talán az is megoldás, ha ön előzőleg pontokba szedi sérelmeit, mely esetekben lett volna javaslata, hogy önnek rosszul esett, hogy el sem mondhatja. Fontos, hogy mindig konkrétumokban beszéljen, ne általánosítson. Ha ez nem menne, akkor levél formájában kell leírnia, hogy férjét szereti, a gyerekeket szeretné vele együtt felnevelni, és ön nagyon szenved attól, hogy meg sem szólalhat, ha a férje veszekedő stílusban beszél. Egyezzenek meg abban, hogy a gyerekek előtt sosem vitatkoznak, igyekezzenek megtanulni elnapolni az indulatokat. Minél tovább halogatja ezt a procedúrát, annál nagyobb a veszélye annak, hogy egyszer nem bírja tovább, és „robbanni” fog. Ha egyedül nem ér el sikert, már csak gyermekei érdekében is családtagot, jó ismerőst kell bevonnia a megoldásba. Téli séta négylábűakkal Ember és állat egészségéért A terítő A karácsonyi terítő a néphagyomány szerint csodás erővel bír. Ha ezzel takarják le a beteget, segít a gyógyulásban, ha ebből vetik a magot, jó termés várható. Ma már ezek a szerepek feledésbe merültek, de az asztal ünnepi hagulatát megalapozhatjuk egy jól megválasztott terítővei. A legszebb a jó esésű, majdnem földig érő, nemes kelméből (damaszt vagy brokát) készült alkalmi terítő. Mielőtt megvennénk az anyagot, mérjük le az asztallap hosszát, szélességét, az asztal magasságát, és számoljuk ki a szükséges mennyiséget. Ha nagyon különlegeset akarunk alkotni, megpróbálhatjuk a lecsüngő részen szép, ívelt redőket kialakítani úgy, hogy a textíliát vízszintesen „harmonikává” hajtogatjuk, középen megtűzzük és a tűzés helyén egy kis karácsonyi csokorral díszítjük. Az ilyen komoly-ünnepélyes térítőhöz persze csak hasonlóan nemes teríték illik. Ha ez a stílus távol áll a családtól, vagy ha túl sok a szertelen kisgyermek az asztaltársaságban, használhatunk egyszerűbb és kevésbé kényes térítőt is. Nagyon fontos azonban, hogy a színek harmóniáját szem előtt tartsuk. Megtervezhetjük előre, hogy az idén milyen színű karácsonyi asztalt szeretnénk, és ennek alapján választhatjuk ki az abroszt, készíthetjük el az asztaldíszeket. A fehér-arany, a fehér-kék színösszeállítás tisztaságot, egyszerűséget sugároz, a kékarany méltóságteljes, a kékzöld vidám, a piros-zöld pedig hagyománytisztelő. Ha a gyerekeknek külön asztalt szánunk, pár héttel karácsony előtt velük együtt elkészíthetjük az ünnepi térítőjükét. Nem kell más hozzá, mint egy megfelelő méretű egyszínű textildarab, néhány friss krumpli a nyomdafaragáshoz, és egy-két tubus textilfesték. A minta lehet csillag, angyalka, gyertya vagy más, amit a gyerekek szívesen látnak az ünnepi asztalon. Az étkészlet Ha a család megteheti, érdemes egy valódi ünnepi étkészletet vásárolni, mert a ritkán használt tányérok még jobban kiemelik a különleges alkalmat a hétköznapokból. Amennyiben nem tartunk külön alkalmi szervizt jó, ha a mindennap használt tányérjaink semleges színűek, hogy az ünnepi eseményeknek megfelelően változatosan fel tudjuk őket használni. Egy jól megválasztott terítő, egy szép asztali dísz a hozzá illő szalvétával és szalvétagyűrűvel a legegyszerűbb fehér étkészletet is ünnepivé varázsolja, különösen, ha a tálak, tálcák és szószosedények is illenek a tányérokhoz. Evőeszközök Ma már valószínűleg kevés háziasszony tudja, hogy egy igen elegánsan megterített ünnepi asztalon hányféle evőeszköznek kellene szerepelnie. Igaz, ha mindent a vendég tányérja mellé helyeznénk, akkor valószínűleg ő nem tudna mit kezdeni a sokféle villával, kanállal, késsel. Mert ugye kell a hagyományos alaphármas, aztán a desszertméretű kisebb változat az elő- és az utóételekhez. Odatehetnénk a süteményesvillát, a gyümölcsösvillát és -kést, a halvillát, -hal- kést és végül a fagylaltos- kanalat. Mire az összesét kiraktuk, az ételnek már nem sok hely marad az asztalon. Ez a veszély kevés magyar háziasszonyt fenyeget. Nálunk inkább az