Békés Megyei Hírlap, 1997. december (52. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-16 / 293. szám
14 Családi magazin 1997. december 16., kedd ______________________________________________________________Általános iskolások táplálkozásáról, az egészséget kockáztató tényezők______________________________________________________________ A Táplálkozási Fórum segítené az egészséges gyermekétkeztetést Az OÉTI néptáplálkozási és gyógyélelmezési osztálya 1995 tavaszán az UNICEF megbízásából 414 hatodikos általános iskolai tanuló táplálkozását vizsgálta meg az osztályon korábban kialakított kérdó'ív segítségével. A vizsgálatra Észak- és Nyu- gat-Magyarországról, illetve Budapestről és Pest megyéből választottunk tanulókat. A résztvevők között a fiúk és lányok megoszlása közel egyforma volt. A megyeszékhelyeken, városokban és kisebb községekben választottunk iskolákat, Budapesten pedig a II., VI., IX., X. és XVIII. kerületből. Pest megyében Gyomron találtunk két együttműködésre kész iskolát. Ebben az évben a Táplálkozási Fórum megbízásából az Unilever támogatásával 560 nyolcadikos tanulót kerestünk meg, de csak 413 volt hajlandó együttműködni és részt venni a vizsgálatban. Ezek a gyermekek mind budapestiek voltak, a legkülönbözőbb kerületekből, a fiúk és lányok aránya közel egyforma volt. A táplálkozási adatfelvétel azonos módszerrel történt, mint az előző vizsgálatban. Az első vizsgálatban két kérdésre kerestünk választ: 1. Jelen vannak-e már a 12—13 éves gyermekek táplálkozásában azok a kockázati tényezők, amelyek a felnőtt lakosság táplálkozásában, és amelyeknek szerepe van a táplálkozással összefüggő betegségek előidézésében? 2. Vannak-e minőségi éhezésre, azaz malnutrícióra utaló jelek a gyermekek táplálkozásában? A válasz mindkét kérdésre: igen. A 6. osztályos tanulók táplálkozásában már jól felismerhető a nagyobb zsiradék- és állati eredetű zsiradék-, a nagyobb koleszterin- és a nagy nátrium-/sóbevitel. Szerencsére még nem olyan mértékben, mint a felnőttek táplálkozásában. Másrészt a védő szerepet betöltő élelmi rostok bevitele elégtelen már ebben az életkorban is. Ezek a tényezők szoros kapcsolatban1 vannak az érelmeszesedéses megbetegedések kialakulásával, ezért figyelemreméltó, hogy már tizenéves korban jelen vannak a táplálkozásban. Az elégtelen tápanyagbevitel, másként malnutríció is jól felismerhető volt a 6. osztályos gyermekek táplálkozásában. A fejlődéshez, növekedéshez és általában a szervezet megújulásához, az immun- rendszer (védekező rendszer) működéséhez elengedhetetlen fehérjék bevitele még az ajánlott napi mennyiség 70%-át sem érte el a fiúk 14, a lányok 13%-ában. Különösen kirívó volt azoknak a gyerekeknek az aránya, akiknek táplálkozásában a kalcium az ajánlott napi bevitel 70%-át sem érte el: a fiúk 65, a lányok 70%-ának táplálkozása volt ilyen súlyosan kalciumhiányos. A lányok 60, a fiúk 35%-ának vasbevitele, a fiúk 28, a lányok 44%- ának cinkbevitele volt súlyosan elégtelen. A retinol ekvivalens (A-vi- tamin és karotinoidok együtt) bevitele a gyermekek 43—48, a B1-vitamin bevitele 63—66, a B2-vitamin bevitele 43—50, a B6-vitamin bevitele 35—45 és a C-vitamin bevitele a gyermekek 40%-ában nem érte el az ajánlott 70%-ot sem, tehát biztosan elégtelen, azaz fennáll a malnutríció veszélye a vitaminok többsége esetében is. Az első kérdésre tehát azt válaszolhatjuk, hogy sajnos már a tizenéves kor elején jetényezői, a második kérdésre pedig szintén sajnálattal kell válaszolni, hogy a gyerekek jelentős aránya olyan rosszul táplálkozik, hogy számolni kell a tápanyaghiány, a malnutríció kialakulásával. Mi ennek az oka? A tíz legrosszabbul táplálkozó gyermek háromnapos feljegyzéséből világosan kitűnik, hogy génység volt a hiányos táplálkozás oka. A második vizsgálatban szintén két kérdést tettünk fel: 1. Milyen táplálkozási szokásokkal és ismeretekkel rendelkeznek az általános iskolát befejező gyermekek (akiknek jelentős része ezzel befejezte a tanulást, az ismeretszerzést)? 2. Milyen mértékben vannak jelen (a) a szív- és érrendszeri betegségekhez vezető kockázati tényezők, (b) és a malnutríció jelei? Az első kérdésre a választ közvetlen és közvetett úton kaptuk. A közvetlen út egy igen egyszerű kérdőív volt, amelyben a gyermekek arra válaszoltak, hogy mi a szerepe a szervezet működésében a vasnak, a fehérjéknek, a kalciumnak és az élelmi rostoknak, és arra, hogy ezek az alkotóelemek milyen táplálékokkal kerülnek a szervezetbe. A gyermekek 50—80%-ban jól válaszoltak a kérdezett tápanyagok szerepét és forrásait firtató kérdésekre, ami várakozásunkat felülmúló arány. Az indirekt forrás a táplálkozási adatlap volt, amelyből kiderült, hogy a gyermekek 10%- a nem reggelizik, több mint 10%-a nem ebédel, és van néhány gyermek, aki soha nem vacsorázik. Másrészt kitűnik, hogy a fiúk 17, a lányok csaknem 20%-a a három nap alatt tejet, tejes italt nem fogyasztott, a fiúk 31, a lányok csaknem 22%-a tejterméket nem evett, a fiúk 34, a lányok 29%-a gyümölcsöt nem fogyasztott és a fast food csoportba tartozó táplálékokat naponta csak a fiúk 2, a lányok 3%-a fogyasztott. E két forrásból megállapítható, hogy a nyolcadikos gyermekek nem eléggé megalapozott táplálkozási ismeretekkel és számos kedvezőtlen táplálkozási szokással fejezik be általános iskolai tanulmányaikat. Itt lehet megemlíteni, hogy a 6. osztályos tanulók táplálkozása rosszabb képet mutatott sok tekintetben, hiszen tejet, tejes italt a fiúk 44, a lányok 47%-a, tejterméket a fiúk 63, a lányok 65%-a és gyümölcsöt a fiúk 47, a lányok 34%-a nem fogyasztott a három nap alatt. A második kérdésre a válasz hasonló, mint az első vizsgálat esetén, tehát az érelmeszesedéses betegség táplálkozási kockázati tényezői felismerhetők a 8. osztályos gyermekek táplálkozásában: túlzott zsiradék-, állati zsír-, koleszterin- és nátriumbevitel, elégtelen élelmirost-bevitel. Ugyanúgy, mint az első vizsgálatban, a gyermekek táplálkozásában hasonló arányban lehetett kimutatni az elégtelen tápanyagbevitelt, a malnutríció veszélyét. Összefoglalva megállapítható, hogy az általános iskolás gyermekek táplálkozási ismeretei igen hiányosak és táplálkozásuk a gyermekek többségében magában foglalja a malnutríció, a hiányos tápanyagbevitel veszélyét, ami nem csak a gyermek fejlődésének ebben az időszakában, hanem egész további életére hatással lehet. Dr. Zajkás Gábor, a Táplálkozási Fórum alelnöke A gyermekétkeztetésben már jelen vannak az egészséget kockáztató tényezők, a rossz szokások. Érdekes, hogy a gyermekek általában a húsételeket kevésbé kedvelik a tésztaféléknél FOTÓ: SUCH TAMÁS „MAGATARTÁS-TAN” - „Lustasággal - sikerre” Hogyan tettessünk szorgalmat? Aki mindig feszült és hajtja magát, előbb-utóbb szívinfarktust kap vagy idegnyugtatókkal fog élni. Egy most megjelent amerikai könyv olyan tippeket ad, amelyek segítségével megőrizhetjük saját magunk külső-belső békéjét. Brian Harris művének a címe is sokat sejtető: „Lustasággal — sikerre”. Az agyonhajszolt amerikaiak 127 oldalon keresztül kaphatnak belőle jobbnál jobb ötleteket. Tehát: hogyan tettessünk szorgalmat, ha éppen lustálkod- hatnékunk van? — Mindig tartsunk egy megkezdett zsemlét az asztalon. Úgy fog kinézni, mintha éppen a szívós munka miatt hagytuk volna félbe soványka déli ebédünket. — Mindig kora reggel telefonáljunk, ha szorgalmasnak akarunk látszani. Ebben a napszakban mindenki többé-kevésbé rosszul érzi magát. — Sohase akkor menjünk szabadságra, amikor a főnök is elutazott! Ez annak a látszatát kelti, hogy az irodát bezárták. Sokkal jobban kipihenjük magunkat a