a baj, hogy sok háztartásban csak egyféle evőeszközkészlet található, és ez nem mindig illik az ünnepi asztalra. Manapság egyre több helyen árulnak színes, műanyag nyelű evőeszközöket. Ezek viszonylag olcsók, és nagyon tetszetősek — új korokban. Sajnos, mivel nehezen tisztíthatok, könnyen megkopnak, nem szolgálnak hosszú ideig, és „idősebb korukban” már semmiképpen nem alkalmasak arra, hogy a karácsonyi asztalra kerüljenek. Gondot okozhat az is, hogy a színes nyél nem illik az aktuális színösszeállításba. Aki épp most készül első önálló evőeszköz- készletének megvásárlására, feltétlenül a rozsdamentes acélból gyártott változatot szerezze be. Díszek mindenütt A karácsonyi dísz meghatározhatja az egész asztal karakterét. A hagyomány csak néhány gyertyát és fenyőágat ír elő, de az igazi ünnepi hangulat a gazdag díszítéssel érhető el. Ezek lehetnek az adventi koszorúk, az asztali és ajtódíszek. Vannak azonban olyanok, akik nem tudják elképzelni, hogy ne saját kezűleg ékesítsék fel otthonukat. A díszek elkészítéséhez használhatunk élő vagy szárított növényi részeket. Ha az ünnepi asztalt cserepes virággal díszítjük, a virágot állítsuk kaspóba vagy takarjuk be a cserepet az asztal tágyaihoz illő színű krepp-papírral. Tegyünk a virág mellé fenyőágat vagy egy karácsonyi szalagot. Ünnepélyesebb, ha az asztali dísz a karácsony hagyományos kellékeiből készül. Válasszunk olyan növényeket, amelyek nem száradnak ki hamar, nem mennek tönkre idő előtt. Ilyen a magyal, a toboz, az ezüstfenyő, a douglas fenyő, a dió, a borostyán, a fagyöngy, a száraz virág, az áfonya. Ha e természetes anyagok mellé megfelelő színű gyertyákat, selyemszalagot, ezüst- vagy aranyfüstöt, esetleg más színű fújható festéket veszünk, már csak a fantáziánk és az időnk szab határt az asztaldísz elkészítésének. Először keressünk egy tálat vagy kosarat, amibe a díszt tesszük majd. Ennek az aljába virágboltokban kapható „oázist” vagy hungarocelldarabot érdemes helyezni, és ehhez rögzíteni a gyertyákat és a növényeket. Az asztaldíszhez felhasznált elemek közül kiválaszthatjuk valamelyiket, mondjuk a fagyöngyöt vagy a fenyőtobozt, ebből minden vendég poharára vagy szalvétájára köthetünk egyet-egyet a díszhez is használt selyemszalaggal. Ha van időnk és alapanyagunk, akár az egész lakást is földíszíthetjük. Szép lehet egy karácsonyi növényekből készített fonat a függöny karnison, vagy a konyhaszekrény felső szélén, a tükör körül, és minden olyan lakberendezési tárgyon, amelynek használatát nem teszi lehetetlenné a díszítés. Karácsonyi barkács A vállalkozó kedvűek nem csak az asztali díszt készíthetik el házilag. Egy kis ügyességgel, némi alufólia felhasználásával gyönyörű ablakdíszeket alkothatunk, de önthetünk gyertyát a magunk igényei szerint, készíthetünk adventi koszorút vagy betlehemest mézeskalácsból, karácsonyfadíszt növényekből, színes papírból, fóliából, üdvözlőlapokat és csomagolópapírt krumplinyomda segítségével. Nagyon jó, ha az előkészületekbe bevonjuk a gyerekeket is, hiszen az együttes munka számukra nagy élmény és jó alkalom arra, hogy most „máshogy” legyen együtt a család. Szó'dy Judit (Teszt Magazin) Akár tetszik, akár nem, hamarosan itt a tél. Sok kutyatulajdonos bezárkózik a téli hónapokra, s épp csak annyi időre dugja ki az orrát, amíg a négylábú elvégzi a dolgát. Pedig a hosszú séták a friss levegőn nem csak az ebeknek tesznek jót, hanem nekünk is, ha másért nem, hát azért, hogy a télen esetleg ránk rakódó felesleges kilókat ledolgozzuk. Hogyan készüljünk fel a téli sétákra, mire figyeljünk oda? Az ember számára a vastag télikabát és a csizma segít elviselni a sokszor jeges hideget. Természetesen a kutyának is segítenünk kell a hideg elviselésében. Mindenekelőtt fontos alapszabály: legyen a ruhadarab bármilyen divatos vagy elegáns — a kutyának nincs szüksége kabátra. Az idős, alacsony termetű