munkahelyünkön, ha csak a főnök van távol. — Sohase mutassuk, hogy erőtől, energiától duzzadunk. Mindig fennáll a veszélye annak, hogy sok pluszmunkát sóznak a nyakába annak, aki nagyon kipihentnek látszik. — Hagyjuk, hogy a többiek beszéljenek. Időnként sóhajtsunk egyet vagy bólintsunk egyetértőén. Ekkor jó hallgatóközönségnek tartanak majd minket. Sőt, értelmünket is dicshimnuszokkal övezve fogják emlegetni. — Hivatkozzunk gyakran a gyerekeinkre, unokáinkra, ha elkésünk vagy hamarabb el akarunk menni. Ha nincsenek saját gyerekeink, lehetnek minden mennyiségben pátyolgatni való szomszédcsemeték is. — Főnöke jelenlétében dicsérje a kollégáit. Ez olyan látszatot kelt, mintha ön lenne a kisfőnök. — Műveljük ki magunkat főnökünk kedvenc sportjában. Azt fogja hinni, figyelmesek vagyunk, és meghatódik. S amíg ön főnöke sporttal kapcsolatos véleményét hallgatja, nem kell dolgoznia. — Magánügyeinket mindig a munkahelyről intézzük el. Ez mások számára azt a látszatot kelti, hogy keményen dolgozunk. Legfeljebb figyeljünk, hogy ne bukjunk le a telefon- számla miatt. — A tudás hatalom. Raktározza el magában a fontos friss információkat, hogy adandó alkalommal felhasználhassa őket. — Ideális foglalkozások a munka temetésére igyekvőknek: előnyös lehet néhány jól kiválasztott zenész foglalkozás, a profi sportolás és a dzsigolóság. A felkapott mű szerzője egyébként tőzsdeügynök a Wall Streeten... Egy új kor hajnalán? A jó modor és az etikett. Az Egyesült Államokban egyre nagyobb a keletje az etikettre oktató kézikönyveknek és tanfolyamoknak, miután az amerikaiak felismerték, hogy a protokoll- szabályok ismerete az üzleti életben elengedhetetlen — még ha tárgyalás után egy hamburgeresnél is veszi meg valaki a vacsoráját. A könyvesboltokban külön polcsorok kínálják a legújabb műveket (de akár a századeleji könyveket is), néhány egyetemen pedig kiegészítő kurzusokat tartanak az evőeszközök helyes használatából... Felmérések szerint az amerikai társadalomban erősödik az a meggyőződés, hogy a civilizálatlan viselkedés hozzájárul az erőszak elharapódzásához, mi több, a The Baltimore Sun szerint „megosztja a nemzeti egységet és aláássa az erkölcsi értékrendet”. Egyes közvélemény-kutatások szerint az emberek 78 százaléka úgy véli, hogy manapság sokkal- sokkal rosszabb a helyzet, mint akár tíz évvel ezelőtt. De miért éppen most jelentkezik ez a probléma? Miért kellene tudnia az ezredvég hajszolt üzletemberének, hogy a fehérboros poharat a talpánál, a vörösborosat a nyakánál fogva emelje fel, és hogy vacsorameghívás esetén „nem illik” vágott virágot vinni a háziasszonynak, mert akkor annak félbe kell szakítania a vacsora előkészületeit egy váza keresésével? A válasz pontosan nem adható meg, de addig is, a bárdolatlanok csiszolgatásával az etikett-oktatók hihetetlen pénzeket keresnek. Természetesen a számlát a legnagyobb udvariassággal adják át. Egy amerikai újságírónő nemrégiben arról panaszkodott, hogy legalább két generáció nőtt fel már anélkül, hogy bárki is jó modorra tanította volna okét. Es nem csak a lázadó hatvanas években felnőtt szülők tehetnek a bajról, hanem a modem világ is. melynek hajszoltságában alig jut idő például közös családi vacsorákra. Márpedig akkor hol tanulja meg a gyerek, hogyan viselkedjen a terített asztalnál? A Harvard Egyetem vizsgálata szerint a munkahelyi sikeresség 85 százalékban a „társadalmi szabályok ismeretén” múlik, s csupán 15 százalékban a szaktudáson. Nem csoda, hogy a nagyvállalatok belső tanfolyamokat szerveznek munkatársaik pallérozására. Az üzleti világ nemzetkö- ziesedése újabb problémákat vét fel, igaz, Amerikában már a szomszédban is kaphat ízelítőt a multikulturális társadalomban rá leselkedő veszélyekről. (Elég, ha csak a kézjelek eltérő jelentésére hivatkozunk...) Az