és ugyanakkor rövid szőrű kutyák kivételével a megfelelően ápolt bunda kiváló természetes védelmet nyújt a nedvességgel és a hideggel szemben. A kutya bundájára húzott kabátka viszont hátráltatja a szőrzet sűrűsödését. Éppen a szabad levegőn tett rendszeres, kiadós séta segít abban, hogy négylábú barátaink téli bundája megfelelően fejlődjék. S így — ha kénytelen-kelletlen is — magunk is elvégezzük az orvosok által olyannyira ajánlott minimálisan szükséges mozgást. A vízhatlan bélelt csizmák lábunkat kellő melegen és szárazon tartják. Ezzel szemben a kutyának semmiféle lábbelire nincs szüksége. Mindazonáltal a civilizációs ártalmakkal szemben szükség van bizonyos megelőző intézkedésekre. A kutya tappancsait úgy védhetjük az utak sózása, illetve a piszkos hókása és a jégszilánkok okozta sebektől, ha a havas időben tett séta után lemossuk a lábát, és a talppárnákat tappancskrémmel vagy tappancsolajjal bekenjük. Zoknit csak akkor húzzunk a kutya lábára, ha talppárnái kirepedezettek, s akkor is csak addig, amíg meggyógyul. Ha a kutya séta közben váratlanul sántikálni kezd, szinte biztos, hogy az ujjai között odafagyott hódarab van, amelyet óvatosan el kell távolíta- nunk. Ugrálás közben gyakran ragad hó a bundájukba, amely a hidegtől összefagy és beleragad. Ezt kefével távolíthatjuk el, vagy megvárjuk, amíg a meleg előszobában kiolvad — ilyenkor viszont nem ússzuk meg a felmosást. Már csak szőnyegeinkre való tekintettel is gondoljunk jó előre arra, hogy mi lesz akkor, amikor a kutya a szoba melegében a hosszú téli séta után lepihen. A téli séták alatt nem szabad a kutyust hosszú ideig a bolt előtt a hidegben váratni. Mivel ilyenkor egy helyben ül, tehát nem tud a mozgástól felmelegedni, természetadta „télikabátja” ellenére könnyen megfázhat. Négylábú barátaink nehezen látják be, hogy egészségükre ártalmas lehet, ha havat esznek. Ettől ugyanis mandula- és torokgyulladást kaphatnak, s ráadásul még hasmenésük is lehet. Erre is, mint a kutyák felnevelésénél annyi mindenre, örök érvényű az igazság, hogy amit nem tanítunk meg a kutyusnak, azt ő magától soha nem fogja tudni. Hazaérkezéskor a kutya tappancsait és a latyaktól piszkos szőrrészeket langyos vízzel mossuk le, és alaposan szárítsuk meg. Télen még inkább óvakodjunk a gyakori teljes fürdetéstől, mint máskor, hogy a hideg ellen védelmet nyújtó természetes zsírréteget ne veszélyeztessük. Arra ugyanis a kutyának a következő közös sétán is nagy szüksége lesz. Mindennapok konyhája Első kötetes békéscsabai háziasszony a szerző Receptek mindennapjainkra Mindennapi életünkben, úgy vélem, a háziasszonyok többségének idejéből nem telik arra, hogy családjukat munkaigényes ételkülönlegességekkel kápráztassák el. Munkából fáradtan hazatérve inkább a mindig kéznél levő alapanyagok felhasználásával, gyorsan elkészülő ételeké a vezető szerep. Ilyen ételek gyűjteményét adta közre nemrégiben Hajdúné Szabó Anikó, akinek ez első megjelent könyve. A kötet Mindennapok konyhája címmel jelent meg az Aranyhal Kiadó gondozásában. A bevezetőben néhány főzéssel kapcsolatos általános tudnivalót ismertet a szerző, majd külön fejezeteket szentel a szendvicsek, mártások, levesek, húsételek — ezen belül a halételek és vadételek — saláták, köretek, főzelékek, egytálételek, végül a tészták és sütemények készítésének. Ezen ételek nagy részével a kezdők is bátran megpróbálkozhatnak, ugyanakkor a gyakorlottabbak is találnak közöttük érdekességeket, melyekkel konyhaművészetüket színesíthetik. Az ízléses borítójú, használ- hatóan megszerkesztett könyv 500 receptet kínál olvasójának elérhető áron, ami — tekintve egyre soványodó pénztárcánkat — szintén fontos szempont lehet vásárláskor. Sajnálatos módon a szerző neve valahogy lemaradt művéről, de talán ezen a hibán is javít majd a folytatás. K.I. Nemes egyszerűséggel terítve is ízléses lehet az ünnepi asztal