etikett reneszánszának kiváltó okai között 2000 közeledte is sejthető. Talán szeretnénk tiszta lappal kezdeni az új évezredet, s ezért igyekszünk apránként megfegyelmezni a túlságosan szabadossá vált világot. Mindenesetre tény, hogy Amerikában a Jane Austen-regényekből készült filmek ma nagyobb sikert aratnak Schwarzenegger pofonjainál, és a középosztálybeli lakásokban egyre több az aranyozott, bársonnyal bevont bútordarab. FEB Tanulmány az első benyomásról Meglátni és megszeretni... Egy hielefeldi kutatóintézet gondozásában megjelent tanulmány az emberi magatartást elemzi. A szerző, dr. Inge Wolf professzor tudományos alapossággal vizsgálja, igaz-e az emberi érintkezésben a ,,meglátni és megszeretni” régi formulája, és megállapítja, hogy igaz. Sőt, a fordítottja, a ,,meglátni és megutálni” is. Az első benyomás rögződé- se három másodperctől három percig tarthat és hatása elképesztően tartós lehet. Ezen semmit nem változtat az a tény, hogy az ilyen ítéletek persze téveseknek is bizonyulhatnak. Jogos a kérdés, milyen tényezőkből áll össze a sokat emlegetett első benyomás? A válasz összetett: a testtartástól az illető ízlésvilágán át az arc jellegéig és a mimikáig minden számít. A haj, a szem, a ruha, sőt, a hang színe is. Korrigálható-e egyáltalán az első impresszió? A kutatók szerint igen, de a folyamat nehéz és hosszadalmas. Lényeges tudományos felismerés, hogy nem elsősorban intellektuális folyamatról van szó. Ez abból is kitűnik, hogy az első benyomás kialakításában viszonylag keveset számít az első beszélgetés tartalma. Felmérések szerint a jelentősége hét százalék, miközben például a hangszíné harminc, az úgynevezett testbeszédé (vagyis a mozdulatok jellegéé és harmóniájáé), valamint az öltözködésé pedig ötvenöt. A tanulmány kitér arra, hogy mire vigyázzunk a szem- kontaktusban, a kézszorításnál. Ez utóbbinál az is baj, ha túl erős, és az is, ha túl lagymatag. A szemkontaktusnál az időtartamnak is jelentősége lehet. Wolf asszony úgy véli, sokan nem szeretik, ha az első találkozásnál két-három másodpercnél hosszabban fúrja valaki a tekintetét az övékbe. Ez kifejezetten tolakodónak tekinthető — például a liftben — egy olyan közegben, amelyben a ,.célszemély” nem igazán tud védekezni. Fontos lehet a szó fizikai értelmében vett távolság- tartás is. A tanulmány úgy véli, az ideális az ötven centiméter, ezen belül már sokan tolakodónak érzik a másik felet. Munkahelyi „nyelvlecke” Mit is mond a főnök valójában? Vajon tényleg azt gondolja a főnök, amit mond vagy jobb másként értelmezni a szavait? Sokszor nem tudjuk, hányadán állunk valójában a főnöki mondandókkal. íme, egy kis fogódzó, sokat tapasztalt német munkahelyi nyelvszakértők segítségével. — Ón betegség után első napját tölti az irodában. Főnöke megszólal: ,,Jó, hogy újra itt van. Úgy látom, kipihente magát". A valóságban úgy érti: szerinte ön üdülni volt és táppénzcsaló. — Főnöke megdicséri: ,,.Nincs még egy ilyen szorgalmas munkatárs!” , Valójában attól tart, ön a fejére nő. Azt szeretné, ha csökkentené a munkatempóját. — A folyosón beszélget valakivel, amikor a főnök elmegy önök mellett. „Na, történt valami?” — kérdi. Úgy érti: nincs más dolguk és ráérnek fecsegni. — , Jöjjön nyugodtan hozzám, ha problémája van a többiekkel” — ajánlja fel a felettese. Úgy érti: meséljen neki a kollégák között uralkodó hangulatról. — Munkahelyi gondok vetődnek fel, amiket a főnöke szerint közösen kell megoldaniuk. Úgy érti: ön igyekezzék jobban. Vagyis , fogjuk meg, és vigyétek!” — Főnöke az Ón munka iránti odaadását emlegeti. Úgy érti: ön nem túlórázik eleget. Vagy pedig helyteleníti, hogy a túlmunkáért külön anyagi juttatást vár el. len vannak az érelmeszesedé- ses megbetegedések kockázati négy esetben a szülők nemtörődömsége, 6 esetben a sze
